Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-18 / 40. szám

194 DELMAGYARORSZÁG 1912. február 18. kalma volt beszélgetést folytatni a távozó postafőnökkel, aki a következőket mondta: — Amidőn Szegedről eltávozom, örömömre esik itteni tapasztalataimat ebben az egy mondatban elmondani: tisztességesebb, törvényeket és szabályokat ismerőbb publikum kevés van az országban olyan, mint Szeged intelligens közönsége és a kereskedő világ. A szegedi földmives nép is magasabb műveltséggel bir itt, mint sok más belyen és ittmüködésem alatt ezekkel sem volt kellemetlenségem. Nagyon megszerettem a szegedieket és igazán nehezemre esik ebből a kedves városból eltávoznom. Városi gazdászból esküdtszéki tag. — Nyílt levél a polgármesterhez. — Nagyságos királyi tanácsos, polgármester ur, ugy szeretném, ha illő reverenciával Íródnék ez a néhány sorom mindvégig. Nehéz dolog lesz. Azt hiszem, (szerénytelenség nélkül állithatom, hogy a közügyeknek buzgó és törhetetlen szolgálója, a magam megélhetésének pedig éjt-napot dolgozó robotosa vagyok. Társadalmi, etikai és gazdasági véleményem, hogy minden embernek értékét végzett munkájának minősége és mennyisége adja meg és minél kevesebb valakinek munkájában a kvalitás, annál többet kell nyújtania a kvantitásból. Mély szomorúsággal látom ilyen körülmények között, hogy a városnak Nagyságod bölcs és példás munkássága vezetése alatt álló tisztikarában mindig akadnak olyanok, akik megfeledkeznek arról, liogy a város törvényhatósága a legkisebb pozícióba is azért választotta őket, mert szükség van azon a helyen munkásságukra. Nagyságod nagyon jól tudja, hogy megboldogult Szilágyi Dezső jóvoltából a mult évszázad vége felé megkonstruálta a törvényhozás a legújabb állampolgári kötelességet: az esküdtszéki tagságot. Mindnyájan, akik az eskiidtbirák padjára kerülünk, nagy önfeláldozással teljesítjük ezt a kötelességet, mert elvon bennünket napi munkánktól, arról a pozícióról, amelyen való állandó munkálkodás fontos, mert kenyérkérdés és sokszorosan fontos, ba közügyek szolgálatával kapcsolatos. És azért okosan rendelkezik a törvény, amikor újból való kisorsolás esetén mentességet biztosit az olyan esküdtnek, aki már abban az évben teljesített esküdtszolgálatot. De ugy látszik — minthogy az esküdtszolgálatra hivatott emberek többsége mégis csak lelkiismeretesen szeret kenyérkeresete után nézni — nagy szükség van az esküdtekre. Ép azért ma reggel is, mint bizonynyal más alkalmakkor is, két ív várta az esküdteket tanácskozó szobájukban. Az egyiknek szó szerint való szövege ez: Alulírottak kijelentik, hogy a törvényes mentességet nem veszik igénybe, napidijaik megállapítását azonban kérik: vagyis: szolgálni akarnak és költségeik megállapítását kérik. Ezt az ivet ketten irták (alá. Nagyságos uram. Az egyik egy borbély, Zboray Miklós, a másik a városi segédgazdász, Balázs Mihály. Lehet, bogy olyan emberek számára, akiknek nincs jobb, hasznosabb és sürgősebb dolguk, eléggé nivós szórakozás a sokszor érdekes tárgyalások végighallgatása és édes kereset az a négy korona, amit napidíjul kapnak az esküdtek. De ugy tudom, liogy a. városi segédgaz.dásznak a hivatalában is akadna dolga és bogy Öt nem azért választotta meg és fizeti a város, hogy önként és szándékosan vállalt egyéb foglalatosságok miatt hetekig minden bizonnyal, de esetleg hónapokig távol legyen kénytelen maradni hivatalától. Amíg a törvény erejénél fogva hívnak valakit, rendben van, amikor a köztisztviselő önként megy, fölkinálkozik, tudatosan és bűnösen mulasztja el hivatalos kötelességeinek teljesítését. Mély tisztelettel ajánlom ezt a legújabb jelenséget Nagyságod figyelmébe. Emberek, akiknek üzletük, vállalatuk, állami hivataluk van, boldogok, ba még olyan nagyliivatásu szolgálat sem vonja el őket kenyértadó foglalkozásuktól, mint az esküdtbiráskodás. Megengedhetlennek tartom, hogy a városi tisztviselő ily vakmerően merjen kacérkodni hivatalos kötelességeivel. Egy esküdt. Szeged várostól segítséget kér a SzAK. (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Atlétikai Klub az, elmúlt héten fontos lépést tett a Szegeden uralkodó mostoha sportállapotok megszüntetésére. Küldöttségileg kereste föl Szeged kitűnő polgármesterét, memorandumot nyújtva át neki, melyben kifejti a jelenlegi viszonyok tarthatatlanságát és támogatást kér Szeged szabad királyi várostól, hogy az évek óta húzódó tribün-kérdést megoldhassa és pályáját a modern kor igényeinek megfelelően felszerelje. A küldöttség biztató ígéretet kapott, a legmesszebbmenő támogatást ígérték nekik. Ezt az ígéretet mi most kötelezőnek veszszük, mert lehetetlen elhinnünk azt, hogy Szeged város továbbra is azzal a közönynyel viseltessék ily nemes ügy iránt, mint amilyennel viseltetett eddig éveken keresztül. Nagyra vagyunk a kultúránkkal, pedig ez mindaddig hiányos, amig annak egyik legfontosabb tényezője, a sport hiányzik belőle. Bár van itt több sportegyesület is, sőt akad közöttük olyan is, amelyik működik, de ha valahol, az ország bármely részén a sportolók összegyűlnek, hogy nemes verseny keretében küzdjenek az elsőségért, bizony szomorúan olvassuk a lapokban mindenféle egyesület versenyzőjét, csak épen szegediét nem. Pedig Szeged város falai között is nevelnek három-négyezer ifjút, akik közül néhány száznak erős, acélos izmai is vannak és akik, lia alkalmas pálya és felszerelés hiányában elvesztik a kedvüket és a sport számára legtöbbnyire végleg elvesznek. Még az annyira kedvelt szabadtéri sporttal, a footballal is igy vagyunk. Ezt a Magyarországon olyan népszerű sportot Szege den eddig egyetlen egyesület, a SzAK művelte, de a klub anyagi helyzete oly kedvezőtlen, hogy fejlődésre — segitség nélkül — itt sem lehet számitani. Egy kis jóakarattal, egy kis áldozatkészséggel a haladás mily szép útjára lehetne terelni ezt az agilis egyesületet. A müveit, nyugati kulturállamokban óriási súlyt helyeznek a sportra. Százezreket költenek el évenkint a sportszerű nevelésre és ezzel annyira előre viszik a testedzést, hogy e támogatás által elért eredmények minden szónál ékesebben beszélnek. Meg van ez Magyarországon is, de sajnos, csak a főváros kapja az államtól az évi segélyeket. A vidék nem kap semmit. Pedig, ha szemügyre vesszük azokat a tényezőket, melyek a mult nyáron oly hatalmasan előre vitték a sportot, különösen az atlétikában, lehetetlen, bogy szemünkbe ne tűnjek, miszerint a jelenlegi kitűnő atlétáink jórésze a vidék versenyein tünt fel. A körülöttünk fekvő városokban, mint Aradon, Temesváron, Szabadkán, Nagykikindán fejlett sportélet van. E városok sportegyesületei szintén fordultak segélyért városuk tanácsához és meg is kapták azt. Arad, ahol több mint tiz sportegyesület működik, még uj pályát is építtet egyik klubjának, igy adván nemes sport szereteténak fényes bizonyságát. Mily büszkén hirdetnők mi is, bogy Szeged város sem maradt el e tekintetben a többi kisebb várostól, bogy nekünk is lehetővé tették, hogy fejlődjünk, bogy baladjunk. Épen a SzAK az, amelynek itt az ország szivében fontos kulturmissziót kellene teljesíteni. Tanítani az ifjúságot a sportnak áldást hozó kultiválására, amely még szerény keretek között is meghozná a maga gyümölcsét. Nem tudjuk tehát eléggé hangsúlyozni azt, bogy Szegednek a többi várostól elmaradni nem szabad. Minden erőnkből küzdenünk kell, hogy Magyarország vidéki sportját Szeged is méltóan képviselje és a SzAK-nak ez a nemes küzdelme az, amely hisszük, liogy visszhangra fog találni a város tanácsánál. Hisz olyan keveset kér ez ,a támogatásra igazán rászoruló egyesület, hogy annak megtagadása nemcsak a tanácsra, de Szeged város egész közönségére szégyen volna és szomorúan látnók a többi, városuk által segélyezett egyesületeket, akik a biztos fejlődés medrében haladva évenként több országos, sőt nemzetközi versenyeket rendeznek óriási sikerrel. Akik atlétáik működését honorálni tudják és felmutatnak olyan eredményeket, melyek alapján Magyarország sportját még a külföld előtt is méltóan reprezentálják. Mi szegediek fájó ezivvel nézzük mindezt, nem azért, mert a többi városnak ily kitűnő fiai vannak, hiszen arasson akármelyikük is diadalt, nekünk magyaroknak szerzi a dicsőséget, hanem igenis az tölt el bennünket keserű érzéssel, bogy Szegednek nincsenek ily fiai. A SzAK, midőn Szeged minden szépet és hasznosat ápoló polgármesterének a kezébe tette le sorsát, nagy forduló pont elé jutott. Bizton reméljük, hogy kérésüket a legnagyobb jóakarattal fogják támogatni és ba megadják a módot arra, bogy ezután a SzAK a legmagyarabb város nevéhez méltóan szerepeljen, akkor nem sok idő kell alioz, bogy Szeged, mint már annyi sok másban, a sportban is első helyen legyen. Hurcolkodás a városházán. — Költöznek a hivatalok. — (Saját tudósitónktól.) Régi panasz már, hogy a városháza és a bérház helyiségeiben a hivatalok nem férnek el. Mindenféle megoldási terv megvalósítására történtek már lépések, az utóbbi időben mindegyre sürgetőbbé vált már a második városháza fölépítésének a kérdése, amelyre nézve Bokor Pál polgármester-helyettesnek a javaslata a legmegfelelőbb. Ezt a javaslatot annak idején a Délmagyarország részletesen ismertette is,megirtuk azzal kapcsolatban, bogy a városi adminisztráció érdekében sürgősen kell valamit tenni, bogy a mai helyzet megszűnjön, azonban épen a városi adminisztráció lassúsága. oka annak, bogy a szép eszme ma még nagyon kezdetleges stádiumban van és a kivitelre egyáltalában nem érett meg. Ezidőszerint tehát, ideiglenes intézkedésekkel iparkodnak segíteni a helyzeten. Az első intézkedés az volt, bogy az árvaszéket, amely már semmiképen sem tudott elférni a bérházban, kitelepítették. A Kiss D.-palotában bérelt a város uj helyiséget az árvaszék részére, amely itt kényelmes otthonra talált. Az átköltözés még a mult esztendőben megtörtént és az árvaszék régi helyiségét azóta kitataroztatta a város. Most, bogy az átalakítási munkálatokkal elkészültek, megtörténtek azok a nagyobb hivataláthelyezések, amelyeket már régóta tervbe vettek. Pálffy József dr árvaszéki elnök szobájába Gaál Endre dr közművelődési tanácsos költözött, aki a mult héten gyógyult föl betegségéből és átvette hivatala vezetését, Ferenczy Béla árvaszéki jegyző helyiségét Bárdcss Béla tanácsjegyző vette át. A közművelődési ügyosztály mellett nyert elhelyezést a vegyvizsgáló hivatal is, itt van Csonka Ferenc városi vegyész hivatala, amely a régi iparhatóság helyiségeiben talált otthont. Az iparhatóság részére az árvaszék helyiségéből szakítottak ki két szobát Fodor Jenő kapitány részére. Meg kell említeni, hogy mind a bárom hivatal helyiségeit átfestették, kb