Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-28 / 48. szám

1912. február 28. DÉLMAGYARORSZÁQ 3 a béke. (Élénk helyeslés a Justh-párton.) Személyi politikát igazán nem akarnak csinálni és szilárdan állnak azon az állásponton, amelyet a küzdelem elején elfoglaltak, sajnálattal nélkülözik most Désy támogatását, de azt hiszik, következetlenséget az ő szemükre lobbantani nem lehet. (Élénk helyeslés és taps a Justh-párton.) Vertán Endre szólalt fel s Kossuthék eljárását birálta. Beszéde elején a Kossuth-párt tüntetőleg kivonult a teremből, amit a Justhpárt gúnyos éljenzésscl kisért. Vertán azt fejtegette, hogy Apponyi nem Ítélhette el azokat a fegyvereket, amelyeket ő jogosnak itélt. Désy Zoltán Vertán támadására megjegyzi, hogy igen különös, liogy a Justh-pártnak egy hónapig nem volt semmi kifogása a Kossuth-párt ismert föltételei ellen, csak amikor ezeket a föltételeket teljesítette a kormány, akkor támadja a pártot. Több tárgyilagosságot kér Justhéktól. (Bakonyi a Justh-párt nevében.) Bakonyi Samu csodálkozik azon, liogy a Kossuth-párt inkább akarja a véderőreformnak végleges formáját, mint a provizórikus megoldását, hiszen a végleges reformmal egyszer és mindenkorra lemond a nemzeti engedmények nagyobb mértékben megvalósitásáról. Foglalkozik azután a miniszterelnök tegnapi beszédének azzal a passzusával, amely erősen választójogi garancia fölajánlására hivta föl pártját. Tud ugyan róla, hogy szóba került ilyen törvény alkotása, amely az általános választójog e részben való benyújtása kötelezettségét mondaná ki, de olyan törvényt, amelyre egyszerűen rá van irva az, liogy: általános választójog és a terminusnál egyebet nem tartalmaz, elegendő garanciának nem fogadhat el. Egyébként hangoztatja, liogy pártja harci készségét semmi sem fogja csökkenteni és a végsőkig küzdeni fognak vállalt missziójukért. Az elnök ezután a holnapi ülés napirendjére a mai napirendet tűzte ki és két órakor az illést berekesztette. Munkások parlamentje Szegeden. (Saját tudósítónktól.) A magyarországi munkásmozgalomban jelentős szerepe van annak a 'kongresszusnak, amelyet most tartanak Szegeden, a Tisza-szálló nagytermében a magyarországi építőmunkások; küldöttei. A kongresszuson 101 helyi szervezet 125 küldöttel van képviselve, akiken kivül még a szövetség központi vezetőségének tagjai és tisztviselői is részt vesznek a tanácskozásban. Képviselve van a kongresszuson a Magyarországi Szakszervezeti Tanács, Jászai Samu által és a Magyarországi SzociáldemokrataPárt: Rády Sándor személyében. Az ausztriai testvérszervezetek is elküldöttek képviselőiket, akik ma a kongresszus megnyitása után lelkes szavakkal üdvözölték a kongreszszust. A nemzetközi épitőmunkás szövetség titkárát, Petlovot; aki bejelentette részvételét, csak holnapra várják. A ma reggel fél 9 órakor kezdődött 'kongresszust Bokányi Dezső, az épitőmunkás szövetség elnöke nyitotta meg. Bokányi a magyarországi munkásmozgalomnak kétségkívül egyik legtehetségesebb és legnépszerűbb alakja. Bokányi tudvalevőleg eredetileg kőfaragó volt s mint ilyen egyike az épitőmunkás szövetség megalapítóinak. Kivüle •még Garbai Sándornak van jelentős szerepe a szociáldemokrata mozgalomban. Garbai elnöke a szociálista pártnak és szintén részese a mai szegedi kongresszusnak. Bokányi is, Garbai is, markáns, erős egyéniségek, született pártvezérek. Mindkettő kiváló intelligenciájú, a szó szoros értelmében müveit, képzett vezérek. A két pártvezér szinte meglepően sokoldalú és univerzális műveltségű, akik semmiben sem emlékeztetnek pz elképzelt, bornírt, egyoldalú népvezérekre. Munkatársunk huzamosabb ideig tartózkodott a kongresszusi teremben s figyelte az elhangzott beszédeket s a küldöttek magatartását. A kép meglepő volt. Az egyszerű munkások mind egy-egy pariamentair, akik nélkülöznek minden demagógiát és szónoklási ambiciót. Nyugodt mederben, tárgyilagosan beszélt mindenki és a jelentéshez szólva, szigoruan megkövetelték a legrészletesebb információt, mely a számadásokra vonatkozik. Az egész kongresszus egy munkás-parlament képét tárta elénk. S ez a kép egyáltalán nem visszariasztó. Pedig nagy perspektíva, igen tág látóhatár bontakozik ki egyegy ilyen munkás-parlamentből. Meglehet érteni azokat az eredményeket, melyeket a nyugati országokban elértek és azt a győzelmet, mellyel a müveit német munkásság Németország alkotmányának sáncait elfoglalta. Nyílt levél az igazságügyminiszterhez A közérdeket vélem szolgálni akkor, amidőn Nagyméltóságod figyelmét ez uton hivom fel jogszolgáltatásunk egy oly gyarló fényére, amely méltán keltette fel mindenki felháborodását, aki csak róla tudomást szerzett. Nagyméltóságodat különösen érdekelni fogja az eset, hiszen Nagyméltóságod, mint a jogszolgáltatásnak állásánál fogva is hivatott legfőbb őre, nem hunyhat szemet oly jelenségek előtt, amelyek a polgároknak az igazságszolgáltatásba vetett hitét alkalmasak megrenditeni s amelyek szabad utat engednek minden fondorlatnak, hiszen mint az alanti példa mutatni fogja ép a birói hatóság szankcionált példát arra, hogy mikép lehet és szabad hitelező igényét a biróság szemeláttára kisemmizni. Magához az esethez nem kívánok refleksziókat fűzni. Álljon itt a meztelen tényállás, amely felháborító s nagy igazságszolgáltatási gyarlóságokról tesz tanúbizonyságot. Egyik adósom ellen 681 korona 09 fillér és járulékai erejéig végrehajtási jogot nyertem, aminek alapján a kovásznai királyi járásbíróság utján 1909. V. 45. szám alatt 1909. március 16-án letiltattam adósomnak, az „Erdélyi erdőipar részvénytársaság" cégtől járó magánhivatalnoki fizetésének lefoglalható részét. A letiltás szabályszerűen kézbesittetett s a foglalás jogerőre emelkedett. Amidőn a letiltás folytán a részvénytársaság mit sem tartott vissza végrehajtást szen vedett fizetéséből, kénytelen voltam a letiltott' fizetés behajtására ügygondnok kirendelését kieszközölni s az ügygondnok a kovásznai királyi járásbíróság előtt 1910. Sp. 44. sz, alatt pert tett folyamatba az erdélyi erdőipar részvénytársaság ellen a letiltott fizetés letétbe helyezése iránt. E pert az ügygondnok a járásbíróság s törvényszék előtt meg is nyerte s a marosvásárhelyi tábla hozta meg azon határozatot, mely alsóbiróságok Ítéletét megváltoztatva az ügygondnokot keresetével elutasította s engem végrehajtót 500 koronán felüli költség fizetésére kötelezett. A perben az nyert megállapítást, hogy adósomnak a részvénytársaságnál a foglaláskor 1909. március 16-án 4800 korona évi fizetése volt. A részvénytársaság azzal védekezett, hogy adósomat a foglalás után 1909. április 15-én állásából elbocsájtotta s azt az egyént, aki 1909. április 15-ig 4800 korona évi fizetést élvezett 1909. április 15-től kezdve évi 2600 korona fizetéssel alkalmazta s miután 1909. november havában állásából végleg elbocsájtotta és addig neki 629 korona fizetési előleget adott, a letiltás folytán mit sem tartót^ vissza, mert a letiltott összegeket a fizetési előleg kiegyenlítésére fordíthatta. És akadt biróság; a marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mely a magyar igazságszolgáltatás dicsőségére az erdélyi erdőipar részvénytársaság ezen manipulációját itéletjleg szankcionálta. Más szóval: akadt magyar biróság, mely megadta annak módját, hogy ugy kell a hitelezőt, aki adósának vagyoni állásában, fizetésében bizva hitelez, igényétől, követelésének behajthatóságától elütni, hogy az alkalmazottat egyszerűen ki kell léptetni egy napra állásából s másnap ismét vissza kell venni állásába oly fizetéssel, amely már nem nyújt fedezetet a követelésre. Akadt magyar biróság, amely nem számolva az élettel, hajlandó volt elhinni s Ítéletbe foglalta azt a lelketlen abszurdumot, hogy valaki 1909. április 15-ig 4800 korona évi fizetésért tegyen szolgálatot s április 16-án már ugyanezen állás ellátására 2600 korona évi fizetésért vállalkozzék. Hogy mind ez igy történt, az kitűnik a kovásznai királyi járásbíróságnál 1910. Sp. 44. sz. alatt fekvő iratokból. Ezek után csak arra hivom fel Nagyméltóságod figyelmét, hogy felügyeleti jogkörénél fogva ezen ügyet megvizsgálni s a rendelkezésre álló eszközökkel méltóztatna odahatni, hogy ily felháborító igazságszolgáltatási gyarlóságok, a polgársúg bizodalmát jogszolgáltatásunk iránt a jövőben meg ne rendítsék. Egy szegedi nagykereskedő. Az Országos Uendéglős Bank alakuló ggülése. (Saját tudósítónktól.) Tegnap délután négy órakor tartotta az Európa szálló éttermében alakuló közgyűlését az Országos Vendéglős Bank részvénytársaság, amely eddig Szegedi Kereskedelmi Rendező Bank részvénytársaság cége alatt működött. Az uj bank, amely igen életre való üzletág kultiválását tiizte ki céljául, alaptőkéjét is felemelte egyszázezer koronáról kétszázezer koronára. A A bank elnökigazgatójává Szmollény Nándort, vezérigazgatójává pedig Löffler Andort választották meg, akikben olyan értékes erőt nyert az intézet, hogy a legszebb reményekkel tekinthet a jövő elé. Egy kis vihar is volt a közgyűlésen. Stark Gyula részvényes azt indítványozta, hogy a közgyűlés ne adja meg a felmentvényt Farkas Izsó volt igazgatósági tagnak, mert ő az oka, hogy az intézet Temesvárott nem tudott virágozni. A közgyűlést Dávid Sándor nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, majd megállapította, hogy az alapszabályok értelmében a közgyűlés megtartható, mert összesen háromszáztizennyolc részvénnyel vannak képviselve a részvényesek. Ezután fölkérte Löffler Andor vezérigazgatót, hogy az igazgatóság jelentését olvassa fel, melyet lapunkban már méltattunk, s melyből különösen megemlitendőnek tartja azt, hogy a bank már rövid négy hónapi működés után egy 8000 koronás veszteséget hevert ki, mit Temesvárott szenvedett, továbbá tartalékalapját kb. 3000 koronával szaporította, dacára annak, hogy leirásokra is 4000 koronát fordított. Az igazgatóság jelentését egyhangúlag tudomásul vették. Löffler igazgató ezután felolvasta a mérleget, amely szerint négy hónapos működése alatt a bank négyszáznyolcvan korona 99 fillér nyereséget ért el. A mérleget és a nyereség- és veszteségszámlát a közgyűlés tudomásul vette. Ezután Szmollény Nándor szólalt fel. Ismertette a bank célját és rámutatott, hogy vállalt feladatának a "bank ilyen formában nem tud megfelelni, azért javasolta, hogy az alapszabályokat módosítsák. Első sorban megváltoztatták a bank eddigi cégét és Orr szágos Vendéglős Bank Részvénytársaság cimet vették fel. Módosították az alapszabály harmadik pontját, redukálták az üzletkört, az ötödik szakaszt is módosították még pedig ugy, hogy az alaptőkét százezer koronáról