Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-20 / 41. szám

Í912. február 20. ÜÉLMAGYARÖRSZÁG 5 tott. Nagyszerű, csodálatos színész, kolosszá­lis színjátszói erejű. Most újra uj darabban játszik, még pedig — mint rendesen — az Uránia-szinház világot jelentő vásznján. A két fegyenc, — ez a dráma cime. Kitűnő da­rab ez is, mint minden, ami a dánok s a Nor­disk film kezéből kikerül. A mai bemutatón zsúfolásig megtöltötte a publikum az Urániát s kedden délután kettőtől kezdve tartanak sorozatos előadást. a szegedi esküdtszék előtt — Fölmentették Nagg Györgyöt. — (Saját tudósítónktól.) Nagy György dr sajtóperét ihétfőn tiájrgyíalta a szegedi tör­vényszék esiküdtbirósága. Az ügyészség al­kotmányos államforma megtámadásának: vétségével vádolta. Az esküdtbíróság föl­mentette. A pört országos érdeklődés kisérte. Ez az érdeklődés különösen a sajtópör szokatlan anyagában találja az eredetét. Az utóbbi na­pokban — Hódmezővásárhelyről — már azt is híresztelték, hogy Nagy György dr-t öt­hatszáz hive elkíséri a tárgyalásra. Justh Gyula, több képviselő, budapesti egyetemi polgárok és lembergi kiküldöttek részvételét is kürtölték, mindez azonban elmaradt. Csak az ősz Szappanos István, Kecskemét volt or­szággyűlési képviselője és néhány vásárhe­lyi függetlenségi polgár foglalt helyet a tár­gyalóteremben. A padsorok szegedi újság­írókkal és jogászokkal teltek meg. A tör­vényszék előtt, az utcán sem volt semmi élénkség. A rendőrségnek nem akadt dolga. A tárgyalás érdekes jelenetekben bővelke­dett. Nagy György dr, aki védő nélkül je­lent meg, majd egy óráig fejtegette, hogy miért nem érzi magát bűnösnek. A kuruc vásárhelyi fiskálist elragadta a temperamen­tuma és szenvedélyesen, hangjának minden fizikai erejével lelkesült a köztársasági esz­méért. Beszédében kitért a vizsgálatra és kritizálta az ügyészség és a vizsgálóbíró in­tézkedéseit. Hajszának nevezte a vádat, a mely felsőbb utasításra történt. Szerinte Szapár József dr ügyész az inkriminált cik­ket föliküldte Székely Ferenc igazságügymi­niszternek, akinek utasítására vádat emelt ellene az ügyészség. Ennek a bizonyítására kérte az igazsálgügyminiszter és az ügyész esküvel megerősített tanúvallomását. Fölemlítette, hogy az ügyészség egzisz­tenciájának megsemmisitésére is tört, mert a szegedi ügyvédi kamarától kérte ügyvédi gyakorlatának felfüggesztését. A kamara azonban ezt nem találta indokoltnak és visz­szautasitotta a kivánságot. Kritizálta a vizsgálóbiró eljárását, akinek intézkedésére a vásárhelyi járásbíróság a W Magyar Köztársaság előfizetői és példány­száma iránt érdeklődött. A nyomdászait szüntelenül zaklatta a vásárhelyi rendőrkapi­tány. Azt is elmondta, hogy a Kossuth Lajos országa cimü inkriminált közlemény már elő­zőleg a Jövendő cimü folyóiratban is meg­jelent, de akkor az ügyészség nem emelt el­lene vádat. A Magyar Köztársaságból pedig a Magyarország és több vidéki lap is átvette a közleményt, amelyek ellen azonban nem indítottak bünügyi eljárást. Mindezek alapján a bizonyitás kiegészí­tését terjesztette elő. Erre vonatkozólag kérte Székely Ferenc igazságügyminiszter, Szapár József dr ügyész, a vásárhelyi fő­kapitány, néhány vidéki lapszerkesztő és nyomdász kihallgatását és a Jövendőben megjelent köztársasági irányú cikk fölolva­sásárt. Szapár József dr ügyész a bizonyitás ki­egészítésének elutasítását javasolta. A biró­ság elutasította a kérelmet. Ez ellen Nagy György dr stemimiségi panasszal élt. Aztán az esküdtekhez intézendő kérdés megállapí­tása következett. A biróság az ügyész kér­dését elfogadta, Nagy György dr előterjesz­rtett mellékkérdését pedig elutasitotta. A kérdés megállapítása után az ügyész el­mondta vádbeszédét. Tömör, erélves hangú beszéd volt, melyben a jogrend alapján és a fönnálló törvények értelmében kérte Nagy dr elitélését. Nagy György dr védőbeszédében érvényesült ia demagóg pompás szóbősége és a tanult ember tudása. Valóságos népgyű­lési tónusban beszélt, amely a hallgatóság körében nem tévesztette el a hatását. A tárgyalásit Nagy Aladár dr törvényszéki elnök is végighallgatta. A sajtópör tárgyalásáról a következő részletes tudósítást adjuk: Elnök: Pókai Elek. Szavazóbirák: Ger­hauser József dr és Babó Andor dr. A vád­hatóságot Szapár József dr ügyész képvi­seli. Nagy György dr önmaga látja el a vé­delmét. Elnök kilenc órakor megnyitotta a főtár­gyálást, amely után megállanitották az es­küdtek névsorát. Esküdtek: Pásztor József, Fogel Ede. Kertész Laios, Schiitz Anita], Ba­lázs Mihály. Galitzer Márton. Peternelly Jó­zsef. Mdrer Ármin. Abonyi Mihály, Székely Mihálv. Glöckner József, Hadik Béla. Pót­esküdt: Schaffer Vilmos. (A vád Nagy György ellen.) Az esküdtszék megalakulása után az álta­lános kérdések következtek. Az elnök kérdé­sére Nagy György dr elmondta, hogy har­minckét éves, nős. egy gyermek atyja, uni­tárius vallású, hódmezővásárhelyi gyakorló ügyvéd. Büntetve volt: becsületeértésért öt­ven korona pénzbüntetésre (Sepsiszent­györgy, 1904), izgatásért egy napi államfog­házra (Kézdivásárhely, 1911) és párviadal vétségéért három napi államfogházra (Hód­mezővásárhely, 1911). Pókay Elek elnök ismertette ia vádiratot. Az ügyészség alkotmányos államforma nyomtatvány utján elkövetett megtámadásá­nak vétsége miatt vádölj a Nagy György dr-t. A Hódmezővásárhelyen megjelenő Magyar Köztársaság cimü politikai folyóiratban 1911 október 14-én Kossuth Lajos országa cimü közleményben megjelent következő kifejezé­seket inkriminálja az ügyészség: „Minden nagykorú nemzet saját sorsának ura akar lenni. Törekszik a teljes nemzeti függetlenségre. E törekvés követeli a köztár­sasági államforma megteremtését." „Felettünk négy évszázad óta idegen csa­lád uralkodik. Vére más. Érzése elütő. Gon­dolkozása rokontalan. Nagy (történelmi idők­ben mindig szemben állott nemzetével a ki­rály. Századok óta látja a nemzet, hogy a korona az ő haladásának tilalomköve. Érzi, hogy a királyi palást függetlenségi törekvé­seinek szemfedője. Nyomja a nemzet fejét a korona." „Követeljük az emberi méltóságnak és a niemzeti függetlenségnek államformáját: a köztársaságot. Hová jutottunk a királyság intézményével? Van-e nemzet siralmasabb sorban, mint a magvar? Elhanyagolt népok­ifcatás, igazságtalan földmegosztás, növekedő kivándorlás, az összbirodalmi eszme neki­lendülése, a polgárjogok erőtlensége útjelzői lojális sülyedésünknek. Milyen más ut vezet a köztársaság felé . . ." ..Melyik nemzet négyszázéves Habsburg­uralom alatt sem veszítette el teljesen élet­képességét, azt az Isten is örök életűnek te remtette. Kit négyszázéves szolgaság nem tudott egészen megtörni, annak kiirthatatlan a szabadságszeretete." „Melyik fát négy évszázadnak annyi gyil­kos fejszecsapása nem volt képes ledönteni, az meg nem, hogy érje igazi tavaszát, a sza­badság tavaszát. Az az Isten, ki Rákóczit és Kossuthot adta az ő népének, nem kár­hoztarthat minket arra, hogy a Habsburgok szolgaságában sorvadjunk el . . ." „Meguntuk a királyi hatalom előtt való örökös térdeplést' Talpra akarunk állani! A világ törpének látta a bálvány előtt térdeplő magyart . . ." „Az összedűlő trónusok recsegése a nép­szabadság legfelségesebb zenéje! Ez a köz­társasági eszme himnusza! . . ." (Nagy György dr kihallgatása.) Elnök: Bűnösnek érzi-e magát? Vádlott: Nem. — Adja elő, miért? — Én a köztársasági eszme hive vagyok, azért is harcolok. Kossuth Lajos politikai hit­vallása az ut, amelyről soha le nem térek. A törvény nem veszi el a jogot a magyar állampolgároktól, hogy alkotmányos uton küzdjenek a függetlenségért. A magyar nem­zet aljasságba, beostelenségbe nem sülyedhet soha, tanú rá ezer éves multunk. Ha el nem is értük a teljes függetlenséget, de küzdhe­tünk azért. Minden szóért, amit Írtam, válla­lom a legteljesebb felelősséget. — Előterjesztem a bizonyitás kiegészítésé­nek elrendelését. Nem az én személyemről van szó, hanem .az én szerény személyemen keresztül a magyar nemzet függetlenségéről. — Mielőtt megindítottuk a Magyar Köz­társaságot, 1911 januárban Gonda József dr Jövendő cimü hódmezővásárhelyi folyóira­tában majdnem szórói-szóra megjelent az in­kriminált közlemény. Akkor nem emelt vá­dat az ügyészség, azt mondják, hogy nem kapták meg azt a számot. Pedig megkapták, mert én magam gondoskodtam róla. (Becsa­tolja a Jövendő-ben megjelent cikket.) A hat hónap eltelt, tehát vagy megállapítja a biró­ság az elévülést vagy pedig méltóztassék fölolvastatni a Jövendőben megjelent cikket. — Bátorkodom elmondani, hogy indult meg ez a pör? A mult év október 16-án Sza­pár ügyész ur fölküldte Székely Ferenc igaz­ságügyminiszternek a Kossuth Lajos országa cimü cikket. A közlemény a budapesti Magyarországban ós több vidéki lapban is megjelent. Az igaz­ságügyminiszter Balázs Elemér dr buda­pesti ügyészszel tanácskozott, hogy alkalmas lenne-e Budapesten tárgyalni a sajtópört. az ügyész azt válaszolta, hogy fölmentené­nek. Igy tárgyalják most ezt a pört Szege­den. Azt mondta az igazságügyminiszter, hogy addig kell zaklatni a Magyar Köztár­saságot, amig meg nem bukik. Tudtam, hogy rám törnek az önkényuralom kopói. Fölkutatták a multamat is, de abban nem voltam megsebezhető. — A szegedi vizsgálóbiró< kihallgatott, vál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom