Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-28 / 48. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 28. terelnök talán épen azért, mert a korona és nagy többség bizalmára egyforma biz­tonsággal támaszkodik s mert a kormány ügyének igazságáról meg van győződve, az eddigi tárgyalások során az ellenzék ál­láspontjával szemben'való előzékenységé­nek és jóindulatának rendkivüli jeleit adta. Ennek köszönhető jórészben az a meg­egyezés, amely az ellenzék túlnyomó ré­szével már létrejött. A miniszterelnököt eddigi magatartásában nem vezették sem egyéni hajlamok, sem az ellenzék bármely párjával szemben való hajlandóság vagy ellentét, hanem tisztán azon elvi szempon­tok, amelyeket az ország érdekében helye­seknek tart. Ennek a felfogásnak a minisz­terelnök ma ujabb tanújelét adta, amidőn Földes Béla beszédére reflektálva, kijelen­tette, hogy kész a harcolni kívánókat is megnyugtatni, illetve azok kívánságait is olyan mértékben honorálni, amennyire azt a kormány programja megengedi és a mennyiben azokat szükségeseknek, hasz­nosaknak s helyeseknek találja. Reméljük, hogy a miniszterelnök becsü­letes és őszinte kijelentése visszhangra fog találni. S ha az obstrukcióra kész pái/cok megszívlelik azokat az igazságokat, ame­lyeket Apponyi Alberttől hallottak, megszívlelik továbbá a kormányelnök fér­fias nyíltságát és lojalitását, akkor sike­rülni fog kiküszöbölni mindazon ellentéte­ket, amelyek még a normális parlamenti munka útjában állanak. A szabadkai Jasth-párt. Szabadkáról jelentik: A szabadkai szociáldemokrata párt a választójog érdekében a függetlenségi párt­tal együttes népgyűlést hirdetett, a független­ségiek azonban nem jelentek meg a gyűlésen. Mukics Simon, a kör elnöke a gyűlés elől el­utazott. A függetlenségiek tüntető távolmara­dását azzal okolják meg, hogy bár a sza­csak gondolatában, elkezdett kerejfigjélni... emlékeket... tőle; arcképeket, leveleket, mi­ket egykor neki irt. Belekényszeritette magát abba a meggyőződésbe, hogy Jeanne meg­halt; de mielőtt meghalt, élt, élt ő vele s ő épen ezt a kort akarta képzeletében újra élni mindaddig a napig, amikor egy kastély ki­világított terraszán minden hite megsem­misült ... Volt neki egy szép arcképe Jeanne-ról, me­lyet két év előtt Hermanri Mégive festett. Pompás, mélyen kivágott fehér selyemruha volt rajta. A művész ugy ábrázolta, amint egy ajtó felé megy s mielőtt kilép a küszö­bön visszafordul, csodálatosan hü és meg­kapóan iermészetes mozdulattal. Ez az ajtó most Rochabrun előtt szimbolikusnak tetszett. Hova vezette vájjon Jeanne-t, minő intrikák és hazugságok felé? S mégis az arckép előtt töltött el hosszú órákat. Ha néha elment hazulról, virágot vá­sárolt s letette a festett kép elé, ámbraszinü rózsákat, sokszínű krizantémeket és bóditó tubarózsákat.. S aztán egy nap, nem birta tovább; túlsókat szenvedett. Jeanne élt, viszontláthatta! És el­indult Marlotte-ba automobilon. A fontainebieau-i erdőben a kocsit baleset érte. .Mialatt a soffőr a szükséges javításokat végezte, Eduárd de Rochabrun sétára indult az erdőben. Tölgyek, hársak, platánok bi­borszinü, aranysárga, vörhenyes levelei hull­dogáltak a szemei előtt... Bágyadt volt s le­ült egy mohos fatörzsre ... Sokáig elábrándozott. Egyszerre csak han­gok nesze ütötte meg füleit. Föltekintett. Egy badkai függetlenségi kör Justh-párti, azon­ban nem hive Justh szélső radikálizmusúnak. A kör rövidesen a Kossuth-párthoz fog csat­lakozni. A képviselőház ölése. — Justh pártja és a priusz. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház még mindig napirend előtt tart s a vita legnagyobb részét a két függetlenségi párt taktikai állás­pontjának összemérkőzése tölti ki. A mai ülé­sen a Justh-pártnak négy tagja beszélt s mind a négy beszéd első sorban a Kossuth­párt állásfoglalását bírálgatta; velük szem­ben Désy Zoltán védelmezte meg kétszer is egymásután igen talpraesetten pártja politi­káját. A Justh-párti fölszólalások különben ma nem mutattak teljesen békülő hajlandósá­got s az ujabb és erősebb választójogi ga­rancia keresése és fölajánlása helyett még miindig a priuszt hangoztatták. Az ülésről ez a tudósítás szól: Návay Lajos elnök féltizenegy órakor nyi­totta meg az ülést. A jegyzőkönyv hitelesí­tése után az elnök bejelenti, liogv többen napirend előtti fölszólalásra. kértek s kaptak engedelmet. (Justh és Kossuth.) Justh Gyula személyes megtámadtatás ci­mén kér szót, liogy Apponyi és Désy hétfői beszédére néhány megjegyzést tegyen. Ap­ponyi olyan színben tüntette föl a függet­lenségi pártot, mintha a nemzeti jogtól füg­getlen, sőt ezzel ellentétes elemekkel szövet­kezett volna. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől. Nagy zaj és ellentmondások a szélsőbalolda­lon.) Bakonyi Samu: Könnyű ráfogni valakire! Ez a legridegebben önző kasztszellein! Ez a kizárás elmélete (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Hock János: Nem lehet ezt a kérdést en canaille kezelni! Justh Gyula: . . . hogy mi nemzeti jogok­tól idegen, sőt azzal ellentétes elemekkel kö­zös programot állapítottunk volna meg. Na­gyon csodálja ezt a gyanúsítást, mert nom szolgáltattak arra okot. Mi ebben a kérdés­ben együtt dolgozunk mindaddig, mig célun­pár lépdelt andalogva a közeli ösvényen: a férfi egészen fiatal volt, karcsú, ajka fölött vékony bajusz kacérkodott, a nő nyúlánk, elegáns, nagyon szőke. A fiatalember tisztes­séges távolban maradt mellette. Nyilván je­gyesek voltak. És Edouard de Rochabrun e'-.ézte a fiatal nőt. .Mennyire hasonlított Jeanne d'Anzés-hez! Ugyanaz az arcszín, azok a világos szemek, ugyanaz a tiszta és félénk tekintet . Hány nap múlva szünrk meg iev^ese azt a nőt látni benne, akit kép­zelete teremtett? Rochabrun megremegett. Fölkelt helyé­ről. Minek is menne Marlotteba? Soha többé fel nem találná azt, akit imádott! Soha többé nern lehet övé az az iideség, a léleknek az a hamvas ifjúsága! Az a teremtés, aki Mar­lotte-ban lakott, ép oly kevéssé hasonlit a haj­dani Jeannehoz. mint ahogv egv hulla nem hasonlit a lényhez, akit szeretünk! Edouard visszament a sofíőrhöz: — Germáin, — mondta — visszatérünk Párisba! Ugyanaznap este, ebéd után, M. de Rocha­brun felhozatott pincéjéből egv üveg nagyon régi xeresi bort, amelvet különösen szeretett. Bezárkózott a szalonba, melynek legszebb ékessége Jeanne arcképe volt. Valamennyi szolgája lefeküdt már. Másnap, az inas be­ié: ve urához, hogy fölkeltse, a szobát üre­sen, az ágyat érintetlenül találta. Nyugtalanul berohant a szalonba. A borosüveg üres volt és M. de Rochabrun ott feküdt felesége arcképe előtt, holtan a golyótól, melyet a szive kö­zepébe lőtt. kat, a demokratikus választói jogot, az álta­lános, titkos, egyenlő szavazati jogot ki nem küzdöttük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Désy Zoltán hétfőn tévedésbe esett és nem egészen bűén adta elő azt a megegyezést, amely kettőnk között létrejött. Berzeviczynekv kijelentettem, hogy a mi pártunk követi Irányi Dániel volt nagynevű elődünk és vezérünk példáját és mi sohase küzdünk személyekért és személyek ellen, hanem küzdünk elvekért, elvek ellen. (Zajos tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) Ezzel az­után a mi tárgyalásaink félbeszakadtak. Désy Zoltán a' fejével tagadólag int. Justh Gyula: Nekem ugyan, azt hiszem, felesleges bizonyítékokkal előállanom (Ugy van! a szélsőbaloldalon.), de azért bizonyí­tékaim is vannak. A vitarendező-bizottság, mely közös szerv volt a két párt között, ja­nuárban összejött egy banketten. Ott egy fel­köszöntőben körvonaloztam, hogy mi volt és mi ma a mi közös célunk. És közös célul ak­kor is azt jelentettem ki, hogy mi küzdünk ugyanazokkal az eszközökkel, amelyekkel eddig küzdöttünk, mindaddig, mig a véderő­javaslat le nem kerül a napirendről. Erre Szentiványi Árpád felállott és pártja nevé­ben kijelentette, hogy teljes mértékben hoz­zájárul azokhoz, amiket én mondottam. Azt mondja Désy, liogy mi a február 18-án hozott határozatunkat nem közöltük előbb velük. Bocsánatot kérek, erre nem mertünk vállalkozni, mert azt tapasztaltuk, hogy a Kossutk-párt vezérei tanácskoznak füvei-fá­val, Tiszával, Andrássyval, csak mivelünk nem tanácskoznak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj és derültség jobbfelől.) Még csak egy kijelentést kiván tenni. A miniszterelnök tegnapi felszólalásában az ülés végén azt a felhívást intézte általában mindenkihez, liogy aki pedig a választójog kérdésében több garanciát kiván, álljon azok­kal elő. Erre a válasza csak az lehet: a mi álláspontunk, a mi kibontakozási tervünk, a mi garanciánk benne van a párt február 18-án hozott határozatában, abból mi sem el nem vehetünk, sem ahoz hozzá nem adhatunk egy jottát sem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) (Désy válasza.) Désy Zoltán: Személyes kérdésben válaszol Justlinak. Hangsúlyozza, liogy Justh Gyula i teljes jóhiszeműséggel jár ugyan el, de talán nem emlékszik hűen az eseményekre. Lehet, liogy Justh nem folytatott Berzeviczyvel tár­gyalásokat, de a pártja igen. Felolvassa a Magyarország egy cikkét, amelyben a Justh­párt is akarja a békét, engedmények és a választójog alapján. Az volt az álláspontunk akkor, az ma is. (Helyeslés a szélsőbalon.) Akkor ne hányják a szemünkre, liogy az ere­deti alapról eltértünk. Justh Gyula: Én nem! Désy Zoltán: Én tisztelt barátom jóhisze­műségét sohasem vontam kétségbe, de ugyan­azon a jogon állítja, liogy ő is jól emlékszik a megállapodásokra. (Helyeslés a Kossuth­párton.) (Személyes kérdések.) Holló Lajos személyes kérdésben kijelenti, liogy mikor ő és Batthyány Berzeviczynél megjelentek, ép ugy, mint Justh, ők is kije­lentették, liogy vele, mint meghatalmazás nélküli egyénnel, nem tárgyalnak. Az elnök fölfogásával szemben ők is, mint minden párttag, e küzdelemben teljes hűséggel visel­tetnek. A Magyarország említett sorai egy pártközi függetlenségi vezéri értekezletből erednek, mely az általános választójogra nézve megegyezett. Az értekezleten akkor Kossuth is részt vett. Csodálatos, liogy most azt mondják, liogy egy tenger választja el a két pártot. Ami már most a békés hajlandó­ságot illeti, mindig az volt a párt álláspont­ja, liogy követelései honorálásával békét le­bet kötni, még a véderő terén is. Kun Béla s mások: De nem leszereléssel! Holló Lajos: Vegyék le a napirendről a véderőt, alkossák meg a választójogot s kész

Next

/
Oldalképek
Tartalom