Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-01 / 50. szám

é DÉLMAGYAROIRSZÁÖ 1912. március 1. napról-napra az ország legszentebb javait, a nélkül, hogy a házszabályokkal való visszaéléseknek legalább bizonyos korlátok közé való szorítását, könnyű és kényelmes garázdálkodásnak megnehezítését, szóval a házszabályszerü védekezésnek eddig még ki nem próbált eszközeivel való élést meg nem kisértené? Valóban lehetetlen humoros érzések nélkül tudomást venni a technikai obstrukció mai felzúdulásáról, mikor észrevette, hogy az elnök, pártatlanságának teljes megőrzésével és minden erőszak nélkül, egy kissé tövisesebbé és rögösebbé teszi a technikázás útjait és róka-csapásait. A képviselőház ülése. — Harc a házszabály körül. — (Saját tudósítónktól.) A technikába fult a Ház mai ülése is és a technika eszköze a tegnap 'bevált módszer szerint ma is a házszabályvita volt. Siirü sorokban voltak együtt a képviselők, amikor Návay elnök fél tizenegy után megnyitotta az ülést; csak a Kossuthpárti mezőny iires. Minden érdeklődés az elnök előterjesztései felé fordult, mert a teljes erővel megujult technika szabadságkérő levelekben rejtegette a maga bombáit. A házszabályvita különben eltartott egész az ülés végéig, ugy hogy határozathozatalra nem kerülhetett sor. Holnap valami ujabb változattal előreláthatóan tovább tart a huzavona. Az ülésről ez a tudósítás szól: Návay Lajos elnök féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést. Mihályi Péter jegyző fölolvassa a tegnapi ülés jegyzőkönyvét, amelyet észrevétel nélkül hitelesítenek. Az ehlök fölolvassa a leveleket, amelyek a kérés visszavonását azzal okolják meg, hogy az elnök házszabályellenesen akarta kezelni a kérést. Mihályi Péter jegyző fölolvassa az összeférhetetlenségi bizottságnak azt a liatározaaz egyik ispán-ház felől egy piros ruha előtte volt már. A lustasága eltűnt és meglepetve ugrott fel: AjSS — Szeréna. ' Az asszony fehér arccal meredt rá és a szikrázó napon, a piros ruhába dideregni kezdett. — Tass ur, Tass ur, — hebegte félig ájultan. — No, Szeréna, ne ijedjen meg, mondta Tass. Nem szólok senkinek. Az asszony kezet akart csókolni neki. — Hát asszony lett, Szeréna? — Igen. — Itt laknak? — Igen. Ispán az uram a Csákány nagyságos urnái. Azután elváltak. Egy hét múlva rettenetesen unatkozott Tass. A major szép volt, a kényelem fejedelmi volt, de naphosszat nem látott egy emberi lelket sem. Délelőtt tiz óra tájban ekkor átsétált az ispánház felé. A ház előtt két apró gyermek játszott, a konyha ajtaja nyitva volt. Tass bement. Az ajtóban találkozott az asszonnyal. Alig volt ideje meglátni a felgyürött ujju, gömbölyű karját, már elárasztotta a suttogó, rémült, felháborodott kitiltás. — Menjen innen. Hogy jöhetett ide? Meglátják. Nem szabad idejönnie. Rögtön menjen. Azonnal. Tass elámulva nézte a sápadt, riadt aszszonyt. tát, amelylyel Inczédy Samu báró mandátumát, gondnokság alá helyezése miatt, megszűntnek jelenti ki. A Ház fölhatalmazza az elnököt, liogy a széki kerületben rendelje el a választást. Széchenyi Emil gróf összeférhetetlenségi ügyében a zsűri kisorsolását március 11-én déli 1 órára tűzik ki. (Vita a névszerinti fölött.) Az elnök bejelenti ezután, hogy több képviselő szabadságot kért. — Megadjuk! — kiáltja az egész jobboldal. Eitner Zsigmond kéri, hogy a kérdést külön-külön tegyék fel. Kenecli Géza: Mivel a képviselőház nem névszerinti szavazásokkal tartozik, hanem az a kötelessége, hogy dolgozzék s az időt ne vesztegesse . . . Hogy a szavazások egyenkint történjenek, erre semmi szükség, ezért beterjesztem a következő indítványt: „Mondja ki a Ház, hogy a szabadságot mind az öt képviselőnek megadja". (Viharos éljenzés és taps a jobboldalon, nagy lárma a Justh-párton.) Polónyi Géza: A házszabályok 255. szakasza alapján a kérdést az elnöknek ugy kell feltennie, hogy a képviselők igen-nel vagy nem-mel szavazhassanak. Már most, ha én az egyiknek meg akarom adni a szabadságot, a másiknak nem, akkor mikép szavazzak. (Nevetséges beszéd.) A házszabályokat ugy tekintjük, mint alkotmánygaranciát. (Felkiáltások: Visszaélnek vele!) A tisztelt elnök ur a házszabályt eddig igy gyakorolta és igy értelmezte. Kenedi Géza indítványát ilyen körülmények között nem bocsáthatja szavazás alá. Ha a házszabályt meg akarják változtatni, akkor tegyenek ilyen irányban indítványt. Batthyány Tivadar gróf: Fejtegeti, hogy minden kérést külön kell szavazás alá bocsátani. Kozma Andor: Akadályozzák a törvényhozást! Batthyány Tivadar gróf: Kérdi Keneditől, mint jogásztól, van-e joga neki arra, hogy egyiknek megadja a szabadságot, a másiknak ne? Ha igen, akkor az indítvány sérelem, erőszak. (Nagy ellentmondás és derültség jobbról.) Azt mondják, nem azért jöttünk össze, hogy névszerint szavazzunk. Ha Kenedi uj szabadságokat akar, nyújtson be in— Rögtön menjen. Rögtön. Tass dühbe jött. — El akarok jönni egyszer — mondta — mikor egyedül van. — Nem. Nem. — Maga nem volt mindig ilyen erényes. — Takarodjék. Tass nem akart veszekedni. Elment. De halálosan unatkozott és bosszantotta ez a nagy erkölcsiség. Ez nem komoly dolog. Nevetséges. Másnap délelőtt megint átsétált. Az asszony sötét, csendes gyűlölettel fogadta. — No, Szeréna — mondta Tass — csak nem komoly dolog ez. — Menjen. Takarodjék. Tass dühbe jött. — Holnap délelőtt tiz óráig meggondolási időt adok. Ha nem gondolja meg a dolgot, furcsa történetet fognak tőlem hallani a Csákány-majorban. Az asszonynak remegett a teste valami belső didergéstől. Tass most már dühösen kegyetlenkedett: — Délelőtt tiz óra — mondta ridegen. Délután a veranda elé került az asszony. Tass egvedül volt. Odament hozzá. — No — mondta Tass — látja, ezt szeretem, ha okos. Egy olyan szép asszony, mint maga... — Nem, — válaszolt sápadtan az aszszony — nem azért jöttem. — Hanem? — Tass ur, könyörgöm, ne bántson. Tass dühösen rázta meg a fejét: ditványt a házszabályok megváltoztatására á ha majd eltörlik a névszerinti szavazást, akkor nem lesznek. De addig akkor rendezhetünk névszerintit, amikor hazafias méggyőződésiink megkívánja. (Az elnök nyilatkozata.) Návay Lajos elnök: Kijelenti, hogy Kenedi indítványának megokolását nem fogadja el, mert teljesen irreleváns, akar-e névszerintit a Ház, vagy nem. Részletes fejtegetésébe bocsátkozik a házszabályoknak s azt bizonyítja, hogy először Kenedi indítványát kell szavazás alá bocsátani, mert ha a Ház mindenkinek megadja a kért szabadságot, senkit sérelem nem ér. De ha a Ház többsége nem fogadná el Kenedi indítványát, akkor sor kerül a többi indítványokra, melyek az egyenkénti szavazást sürgetik. Precedenst olvas föl, mely szerint a Ház a koalieió idején Hoitsy indítványára törvényszakaszokról is együttesen szavazott. (Élénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Lorászy Márton: Miután akkor elleninditványt nem tettek! Návay Lajos elnök: Dehogy nem. Maniu is tiltakozott ellene, de a Ház ugy határozott s tovább ment. Akkor is az obstrukció leszorítására, tették ez intézkedéseket, csakhogy akkor más volt az önök látképe. (Élénk tetszés, taps és éljenzés a jobboldalon.) A szabály előirja, hogy a törvényjavaslatokat először az osztályoknak kell tárgyalni: Hát megtartják ezt? Olvassa a házszabályt. Ráth Endre: Már elolvasta, de ugy látszik, nem érti. (Nagy zaj.) Az elnök: Lehet, hogy korlátolt vagyok. Tehát Kenedi indítványának liázszabályszerüségét az próbálja ki, lehet-e rá igennel vagy nemmel szavazni. Ha kétszáz képviselő mind az ötnek megadja a szabadságot, teljesen mellékes, hogy harminc meg akarja-e adni vagy nem. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kenedi indítványa egészen házszabályszerü, azt visszautasítani joga nincs, szavazás alá fog bocsáttatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) (A házszabályvita eredménye.) Barabás Béla: A házszabályok fölötti vita mindig eredménynyel jár és nem időpocsékolás. (Székely Ferenc tagadólag int.) Hiába rázza a fejét az igazságügyminiszter, a ház— Tass ur, hebegte az asszony, az isten szerelmére... — Eh, mondta Tass, hagyjon békét nekem. Az Olympiában nem volt ilyen kényes. Csak nem hiszi, hogy komolyan veszem a maga tisztességét. - Az asszony egy nagyot lélekzett, ránézett és elment. Másnap reggel nyolc óra tájban kelt fel Tass. A verandán Csákánnyal találkozott. — Te még itt vagy, kérdezte tőle. Vége a három órás felkelésnek? — Dehogy — válaszolta bosszankodva Csákány. Dolgom van. Az ispánnám agyonlőtte magát. Tass megszédült. — Az ispánnéd? Melyik? — Az a gömbölyű asszony, az a pirosruhás, amelyiket láttál. Csákánv elment. Tass remegő lábakkal állott és szédülve fogódzott a korlátba. Belebámult a friss, meleg nyári reggelbe. Görcsös fájdalom csavarta össze a szivét. Nem tudott gondolkozni és nem tudott álmélkodni se ezen a kétségbeesett, hallatlan becsületességen. Csak azt érezte, hogy nem is akarta igazán az asszonyt, hogy csak szeszélyből és boszszuságból zsarnokoskodott vele, hogy egy tiszta emberi életre ugy taposott rá, mint ahogy ecv féregre tapos gondtalanul az ember. Nagv árnyék borult rá könnyelmű lelkére és dühödt magakinzással mondta el magának : — Becstelen, gaz gyilkos vagyok.