Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-20 / 41. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1912. február 18. lasztás előtt le kell fizetnie az ellenzéki kortesek kezeihez. — A Franki Henriknek van háromezer koronája és önök szerint ez beletartozik a függetlenségi programba. A Jedlioska-család felajánlja házát 30,000 koronáért, de igy nem kell. Ellenzéki vezetőemberek jönnek és azt ajánlják a családnak, bogy kinálják a városnak 38,000 koronáért és abból 8000 koronát adjanak nekik. Igy jobb lesz. És mindez meg is történik. A város 10,000 korona értékű házat megveszi 38,000 koronáért és azok a függetlenségi emberek ma is zaklatják a családot a kikötött bündijért. Ezeket mindenki tudja. A polgármester és az udvaros, az inasgyerek és a verebek. Önök is mind nagyon jól tudják. És ezek után engem és másokat vádolnak érdekli aj hászattal?! Hát nem sül le a bőr a pofájukról?! Mégis osak sok, bogy önök ahelyett, bogy a pincébe bújnának szégyenükben, ahelyett kiállnak a piacra és a tisztességében gyanúsítanak meg mindenkit, aki önöket személyükben sohasem bántotta és csak az a bűne, hogy véletlenül más a politikai meggyőződése. Én a legnagyobb nyugalommal és hidegvérrel rovom le ezeket a sorokat. Mindenki, aki engem csak távolról is ismer, jól tudja, hogy ez a stilus nem az én Ízlésem. Gorombáskodni nem kunszt. Azt a betyár is tudja. De ha önök doronggal jönnek ellenem, én nem fogok pipasznrkálóval védekezni. íme, dorong van az én kezemben is ós én szentül igérem önöknek, hogy ez a dorong mindaddig a kezemben marad, amig önöknek a személyeskedés továbbra is jól esik. Mérlegelendőnek találom tehát, hogy a mélyen tisztelt elnökség a jövőben befogja a száját vagy sem. Dénes József dr. Ehez a nyilatkozathoz kommentár sem kell, mindenki láthatja a sorok mögött azt a sok szennyet, 'ami Zentát jellemzi. De gyerünk csak egy lépéssel tovább. Mi van a híres zentai iskolákkal, amelyekről már egy jzben irtunk? A vallás és közoktatásügyi miniszter a következő rendeletet küldötte le az állami iskola gondnokságának és a városi tanácsnak: Másolat. 1912. évi február 3-án 9792. sz. a. A zentai állami elemi iskolák központi épületét 85244/1911. sz. a. kiadott rendelettel f. évi szeptember hó 1-éig oly feltétel mellett engedem át a városi hivatalok ideiglenes elhelyezésére, hogy az oktatásnak megfelelően való ellátásáról a tanács gondoskodni tartozik. Az érdekelt szülők elém terjesztett panaszából arról győződtem, meg, hogy a tanács által kibérelt helyiségek ugy közegészségi, mint közbiztonsági szempontból erős kifogás alá esnek s ez által a többnyire zsúfolt helyiségekben az oktatás eredményessé tétele alig biztositható. Minthogy a tanács az átengedés ideje óta már gondoskodhatott volna, a városi hivataloknak, akár építkezés, akár bérlet utján való elhelyezése felől és mivel a még csak kifejlődésben levő állami népoktatás szempontjából meg nem engedhető, hogy, a központi iskolai épület 'eltérő használata állandóbb jelleget öltsön. Felhívom a tanácsot, intézkedjék a nyári iskolai szünidőben az iránt, hogy az épület megfelelő állapotban iskola célra visszaadassék. Mi sem természetesebb, hogy a városi tanács siet minden követ megmozgatni, hogy a minisztert rendeletének megváltoztatására bírja, de előre megjósoljuk, hogy ennek a kísérletnek foganatja nem lesz. Megmondjuk miért. Az előzőleg kiadott rendelet világosan kimondotta, hogy a város 1912. szeptember 1-én köteles az iskolát eredeti állapotában visszaadni rendeltetésének. Ez a rendelet még 1911. július havában kelt, de a város semmi olyan előkészületet nem tett, mintha fl rendeletet respektálná, annak végrehajtásán törekednék. Ellenkezőleg, a kilakoltatott tantermekben, folyosókon óriási változásokat tesz. Termeket oszt ketté, ablakokat, ajtókat vágat, szóval azt a benyomást kelti, hogy ott beJáthat'lan ideig gazda akar maradni, minden miniszteri intézkedés ellenére is. Távol legyen tőlünk a föltevés, mintha mi a város közigazgatását nem tartanánk a legfontosabb tényezőnek a népre, a lakosságra nézve, de 700-nál több tanköteles gyermek elemi oktatása sem kicsinylendő kérdés, mert itt 700 emberi élet jövőjének miként való alakulásáról van szó. És ha még egy évről, vagy rövidebb időről lenne szó, még hagyján, de ez a zűrzavaros állapot előre kiszámithatlan időkig, évekig tarthat. Kovács műépítész kijelentette, hogy a városháza építése, ha minden a legsimább és leggyorsabb elintézést nyer is, három éven belül meg nem történhetik, akadályokkal kétszer annyi ideig is eltarthat. Már most lehetetlen még el is képzelni, hogy a miniszter ennyi ideig az osztályokat mai alkalmatlan helyelken, a legtöbbnyire szük, alacsony, nedves, egészségtelen szobákban és termekben meghagyja. Igy fest Zentán a közigazgatás, amit joggal lehetne inkább közizgatásnak hivni. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Kedd: Leányvásár. (Páratlan .) Szerda: Leányvásár. (Páros "Is.) Csütörtök: Leányvásár. (Páratlan 3/3.) Péntek: Danden György. — Erdei lak. Bemutatók. (Páros */»•) Szombat: Leányvásár. (Bérletszünet.) Vasárnap délután: Rossz pénz nem vész el. — Este: Leányvásár. (Bérletszünet.) Hétfő: Dolovai nábob leánya. (Páratlan s/3.) Kedd: Vasgyáros. (Páros 3/3.) Szerda: Csitri. Bemutató. Vígjáték. (Páratlan */»•) Csütörtök: Csitri. (Páros 2fi.) Péntek: Csitri. (Páratlan a/3.) Szombat: Leányvásár. (Páros */»•) Vasárnap délután: Bocaccío. — Este: Leányvásár, (Páratlan */»•) A B. H. Aszlányi Dezsőről. A Délmagyar ország olvasói előtt már kezd ismerőssé válni Aszlányi Dezső irása, Egy-egy tanulmánya, tömör, teljesen különálló sorai igaz gyönyörűséget adnak, aki csak szereti az újszerűséget, az őszinte szellemet. A Budapesti Hírlap vasárnapi számában hosszabb cikkben foglalkozik Aszlányi Dezsővel. a magyar metafizikus-sah — Egészen különös, magában álló jelenségről kell beszámolnunk olvasóinknak, — kezdi a B. H. cikkírója. Majd többek között ezeket a sorokat irja róla s művészetéről: Semmi aktualitás nem kényszerit bennünket, hogy szóljunk róla: az időtlen-időben élnek az efajta jelenségek, harmadfélezer évvel ezelőtt ép oly otthonosak voltak a kezdődő emberi eszmélés korszakában, amily természetes lesz föltiinésük kétezer év múlva. Mert haladásunk, fejlődésünk szédületes lehet iparban, technikában, orvosi tudományban/elméleti és alkalmazott fizikában, kémiában. De a lét vagy nemlét kérdéseire, a lélek halhatatlanságának, a világ keletkezésé nek. cellának nroblémáira ma ép oly kevéssé kielégítő a válaszunk, mint volt valaha és lesz ezentúl valamikor. Ezeknek a nagy problémáknak megoldásán dolgozik Aszlányi Dezső fanatikus hittel, ritka készülettel, mindig a maga töretlen utjain járva. Egy magyar metafizikus, tehát a legeslegritkább species képviselője. Aki nem éri be ,a meglevő rendszer történetével, hanem uj rendszert alkot és nem választja nehéz tudományának aránylag könnyebb kérdései^, a tér és idő szemléletét, a lelki élet elemzését, hanem a legnehezebbet, a kozmogóniát, a világ keletkezésének egészen eredeti elméletét. Az elmélet alapgondolatát kifejezi könyvének cime, Világszerelem. A természetes fejlődés megindítójának és a világrendi harmónia fentartójának Aszlányi Dezső a szerelmet tartja. Azt a szerelmet, amely már a Szokrátesz előtti bölcselkedők tanitása szerint létrehozta a mindenséget. A nemi különváltság jelenségeit állítja föl mint hipotézist és belőle vezeti le a vonzás és taszítás ismert (törvényeit. Egy uj Pitagorász támadt föl könyvének rapszodikus soraiban, ép oly rajongó és ép oly titokzatos* mint volt a kostoni bölcs. Ki merné megbírálni? Ki merné föllengő vizióiban megzavarni? Hiszen rendszere még nem is épült ki teljesen. Egyelőre csak első kötetét adta ki nagy munkájának. És mégis ez a nem köznapi egyéniség érdekel, sőt izgat bennünket. Szeretnénk a közelébe férni, a lelkébe belelátni, amikor nem foglalkoztatják a világszerelem orgiaszitikus gyönyörűségei. Nagyon sokat várhat a messze jövőtől Aszlányi Dezső, a magános vándor, ha képzeletben a hivők roppant tömegétől övezettnek látja magát. Mily messze van még ez a jövő! S mily roppant és ijesztő addig a metafizikus magárahagyatottsága!... De el kell érkeznie a hitbeli és etikai megújhodásnak, a permanens világszemléletnek és az uj világmagyarázó filozófiának, ezt hirdeti kis és nagy könyvében a jövő fanatikusa. A nagy könyv második kötete, amelyet még nem ismerünk, „a teremtés legnagyobbszerii csodájának, az embernek problémáit fejti." A harmadik könyv az ember társadalom problémáját. „És minden, ami a világegyetemben, az emberben, a társadalomban él és érvényesül, minden csak szerelem." Ez az a kules, amely hite szerint megnyitja a titkok titkát, amely előtt föltárul a szentek szentje. Vájjon igaza van-e? És ha nincs igaza? A metafizikai rendszerek sohasem voltak arra valók, bogy végső megnyugvással töltsék el az embert és befejezzék a lét nagy problémáinak kutatását. Meghalt az a tudomány, amely befejeződött. És a metafizika, a filozófia költészete, még csak nem is tudomány, ha még oly tudós mezbe öltözik is, hanem csak — költészet. Merész álmodozás, álomban kigondolt gyönyörű légvár, mesteri kézzel épített kártyapalota. És mi nem lehetünk oly kegyetlenek, hogy kemény és zordon kritikával ráleheljünk a tetszetős palotára, amelyen itt-ott mintha a magyar lélek stilképző nyomát is fölfedeznők. A metafizikus csak hadd rójja rendszerét, hadd szőjje álmait, hadd épitse magasra légies kastélyát. Nem merészkedünk a közelébe. Messziről megállunk és szeszélyes vonalait, vakmerő iveit, égbe törő ormait megilletődve csodáljuk. * A „LAliom" Berlinben. Molnár Ferenc fantasztikus pesti darabját március második felében fosíja bemutatni Reinhardt Miksa a berlini ..Kammerspiel" színpadán. A darab német cime is „Liliom" lesz és címszerepét Alekszander Moissi fogj'a játszani. Eddig az volt a terv. hogy a Liliom szerepében Max Pallenberg vendégszerepel ReinhardtrM, de ez a diszpozic'ó most megváltozott. A „Liliom" utolsó próbáin és a berlini premieren jelen lesz a szerző. Molnár Ferenc is. * Az Otthon szsimfónikus hangversenye A szegedi Tisztviselők Otthona február 28-án, szerdán rendezi . ötödik szimfonikus hangversenyét. A hangversenyen a rendezőség Fichtner Sándor kiváló és lelkes karmestert üdvözölni fogja. Ez alkalommal Fichtnernek is előadásra kerül egyik müve. * Psilamlrr. A szegeti mozipublikumnakkedves ismerőse már William Psilander. A dán királyi színháznak jellenszinésze mindenütt isjrierős már, ahova csak a mozj éÚfir