Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-10 / 58. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. -március 10. kihasználni a teorice és a gyakorlat elméletét. De térjünk a tárgyra. A „Friss Hirek" e hó 9-iki számának vezetőcikke elmondja, hogy 3 évvel ezelőtt, május 1-én, a világ munkásságának ünnepén indult meg a népért, a dolgozó és jogtalan milliókért, kiknek érdekeiért mindenkor, egész a mai napig harcolt. A továbbiakban pedig nagyhangon eldicsekszi, hogy 0 hozza a kulturát. (Nesze neked, kultura!) A nevezett lap frázisait elhiheti az, aki nem alapos ismerője a helyi viszonyoknak és aki nem tudja, hogy milyen illatos mocsárból nőttek és nőnek ki maisa „FrissHirek" frázis-virágai. De beszéljenek helyettünk a tények, a melyek élénken világítanak be abba a munkakörbe, amelyet a „Friss Hirek" folytat a szegény, jogtalan munkásság jobbléteért, megélhetésének elviselhetőbbé tételéért. 1. Nevezett lap az, amely a szervezkedés megveszekedett ellensége volt megindulásától a jelenig, mert hiszen a saját nyomdájában is rabszolgák dolgoznak, kiknek az üzemen kivül is ugy kell táncolni, ahogy a „Friss Hirek" kiadója fütyül, jobban mondva: munkaerejükkel az emberiség legbecsesebb kincsét, a személyes szabadságukat is el kell adniok, ha nála dolgozni akarnak. Sőt még azt is megtiltotta, hogy alkalmazottjai liberálisabb gondolkozású emberekkel beszéljenek. 2. A „Friss Hirek" volt az, aki a szegedi munkásság harcait lefumigálta csak azért, hogy ezen eljárásával önző érdekeit kielégíthesse. 3. A „Friss Hirek" nemhogy kulturát teremtett volna, hanem valósággal a maradiság, a konzervativizmus szekerét tolta, mert ez jelentett neki „valamit". Le tehát ezek után az álarccal, mert a szegedi munkásság igen jól tudja, hogy ki viseli azt. Ezt az utóbbi pálfordulást is felismerte a szegedi munkásság, emely azonban tiltakozik ez ellen, hogy a „Friss Hirek" belopja magát közzé csak azért, hogy a másik oldalnak megmutatta, hogy szükségtek van reám, tehát „cselekedjetek". Tessék: előbb a „Friss Hirek"-neklemondani a kétkulacsos politikáról, állítsa előbb talpra a környezetében levő rabszolgákat, akkor hiszékenyebbek leszünk s eloszlatja csapjon bele — hallgasson, egy hangot se szóljon. — Tomasics -ur, legyen esze! — Van eszem. Tisztelet, becsillet ön előtt, mélyen tisztelt uram, de ugy pofon ütöm, hogy a fogai táncot járnak. — A saját érdekében felszólítom, hogy ne orditson. Örülne neki, ha az utcán járók meghallanak mindent? — „-Micsodát" ne halljanak meg — „micsodát" ne? — Maga egy őrült! — Spektábilis, pofon ütlek! — Pimasz! — dühöngött Imre. — Pofonütlek! A főszolgabíró a legteljesebb megvetéssel sziszegett. Erre Latko kirúgta az ajtót, a sokat ígért pofon elcsattant, utána Lehőczy Imre ur lerepült a lépcsőn. Szerencsére be volt csukva a kapu, Imre leporolhatta magáról a port és olyan ember arckifejezésével lépett az utcára, mint aki lépcsőfokonként, rendszeresen jött le az -emeletről. Lubica azonban zokogott, mert hát a szolgabíró most bizonyára kardocskára hívja párbajozni az ő édes uracskáját, élesre fent kardocskára és a legszigorúbb feltételek mellett. Latko megszeppenve ült a karosszékben és elátkozta a -bolondos- gondolatait, Imre nagyapját — röviden mindent, a-mit egy dühös horvát elátkozni képes. Délután megjelentek Imre segédei. abbeli felfogásunkat, hogy bombasztjai olyan centrumba lövöldöz ma még, mely rá nézve jelent valamit, de a dolgozó emberiségre meg rosszabb helyzetet terem ett. Végre pedig az igazság és a szociáldemokrata becsület megköveteli, hogy kijelentsük, hogy a villamos társaság emberei eddig a párttal semmiféle nexusban nem voltak. — Egyelőre az igazság érdekében ennyit. Áb rahám Mátyás Ferenczi József Pálfy János A palotás Szeged szépséghibái. (Düledező házak. — Vizes pincelakások. — Járhatatlan utak. — Eltemetett lakások. — Ezer meg ezer ember életveszedelemben.) (Saját tudósitónktól.) Mikor a piszkosan hömpölygő tarajos hullámú Tisza áttörte a bilincseit és vadul neki vágtatott az Alföld síkjának, Szegeden félreverték a harangokat és az esti szürkületben nem hallatszott más, csak harangbugás és jajveszékelés. A jajszó messze hallatszott, még a király is meghallotta. Ekkor hangzott el az a hires jelszó: Szeged szebb lesz, mint volt. És lön. Épültek a hatalmas paloták, a körutak, a bulvárokhoz hasonló nyílegyenes sugárutak és Szegedből palotaváros lett. A Tiszapart házkolosszumai, a sugárutak stilusos házai, a modern bérkaszárnyák nagyvárosi szint kölcsönöztek a fiatal városnak. Később már villanyosok száguldták be az utcákat és Szegedből Magyarország -második városa leit. Szép város, nagy város, büszke magyar főváros. Az első impresszió tényleg az, hogy Szeged méltó a híréhez, de sajnos ez nem áll, mert a vadonat uj paloták mellett régi viskók düledeznek, a modern lakások mellett a piszr kos és nedves pincelakások szegény lakói -köhécselik betegségük szomorú nótáját. A gyönyörű bulvárok közvetlen közelében félig eltemetett házak jelzik a girbe-görbe utcák rendezetlenségét. A sima aszfaltos -főutak járhatatlan, kövezetlen utcákba torkolnak. Olyan ez a mi -palotás szépnek kiáltott városunk, mint egy szépen kivasalt uj ruha tele folttal és pecséttel. A szépet már sokan meglátták, de ami illúzió romboló, azelőtt még I -Lubica asszony kijelentette nekik, -hogy j Latko pr beteg, nem fogadhatja őket. Azután mentő gondolata támadt, mely kivezetheti őket e borzalmas helyzetből. — Ura-cs-káim, kedves uracskám, szökjünk meg! Pakikoltak és elutaztak Pestre. A vérszomjas Lehőczy állomásról-állomásra követte őket. Tomasics urnák névtelen levélben Írták meg a Lehőczy üldözését. Végre aztán, — a nagy sietségben — egy kis állomáson lekésték a vonatot. Remegve látta Latko, hogy a (következő vonatról az ellensége szállt ki — és most — hiába minden — meglátta . . . — Végre megtaláltalak, gyáva kutya! — dörögte Imre. '— N-nekem sürgős u-uta-rn volt -P-pestre!" dadogta Latko. — Sürgős! Sürgős volt az ut! — mondta gúnyosan Imre és vicsorgatta a fogait. — I—i—igen—is—é—én . . . Latko nem folytathatta — Lubica közbelépett és addig, addig beszélt mindkettőne-k, aonig ki nem békültek. A legközelebbi vonattal, mint a legmeghittebb barátocskák, utaztak hazafelé ... És újra karácsony lett. Most azonban Imre küldött meglepetést a házaspárnak. Szép értékes ajándékot — egy bölcsőt. Latko ur tulboldog volt. Becsületes szivét a leghalványabb kétely se zavarta. Ezek a becsületes Latkók veszik el az ember kedvét a házasságtól. többen hunyták be a szemüket. Járjuk be a várost, de nyitott szemmel: Épen aktuális lesz ez -a -séta, mert velünk jönnek a szegedi rendőrség emberei is, akiknek újra .komoly dolguk akadt a szegedi düledező házak körül. Az igaz, liogy a rendőrség ezt nem veszi olyan komolyan, mint amilyen komoly az ügy. Nem vonják le az általános és szomorú konzekvenciákat, legföljebb kilakoltatják a rombadőlt liáz lakóit. A többivel majd esak akkor törődnek, lia már azok is rombadőltek. A szegedi rendőrség jelentése a legújabb esetről a következő: A Szivárvány-utca 39. számú ház, mely Daróczi István tulajdonéit képezi, az esőzések folytán szombaton délelőtt bedőlt. A házban való tartózkodás életveszélyes. A rendőrség az ott lakó házigazdát és Csókási István lakót kitelepitette. A további vizsgálat a mérnökség közbenjöttével nemcsak erre a házra, hanem a többi összedőléssel fenyegető házra is érvényesíttetni fog. Ez történt szombaton. A rendőrség és a hivatásos szakemberek sem tagadják, hogy még nagyon sok ilyen ház van Szegeden, mely minden pillanatban a bennlakók fejére zuhanhat. Szerény véleményem szerint abszolúte nem szükséges az óvóintézkedő eljárás, mely jelenleg életben van. Eső után köpönyeg. Mit ér akkor kilakoltatni az embereket a halálviskókból, mikor az már a fejükre dült? Egyetlen szavunk sem lehetne, lia ez Szegeden az első eset lenne. De sajnos, nem az. Négy-öt hónappal ezelőtt az alsóvárosban tömeges házbedőlések voltak, Nemrégen -a Somogyi-utcában roppant össze egy vizelőtti ház. Az igaz, liogy emberéletben egyetlenegyszer sem esett kár, de nagyon logikus a feltevés, hogy még eshet. Kár lesz akkor már füliö-fához kapkodni. Legalább is kétszáz ilyen be dőlésre predesztinált vizelőtti viskó várja a közel elmúlását a palotás Szegeden. Lelkiismeretlenség, kegyetlenség ennyi embert életveszedelemben hagyni. Mit ér az a sok modern palota, ha az emberek ezrei kénytelenek életveszélyes, betegség csiráit terjesztő piszkos odúkban meghúzódni? Semmit! Nyitott szemmel, érző szivvel végig kell csak járni az alsóváros kisebb utcáit, a Szivutcát, a Somogyi-utcát, a Dugonics-utcát, a Tavasz-utcát, az Ipar-utcát, a Korosolya-tó környékét. A nagy nyomorúságról majd a düledező viskók referálnak. Künn jártam a Szivárvány-utcában. Ez az egyetlen rombadőlt ház jellemző példa a veszedelmek könyvéből. A vizelőtti házakat vályogból építették. Az idő már nagyon megviselte őket. Jön egy kis eső és kész a katasztrófa. Beomlik a liáz, mintha mesebeli mézeskalácsból épült volna. Ilyen házakban laknak Szegeden az emberek ezrei! A Szivárvány-utcai liáz hátsó fala kidőlt. Szerencse, hogy kidőlt, mert lia véletlenségből, ami pedig nagyon könnyen megeshetett volna, befelé dől a fal, akkor emberéletben is esett volna kár. Rettenetes látvány egy ilyen rombadőlt liáz. Piszkos, gyenge falak, az enyészet megtestesült jelzői és mögötte gyönyörű modern paloták. Vérlázitó az ellentét. A palotás Szegednek nemcsak ezek a vizelőtti házak a szépséghibái. Vannak téglából épült erős házak, amikben épen olyan életveszedelmes a tartózkodás, mint a gyenge viskókban. Ezek: a félig eltemetett házak, a vizes pincelakások. Azt hiszem, nem kell külön kommentárt fűzni ezekhez a lakásokhoz. Nem ritkaság ez Szegeden. A Báró Jósikautca, a Szentháromság-utca, az Ösz-utca telve van ilyen félig eltemetett házakból. Sőt az újonnan rendezett utcákban napról-napra temetik a házakat. Az utcarendezósek által szaporodnak a szegedi pineelakások és ezáltal szaporodik a tüdővészesek száma. Hűen, sőt visszataszító hűséggel jellemzik