Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-18 / 40. szám

1912. február 18. DÉI MAGYARORSZÁG 1 len szempont is elégséges volna ahoz, hogy a színházak akcióját igazságtalanná bélyegezze. De van másik szempont is. Az, hogy a mozi semmivel sem rosszabb a színháznál és ezen az alapon a mozi ellen nem szabad felszólalni, annál kevésbé, mert jól eljátszott rossz drámák mellett a. mozi annyi tanulságosai! szórakoztatót nyújt, amennyit a színházak akkor se nyújtanak, ha tízszer annyian volnának. A politikai helyzet. (A hétfői kritikus-nap. — Súrlódások a Kossuth-pártban. — Harcos a békülő Kossuth-pártja. — Andrássg a béke mellett.) (Saját tudósítónktól) A véderő reformja körül kialakult parlamenti helyzet legkritikusabb napja a hétfői lesz. A miniszterelnök csütörtöki beszédére váilasztadó ellenzéki föíszólalások után nyomban el kell dőlnie, vájjon az egész ellenzék harcba indul-e, vagy pedig annak csupán a szélsőbali töredéke folytatja a kérlelhetetlen technikát. A Kossuth-párton beiül az eszmecsere s a vélemények súrlódása állandóan folyik. Kossuth Ferenc ma délelőtt igen hosszú ideig tanácskozott lakálsán Désy Zoltánnal s Désy még ma Apponyit is fölkereste. Kossuth meg mindig ágyban fekvő beteg, gyógyulása igen lassan halad előre, de azért a legélénkebb részvétellel vezeti a miniszterelnök prepozíciói körül megindult véleménycserét. Megállapítható ma már, hogy egyáltalán nem váltak be azek a reménykedések, melyek a hétfői ülésig a miniszterelnök beszéde után békétlenkedő Kossuth-pártnak mérsékeltebbre hangolódását várták. Désy Zoliján, aki bár az obs-trektorok közé tartozott, a bekekisérletek óta egyike volt azoknak, akik a legtöbbet tettek a békés kibontakozás érdekében, ma olyan értelmű nyilatkozatot tett közzé, hogy a Kossuth-pártban mind ennem fi békés áramlatnak vége van. Ilyen körülmények között aligha hihető, hogy a Kossuth-párt vasárnap délutáni értekezlete a békés megoldás számára uj kilátásokat hozzon. Andrássy Gyula gróf a baloldali vezérpo'itikusok 'közül az egyetlen, aki a harc nélkül való kibontakozás lehetőségét hirdeti; ez az álláspontja pedig azon a felfogáson épül, hogy Héderváry gróf még nem mondotta ki az utolsó szót s a csütörtöki beszédében felállított keretekibe a Kossuth-párt több kívánsága még beleifér. Andrássy e felfogásnak érvényesítése céljából érintkezésbe is lépett a miniszterelnökkel és a Kossuthpárt vezéreivel, tudomásunk szerint azonban eddig nem koronázta fáradozásait siker. A Justh-párt, ugy hírük: szintén folytatja a küzdelmet a véderőja vasiatok ellen. A néppárt megmarad eddig követett álláspontján, mely szerint: nem fogadják ugyan el a véderő ja vas latokat, de nem is obstruálnaik ellene. Apponyi Albert gróf a Ház hétfői, ülésén válaszolni fog Rhuen-Hédcrváry grófnak, aki viszont azonnal felelni fog. Igy a Ház hétfői ülése elég érdekesnek Ígérkezik. A képviselőház ülésének e két beszédén ikivfil álló részét az ellenzék már — ugy beszélik — technikai obstrukeióval kívánja kitölteni. A Ház hétfői ülése iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul. I AEHRENTfiAL. I (Saját tudósítónktól.) Bécsből jelentik, ihogy Aehrenthal-Lexa Alajos gróf, a monarchia külügyminisztere ma este 9 óra 45 perckor meghalt. Nem jött váratlanul a külügyminiszter ha lálhire, mert hosszabb ideje betegeskedett s állapota az utóbbi időben annyira rosszabbodott, hogy halálát minden percben várni lehetett. Aehrenthal egy kitűnő ember, jeles diplomata s a magyar nemzetnek egy kipróbált, igaz barátjia szállt sírba. A bécsi hivatalos lap (holnapi száma — megkésve — fogja közölni azt a legfelsőbb királyi kéziratot, mely Aehreníhalnak már régebben benyújtott lemondásának elfogadásiált és a külügyminiszteri állástól való fölmentését közli. Aehrenthal grófnak a királyi fölmentése alkalmából, kitűnő szolgalatjai elismerésein a Szent István-rend nagykeresztjéhez a gyémántokat díjmentesen adományozta. Aehrenthal-Lexa Alajos 1858-ban született Csehországban, igen előkelő csieh mágnáscsaládból. Atyja: Aehrenthal János báró. Aehrenthal tanulmányait Bonnban és Prágában végezte.,Tanulmányainak befejezése után diplomáciai pályára lépett s Kálnoky gróf oldalán működött. Egész diplomáciai pályáján Kálnoky nyomdokain haladt s minden tekintetben őt vallotta mesterének. 1888-ban nagykövetségi tanácsos lett Szentpétervár ott, majd 1895-ben Bukarestbe nagykövetté nevezték ki. Nem sokáig volt itt, mert egy évre rá ismét Szentpétervárra került, mint a monarch'a nagykövete. Ebben az állásában egész 1906-ig működött, amikor is Goluchovszky grófnak, a külügy miniszteri székből való távozása után négy nappal a király a monarchia külügyminiszterévé nevezte ki. Mint Ausztria-Magyarország külügyminisztere teljes sikerrel védelmezte meg a monarchia érdekeit és számos jelentős diplomáciai sikert ért el. Ezek közt elsősorban: Bosznia-Hercegovina anneksziójának sikeres keresztülvitelét emiitjük. Ez annekszió körül szerzett érdemei elismeréseül AehrenthalLexa Alajos bárót a király grófi rangra emelte. Aehrentihalnak neje Szécheny Imre grófnak, a király volt személye körüli miniszternek a leánya. Igy neje révén rokonságban volt a magyar arisztokrácia számos tagjával, akivel élénk, közvetlen összeköttetést tartott fönn. Az uj külügyminiszter: Berchiold Lipót gróf kinevezése ma megtörtént. Berchiold gróf hétfőn délelőtt 11 órakor teszi le az esküt a király előtt. Az ő személyének kiválasztása arra mutat, hogy ha Aehrenthal eltűnik is a monarchia külső politikájának szinte réről, a szelleme itt marad és a külső vonatkozásokban tovább fogja irányítani a monarchia sorsát. A hivatalos kapcsolaton kívül az egyező gondolkozásnak és érzelmeknek benső kötelékei fűzték Berohtold grófot Aehrenthalhoz. A pétervári nagyköveti állásban is Berchiold gróf lépett Aehrenthal helyébe s most ugyanerre a férfiúra háramlik az a föladat, hogy Aehrenthalt Ikövesse a monarchia egész külső politikájának legfelső \ezetésében. Az a megnyugvás mindenesetre meglesz a külügyminiszter-válságnak ilyetén elintézése nyomán, hogy az a bölcseség, amellyel Aehrenthal az ellentéteknek lehető kiegyenlítésére, a béke megóvására és mindenféle kalandos tervek meghiúsítására törekedett, továbbra is érvényesíteni fogja hatását a nemzetközi diplomáciában és a mi nemzetünk békés törekvéseinek megóvásában. Védffy Győző távozása. — A postafőnök a szegedi közönségről. — (Saját tudósítónktól.) Néhány nap múlva Szeged társadalma egy rokonszenves egyéniséggel lesz kevesebb. Védffy Győző posta és távirdafelügyelő eltávozik a városból s Budapestre költözik, aliol átveszi a nyugati pályaudvari mozgóposta vezetését. A szegedi posta és távírda hivatal kitűnő főnökét ugyanis ide helyezték át és meg kell állapitnni, hogy ez az előléptetés arra érdemes embernek jutott. A szegediek bizonyára Örülnek annak, hogy Védffy Győző, aki csak nemrég lett főfelügyelő, ilyen szép pozícióba jutott, de egyben fájlalják, hogy az előzékenységéről ismert szeretetreméltó úriembert elveszti a város társadalma. Védffy Győző csak két esztendeig volt Szegeden, de ezen idő alatt sikerült kiérdemelnie azoknak az embereknek a tiszteletét és becsülését is, akiknek sok dolguk van a postával. Ez a legnagyobb érdeme egy olyan intézmény vezetőjének, mint a postahivatal, amely ellen sokszor jogosulatlanul, de igen gyakran jogosan hangzanak el panaszok. Meg kell állapítani, hogy Védffy Győző a méltányosság elvét tartotta szem előtt és azok az intézkedések, amelyeknek légió a száma és amelyeket ő léptetett életbe, mindenkor a közönség érdekében történtek. A postafőnök már több mint 30 éves szolgálatra tekinthet vissza. Tizennyolc éves korában, 1879-ben lépett a posta szolgálatába és Nagyszebenben — ahol a jogot végezte — kezdte meg működését. Innen Budapestre helyezték át és már 5 évi működés után, tehát £3 éves korában az Akadémia-utcai postahivatal főnökévé nevezték ki. Amikor 1887ben a postahivatalokat és a távirdahivatalokat egyesitették, az egyesitett hivatal vezetését vette át. 1891-ben a kereskedelmi minisztérium posta szakosztályába rendelték be, a hol Koller Lajos miniszteri tanácsos, postaés távirdai vezérigazgató mellett végezte 1893-ig a titkári munkákat. Ekkor kinevezték főtisztté és mint posta- és távirda-biztost, Kolozsvárra helyezték át. Itt 9 évig működött, közben felügyelő lett, 1902-ben pedig a brassói posta- és távirdahivatal vezetésével bízták meg. 1909-ben berendelték a budapesti posta- és távirda-igazgatósághoz, ahol a bűnügyi osztályt vezette. 1910. májusában vette át a szegedi postahivatal veztését és 191 l-ben lett főfelügyelő. A napokban nevezték ki a budapesti nyugati pályaudvari mozvette át a szegedi postahivatal vezetését és néhány nap múlva át is veszi. A „Délmagyarország" munkatársának al-