Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-29 / 49. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 28. jelenti, hogy az elnöki székben teljes lelkiismereti szabadságot hozott, senkitől és semmitől megkötve nincsen. (Nagy tetszés jobbról.) Ezután a zárt ülést az elnök bezárta és öt perc szünetet adott. A szünet elteltével Návay elnök újra megnyitotta az ülést s mivel bejelentette, hogy az idő előrehaladt, a holnapi napra az elnöki előterjesztések után a véderőjavaslat tárgyalását tűzte ki. Az ülés egynegyed három órakor végződött. és megnyílnak előtte az aradi vár kazamattáinak nehéz kapui és Gottesmann, aki egy pofon miatt olyan sokat szenvedett, öt hoszszu, keserves esztendő után újból szabad lesz. Kazamatták titkaiból. — Egy pofonért öt év. — (Saját tudósítónktól.) Az aradi vár kazamatáiban öt év óta egy intelligens fiatalember van bebörtönözve, aki rövid katonáskodásának ideje alatt, egy görbe napon, amikor sokat ivott, hogy feledje a keserűséget, iszonyatos és katonai szemmel mérlegelve a dolgot, a legnagyobb bűnt követte el: pofon ütötte a feiebbvaióját, egy főhadnagyot. Bizonyára sokan emiékeznek még arra a katonai botrányra, amely mintegy hat évvel ezelőtt játszódott le Budapest egyik legforgalmasabb utcáján, a Váci-köruton. Három közös gyalogos katona ment végig az utcán, ugyancsak illuminált állapotban. Természetes, hogy nem viselkedtek valami kifogástalan módon és a járókelőkbe is beleütköztek. A Váci-körűt és Andrássy-ut sarkán a bárom garázda baka szembetalálkozott egy fiatalemberrel, aki megállította őket és reájuk parancsolt, hogy viselkedjenek tisztességesen, amint az katonákhoz illik. A három legény közül az egyik, Gottesmann Imre — Gyárfás Dezsőnek, a népszerű kabaré-szinésznek az öcscse — gorombán válaszolt : — Menjen az ur a dolgára, mi köze hozzá, hogy mi mulatunk. A fiatalember leszidta a legényeket és amikor Gottesmann Imre visszafeleselt, pofonütötte. A berúgott katona szintén nem volt rest és nekiesett a fiatalembernek, akit ugyancsak alaposan helybenhagyott. A fiatalember, amikor a földről feltápászkodott, gyorsan eltűnt, hazasietett, de csak azért, hogy átöltözzön főhadnagyi egyenruhájába és csakhamar visszatért. Még ott találta a helyszinén mind a három bakát, akiket nagy népcsődület vett körül. A főhadnagy betért az egyik üzletbe és onnan a katonai készültség után telefonált. A „bereitschaft" rövidesen ott termett és a bakákat feltűzött szuronynyal bekisérék a kaszárnyába. A három legény pedig csak most ébredt annak a tudatára, hogy akivel ők feleseltek, ez aktiv katonatiszt és civilben sétált az utcán. Most már tudták, hogy súlyos büntetésnek néznek elébe és egyetlen mentségük csupán a részegségük lehet. És a katonák ellen megindult az eljárás. Mindhármukat haditörvényszék elé állították. A hadbíróság pedig borzasztó szigorúsággal ítélkezett. Nem vette figyelembe, hogy a katonák részegek voltak és azt sem tekintették enyhítő körülménynek, hogy a főhadnagy civilben volt és igy a katonák nem sejthettek benne katonatisztet. Az itélet roppant szigorú volt és országszerte feltűnést keltett. A hadbiróság ugyanis 'Gottesmann Imrét golyó általi halálra, két társát pedig két-két évi börtönbüntetéssel sújtotta. Katonáék maguk lehetetlennek találták a súlyos, halálos Ítéletet és Gottesmann Imrét kegyelemre ajánlották a királynak. A felség kegye pedig a halálos ítéletet megváltoztatta és Gottesmannt öt évi várfogságra itélte. Miután az egész monarchiában súlyosabb elitéltek számára csak az aradi vár kazamattái alkalmasak, Gottesmannt ide hozták Aradra. öt évvel ezelőtt történt ez a dolog és csak azért foglalkozunk vele, mert e hét végén te^ !;k le Gottesmann büntetés^, 'Még néhány nap SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Csütörtök: Csitri. (Páros 2/a.) Péntek: Csitri. (Páratlan 3la.) Szombat: Leányvásár. ("Páros J/a.) Vasárnap délután: Bocaccio. — Este: Leányvásár. (Páratlan s/a.) Csitri. Az ilyen vígjátékról, mint a most bemutatott Csitri, nem is kellene kritikát irni. Legalább olyat nem, amely hagyományos komolysággal méltatja a darab irodalmi értékét, meséjének újszerűségét, az írónak egyéniségét. — Mert Pierre Veber és Henri de Grosse csupán kasszadarabot irtak: öntudatosan, esetleg öntudatlanul, — ők tudják. Emiitett párisi urak telivér párisi vígjátékot irtak. Tehát szellemesen, két, sőt sokértelmű pikantériát, lehetőles ugy, hogy felsőbb leánykák is megértsék, öreg nénikék is piruljanak picit; és van a darabban szerelmes, sok hálás szerep, szellemes művész és hülye vidéki alak, szegény nagynéni és elegáns kokott és a többi, végkimerülésig, de soha nem unalmas. Már pedig mindent megbocsátunk, csak az unalmat nem, — áliapitjuk meg mindnyájan és mindenütt a világ egyik legszellemesebb embere: Voltaire után. És aki az ilyen vígjátékot komolyan és irodalmi, na meg tisztán művészi szempontból boncolná, az okvetetlenül unalmassá válna. S nem lenne méltó a szerzőkhöz, sőt nem adna igazat néki a közönség, aki, tetszik tudni, el-el sajátit olyan mottót, mint amit előbb idéztünk, szabadon Voltaire után. A darab meséje? Kár elmondani a szerzők után. Mert először: annyi történik, hogy egy csitrilány beleszeret a kopaszodó festőbe, másodszor: e mese körül egész kis legenda, reális színezése szövődik, pókhálószerüen, párisiasan. S a pókok: a szerző urak csak akikor engedik el a nagyérdemű közönség érdeklődését, amikor minden felvonás lepergett. S — rendben van! A szegedi előadás csak részleteiben sikerült. Amikor egy-egy erősebb színjátszó szólalt meg. A vígjáték alaphangját vaskos: németes vagy ők se tudják milyen bohózatba hamisították azt. Mindenekelőtt a címszereplővel: Wirth Sárival foglalkozunk. Tragikus volt ennek a leánynak szegedi szereplése. Lejátszott dara bot sóztak rá bemutatkozásul, majd hónapokig meliőzték, később csak fiu- és lógó szerepeket osztottak neki, ugy hogy félév után kanott neki való szerepet, akkor, amikor az igazgatóság uira elkedvetlenítette mert utódjául leszerződtetett egv akadémiái szininövendéket. Wirth Sári mai szereplése határozottan meglenőlag hatott. Nemes igyekezettel játszott; játéka színes és szimpa tikjus. íiliizot keltett. Igaz, hogy egy-egy jelenetét. elnagyolta, beszédtechnikája, szóskálája nem eléggé kifejező mindenütt, de ez már a rendező felületessége vagy rendezési hiánya, A közönség ovációban részesítette és tapsolta rs. Wírthen kivül Mihó László adott Igazán mulatságos figurát.-. Gyerekes, vidám és parasztsuhanc szerepekben is Mihó mindig elfogadhatót, sokszor 'élvezetes alakítást is ad. A mai előadáson különben a legstílusosabb játékot Szohner Olga adta. Na és aztán jöttek a többiek. Olyanok, akik türhetőek' és olvanok. akik már nem is tiirhetőék. Jött Almássry Endre; a férfi-főszerepet osztotta magának .Bámulatos tehetsége van: olyan kitűnő szerepet is el tud rontani, mint a mai. Párisi, neves, kiforrt művészt: életmüvészt és öntudatos piktort játszott. Igen, fjj AltP^sv Endre, Semmi elegánda! Semmi finomság. Semmi nemes férfiasság. Semmi szellemes humor-érzék. Semmi a világon. De annál több durvaság. Igazi röhejes bohóc-figura, amit ad. Csupa vidékies tempó, balkezes gesztusok, kínos arcjáték. A hangjában semmi színező erő. Néha pedig a szerepét se tudja. Igazán nem értjük, ha már játszik, miért nincs mellette rendező. — A mai szereplők közül különben Baróti Józsefet emiitjük még meg. Ebben a színészben nagyon bíztunk. Lassankint leront minden bizalmat. Ma is, az izzig-vérig vig-játékban olyan tragikus, szomorú alakot adott vissza, íogy az szinte kinos, mert kiri az együttesből és élvezhetetlen. A közönség egy-egy jelenetben mulatott, csak a leányos mamák beszéltek hangosan, rogy: — Nem is olyan fehér darab ez a Csitri . . . * Kiss József A Hét megalapításáról. Kiss József, az ünnepeit költő, a napokiban Aradon fölolvasást tartott. A fölolvasás után intim társaságban elbeszélte életének történetét. Az agg költő visszaérni,kezesei, egy sokat hányatott, csodálatos életet tükröztek. Igen érdekesen beszélt. A Hét megalapitásáról, amelynek tudvalevőleg Kiss József a szerkesztője. A Hét ma egyik legelőkelőbb, tartalmas és nivós folyóirat. Annál érdekesebb, amit Kiss József beszélt a folyóirat megalapításáról, amely értékes életének legkiemelkedőbb eseménye: — Életem mindig zaklatott volt, hányatott, de talán a legfontosabb dátum életemben 1889 december hónapja. Akkor alapítottam A Hetet. Öt forint kapitális volt akkor a zsebemben. A publikum általában azt hitte, hogy engem nagyon portálnak, pedig az alapitásnál se látogatóim, se pénzem, se hitelem, se munkatársaim nem voltak. írói körökben azt mondották, hogy három hónapnál tovább nem állhat fenn a lap. De én heroikus munkával teremtettem irókat, fejlesztettem a lapot; már reggel nyolckor mentem el hazulról. hogy hirdetést gyűjtsek. Egész nap szaladgáltam, este pedig dolgoztam, irtam. Én voltam a lapnak revizora, korrektora, irányítottam a lapot, kijelöltem, hogy az uj munkatársak közül kit mire használjak fel. Más az én helyemben pénzt szerzett volna; én jó lapot csináltam. * Góthék az ai-adi újságírókért. Az aradi •színháznak mindig a legkedvesebb vendégei voltak Góthék, a Vigszinház kitűnő művészei. Esemény volt minden egyes fölléptük s hogy az aradi közönség mennyire átértette az ő nagy művészetüket, annak legjobb bizonyítéka, hogy fellépésük mindenkor telt házat jelentett. Az Aradi Újságírók Segitő Egyesülete elnökségének sikerült rávenni a Vigszinház igazgatóságát arra, hogy Góth Sándort és nejét, Kertész Ellát egy napra szabadságolja. Góthék március 10. és 12. közti időben lépnek föl a Baccarat-ban, Bernstein drámájában. • Krecsányi ~uj társnlata. Krecsányi Ignác, temesvári színigazgató, mint a színház hivatalos lapja: a „Temesvári Szinház" jelenti, immár befejezte a színtársulat szervezését. A színtársulat uj tagjai lesznek: Felhő Rózsi subrette, Noszeda Károlyné operaénekesnő, Fenvő Emiiné (aki Gyenge Anna örökébe lépett), Kertész Ödön hősszerelmes, Szigethy Andor komikus, Magas Béla és Várkonyi Sándor. A régiek közül megmaradnak: Bartkó Etel, Bánházy Teréz, Bejczyné, Fodor Ella, Greguss Margit, Jákó Amália, Ligeti Klári, L. Miháiyfi Júlia és Ocskay Kornélné; a férfiak közül: Árkossy Vilmos, Bálint Béla, Bajczy György, Cseh Iván, Gáthy Kálmán, Kardoss Géza, Kövessi Lajos, Ocskay Kornél, Szeghő Endre, Tábori Emil és Vajda Alfréd. A színtársulat kötelékéből szeptember hó elsején megválnak: Albert Erzsi, Haller Irma, E. Rossi Rozina, Ternyei Lajos, Vidor József, Fenvn Emil és Virágh Ferenc. A kórus is számos uj taggal fog megerősödni, ugy,