Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-28 / 48. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 28. terelnök talán épen azért, mert a korona és nagy többség bizalmára egyforma biztonsággal támaszkodik s mert a kormány ügyének igazságáról meg van győződve, az eddigi tárgyalások során az ellenzék álláspontjával szemben'való előzékenységének és jóindulatának rendkivüli jeleit adta. Ennek köszönhető jórészben az a megegyezés, amely az ellenzék túlnyomó részével már létrejött. A miniszterelnököt eddigi magatartásában nem vezették sem egyéni hajlamok, sem az ellenzék bármely párjával szemben való hajlandóság vagy ellentét, hanem tisztán azon elvi szempontok, amelyeket az ország érdekében helyeseknek tart. Ennek a felfogásnak a miniszterelnök ma ujabb tanújelét adta, amidőn Földes Béla beszédére reflektálva, kijelentette, hogy kész a harcolni kívánókat is megnyugtatni, illetve azok kívánságait is olyan mértékben honorálni, amennyire azt a kormány programja megengedi és a mennyiben azokat szükségeseknek, hasznosaknak s helyeseknek találja. Reméljük, hogy a miniszterelnök becsületes és őszinte kijelentése visszhangra fog találni. S ha az obstrukcióra kész pái/cok megszívlelik azokat az igazságokat, amelyeket Apponyi Alberttől hallottak, megszívlelik továbbá a kormányelnök férfias nyíltságát és lojalitását, akkor sikerülni fog kiküszöbölni mindazon ellentéteket, amelyek még a normális parlamenti munka útjában állanak. A szabadkai Jasth-párt. Szabadkáról jelentik: A szabadkai szociáldemokrata párt a választójog érdekében a függetlenségi párttal együttes népgyűlést hirdetett, a függetlenségiek azonban nem jelentek meg a gyűlésen. Mukics Simon, a kör elnöke a gyűlés elől elutazott. A függetlenségiek tüntető távolmaradását azzal okolják meg, hogy bár a szacsak gondolatában, elkezdett kerejfigjélni... emlékeket... tőle; arcképeket, leveleket, miket egykor neki irt. Belekényszeritette magát abba a meggyőződésbe, hogy Jeanne meghalt; de mielőtt meghalt, élt, élt ő vele s ő épen ezt a kort akarta képzeletében újra élni mindaddig a napig, amikor egy kastély kivilágított terraszán minden hite megsemmisült ... Volt neki egy szép arcképe Jeanne-ról, melyet két év előtt Hermanri Mégive festett. Pompás, mélyen kivágott fehér selyemruha volt rajta. A művész ugy ábrázolta, amint egy ajtó felé megy s mielőtt kilép a küszöbön visszafordul, csodálatosan hü és megkapóan iermészetes mozdulattal. Ez az ajtó most Rochabrun előtt szimbolikusnak tetszett. Hova vezette vájjon Jeanne-t, minő intrikák és hazugságok felé? S mégis az arckép előtt töltött el hosszú órákat. Ha néha elment hazulról, virágot vásárolt s letette a festett kép elé, ámbraszinü rózsákat, sokszínű krizantémeket és bóditó tubarózsákat.. S aztán egy nap, nem birta tovább; túlsókat szenvedett. Jeanne élt, viszontláthatta! És elindult Marlotte-ba automobilon. A fontainebieau-i erdőben a kocsit baleset érte. .Mialatt a soffőr a szükséges javításokat végezte, Eduárd de Rochabrun sétára indult az erdőben. Tölgyek, hársak, platánok biborszinü, aranysárga, vörhenyes levelei hulldogáltak a szemei előtt... Bágyadt volt s leült egy mohos fatörzsre ... Sokáig elábrándozott. Egyszerre csak hangok nesze ütötte meg füleit. Föltekintett. Egy badkai függetlenségi kör Justh-párti, azonban nem hive Justh szélső radikálizmusúnak. A kör rövidesen a Kossuth-párthoz fog csatlakozni. A képviselőház ölése. — Justh pártja és a priusz. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház még mindig napirend előtt tart s a vita legnagyobb részét a két függetlenségi párt taktikai álláspontjának összemérkőzése tölti ki. A mai ülésen a Justh-pártnak négy tagja beszélt s mind a négy beszéd első sorban a Kossuthpárt állásfoglalását bírálgatta; velük szemben Désy Zoltán védelmezte meg kétszer is egymásután igen talpraesetten pártja politikáját. A Justh-párti fölszólalások különben ma nem mutattak teljesen békülő hajlandóságot s az ujabb és erősebb választójogi garancia keresése és fölajánlása helyett még miindig a priuszt hangoztatták. Az ülésről ez a tudósítás szól: Návay Lajos elnök féltizenegy órakor nyitotta meg az ülést. A jegyzőkönyv hitelesítése után az elnök bejelenti, liogv többen napirend előtti fölszólalásra. kértek s kaptak engedelmet. (Justh és Kossuth.) Justh Gyula személyes megtámadtatás cimén kér szót, liogy Apponyi és Désy hétfői beszédére néhány megjegyzést tegyen. Apponyi olyan színben tüntette föl a függetlenségi pártot, mintha a nemzeti jogtól független, sőt ezzel ellentétes elemekkel szövetkezett volna. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. Nagy zaj és ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Könnyű ráfogni valakire! Ez a legridegebben önző kasztszellein! Ez a kizárás elmélete (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Hock János: Nem lehet ezt a kérdést en canaille kezelni! Justh Gyula: . . . hogy mi nemzeti jogoktól idegen, sőt azzal ellentétes elemekkel közös programot állapítottunk volna meg. Nagyon csodálja ezt a gyanúsítást, mert nom szolgáltattak arra okot. Mi ebben a kérdésben együtt dolgozunk mindaddig, mig célunpár lépdelt andalogva a közeli ösvényen: a férfi egészen fiatal volt, karcsú, ajka fölött vékony bajusz kacérkodott, a nő nyúlánk, elegáns, nagyon szőke. A fiatalember tisztességes távolban maradt mellette. Nyilván jegyesek voltak. És Edouard de Rochabrun e'-.ézte a fiatal nőt. .Mennyire hasonlított Jeanne d'Anzés-hez! Ugyanaz az arcszín, azok a világos szemek, ugyanaz a tiszta és félénk tekintet . Hány nap múlva szünrk meg iev^ese azt a nőt látni benne, akit képzelete teremtett? Rochabrun megremegett. Fölkelt helyéről. Minek is menne Marlotteba? Soha többé fel nem találná azt, akit imádott! Soha többé nern lehet övé az az iideség, a léleknek az a hamvas ifjúsága! Az a teremtés, aki Marlotte-ban lakott, ép oly kevéssé hasonlit a hajdani Jeannehoz. mint ahogv egv hulla nem hasonlit a lényhez, akit szeretünk! Edouard visszament a sofíőrhöz: — Germáin, — mondta — visszatérünk Párisba! Ugyanaznap este, ebéd után, M. de Rochabrun felhozatott pincéjéből egv üveg nagyon régi xeresi bort, amelvet különösen szeretett. Bezárkózott a szalonba, melynek legszebb ékessége Jeanne arcképe volt. Valamennyi szolgája lefeküdt már. Másnap, az inas beié: ve urához, hogy fölkeltse, a szobát üresen, az ágyat érintetlenül találta. Nyugtalanul berohant a szalonba. A borosüveg üres volt és M. de Rochabrun ott feküdt felesége arcképe előtt, holtan a golyótól, melyet a szive közepébe lőtt. kat, a demokratikus választói jogot, az általános, titkos, egyenlő szavazati jogot ki nem küzdöttük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Désy Zoltán hétfőn tévedésbe esett és nem egészen bűén adta elő azt a megegyezést, amely kettőnk között létrejött. Berzeviczynekv kijelentettem, hogy a mi pártunk követi Irányi Dániel volt nagynevű elődünk és vezérünk példáját és mi sohase küzdünk személyekért és személyek ellen, hanem küzdünk elvekért, elvek ellen. (Zajos tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezzel azután a mi tárgyalásaink félbeszakadtak. Désy Zoltán a' fejével tagadólag int. Justh Gyula: Nekem ugyan, azt hiszem, felesleges bizonyítékokkal előállanom (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), de azért bizonyítékaim is vannak. A vitarendező-bizottság, mely közös szerv volt a két párt között, januárban összejött egy banketten. Ott egy felköszöntőben körvonaloztam, hogy mi volt és mi ma a mi közös célunk. És közös célul akkor is azt jelentettem ki, hogy mi küzdünk ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel eddig küzdöttünk, mindaddig, mig a véderőjavaslat le nem kerül a napirendről. Erre Szentiványi Árpád felállott és pártja nevében kijelentette, hogy teljes mértékben hozzájárul azokhoz, amiket én mondottam. Azt mondja Désy, liogy mi a február 18-án hozott határozatunkat nem közöltük előbb velük. Bocsánatot kérek, erre nem mertünk vállalkozni, mert azt tapasztaltuk, hogy a Kossutk-párt vezérei tanácskoznak füvei-fával, Tiszával, Andrássyval, csak mivelünk nem tanácskoznak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj és derültség jobbfelől.) Még csak egy kijelentést kiván tenni. A miniszterelnök tegnapi felszólalásában az ülés végén azt a felhívást intézte általában mindenkihez, liogy aki pedig a választójog kérdésében több garanciát kiván, álljon azokkal elő. Erre a válasza csak az lehet: a mi álláspontunk, a mi kibontakozási tervünk, a mi garanciánk benne van a párt február 18-án hozott határozatában, abból mi sem el nem vehetünk, sem ahoz hozzá nem adhatunk egy jottát sem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) (Désy válasza.) Désy Zoltán: Személyes kérdésben válaszol Justlinak. Hangsúlyozza, liogy Justh Gyula i teljes jóhiszeműséggel jár ugyan el, de talán nem emlékszik hűen az eseményekre. Lehet, liogy Justh nem folytatott Berzeviczyvel tárgyalásokat, de a pártja igen. Felolvassa a Magyarország egy cikkét, amelyben a Justhpárt is akarja a békét, engedmények és a választójog alapján. Az volt az álláspontunk akkor, az ma is. (Helyeslés a szélsőbalon.) Akkor ne hányják a szemünkre, liogy az eredeti alapról eltértünk. Justh Gyula: Én nem! Désy Zoltán: Én tisztelt barátom jóhiszeműségét sohasem vontam kétségbe, de ugyanazon a jogon állítja, liogy ő is jól emlékszik a megállapodásokra. (Helyeslés a Kossuthpárton.) (Személyes kérdések.) Holló Lajos személyes kérdésben kijelenti, liogy mikor ő és Batthyány Berzeviczynél megjelentek, ép ugy, mint Justh, ők is kijelentették, liogy vele, mint meghatalmazás nélküli egyénnel, nem tárgyalnak. Az elnök fölfogásával szemben ők is, mint minden párttag, e küzdelemben teljes hűséggel viseltetnek. A Magyarország említett sorai egy pártközi függetlenségi vezéri értekezletből erednek, mely az általános választójogra nézve megegyezett. Az értekezleten akkor Kossuth is részt vett. Csodálatos, liogy most azt mondják, liogy egy tenger választja el a két pártot. Ami már most a békés hajlandóságot illeti, mindig az volt a párt álláspontja, liogy követelései honorálásával békét lebet kötni, még a véderő terén is. Kun Béla s mások: De nem leszereléssel! Holló Lajos: Vegyék le a napirendről a véderőt, alkossák meg a választójogot s kész