Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-20 / 41. szám

1912 lií. évfolyam, 46. szám Vasárnap , február 41 tamammm SSzponti szerkesztőséi! és kiadóhivatal Szegsd, Korona-utca 15. szám Budapesti szerkesztőség és kiadőhivatai IV., ssa' Városház-utca 3. szám c=3 ELŐFÍZETESI AR SZEÜEDKA egész évre . R 24— félévre ... 5 12"— negyedévre . R 6-— egy hónapra II 2 — Egyes szám ára 10 Bllér. ELŐFIZETÉS! AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. ? TELEPON-SZAH: I Szerkesztősei 305 c* Riadóhivatal 836 Í Interurbán 305 •j Budapesti szerkesztőse® telefon-száma 128—12 V/árosok kívánsága. Régente a városi közigazgatás rendeltetése úgyszólván kimerült a szorosan vett közigazgatási teendők ellátásában. Ma már a városok adminisztrálása oly sokoldalú tevékenységet kiván meg, annyira belenyúl a városi lakosság életviszonyaiba, hogy úgyszólván pótolhatatlan helyet foglal el az egyes és a társadalom, nemkülönben az egyes és az állam között. Ebben a helyzetében oly sok feladat hárul a városra, illetve azok vezetőségére, hogy a feladatok sokaságában, ha nem akar ötletszerűen eljárni, (ami városainkat eddig jellemezte), ugy bizonyos elveket, bizonyos sorrendet kell megállapítania, ha azt akarja, hogy munkájában bizonyos tervszerűség és összhang legyen. Nagyon fontos tehát, hogy a követendő helyi várospolitika számára minden városban összeállítsanak egy programot. Minden város vezetősége a helyi körülmények és viszonyok figyelembe vételével, erőviszonyai helyes mérlegelésével legjobban tudja megítélni, hogy mit kell és mit lehet megteremteni; melyik programpontot kell a közelebbi és melyiket a távolabbi jövőben megvalósítandó feladatok körébe vonni. Minden egyes városban ankettek tartásával módot kell nyújtani, hogy ilyen programhoz hozzászólhassanak nemcsak a A Niagara. Irta Johannes v. Jensen. Aki Newyorfcból Amerika belsejébe megy, iel sem kerülheti a Niagarát. Már a neve is olyan ennek, mint valami tátongó természeti erő, mint a hullámtörés egy lapos parton, •mint egy földközi tenger zúgása, mint egy millió turista nyüzsgése, — hogy hatvan kilométernyire meghallani. Végre egy darab poézis a természetben, amely olyan hatalmas arányokban van megteremtve, hogy még a publikum is megnézi és meghallja. Niagara, .hangzik ezer torokból, Niagara, bömböljük valamennyien, akik tagjai vagyunk a Természetimádók Kényszer-Egyletének és bámészan utazunk előre .a természetben, semmit nem látva, mint a vakandokok, mig szemünk újra meg nem csiklandoz bennünket a Sphinx előtt, vagy a furi vöröskő tövében. Ebben a vad hajszában csak egy természeti törvénynek engedelmeskedünk. egv véletlennek, amely boldogságot jelent számunkra, vele akarunk menni s vele kell tartanunk, — adjatok egy kis helyet az álatt az iga alatt, melyet ugy csudálunk. A •Niagara-vizelsés, hát nem nagyszerű, nem csodálatos valami ez? A monda emberekről •beszél, akik szenvedélyes természet mámorukban belevetették magukat árjába és el is pusztultak benne, — csak azért, mert nem tudtak elég közel férkőzni hozzá és érezni akarták a vízesést. Hajtsuk meg kardunkat szakértők, de a laikusok is s csak mikor az a beható tanácskozások kereszttüzén átment, akkor kell aztán annak megvalósítására céltudatosan törekedni. A városok egy örvendetes fejlődés előtt állanak. Soksok milliót igénylő létesítéseket terveznek, milliók mehetnek pazarlásba, ha ez a fejlődés ötletszerűen megy s viszont milliókat takaríthatnak meg, ha ez céltudatos program szerint történnek. De sem az egyes város, hogy ugy mondjuk: egyéni programja, sem az állam várospolitikai programja nem meriti ki még azokat a teendőket, amelyeknek megvalósítására a városnak törekedni kell, mert vannak tnég a városoknak oly egyetemes szükségletei is, amelyek minden egyes város külön-külön elhatározása alapján ugyan, de csak együttesen, összeállva, közös akarattal és erővel valósithatók meg. Ily irányban programot adni a városok összeségének, a városok közös szervezetének a hivatása. E szerint háromféle programot különböztetünk meg. Kormányzati programot, vagyis a kormány várospolitikai programját, ami a városokra vonatkozó törvény és rendelet alkotásokra vonatkozik, azután a városok szervezkedésének a programját és a városok úgynevezett egyéni programját. Ily programok összeállítása nagyon ezek ©lőtt a hősi őrültek előtt. A Niagara •maga valami nehézkes lénynek tűnik fel, valami tépelődő vízesésnek, amely nincs tudatában lénye rejtelmének, ö az őserő, amely sohasem fejezi be az örvények zúgására hangolt mono'logját s a szörnyű idő az, amely tovább görgeti, .sokáig még. azután, mikor esésének lóerőkben kifejezett nagyságát és a geológiai időközben lefolvt ifjúságának rejtelmeit felfedezik. A Niagara pedig ezalatt valóságos szimbólum. Ugy nyargal, Kiint egy csorda, amely ihátán az ég tükörképével zuhan le a mélységbe s ez a tomboló csorda a föld tudósainak számítása szerint még jó 18.000 évig fog igv tartani. Akkorra a vízesés felemészti önmagát. Különben ez nincs is olyan nagyon meszsze. Addig azonban az ember tulajdona lesz. Rendelkezésünkre áll nekünk és utódainknak, hogy megcsodáljuk, vagy ha épen arra van kedvünk hogv ne csodáljuk. Mindenkinek szabad bejárása van a vízeséshez, mint akár Miilettnek egv képéhez, amellyel szemben értelem kénmutatóvá lesz; Miltet meghalt, .amint ismeretes és hires lett, mert látnivalóikat tudott felfedezni ott is, ahol más nem látott olyat. —már tudniillik nem látott anélkül, hogy lehajlott volna, vagv hogy a fejét a nyaka közé húzta volna ... Az ebadta milyen nagyszerű is volt ez a felfedezés! Ilyen drága a darabjai a valóságnak, amely hozzánk egészen közel van. Egészben véve a Niagara jó vízesés, de szükséges. Ezzel megszabjuk azt az irányt, amelyet követni kell. De amily szükséges ezeknek a programoknak az összeállítása, ép oly szükségesek azoknak a megismerése és megismertetése is. Meg kell ismertetni annak szellemét, intencióját, célját, a polgárság legszélesebb rétegeivel, nemcsak azért, hogy tudomást vegyenek arról, hanem hogy meg is bírálhassák. Népszerűséget kell azoknak szerezni, feltárni előnyeit, de nem hallgatni el az áldozatokat sem, amivel azok megvalósítása jár. Tulajdonképen a most ismertetett háromféle programnak az ismerete, azok helyes összeegyeztetése teszi lehetővé azt, hogy városaink ne ötletszerűen, kapkodva rendezkedjenek be, hanem sort tartva a szükséges és a helyes gazdálkodás szabályai szerint igyekezzenek a modern magyar városok kiépítésén. Rendkívül fontos kérdések ezek. Mert az ország súlya már a városokra terelődik át. Mert gyönyörű fejlődésnek indult metropolisok emelkednek már szerte az országban, mind több, mind szebb-szebb. És a legtöbb városnak szembetűnő hibái akadnak, még az olyannak is, mint Szeged. Dacára, hogy mintája Szeged annak, mint fejlődhetik egy város metropolissá. Sajnos, a városok kiáltása akkor a legerősebb, amikor a politikában teljes a programtalanság, amikor hónapok óta vajunem azért az, inert mi annak tartjuk. Rousseau ideje előtt mindössze egy egészségtelen természeti jelenségnek nézték volna; s a viz azért mégis épen igy zúgott volna. A tény az, hogy két nagy földközi tenger, amelynek a felszíne nem egyezik meg egymással- 'kiegyenlíti ezt a különbséget. És most a turbinákhoz! A vízesés erejét tizenkét millió lóerőre becsülik. Ebből az ipar körülbelül 150.000-et vett el a maga számára; a többi, tehát tizenhatmillió 850.000 lóerő szolgál most azoknak a lelki szegénveknek a táplálásálra, akiket lelkesedésük erre a vidékre hajt. Az amerikai oldalon két erőállomás van és egy nagy uj telepet éuitenek. Egy ilyen erőállomás alapjában véve igen egvszerü. A vizet a vizesés felett egy helyen elvezetik, az ár fceresztülzuhof a turbinákon, amelyek épen olyan mélyre vannak a földbe lesülvesztve, mint a vizesés magassága s akkor egv csatornán keresztül kiíolvik a vizesés aljánál. A turbinák maguk olyanok, (mint merőlegesen állított gőzhajócsavarok, amelyeknek az egyik végén propeller van, a másikon dinamógén. Viz egy csen sem látszik. Csak a csőveken át hallani, mint valami földrengető zúgást, a hideg mélységben, amely a föld alatt másfélszáz lábnyira vezet el, és .ahonnan a forgótengelyek a homályon s a padláson keresztül a dinamó-terembe vezetnek. Itt tizenegy vízszintes dinamót lát az ember tökéletesen nyugodtan állani és mint