Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-12 / 59. szám

1912. március 10. DÉLMAGYARORSZAG 165 A politikai helyzet. (Királyi kihallgatások. — Csáky Albin és Návay audiencián. — Ellentétes hi­rek Auffenberg körül. — Miniszteri ta­nácskozás.) (Saját tudósitónktól.) A kormány lemon­dását követő három napos mozdulatlanság után végre intézkedés történt a 'helyzet meg­változtatására. Az első kihallgatásra hivó le­veleket őfelsége már elküldte, legelsőbben az országgyűlés két házának elnökei járul­nak a király elé. Csáky Albin gróf és Návay Lajos kihallgatása csütörtökön lesz s e két bevezető audiencia után bizonyára hamaro­san sorra kerülnek mindazok a politikusok, akik véleményét őfelsége hallani akarja, bár e részben mindeddig további intézkedés nincs. Mig a magyar közvélemény a magyar po­litikusok meghívásában a kitisztázódás első lépését látja, ez alatt a döntés eshetőségei Bécsben is érlelődnek. Vasárnap Berchtold külügyminiszter, Stürgkh gróf osztrák mi­niszterelnök és Schemua vezérkari főnök volt kihallgatáson a királynál s bizonyos, hogy ,mind ez audienciák szorosan összefüggtek a véderőreform sorsával, tehát a magyar vál­sággal is. Eseményei a vasárnapnak a politika terü­letén nem voltak. Ha ujabb események nem is adtak táplálékot annak az érthetően fe­szült, sőt izgalmas érdeklődésnek, amelyre az emberek lelke most a politika felé fordul: két olyan hir rebbent föl, amelyek ,a legnagyobb mértékben alkalmasak voltak rá, hogy szen­zációt, most már azt is megállapíthatjuk, rövid életii szenzációt keltsenek. Mind a két hir hőse Auffenberg Móric lo­vag, a közös hadügyminiszter volt. Az egyik szenzációval egy budapesti német lap szol­gált, a maga értesülése hiteles voltának erős hangoztatásával irván meg róla, hogy a vi­téz generális egyszer — el akarta foglalni Magyarországot. Igaz, hogy csak papiroson. Auffenberg lovag e szerint 1905-ben memo­randumot dolgozott ki és terjesztett föl •Bécsbe a magyar nemzetnek az ország terü­letén összevonandó nagy katonai erővel val$ pacifikálásáról. A másik kevésbé szenzációs bír Bécsből jött azzal a nem kellemetlenül hangzó újság­gal, hogy Auffenberg lovag megbukott. Szóm bati audienciáján beadta a lemondását, amit az uralkodó el is fogadott. A hir már az utódját is kombinálta. Mára aztán mind a két határozottan hang­zó hirre határozottabb szavú cáfolat érke­zett. A lemondása hirét maga Auffenberg je­lenti ki teljesen alaptalannak, aima bizonyos memorndum vagy pacifikáló haditerv dolgá­ban pedig Pittreich lovag, az állítólagos me­memorandum vagy pacifikáló haditerv dolgá­iigyminiszter adott ki kereken cáfoló nyilat­kozatot, akinek későbbi utódja bármily ilyen vagy hasonló lépéséről hivatalból okvetetle­nül tudnia kellett volna. De soha hirét se hal­lotta. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A közös hadügyminisztérium sajtóosztálya kérdé­sünkre azt a fölvilágosítást adta, hogy Auf­fenberg lovag közös hadügyminiszter lemon­dásáról szóló lapjelentés alaptalan. Bécsből jelentik: A Morgen tudósítója be­szélgetést folytatott Auffenberg lovag had­ügyminiszterrel, aki a lemondásáról szóló Járt teljesen valótlannak jelentette ki. Igen érdekes a cáfolatokkai szemben a Neues Wiener Tagblatt fölfogása Auffenberg állásának tarthatatlanságáról. A nevezett lap ezt irja: — A hadügyminiszter helyzete teljesen lehetetlenné vált. Auffenberg hadügymi­niszter ellen mind a két parlament tagjai kezdettől fogva bizalmatlansággal voltak, nemcsak azért, mert a politikai téren tel­jesen idegen volt, hanem mert programja Schönaich volt hadügyminiszter fölfogásá­val teljesen ellenkezett. Ebben a tekintet­ben Auffenberg lovag bizonyos naivitással, vagy ahogyan ilyenkor mondani szokás: katonai nyíltsággal mondja ki véleményét s íme, most odáig jutott, hogy kénytelen lemondását benyújtani. Auffenberg lovag Tisza István beszéde után nem jelenhetik meg a magyar delegáció előtt; de az osz­trák delegáció tagjai sem fogják támogat­ni a hadügyminisztert, minthogy ezek is többségükben a provizórium ellen foglal­nák állást. A hadügyminiszter sorsa ma már meg van pecsételve. Magántisztviselők ünnepe. — A jubiláris közgyűlés. — (Saját tudósitónktól.) A Szegedi Magán­tisztviselők Egyesületének jubiláris közgyű­lése, amelyet vasárnap délelőtt tartottak meg a kereskedelmi és iparkamara nagytermében minden tekintetben impozáns és nagyszabású volt. Jelentőssé tették a közgyűlést, amelyen •az egyesület tiz éves fönnállását ünnepelték meg azok a tartalmas és jelentős beszédek, amelyekben országos ne'vü emberek ismertet" ték a magántisztviselők helyzetének javítá­sával szorosan összefüggő kérdéseket. Ez a jubiláris közgyűlés, amelyen képviseltette magát a 'hatóság és minden számottevő ke­reskedelmi és ipari egyesülés, bizonyosan nagyban előre viszi a magántisztviselők ügyét, minden bizonnyal intenzivebbé teszi a tisztviselők tömörülését. A közgyűlésről alábbi részletes tudósítá­sunk számol be. Ez a közgyűlés a szegedi magántisztviselők életében jelentős fordula­tot képez. Garanciát nyújt arra, hogy a kar, amelynek élén arra hivatott, nagy koncesz­szióju emberek állanak, szakszerű vezetés mellett küzdhet céljai .megvalósításáért. Az elhangzott beszédek biztositékot nyújtanak arra is, hogy olyan emberek akarnak a tiszt­viselők helyzetének javitása érdekében dol­gozni, akikben megvan a kitartás, a munka­kedv, akik tudnak eredményt elérni, mert közéleti szereplésük erre elégszer szolgált példával. (Az üdvözlések.) Zsúfolva volt a kereskedelmi és iparkama­ra nagyterme, amikor Wimmer Fülöp elnök a tanácskozást 10 órakormegnyitotta. Ott vol­tak a hatóság képviseletében Lázár György dr polgármester, a kereskedelmi és iparka­mara képviseletében Szarvady Lajos, Wei­ner Miksa elnökök, Perjéssy László főtitkár, Szabó Gyula titkár, az Otthon képviseleté­ben Perjéssy Mihály dr, az ipartestület megbízásából Pálfy Dániel elnök Bózsó Já­nos és Szakáll József, a kereskedelmi testü­let nevében Kis Arnold, a Lloyd megbízásá­ból Vermes Zsigmond és a munkaadók szö­vetségének képviseletében Pick Jenő. A Ma­gántisztviselők Országos Szövetségét Kreu­izer Lipót dr elnök, Gelléri Adolf főtitkár, Besnyő Béla dr ügyész és Horváth Lajos ta­nácsos képviselték. Wimmer Fülöp, amikor megnyitotta a köz­gyűlést, elsősorban is a szegedi vendégeket és a budapesti küldötteket üdvözölte. Nagy érdeklődés mellett elmondott beszédében ez­után röviden vázolta az egyesület tiz éves múltját, amelyben mindenkor a magántiszt­viselők helyzetének javitása érdekében tör­téntek akciók. Az egyesület, amelynek kere­tében tömörülnek a mai gazdaí^gi életben már számottevő szerephez jutó magántiszt­viselők, tudatára jött annak, liogy tagjaik érdekében két kérdést kell mielőbb megvaló­sítani. Olyan kérdések ezek, amelyekért küz­deni elsőrangú kötelessége mindenkinek, aki a magántisztviselők érdekeit a szivén hord­ja. Az egyik: a jogviszonyok rendezése, a másik: a kötelező nyugdíjbiztosítás életbe­léptetése. A zajos tetszéssel és nagy éljenzéssel fo­gadott elnöki megnyitó után Perjéssy Mi­hály a szegedi állami tisztviselők nevében üdvözli a magántisztviselőket, akiket sok közös érdek boz az állami tisztviselők köze­lébe. Mind a két társadalmi osztályt nagy közös eszmék, nemzeti törekvések mozgatják és örül, hogy a magántisztviselők, akik agilis munkával már sok eredményt értek el, ilyen szép sikerekben gazdag múlttal biró egye­sülettel rendelkeznek. Lázár György dr polgármester emelkedett szólásra a nagy éljenzéssel fogadott beszéd után. Elismeréssel szólott az egyesületről, amely erős munkával, sok szorgalommal igyekszik megvalósítani célját: a magán­tisztviselők helyzetének megjavítását. A vá­ros nevében őszinte szívvel üdvözli az egye­sületet jubileuma alkalmából és reméli, hogy az egyesület a jövőben is hivatása és társa­dalmi állása magaslatán fog állani. Reméli, hogy a munkaadók ós tisztviselők közös munkával eredményes munkát végeznek. A nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott beszéd után Szarvady Lajos, a kereskedelmi és iparkamara elnöke a kamara nevében üdvözölte a közgyűlést. Kijelenti, hogy a kamara szívesen áll mindenkor a magán­tisztviselők támogatására. Ha vannak néha ellentétek főnökök és alkalmazottak között, azokat szerinte kölcsönös megértéssel, kima­gyarázással el lehet intézni. A beszéd után, amelyet élénk tetszéssel fo-. gadtak, az elnök a jegyzőkönyv hitelesíté­sére Aczél Gézát és Bokor Adolfot kérte föl. (Az egyesület múltja.) Hoffer Jenő alelnök felolvasta ezután Gel­léri Adolf tanulmányát, amelyet lapunk más helyén közlünk. Az értékes és érdekes fölolvasás után Politzer Samu titkár az egyesület tiz éves működését ismertette. El­mondta, hogy 1902 május 4, majd 24-én érte­kezletet tartottak Szegeden a magántisztvi­selők azzal a célzattal, hogy egy létesítendő Magántisztviselők Egyesülete érdekében ál­lást foglaljon. Már az első értekezleten meg­nyilvánult a lelkesedés és az egyesület meg­alakítását kimondották. A terv a megvaló­sulás stádiumához közelebb jutván, a tag­gyűjtés oly szép eredménynyel végződött, hogy már junius 1-én az alakuló közgyűlést 120 rendes taggal meg lehetett tartani. El­nökké egyhangú lelkesedéssel ifjabb Gál Fe­rencet, a Szegedi-csongrádi takarékpénztár helyettes igazgatóját választották meg. Az alakuló közgyűlés megválasztotta begavári Baek Bernátot, a Back Bernát és fiai eég beltagját, Vass Károlyt, a Szeged-csongrádi takarékpénztár vezérigazgatóját, Kőszegvári Lajost, az Osztrák-Magyar Bank főfelügye­lőjét, Csányi Jánost, a Szegedi kereskedelmi és iparbank vezérigazgatóját, Wimmer Fülö­pöt, a Szegedi kenderfonógyár részvénytár­saság vezérigazgatóját és Meskó Antalt, a Bécsi biztositó társaság helyi főügynökét az egyesület védnökeivé, akik a tisztséget elfo­gadva, az egyesület fejlesztése érdekéhen elismerésre méltó és hálára kötelezői tevé­kenységet fejtettek ki. Felsorolja az egyesü­let tagjait, akik: Back Bernát ós fiai cég, Deutsch Emil és Lipót, ifjabb Gál Ferenc, Wimmer Fülöp, valamint a Szeged-esongrá­di takarékpénztár, a Szegedi hitelbank, Sze­gedi kereskedelmi és iparhank, a Szegedi ta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom