Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-06 / 29. szám

1912. február 6. BÉLMAGYARORSZÁG 3 vetkezzék be. A király a legnagyobb súlyt veti arra, hogy a négy pontról való meg­egyezés létrejöjjön. Valahányszor a külön­böző 'kiegyezési tárgyalások alkalmával a helyzet oly válságos lett, hogy a szakadást közelinek vélték, ő felsége mindig a mellett volt, liogy a tárgyalást újra megkezdjék, mert annak okvetetlenül sikerre kell vezet­nie. A király most is meg van róla győződ­ve, hogy a megegyezés létre fog jönni és csak az az egy kivánsága van, hogy ez men­tül előbb megtörténjék. Ha tehát a tekintélyes és márvadó bécsi lap tudósítását tekintjük, annak nagyon mél­tányos hangjából a legkedvezőbb kilátásokat remélhetjük. A politikai gyakorlat azonban megtanított bennünket arra, hogy soha, még a legoptimiszti'kusabb behatás alatt sem sza­bad túlzott reményeket táplálnunk, — bár a reményt feladnunk sem szabad, különösen, amikor tényleg oly kedvező auspiciumok fo­rognak fönn. Udvari körökből kiszivárgott hirek szerint ö felsége véleménye az előterjesztett katonai követelésekre az volt, hogy ezeket az osz­trák kormány és parlament nélkül teljesíteni nem lehet. Ez a két kormány dolga és az­után a parlamenteké. Ma, hétfőn délelőtt Stürgkh gróf osztrák miniszterelnök, Georgi tábornok, Landwehrminiszter és Müller báró külügyi osztályfőnök kihallgatáson jelen­tek meg a felség előtt. Kihuen-Héderváry gróf ma másodszor is megjelent az uralkodó előtt. Klobucsár Vilmos báró, a honvédség főparancsnoka ma szintén Bécsbe érkezett. Késő éjjel még ezt jelentik telefonon: Khuen-Hédervúry gróf miniszterelnök ma délelőtt fél 11-től délután 2 óráig tárgyalt Stürgkh gróf osztrák miniszterelnökkel. Ez­után a Magyar Házba ment ebédelni, ahol találkozott Hazai honvédelmi miniszterrel. Este fél 6 órakor Auffenberg lovag hadügy­minisztert látogatta meg, akivel mintegy két óra hosszat tartó beható tanácskozást foly­tatott. A miniszterelnökkel egyidejűleg Hazai honvédelmi miniszterrel parallel tanácskozá­sokat folytat. A tanácskozások bő anyaga előreláthatóvá teszi, hogy a miniszterelnök csak a hét végén végezhet és ugyanakkor, vagy a jövő hét elején lesz módjában nagy­jelentőségű előterjesztését a képviselőházban megtartani. Oroszország uj békejavasíata. Frank­furtból jelentik: A Frankfurter Zeitungnak táviratozzák Konstantinápolyból: Oroszor­szág uj közvetítő akciót kezdett Törökor­szág és Olaszország között. Az uj békeköz­vetités alapja az, hogy a két háborús fél először kösse meg a fegyverszünetet, vonja vissza csapatait a harctérről és azután eset­leg a nagyihatalmk közvetítésével kezdje meg a tulajdonképem béketárgyalásokat. Konstantinápolyban nem fogadják szimpati­kusán ezt a tervet. Kormánykörökben azt mondják, hogyha Törökország visz­szavonná afrikai csapatait, akkor kedvezőt­lenebb helyzetbe kerülne Olaszországgal szemben, mert ha a béketárgyalások nem vezetnének eredményre, nagy nehézségekbe kerülne a török csapatokat ismét a harctérié szállítani, Egy temesvári elmebajos a szegedi vonaton. — Kalandok, botrányok Szegedtői Budapestig. — (Saját tudósítónktól) Az egyre tökélete­sedő újságírás az eseményeknek mindig szé­lesebb skáláját illeszti nagy koncepciójába. Nem is olyan régen, bürokratikus politikai, önkormányzati, törvénykezési és rendőr­ségi események bürokratikus elkönyvelése volt az újságírás. Ma már tele van színekkel, oknyomozó. A detektív rohant az események­kel és nyomban azok után, a legideálisabb szervességbe illeszkedik az élettel. Azt hi­szem, az ujságiró még kevés differenciáló­dás után a legtökéletesebb oknyomozó törté­netirója lesz a társaséletnek, amelynek meg­értéséhez minden mozzanata fontos. Ilyen csekélynek látszó, de érdekes és je­lentős eseménytöretíékeknok voltam tanuja azon a gyorsvonaton, amely vasárnap reg­gel Temesvár felől Szegeden át jött Buda­pestre. A vonat másfélórás késéssel, tehát félkettő helyett három órakor érkezett meg a fővárosba és igy több időnr volt egy sze­rem sétlen, beteg ember megfigyelésére. (Előadás a vonaton.) Déli egy óráig zavartalan unalmasságban telt az utam. A vonat már Szegedre egy órás késéssel érkezett és igy teljes megadással, a rendesnél nagyobb nyugalommal ültem a ku­pémban. Tudtam, liogy nagy lesz a késés, nem türelmetlenkedtem. Félkettő táján ér­tünk Kecskemétre, ahol Müller János szegedi borkereskedővel és Haeher Bélával, a Déi­magyarország egyik kiadójával az étkező­kocsiba mentünk. A levesnél tartottunk csak, amikor a mellettünk levő két-személyes asz­taltól fölkelt az egyik ur és minden asztal­nál leadta névjegyét. Az volt rajta: ENGERT FERENC posta-távirda számvizsgáló Az en-block való különös bemutatkozást ezzel a kommentárral kisérte Engert ur: — Meg fogják engedni a hölgyek és urak, hogy én egy előadást tartsak. Van egy mun­kám a haza állapotáról, amelyet a „Pesti Hírlap" vezércikkírójához irtam. Ott majd el vashatják is. Ez az ur kérte, hogy olvassam fel neki. (Itt a vele egy asztalnál ülő úrra mutatott.) De a munka oly értékes, de én nem is tudok lassan felolvasni, mert kitűnő tenor-hangom van. Senkisem utasította vissza a teljes folyé­konysággal, de némi zavartsággal beszélő Engertet, aki szemüveget hordott, beretvá­latlan, erősen megnyúlt és sovány arcú volt. Csak a pincérek mosolyogtak, meg egy finom arcú úriasszony nézte különös érdek­lődéssel, később jóságos, szánakozó mosoly­lyal. Voltak pedig az előadásban példás mo­tiválatlansággal és összevisszaságban ilyen dolgok: — Tisztelt vezércikkíró ur, önnek nincs igaza, a haza mellére tömérdek bajok nehe­zednek, az emberek évenként millió szánkra vándorolnak ki, a tisztviselői: elégedetlensé­gének moraja a Kárpátok csúcsán is zug és ön mégis türi azokat a kormányokat, ame­lyek Magyarország bársonyszékeiben ülnek. .. ódig önnek módjában lenne ezeket a kormá­nyokat megszüntetni, csak talán azokat a módokat nem találta meg, amelyekkel a tiszt­viselők bajai orvosolhatók. Én tehát rohanva sietek, hogy önt kihúzzam a kátyúból és elvezessem arra az igéret földjére, ahol a tö­mérdek szegény emberre nem gyötrelem az élet. Az ilyen tónusban tartott felolvasását szabadelőadással kisérte Engert. egészen ugy, mint mikor egy egyetemi tanár egy-egy kom­plikáltabb tételét, mondatát meg akarja vi­lágosítani. Ebben az előadásban aztán össze­hordott mindep frázist, amit függetlenségi népgyűléseken hallott. Előadását ezzel az autobiograf-töredékkel zárta be: — Mert most Temesváron a postaigazgató­ságnál (!!) vagyok, hölgyeim és uraim. A főorvos ur mondta, hegy utazzam föl Buda pestre, ahol hat hónapig szanatóriumban kell lennem. Bizony sok fáradsággal jutottam ide, hogv ilyen kitűnő dolgozatot készíthet­tem, de hát mindig szaporítottam az intelli­genciámat, sok éjszakát áttöprengtem, el­olvastam az egész Jókait. De azért nincs semmi bajom, csak az idegeim vannak megtá­madva. Hat hónap alatt meggyógyítanak, különben is jó dolgom lesz ott. Bizonyára lesznek grófnők, bárónők, akikkel én magas intelligenciámnál fogva érintkezésbe léphe­tek. Fogok járni a Vígszínházba, remélem, hogy elengednek és ha nem engednek el, majd kérek orvost magam mellé, megmon­dom, hogy viselem a költségeit. Talán fo­gok darabot is irni. Nekem az már semmi se. Aki annyit olvasott, mint én, az könnyen összetákol Jókai egyik regényéből egy szín­darabot. Egy hét alatt komótosan kész van. Itt Engert egy nagy vizes poharat teleön­tött.borral és egy kortyra kiitta. Vett egy Tisza-szivar, fizetett és kiment az étkező­kocsiból. (Jön a rendőrség.) Este Nagy Endre kabaréjába a 3. vagy 4. számnál nagyképűen jött be egy ur, az első sor első székéhez tartott és ott helyet foglalt. A nyakába kendő volt vetve, amelyet a gal­lérjába tűrt bc. Nyomban nagyon otthonias volt, hatalmas szivarjából nagyúri módon pöfékelt, műsorát, zsebkendőjét és a zsebéből előszedett egyéb dolgokat a zongorára ra­kott le, amiért konfliktusa volt először is a karmesterrel. Engert Ferenc volt. A mellette ülő urat folytonosan molesztál­ta, amiért a második konfliktus készülődött, A műsor első részének utolsó számában a ki­tűnő Sajó Gézának szivart dobott a szinpad­i'a, ami aztán sorsára juttatta. A szünet alatt a folyosón még busz búké szivart vett, a szivarcsomaggal a kezében egy éltesebb uriasszonynak akart bemutat­kozni, de erélyes visszautasításban részesült. Minden esetben nagy tudására hivatkozott és arra, hogy ő grófnőkhöz és baronesszekhez méltó. A szünet többi részén elveszítettem szemem elől. Rövidesen következett Sajó Géza magán­szárna és okkor megkaptam a további esemé­nyekhez a kulcsot. Sajó ugyanis elakadt és a következőkkel mentette magát: — Talán egy másik könnyebb szám sike­rülni fog. Bocsánatot kell kérnem, de az iment konfliktusom volt egy úrral és az még nem intéződött el. Ez .az ur Engert Ferenc volt, akit a rend­őrségnek adtak át és az megfelelő helyen el­I elyezte. Álljon itt egy kis tanulság is. Engert Fe­rere az nton is erősen dohányzott és borozott és Temesvárról egyedül bocsájtottak hosszú útjára, a — szanatóriumba. Erről kellene előadást tartani egész Ma­gyarországon. Franciaország hadihajókat küldött Hodejdáha. Párisból jelentik : Hodbjda bombázása és a francia vállalat vasútépíté­seinek a szétrombolása miatt ismét nemzet­közi konfliktus veszedelme csinál .nagy iz­galmat. A vasút épitésével megbízott fran­cia vállalat sürgősen felkérte a kormányt, hogy mindenekelőtt hadihajót küldjön ki a mérnökök és családjaik védelmére, mert hajléktalanok. A kormány utasitást adott, hogy a Messagiéres Martimes gőzös, amely most a Vöröstengeren cirkál, Hodeidába si­essen és a francia állampolgárokat vegye a födélzetre. A kormány továbbá táviratilag felvilágosítást kért Konstantinápolyban a ho-

Next

/
Oldalképek
Tartalom