Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1912-03-12 / 59. szám
4 déljv1agyar0rszáq 1912 március 12. (Segítség! örült!) Vancsó Júlia ötvenöt éves szegedi eszelős asszony, dacára, hogy Szegeden kiterjedt rokonsága van, mindenkitől elhagyatva a Rákóczi-utca egy kis földszintes házában lakott. A környékbeli emberek tudták ,hogy az öreg nő nem épeszű, de csendes volt, szótlan és szomorú, nem bántott senkit és ezért ügyet sem vetettek rá. Az utóbbi időben azonban megváltozott a helyzet. Vanesó Júlia éjjelenkint hatalmas káromkodással és énekléssel zavarta fel a kis ház lakóit. A lakók vigasztalni próbálták az őrjöngő asszonyt, de az nem sokat törődött a szép szóval. — A halál menyasszonya vagyok. Megyek a Tiszának, — ez volt a szerencsétlen őrült asszony szavajárása. A Rákóczi-utca 28-as számú ház lakói féltek az eszelős asszonytól és ezért szombaton reggel bementek a szegedi rendőrségre és ott segítséget kértek. A rendőrség hivatalos eljárásához képest azonnal intézkedett. Sürgősen intézték el az ügyet, de a rendszer bornirtsága miatt a katasztrófa megelőzte az intézkedést. Pedig Bozsó rendőrbiztos öt perccel a följelentés után már a kilences szoba gépirókisasszonyainak adta át Andrássy Ferenc doktorhoz intézett átiratát. Az átirat fontosabb részletei ezek voltak: Cancsó Jidia 52 éves Rákóczi-utca 28-as számú lakós köz- és önveszélyes örült. Orvosi megvizsgálás titán a szegedi közkórházba helyezendő el. Természetes, hogy Andrássy doktor ezt az átiratot a fennálló törvényszerű intézkedések mellett, ha azt a leggyorsabban is intézik el, mint ahogy el is intézték, csak hétfőn reggel kaphatta meg. A katasztrófa pedig, amitől a Rákóczi-utcaiak rettegtek, már vasárnap délután bekövetkezett. Ezen a napon a rendőrség már tudta, hogy az asszony a Tiszába ugrott, de még csak nem is sejtette, liogy az öngyilkos Vanesó Júlia, akire már előtte való nap felhívták a rendőrség figyelmét... A rendőrségi sajtóiroda vasárnap az öngyilkosságról a következő hivatalos jelentést adta ki: Az ujszegedi hidvámnál levő Bélteki István rendőrt egy ismeretlen egyén vasárnap délután fél három órakor arról értesítette, hogy a hidon egy asszony levetkőzött és a Tiszába ugrott. Bélteki rendőr 'tényleg meg is talált egy rózsaszínű barnás csikós szoknyát, egy hosszú prémgalléros téli zöldes kabátot, és egy pár cipőt. Az öngyilkos asszony kiléte eddig ismeretlen, Munkásnő lehet öltözékéről ítélve. Ekkor még senki sem sejtette, hogy az egyszerű öngyilkosság mögött egy szenzációs tragédia szövevényes szálai rejlenek. („Halál menyasszonya vagyok.") Vasárnap délután félhárom órakor egy ismeretlen ember rohant Bélteki István rendőrhöz, aki az ujszegedi hidvámnál teljesített szolgálatot. — Rendőr nr, az isten szerelmére, baj van. — Mi az? — ijedt fel a rendőr. Az ismeretlen ember, mint aki valami rémeset látott, ijedten és szaggatottan a következőket mondotta: — Jöttem Újszegedről. Egy munkásaszszony ment előttem. Énekelt és azt ordítozta: Én a halál menyasszonya vagyok! Egyszerre csak vetkőzni kezdett. Ledobta magáról a ruháit és mezítelenül futni kezdett. Utána rohantam, de nem tudtam elérni, mert égy hirtelen mozdulattal a Tiszába vetette magát. Nagyot loesosant a Tisza és vége. Az ismeretlen ember erre elrohant, a rendőr pedig az öngyilkos ruháinak a megkeresésére indult. Nem kellett sokáig keresgélni, mert a hidon szétszórva megtalálta a ruhadarabokat. Egy barnás csikós szoknyát, egy bosszú prémgalléros zöldes kabátot és egy pár cúgos cipőt. Bélteki István a ruhadarabokat bevitte a rendőrségre, hol megindították a nyomozást. A tiszaparti városokat sürgönyileg értesítette a rendőrség, mert csak a holttestről gondolta megállapíthatónak a szerencsétlen öngyilkos kilétét. Még ma sem tudták, hogy ki volt a rejtélyes öngyilkos, ha a véletlen segítségükre nem jön. Hétfőn délelőtt újra megjelentek a Rákóczi-utéai emberek a rendőrségen. •— Kötelességünknek tartjuk bejelenteni a biztos urnák, hogy az a Vanesó Julia, akiről szombaton beszéltünk, eltűnt a lakásáról. — Mikor tűnt el? — Vasárnap reggel és még hétfőn reggel sem jött liaza. Gyanítjuk, hogy valami szerencsétlenség történt vele, mert még sohasem maradt el éjszakára. — Mit gondolnak, hova mehetett az eszelős asszony? — Vannak ugyan Szegeden rokonai, de azokhoz sohasem járt el. Legvalószínűbb, hogy a Tiszába ugrott, mert folyton azt emlegette, hogy a Tiszának megy. A rendőrségen most' már gyanították, hogy a titokzatos öngyilkos nem más, mint Vancsó Julia. A nyomozást most már ez irányban is folytatták. Nagyon megnehezítette azonban a nyomozást az, hogy a rejtélyes öngyilkosságnak más szemtanúja nem volt, mint az idegen, aki hamarosan eltűnt, mint a kámfor. A rendőrség első kombinációja az volt, hogy iaz ismeretlen koholta a történetet, hogy a rendőrséget felültesse. A nyomozásnál arra fektették a fősúlyt, hogy kézre kerítsék az ismeretlen följelentőt, mert attól is féltek, liogy bűntény is történt. • ,Szerepcse, hogy a véletlen közrejátszott, igy legalább némileg tisztázódott a helyzet. Bűntény nem történt. Senkit sem terhel a felelősség, mert minden közeg lelkiismeretesen és pontosan teljesítette kötelességét, csak a rendszer hibás, de azt felelősségre vonni nem lehet. (Helyes nyomon.) A szegedi rendőrség most már talált útmutató adatokat, mely kivezeti őket az események szövevényes útvesztőjéből. Hétfőn délelőtt bellivatták a rendőrségre Vancsó Jnlia rokonait. Bozsó rendőrbiztos bevezette a rokonságot abba a szobába, aból a szerencsétlen öngyilkos ruhái vannak. — Ezek voltak Vanesó Julia ruhái? — Nem igen ismerjük. De a kabát bizonyosan az övé volt. Később beidézte a rendőrbiztos a Rákóeziuteai ház lakóit is. Azok határozottan állították, hogy a hidon talált ruhadarabok tényleg Vancsó Júliáé voltak. A tanuk majdnem valamennyien azt vallották, hogy Vanesó Julia őrült volt ós már több izben hangoztatta, liogy öngyilkos lesz. A szegedi rendőrség ezzel a tanúkihallgatásokkal be is fejezte a nyomozást, csak még a tiszamenti városoknak küldtek uj átiratokat. Még pedig: Értesítem a hatóságot, hogy Szegeden vasárnap délután Vancsó Julia elmebajos asszony mezítelenül a Tiszába ugrott. A szegedi Tiszapartot már átkutattuk, de eredménytelenül. Felkérjük a tek. hatóságot, hogy hatáskörében a Tiszát kutassa át és ha a holttestre bukkannak, akkor sürgönyileg értesítse a szegedi rendőrséget. A sürgönyök már elmentek, de válasz még eddig nem érkezett. így lett a véletlenség megoldója egy szövevényes tragédiának, mely az események felületes szemlélője előtt .kevés tanulságot rejteget, de azok előtt, kí-k a doigok mélyére tudnak nézni, sok tanulsággal záródik. Először is, bűneset nem forog fenn. Csupán öufrvilkosságról van szó. Az az ismeret'en följelentő abszolúte nem lehet érdekelt az ügyben, mert az öreg és eszelős asszonynak nem volt férfi barátja. Az, hogy hirtelen éltiint, nem magyaráz semmit, mert az nem Jehgt valami kellemes és mulatságos dolog, ha valakinek a szemeláttára öngyilkosságot követnek el. Másodszor: A hatóságok, mint a nyomozás folyamán kiderült tények bizonyítják, felelősségre vonni nem lehet, mert minden közeg pontosan teljesítette kötelességét. Hibás a rendszer, amit is nem győzünk eléggé és elég sokszor hangsúlyozni, mert ilyen vagy ehez hasonló eseteknél a momentán segély szükséges, nem pedig a hivatalos kertelés, eikornyázás. (ss—m.) SZÍNHÁZMŰVÉSZET Szinházl műsor. Kedden Csitri, vígjáték .(*/s.J Szerdán Györgyike, drága gyermek, szinmii. Bemutató. (2/3) Csütörtökön Györgyike, drága gyermek, szinmü (3A.) Pénteken Az aranylakodalom, történeti színjáték. (v3-) Szombaton Györgyike, drága gyermek, szinmü. P/a.) Vasárnap délután Dolovai nábob leánya, szinmü. — 'Este A leányvásár, operett. (3/a.) * A Duijonicg-Társasiáy felolvasó ülése. A Dugonics-Társaság kedden, március 12-én, délelőtt 11 órakör, az árviz évfordulójának emlékezetéül, a városháza közgyűlési termében felolvasó-ülést tart. Az ülés sórrendje a következő: 1. A szegedi árviz évfordulóján, költemény, irta Pósa Lajos rendes tag, fölolvassa Almássy Endre. 2. Visszaemlékezés, irta és fölolvassa Pillich Kálmán Vendég. 3. Az igazi rekonstruktor, irta és fölolvassa Kovács János rendes tag. 4. A jövő, költemény, irta Szávay Gyula rendes tag, fölolvassa Tóvölgyi Margit, a szegedi szinház tagja. * Hangverseny. A szegedvárosi zenéiskola március 17-én, vasárnap délután 4 órakor a Tisza-szálló dísztermében rendezi második hangversenyét. Ez lesz a műsor: 1. Beethoven: Szónáta (c) op. 10. I. tétel. Zongorán előadja Vig Pál. 2. Gounod—Alard: Faust ábránd. Hegedűn előadja Vidovits Endre. 3. Molique: Andante (a d-moll versenymübőU. Fuvolán előadja Hüszárcsek Nándor. 4. Buttykay: Változatok egy népdal fölött. Zongorán előadja Sevity Katica. 5. a) Siklós A: Csendes dal. Négyszólamú női kar. b) Gaal: Te kis virág . . . Vegyes kar. 6. Daubrawszky: „Nincs cserepes tanyám." Hegedűn előadja Horváth Árpád. 7. a) Toldy: „Szállj le halkan. . ." b) Deniény: „Meggyógyít a dal." Énekli Kroó Lenke, c) Gounod: „Helyettem kis virág." Arietta a „Faust" cimü dalműből. Énekli Pongrácz Aranka. 8. Grieg: Szonáta. Op. 7. j(E) Finale, molto allegro. Zongorán előadja Biliari Teréz. 9. Weber: Anna románca és áriája a „Bűvös vadász" cimü dalműből. Énekli Czövek Ilona. 10. Popper: Requiem. 3 gorndonkára. zongorakísérettel. Előadták Hubert Lajos, Répás Béla, Jeszenszky István. 11. Schubert: Symphonia, (h) I. tétel. Előadja az intézet zenekara. Helyárak: Páholy 4 korona, számozott ülőhely (első 5 soriban) 1 korona, számozott ülőhely a 6-ik sortól kezdve 50 fillér, diákjegy 20 fillér. Wől, lijíÉüt, gyorsan eltávolít a Szepá, Klaiuál-íÉr és Mm. sff&áo