Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-20 / 41. szám

1912. február 18. DELM AG Y ARORSZÁG 3 jesebb garanciát nyújtana, megnyugtatást arra, hogy a jelenlegi törvény alapján több választás már nem lesz. (Élénk helyeslés jobbról és balról.) Az választási törvény megalkotása és rendes keresztülvitele technikailag annyi időbe kerül, hogy a célt lehetetlen volna elérni, ha r törvényjavaslatot még az év vége előtt be nem terjesztenék. Erre hát több garancia kell. (Helyeslés a haloldalon.) A rendkívüli eszközök használatára az ellenzéknek azok a sérelmek adnak morális erőt, amelyek a javaslatban foglaltatnak. Mivel e sérelmeket a miniszterelnök nyilatkozata nem oszlatta el, a Kossuth-párt nem változtathat eddigi magatartásán. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a haloldalon, Justhék némán és mozdulatlanul ülnek helyükön.) (Khuen beszéde.) Apponyi után Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök emelkedett szólásra. Reflektált Apponyinak arra a neheztelésére, hogy ő, a miniszterelnök baráti beszédeket nyilvánosan is pertraktált. Ennek az a magyarázata, hogy ő a békeakciót teljesen baráti jellegű megbeszélések sorozatának tartotta s az országot érdeklő részletek közlésével nem követett el indiszkréciót. Ö különben a kormány álláspontján túlmenő inódosi1 ásókat proponált a béke érdekében az illetékes tényezőknél és meg van győződve, hogy ezek olyan természetűek, hogy ezek kielégíthetik az ellenzéket is. A póttartalék kérdéséhen teljes garanciát nyújt az országnak az a jqga, hogy a törvénynyel visszaélő kormányt felelősségre vonhatja, ami pedig a német szolgálati nyelvet illeti, vállalja érte a felelősséget. A nemzet maga állapit ja meg törvényeit, ma már nincs szükséges gravaminális politikára. (Zajos felkiáltások balról: Ma van az évforduló! Emlékezzék csak, ma egy éve verték szét a Házat!) Apponyival szemben teljes lojalitással kijelenti, hogy bizalmas beszélgetésüket, csak azért ismertette hézagosan, mert nem akarta fárasztani a képviselőházat. Áttérve a választói reformra, kijelenti, hogy szívesen hozzájárul egy oly határozati javaslathoz, amely záros határidőn belül utasítani fogja a kormányt a választói jog reformjának előterjesztésére. Azt hiszi, ezzel megnyugtat mindenkit s ugy látja, hogy távolról sincsenek már oly nagy ellentétek a pártok között, mint ahogy gondolják. (Justh felszólalása.) Justh Gyula elsőbben is felolvassa azt a határozatot, melyet pártja tegnap a miniszterelnök múltkori beszédére való vonatkozással hozott. A határozat utal a kormány választási visszaéléseire, melyek nem teszik jogosulttá a mostani parlamentet a véderőreform tekintetében való döntésre. Mivel a miniszterelnök beszédében foglalt kijelentések a védőerőreformban foglalt sérelmek kiküszöbölésére nem adnak kilátást s mivel a kormány választójogi igéretét a párt nem tartja elegendőnek: követeli, hogy a véderőjavaslat visszavonásával a választójogi reformjavaslat nyújtassák be. A katoni kérdés provizórikus megoldásába belemegy a párt, de az általános, egyenlő, titkos választójog teljes garantálásával. Ha ezt nem nyeri meg a párt, változatlanul folytatja a harcot. Elfből kitűnik, hogy a párt álláspontja a régi. Előbb jogokat a népnek, azután terheket. A választójogi kötelesség elöl senki nero térhet ki. A védőerő körül való nemzeti követelésekről egyáltalán nem mondanak le, de azt akarják, hogy a megerősödött parlament több erővel követelje azokat. A miniszterelnök azért fél, a választóreformtól, hogy annak beterjesztésekor a többség rögtön alkotó elemeire hullik széjjel. (Nagy derültség a jobboldalon.) Humoros dolog, hogy a miniszterelnök beszédéhen a választási visszaélésekről is megemlékezett, holott ő csinálta a képzelhető legnagyobb erőszakosságokat. A tisztviselőket üldözték. Lévay Lajos báró: A koalició alatt! Rakovszky István: Akkor fizetett ágens volt! Lévay (fölugrik helyéről): Mit mondott? Majd elintézzük. Justh Gyula: Rossz szolgálatot tesznek az országnak, akik a választójogot akadályozva, odaállnak á király és nép közé. Ennek a nagy eszmének megvalósításáért nem félnek semmi harctól, ujult erővel, teljes energiával fogják folytatni azt. Legyen vége az álparlamentárizmusnak, akkor vége lesz az obstrukciónak. Igen, legyen vége a komédiának. (A munkapárt tüntetve tapsol.) Legyen vége a pártzsarnokságnak .Omoljanak le a válaszfalak a társadalmi rétegek között, jöjjön el a jog, az igazság, a szeretet. Igy alkothatjuk meg az uj Magyarországot. (Zajos taps a szélsőbaloldalon.) (Héderváry beszél.) Héderváry gróf miniszterelnök reflektál Justh Gyula beszédére. Justhnak az az álláspontja, hogy a koalició idejében tett paktum ma is kötelező s teljes ellentétben van a parlamentári zmussal. A választási visszaélések vádjára megjegyzi, hogy a nemzet a maga akaratát föltétlenül a mostani többség utján juttatta kifejezésre. De ha ő vissza akarná adni a kölesönt, ő is mondhatná, hogy a koalició is igy csinálta a többségét. Teljesen módot ad a kormánynak arra, hogy választójogi igéretét teljesitse. Ha teheti, ő már az év vége előtt benyújtja a javaslatot. Több bizonyítékot nem nyújthat, a választójogi reform benyújtására nézve, mint azt a határozati javaslatot, amely kötelezi a kormányt a benyújtásra. (Zajos tetszés és éljenzés jobbról.) (Interpelláció.) Ezután Batthyány Tivadar gróf terjesztett elő interpellációt a vasgyári munkások kizárása dolgában. Elmondta, hogy semmi ok sincs arra, hogy ötvenkét gyárból közel harmincezer munkást kizárjanak. Kérdi a kereskedelmi minisztert, akar-e megnyugtató választ adni ebben az országos érdekű ügyben? Beöthy László kereskedelmi miniszter azonnal válaszol az interpellációra. Megjegyzi mindenekelőtt, hogy az ügyről hivatalosan nem informálták, nem is kérték semmi oldalról a beavatkozásra. Megjegyzi, hogy a kizárás még nem befejezett. Kéri a válasz tudomásul vételét, ami meg is történt. Az ülés háromnegyedhárom órakor végződött. Felekezeti harcok Zentán. (Felelet a zentai káplán izgatásaira. — Közigazgatási botrányok. — Utazás az iskolák körül. — Megrágalmazott szociálista ügyvéd. — Éjjeli mulatóhelyből iskola.) (Kiküldött munkatársunktól.) A Délmagyarország már részletes tudósításban számolt be arról a botrányos felekezeti harcról, amelyet egy Vermes Gyula nevezetű fiatal ikáip'Mtt provokált Zenta társadalmában. A felekezeti harc nem nagy méretű, inkább privát jellegű, mert Zenta jóérzésű lakossága nem izgult fel a káplán ur riadójára, kutyába se vette, csak épen mosolygott; hozzá. Annál véresebb a küzdelem az érdekelt félek között. A káplán ur izgat. Dénes József dr pedig akiben a káplán ur mintegy megszemélyesítette a zsidókat, védekezik. A harcra talán legjellemzőbb, ha leközöljük a védekezést, melynek látszólag durva hangja csak lágy fuvalom a káplán ur dörgedelméhez képest. A felekezeti harc riem hagy ugyan mély nyomokat Zenta társadalmában de fellebbenti a leplet arról a sok szennyről, mely Zentán a közigazgatást jellemzi. Még a mult év husvétjén történt, hogy a zentói városháza és templom leégett. Azóta aip9§ rendes hajléka fi városi közigazgatásnak. A városházát a kultuszminiszter engedelmével a központi állami elemi iskolába helyezték el, — az iskola céljaira pedig különféle házikókat béreltek. Hogy aztán milyen tantermekben történik Zentán a tanítás, a következő esetek mutatják: Az egyik iskolaHiéiihalyiségben működő igazgató jelentette a városi tanácsnál, hogy egy gyermek beleesett az udvaron levő fedetlen pöcegödöribe. Ez az iskola egyébként arról nevezetes, hogy valamikor, amig arra alkalmas volt, gén raktárnak használták. Azután éjjeli női mulatóhellyé léptették elő. Egy 'harmadik iskolából pedig a szülők vették ki a gyerekeket azzal az indokolással, hogy a gyerekeik megbetegednek. És igazuk van, mert az iskola céljára szolgáló helyiség falai olv nedvesek, hogy a gyenge szervezetű kis diákok föltétlenül megbetegednének a helyiségben. A Délmarvarország annak idején bőven foglalkozott ezekkel a botrányos állapotokkal, most csak a fejleményeikre térünk ki. A felekezeti harc még mindig folyik Zentán. Dénes József dr pénteken tett közzé a Zentai Friss Újság-ban egy nyilatkozatot, mely hü tükre az egész harcnak. A nyilatkozat főbb pontjai a következők: NYILTTÉR. E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk. A függetlenségi párt l Elnökségének Zenta. önökről a mult heti röpiratban nyíltan megírtam, liogy pártjukat és Önöket a papok vezetik pórázon. Ezen állításomat e helyütt újból megismétlem és hozzáteszem, hogy önök a néppárttal és a keresztény szociálista párttal nyilt szövetséget tartanak. Negyvennyolcas létükre ezekkel a reakcionárius, fekete hadakkal olyan szövetségre léptek, hogy a városi politikában egymást titokban támogatják, képviselőválasztás esetén pedig a feketék az önök jelöltjére szavaznak. Ezt még abból az időhői Önöktől tudom, a mikor, mint az összetartás szerkesztőbizottságának tagja, önökkel együtt dolgoztam. Remélem tehát, hogy ezúttal és kivételesen nem lesznek olyan szemtelenek, hogy ezt is a szokott módon letagadják. A boszantáis, személyeskedés nem kenyerem. Épen ezért ezt a perverz szövetséget röpiratomban osak pár szóval és tárgyilagosan érintettem. Renegátnak mondanak, mert otthagytam önöket. Azon kezdem, hogy tisztességes ember nCm is maradhat önök között, önök nem függetlenségiek, hanem paposkodó maradiak, amellett közönséges" panamisták, akiknek egyetlen programpontja: a zabos tarisznya. Elmondjam itt a ligadolgokat? Szemükbe fröccsentsem a szégyenüket? Megteszem, de előre mondom, ne merjék lehazudni, ötven tanúm van a dologra. Súlyos dolog, hogy önök ,a tárgyilagos vita helyett belegázolnak a tisztességembe, önök szerint én érdekhaj hászatbóí vagyok szociálista. Hát erre nézve azt üzenem önöknek, hogy: coki. Ha én a legszegényebb munkásnép hitét követem, lez jelenthet rám nézve munkát, pénzáldozatot, meghurcoltatást, de anyagi hasznot semmi esetre, önöknek azonban még a rágalmazás sem áll jogukban, mert a Jedlicska-féle !ház körül vívott elkeseredett csatában a becsületüket is elvesztették. Fülöp Adorjánt kivéve, nincs önök között egy se, ki nem anyagi (érdekből lenne negyvennyolcas. Lová&zy a képviselői fizetésre pályázik. Orbán zsebórákat fogad el. Mester Andor, no igen, Mesteri Andor — no itt állj meg, oh vándor, egy szóra. Mester Andor egyszerűen zsebel. Megveszi olcsón a város szénáját és drágán eladja Gere Ferencnek, Pályázik egy szegény kézbesítő, az állás árfi; 300 forint. Azt a szegény kódisnak a vá