Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-29 / 49. szám

V 4Í. 1912 február 29. DÉLMAGYARORSZÁG hogy a jövő szezonban a temesvár-budai színtársulat a legjobb és legelső lesz a vidéki tirsulatok közt. • Magyar darabok Münchenben. A müncheni Lustspielliaus magyar igazgatója, Róbert Jenő dr, Biró Lajos mindkét uj darabját megszerezte előadásra: A „rablólovag"-ot is, „A cárnő"-t is. Az utóbbit már március végén bemutatják Münchenben, a cárnő szerepében a Budapesten is ismert Rolond Idával. A premierre Biró szerzőtársával, Lengyel Menyhérttel Münchenbe utazik. A parlamenti helyzet. (Uj teknikázás. — Berzeviczy ngilatkozata. —- Cáfolat Justh nyilatkozatára.) (Saját tudósitónktól.) A technikai obstrukció, melyet a napirend előtti fföíszólalások eddig elodáztak, a képviselőház mai ülésén újra föléledt. Miután Návay Lajos elnök ma már nem engedte meg a Justh-párti képviselőknek, hogy a politikai helyzetet napirend előtt szóvá tegyék, az obstruktorok a technika régi fogásához nyúltak, a betegség címén való szabadságkéréshez. Batthyány Pál gróf, Egry Béla, Eitner Zsigmond, Lovászy Márton és Rákosi Viktor levelet intéztek az elnökhöz, melyben „megrongált egészségükre" való hivatkozással tizenöt napnál hoszszab vakációt kértek. Ezeket a kéréseket eddig az elnök bejelentette a Háznak, az ellenzék pedig nyomban a bejelentés után külön-külön névszerinti szavazás elrendelését kérte a kérvényekre vonatkozóan. Ma azonban Návay Lajos elnök arra az álláspontra helyezkedett, hogy a házszabályok szigorú alkalmazása szerint az elnök csak puszta tudomásul vétel végett terjeszti be a kéréseket, névszerinti szavazást azonban ezek teljesítése vagy megtagadása dolgában nem köteles elrendelni. A Justh-párt nagy méltatlankodással fogadta ezt az elnöki nyilatkozatot s házszabály vitát indított ellene, melyben egész sereg képviselő fejtegette Návay eljárásának helytelenségét. A többség viszont lelkes tüntetéssel és helyesléssel kisérte az elnök kijelentéseit, melyekkel a házszabályok energikus alkalmazását védelmezte. Berzeviczy Albert ma a következő nyilatkozatot tette közzé: — Tegnap Justh Gyula fölszólalása közben nem voltam jelen. Ma személyes kérdésben kívántam a Házban felszólalni, de a közbejött események ebben megakadályoztak, minthogy azonban Justh Gyula felszólalásában olyan nyilatkozatot tett, amelyet cáfolatlannl nem hagyhatok, kénytelen vagyok e célból a sajtó utján fordulni a nyilvánossághoz. — Justh azt mondotta, hogy -mihelyt megtudta, hogy nékem a békés kibontakozást kereső tárgyalásokhoz nincs fölhatalmazásom a miniszterelnöktől, azonnal megszakította a tárgyalás fonalát s kijelentette, velem további tanácskozásokba nem bocsátkozik. E kijelentésére én, — mint azt Justh mondta, azt a kérdést intéztem hozzá, hogy adjon legalább választ arra, hogy mik azok a személyi követeié sek. amelynek alapján hajlandók lennének a békés megegyezésre? Erre Justh azzal felelt volna, hogy az ő harcuk nem személyi harc, hanem elvek harca s személyi kérdéseket nem vesz figyelemben. — Ezzel szemben kijelentem, hogy tanács sózásaim folyamán hozzá ezt, vagy ehez ha sonló kérdést nem intéztem. Ellenkezőleg, a mint azt Désy Zoltán is kijelentette, a tárgyalásokból kirekesztettem minden személyi kérdést és kombinációt. j — Igaz, hogy Justh tette azt a kijelentést, hogy elvekért harcol, ezzel azonban reám nem cáfolt, sőt megerősítette az én felfogásomat, amennyiben, ha ezt nem hittem volna felőlük, ugy nem is bocsájtkoztam volna ve lük tárgyalásokba. — Azt sem hagyhatom még cáfolatlanul, hogy velem a tanácskozásokat azonnal megszüntette. Mert három izben volt tanácskozásom Justh-tal s csak mikor levélben ér:esitettem, hogy a kijelölt feltételeik teljesítése akadályokba ütközik, akkor szakadt meg közöttünk a -kibontakozást célzó tanácskozás. A tanítóképző — Újszegeden. — Glattfelder Gyula püspök kérelme. — (Saját tudósitónktól.) Glattfelder Gyula dr tesanádi püspök ma terjedelmes átiratot intézett Szeged város közönségéhez. A püspök arra kéri a várost, adjon Újszegeden megfelelő területet arra a célra, hogy -a szegedi tanítóképző intézet részére ott uj épületet létesítsenek, egyben pedig emelje föl az intézet eddigi kétezer korona évi segélyét négyezer koronára. A püspök átiratában megemlíti, hogy szegedi tartózkodásai alkalmával mindinkább meggyőződött arról, hogy míg -a város kulturfokáról tanúskodó legkülönbözőbb tanintézetek ós internátus/ok elhelyezés, berendelés és felszerelés szempontjából a modern pedagógia és nevelés irányelveivel megállják a versenyt, addig a fenbatósága alá tartozó királyi katolikus elemi iskolai tanítóképző intézet jelenlegi otthonábaan a legszerényebb igényeket sem képes kielégíteni s ezért az intézet életében ujabban határozott visszafejlődés tapasztalható. A szomorú jelenségnek egyedüli oka -az intézet mostoha elhelyezése. Az intézet épülete nem iskolai célokra készült és a püspök elődei az átalakításra és telekbővitésre fordított tetemes anyagi áldozatai sem oldották meg az elhelyezés kérdését, mert az épület sziik volta miatt nem képes azokat az oktató helyiségeket és internátusi termeket nyújtani, melyeket a tanítóképző intézet, mint szakiskola intézménye ma már elengedhetetlenül megkövetel. A főfelügyeletet gyakorló tanügyi kormány ezért évről-évre és mindig nyomatékosabban sürgeti az intézetnek és internátusnak fejlesztését, ez elől kitérni nem lehet. Arról az eredeti tervről, mely a jelenlegi intézeti épületnek a Galamb-utcában való kiépítésére irányul, elsőrendű szakértőkkel való tárgyalások során le kellett mondani, mert nemcsak liogy a meglévő épület nem volna a tervezett toldalék építkezéssel harmonikus egységbe hozható, de maga az intézet mostani telke egy sz-akiskola elhelyezésére -szűk és alkalmatlan. Ha ugyanis a szorosan vett iskola a most hiányzó szertárakkal, a torna, rajz, ének, zene, slöjd és biológiai kísérletek tanitására szükséges termekkel, az (intézeti életben elengedhetetlen intézeti kápolnával együtt az uj szárnyépületben el is volna helyezhető, a tanítóképezde intézményes kiegészitő része, az internátus és a tanszemélyzetnek nyújtandó természetbeni lakások a nevelési és higiénikus követelményeknek megfelelő terjedelemben és módon be nem rendezhetők. Nem lehet számitáson kívül hagyni azt sem, hogy a gazdasági ismeretek intenziv elsajátítására kötelezett tanítójelöltek gazdasági kertje 35 percnyi távolságban, a rendező pályaudvar mellett fekszik és a körülmény nagyon hátráltatja a tanulmányi rendet és az intézeti fegyelmet. A tanügyi kormány által a tanítóképző intézetek részére mult évi 78,000. szám alatt kiadott uj tahitásterv sem vihető keresztül a jelenlegi helyzete mellett, ami ujabb és (fontos észrevételek tárgyát képezné. Az uj tanitásterv ugyanis az elméleti és szakismereteken kiviil súlyt helyez a gazdasági, természeti és élettani ismeretek gyakorlati elsajátítására, az eddigi hagyományokkal szakit ós a tanitóképezdék tananyagának jórészét áthelyezi a tantermekből a szabadba, a természet folytonos megfigyelésére, a kerti és mezei munkák, az állattenyésztés, tejgazdaság, méhészet gyakorlati ismereteire ós biológiai tanulmányokra terjeszkedik ki. A jelen tanév óta e tárgyak oktatására önálló gazdasági szaktanár van alkalmazva. Mindezekhez szabad tér és mozgás, gazdasági berendezkedés szükséges, pedig az intézet mostani telkén még a szintén előirt játszótér sem rendezhető be. Számotvetve mindezekkel és nehogy a régi épület kiépítésére fordítandó tetemes költség mellett a továbbfejlesztés szüksége folyton szőnyegen maradjon és az eredetileg tervbe vett munka csupán félsikert biztosítson, elhatározta a püspök, hogy a tanítóképző intézetet jelenlegi helyéről teljesen kitelepiti és pedig oly telekre, hol nemcsak az iskola, tanári lakások ós internátus volna elhelyezhetők, de koncentrikus egészben a gazdasági oktatás részletkérdései is egységesen lennének megoldhatók. Az építkezésre kiszemelt telek Újszegeden a temesvári körút mellett a Népligettel szemben, 42089. és 42092. helyrajzi számok alatt fekszik, területe 3600 négyszögöl és a város tulajdonát képezi. Ez a telek területénél és fekvésénél fogva minden tekintetben mégfelelne az uj tanítóképezde céljainak és ott oly intézetet létesítenének, mely nemcsak a szakszerű tanítóképzés minden igényét kielégítené, de Szeged városának messze vidékeken is imponáló kultúrintézménye lenne. Az építkezés maga százezreket fog felemészteni, de ezek fedezéséről a püspök gondoskodni fog és csupán arra kéri a várost, hogy ezt a kiszemelt telket, melynél alkalmasabbat nem talált, telekkönyvi tulajdonjoggal részére átengedje, illetve a tanítóképző részére adományozza. Minthogy a telek birtokában az intézetnek a Szeged városa által a rendező pályaudvar mellett adott és gazdasági kert céljaira fordított 3200 négyszögölnyi területre többé szüksége nem lesz és mivel a város, értesülésem szerint, e területet még más célokra felhasználhatja, ezen két holdnyi területről akkor a város javára egyszersmindenkorra lemond. A kérelem megítélésénél kéri a püspök, hogy vegyék figyelembe, hogy a tanitóképezdének önálló gazdasági szaktanára az uj intézetben ugy a városi, mint a tanyai gazdák 15—20 éves fiai részére gazdasági tanfolyamokat fog tartani. A tanfolyamon résztvevők útbaigazítást nyérnének az okszerű növénytermelésről és állattenyésztésről, a mezőgazdasággal kapcsolatos hasznos foglalkozásokról, házi iparról, a belterjes gazdálkodásról; megismernék szemlével a város közintézményeit, telekkönyvet, adóhivatalt, községi közigazgatást, műhelyeket, ipari vállalatokat, gyárakat stb. S emellett ezen tanfolyamok a tanítójelölteket is gyakorlati uton készitenék elő szociális feladataikra. Szándéka a püspöknek az intézet mellé a távoli és elszórtan élő tanyai gyermekek részére 25—30 ifjú befogadására alkalmas középiskolai internátust is létesíteni, hol a jó magyar tanyai nép gyermekei mérsékelt tápdij mellett jó nevelést nyernének és taníttatásuk megkönnyittetnék. Előterjesztése végén tekintettel a folyton és rohamosan fokozódó drágaságra és az intézet ujabb elhelyezésével párhuzamosan gyarapodó dologi kiadásokra, a püspök azt kéri a várostól, hogy a szegedi katolikus tanitóképző-iutézet javára engedélyezett évi kétezer korona városi készpénzsegélyt négyezer koronára emelje föl. Évenként és állandóan évi 15,000 koronát fordit a püspökség a két szegedi képezde rendes fentartási költségeinek részbeni fedezésére és ezt az összeget az uj intézetnél jelentkező nagyobb szükségletek mellett fokozni szándékszik. E mellett az intézet a városi segély javitására is égetően rászorul. A kérelmet a következő szavakkal fejezi be Glattfelder Gyula: Ismerve Szeged nagyérdemű közönségének \a magyar közművelődés fejlesztése iránti nagy és más városoknak követendő példát mutató érzékét és ily irányú dicséretes áldozatkészségét, azon meggyőződésben teszem le kétrendbeli kérelmemet Szeged város tq-