Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-18 / 40. szám

1912. február 18. DÉI MAGYARORSZÁG 1 javították, ugy, hogy azok most külsőleg is nagyon csinosak. Gaál Endre dr régi hivatalos helyisége Balogh Károly tanácsosé lett, mig a pénz­ügyi tanácsos szobájába Taschler Endre fő­jegyző költözött. A főjegyző szobája mellé helyezték a tanácsi kiadó szobáját és ettől jobbra az összes helyiségeket az elnöki iroda kibővítésére használták föl. Ez az ügyosztály 'tehát bárom nj szobával bővült ki. Bárkányi Zoltán dr tanácsjegyző a Taschler Endre szobájába költözött át. Néhány nap előtt történtek meg az áthe­lyezések és ma már meg lehet állapitanunk, bogy a helyzeten ideiglenesen segítve van. A hivatalok ha nem is a legkényelmesebben, de valahogyan el vannak helyezve és most vegy rövid időre rend van a torony alatt. Igaz, hogy a rendőrség is állandóan panasz­kodik, az adóhivatalban csak a legnagyobb összepréseléssel tudnak elférni az emberek, de ezek az állapotok csak akkor szűnnek meg, ha fölépül a második városháza. Rombol az árvíz. (Elpusztult községek. — Éhínség előtt több falu népe. — Sürgős segitséget.) (Saját tudósttónktól.) Szatmármegyének a világtól elrugaszkodott egyik kis falujában, Panvolán, ahol nincs telefon, ahová1, ha jó idők járnak, napjában egyszer döcög a vici­nális ; inség,* nvonior, ;a legnagyobb pusztu­lás előtt áll a színmagyar, református lakos­ság. A Felső-Tisza és Szamosköz szennyes, kavargó árja becsapott a kis faluba, viz alatt állnak földek, tanyák, utcák és az ár feltar­tózhatlanul nyomul mind magasabbra. Em­beri erő szinte tehetetlen az elemekkel szem­ben. Kocsin, ladikon, tutajokon, amilyen jár­műn csak lehetett, a veszedelem helyszínére sietett a hatóság. Most valamennyien ott vannak azok az urak, akik az ököritói tüz­katasztrófa körül annvit mulasztottak. A leg­nagyobb önfeláldozással vezetik a mentési . munkálatokat Csaba Adorján főispán és Ilos­f jfvűy Aladár alispán és árvizbiztos. Mellettük femberfeletti munkát fejtenek ki: Szuhányi || Béla főszolgabíró, Földi János csendőr")• ' mester, Kerekes L.ászló gátbiztos, a csend­őrök, honvédek és utászok. Az ő hősies mun­kálatuknak köszönhető, hogy az árvizsujtoít területen alig pusztult el emberélet. Ellenben a lábas jószágok, a falubeliek vagyonkáját, már nem lehetett megmenteni: jószág, takar­mány élelem, mind odaveszett. Panyolán, a hol kétszáznyolcvan ház közül már csak har­minc áll a helyén, a legsiralmasabb helyzet­ben van a lakosság. Éhhalál fenyegeti őket. Az emberek eleinte nem akarták elhagyni la­kásukat és jószágukat, tegnap még karhata­lommal kellett őket kilakoltatni, de ma már sirva, jajgatva rohantak a község legmaga­sabb pontjára, oda ahol a református tem­plomáll. Leírhatatlan, szivbemárkoló jelenetek foly­: nak itt le. A templom előtt barrikádot épí­tettek a megmentett bútorokból, sokan halá­: los félelemben itt töltötték a szabadban az éjszakát és virrasztva várták, nem nyomul­nak-e föl a dombra az úszó jégtorlaszok. Szarka Boldizsár református lelkész állan­dóan istentiszteletet tart, megható beszéde­| ket intéz a néphez, araelv ájtatos zsolozsmá­I ^at énekel és kálvinista bizakodással várja ^helyzete javulását. Ma délelőtt már csökkent a veszedelem. A viz apadóban van, az utász­katonák a torlaszokat szétbontották és a mentő ekszpedició reméli, bog" egy-két na­pon belül sikerül a veszélyeztetett falukat biztonságba helyeznie. Panyola azonban tel­jesen elpusztult. Kő nem maradt kövön, csak emberéletben nem esett kár. A főispán ma gondoskodott róla, hogv mindenüvé élelmi­szert vigyenek, ahol ínségben van a lakos­ság. Szatmármegye nehezen fogja kiheverni az árviz okozta károkat. Elpusztultak a ve­tések, az épületek, a jószágok telefon, táv­írda és a vasutvonalak. Sürgős kötelesség enyhíteni a szatmármegvei nyomort. (Robbantják a jeget.) Kassa, február 17. Az ntászkatonák tegnap megkezdték a jég robbantását a Hernád folyón. Két aknát rob­bantottak föl a vízvezetéki gépbáz közelében. A jég két méter vastagságú volt és a fenékig ért. Délelőtt tizenegy órakor már nyolc he­lyen robbantottak, a robbantások több napon lát fognak tartani. A jég a robbantások után szépen megindult. Hernádkércs határában oly nagy tömeg jég van, mint Kassán. Onga és Alsóvadász községek viz alatt vannak, A viz elvitte a perei hidat. A robbantás folytán a viz emelkedni fog. (Egy hős csendőr.) Szatmárnémeti, február 17. A szennyes és fenyegető áradat még most is teljesen körülfogja Panyolát, amelynek ut­cái és házai teljesen viz alatt vannak. A ha­bokból csak egyetlen száraz pont: a templom emelkedik ki. A hullámoktól alámosott ház­falak egymásután nagy robajjal omlanak össze, maguk alá temetve a lakosság min­den vagyonát. Az ntászkatonák tizenkét pontonnal óriási erőfeszítést fejtenek ki a mentés munkája körül. Nagy érdemeket szerzett Földi Ferenc csendőrőrmester, aki több embert mentett ki a habokból és akit ezért királyi kitüntetésre fognak ajánlani. A viz apadóban van. (Katonák a romok alatt.) Szatmárnémeti, február 17.) Tegnap este Panyola közelében az egyik tanyai házikóból fájdalmas segélykiáltások hallatszottak a faluba, öt utászkatona azon­nal csolnakba ült és odaeveztek, ahonnét a jajgatás hallatszott, abban a pillanatban, amikor behatoltak a házikóba, a tetőzet be­szakadt és egy földmives család, meg az öt katona a romok alá kerültek. A katonák liosz­szas elmaradása nyugtalanította a mentő­ekszpedició vezetőit és megparancsolták em­bereiknek, liogy siessenek az ntászkatonák megmentésére. Senki se vállalkozott a vak­merő munkára. A református pap erre meg­ható, lelkesítő beszédet intézett az emberek­hez és ennek hatása alatt öt bátor csendőr elindult a sötét éjszakában. Másfélórai meg­feszített munka után mindenkit kimentettek a romok alól. Panyolán ma apadóban van a viz, de nagy veszedtelem fenyegeti Olcsva­apátit, ahol kétszáz ház összedőlt. A lakossá­got az éhhalál veszedelme fenyegeti. 1 UJ VÁSZON- ÉS • FEHÉRNEMŰ-ÜZLET 2596 A nagyérdemű közönség szives tudomására hozzuk, hogy a mai kor igényeinek meg­felelő modern és mindennemű váss©n-, fehérnemű- és !«©• áruházat nyitottunk. Grünfeld Kálmán a Kiss Arnold cégnél és Lednitzky József a Kék csillag áruházában számos éveke.i át voltunk alkalmazásban. A nagyérdemű közönség nagybecsű bizal­mukkal cégünket megtisztelni és kérjük szi­ves pártfogásukat, vagyunk mély tisztelettel GRÜNFELD ÉS LEDNITZKY KARASZ-UTCA 6. SZAM. Magyar gyártmányú áruk nagy válasMban! Hadüzenet a mai divatnak. Akadt egy hölgy Párisban és nem is jelenték­telen nevü, aki hadat üzent a mai női divatnak. Mlle Cecile Sorel, a Théatre Francais kiváló művésznője az elszánt kisasszony, aki már el is határozta, hogy szavainak nagyobb súlyt adandó, legközelebbi fellépésekor a „Kaméllás hölgy"-ben kedvére való ruhákban fog meg­jelenni: hadat üzen az egész mai divatnak. Nyilvánvaló, hogy Sorel kisasszony a fejszéjét olyan fába vágta, amelytől valószínűleg a fejsze fog kicsorbulni; viszont tagadhatatlan, hogy olyan okosan ós komolyan védi az igazát, mintha — bocsánat a merészségért—még sok­kal jelentősebb dologhoz szólna, mint a toilette. íme Sorel kisasszony véleménye: — Esküdt ellensége vagyok a mai divat­hölgyek szűk, szegényes ruházatának ós a leg­melegebb szeretettel a régi divat bő, pompázó ruháiért lelkesedem. Sokkal csinosabbak ós kecsesebbek voltak például a ruhák kivágásai Eugénia császárnő idejében, mint ma. A „décol­lató" régi formája nemcsak abban állt fölötte a mainak, hogy a váll vonalait jobban érvényre juttatta, hanem abban is, hogy harménikus lezárást uyert a csipkevolanttal diszitett derék szabásában, amely a női keblet elragadó diadesz­tálra helyezte. Igazán eleget adóztunk már a csúnya, szűk szoknyának s talán már meg­engedhetnék magunknak, hogy bőségesebben bánjunk a csipkével és selyemmel. — A divat rabszolganői hihetnek, amit akarnak, ón részemről el vagyok szánva, hogy szakitok a divattal. Azok a szűk ruhák, amelyek már­már a testnek sem adják meg kényelme jogait, egyenesen szégyenteljes szegénységről tesznek tanúságot. Itt a legfőbb ideje, hogy a divat a tizenhetedik ós tizennyolcadik század divatjá­nak bájához és asszonyiságához visszatérjen. Persze, a megváltozott viszonyokhoz mérten, modernizálni kell formáit. Mert a batárok kora rég lejárt és nem lehet elfelejteni, hogy ez a kor az automobil és a sport jegyében áll. De ez sem gátolhat meg bennünket abban, hogy visszaadjuk az asszonynak mindazt a gráciát, amely olyan jól illett hozzá s amit annyira el­hanyagoltunk ma, hogy a ruhák egyre hason­lóbbakká válván a férfiakéhoz, már-már alig van különbség a két nem formái közt. — Ne higyjók azonban, hogy uj divatnak török utat. Engem egyedül a szép érdekel, amit életem alkatrészévé akarok tenni. Mint a szellemem, ugy a testem részére is a legfeljebb harmóniát igénylem. Kétségtelen, hogy egy asszony, aki soha egy muzeum küszöbét át nem lépte, akinek sose volt vágya, hogy mű­tárgyak díszítsék lakását, nem érzi, miastilus. Én azt értem stílus alatt, amit Anglia és Franciaország nagy dámái hazulról magukkal hoznak: a tradíció tradícióját. — Térjünk vissza az egykori divathoz, amely­nek stilus-órzók volt az alapja s amely min­denkinek megengedte, hogy egyéni bélyegét rányomja a ruhájára is, szóval: olyan szabad­ságot adott mindenkinek, mint amilyen rab­szolgaságot a mai divat. Dr Eisner Manó ügyvédi irodáját Tisza Lajos-körut 61. szám alatt Telefon 11—65. megnyitotta. Telefon 11—65.

Next

/
Oldalképek
Tartalom