Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-18 / 40. szám

4 DELMAGYARORSZÁG 1912. február 18. SZÍNHÁZ,_MÍ)UÉSZET Színházi műsor. Vasárnap délután: Árendás zsidó, népszínmű. — Este: Leányvásár, operett. (-Bérletszünet.) Hétfő: Leányvásár. (Párps 3/3.) Kedd: Leányvásár. (Páratlan .) Szerda: Leányvásár. (Páros. */»•) Csütörtök: Leányvásár. (Páratlan a/».) Péntek: Danden György. — Erdei lak. Bemutatók. (Párps '/a.) Szombat: Leányvásár. (Bérletsziiuet.) Vasárnap délután: Rossz pénz nem vész el. — Este: Leányvásár. (Bórletszünet.) Hétfő: Dolovai nábob leánya. (Páratlan 2/3.) Kedd: Vasgyáros. (Páros 3/s.) Szerda: Csitri. Bemutató. Vígjáték. (Páratlan 1 /3.) Csütörtök: Csitri. (Páros a/3.) Péntek: Csitri. (Páratlan s/3.) Szombat: Leányvásár. (Páros */»,) Vasárnap délután: Bocaccio. — Este: Leányvásár. (Páratlan 2/3.) Szeged és a modern irodalom. Néhány héttel ezelőtt országos érdekessógü vitát provokált Ady Endre, az uj magyar lira nagymestere a Világ hasábjain a modern magyar irodalomról. Kell-e közvetitő iró, művész és nagyközönség között és csorbít ja-e az irók és a művészet tekintélyét az érdekükben való aktőrködés — röviden ez volt a kérdés, érdeme Ady Endre cikkében, amelyre egy-egy iró érdekes válaszszal felelt magában a Világ-ban, anélkül, hogy a szellemes elmefuttatások megnyugtató feleletet is szolgáltattak volna. Az irodalmi vitát nyomon követő Hatvany—Osvát-affér azután rávilágított a felvetett probléma aktualitásos okaira és a nagyközönség ritka élességgel figyelhette meg az uj irodalom kulisszamozgásait a szenvedélyes kifakadások vihara nyomán. A vitába a Hét hasábjain beleszólott egy igen elmés, finomtolln fiatal kritikus, Lengyel Ernő is, aki kemény szavakkal bírálta ,a fővárosi kávéházi és klikk-irodalom személyes és artisztikus fogyatkozásait és vele egyidejűleg a Délmagyarország-ban hallatta szavát az irodalmi és művészeti viszonyoknak éber figyelője, Szalay János, e lapnak segédszerkesztője is, aki kiválóan érdekes párhuzamot vont a főváros és a vidék uj irodalma között. Ebben a cikkében Szalay olyan bátorságot, olyan határozott véleménynyilvánítást és annyi eredeti megfigyelőképességet fejtett ki, hogy felszólalása méltó feltűnést, sőt visszhangot is keltett és modern kultúránk egyik első számontartója, a Huszadik Század, utolsó számában a legteljesebb elismerés hangján glosszálja és végig ieközli a szegedi iró magvas fejtegetéseit. Abban, aliogy Szalay reámutat a szociális érzék hiányára, az irodalmi klikkek kártékony ós izlésromboló tevékenységére, a vidéki irodalom szegényességének sujtoló okaira, az irodalmi társaságok nivótlan maradiságára, a szépirodalomnak élzsurnálosodására, a vezető koreszmék, az összetartó művészeti ideálok Ínséges kisszámára, a divatos és fogyatékos értékű irók, mint tekintélyek irodalomgazdasági egyeduralkodására ós az értékes tehetségek munkásságának minden egyéb magyar béklyójára —- abban kitörő igazság és szokatlan lendület van. A radikális és vezető kultumiagyarság férfiúi felismerték ezt. Nekünk büszkeség, liogy szegedi iró és lapunk dolgozótársa az, akinek szava a nagynevű előtteszólók után, az országos ankétban döntő figyelemmel esik latba. p. e. * Plágium-vád Biró Lajos ellen. Irodalmi körökben egy pletyka kapott szárnyra, mely szerint Biró Lajosnak nagysikerű színmüve, a Rablólovag, plágium. A pletyka, melyből á plágium kipattant, Nagyváradon kelt s annyira elterjedt, liogy a budapesti irodalmi körökben is hitelre talált. A plágium-vád terjesztői meg is nevezték azt a „müvet", melynek a „Rablólovag" a kópiája s ez nem más, mint Pékár Imrének „Szerecsenek összeesküvése" ciniü novellája, amely az 1909. évi J/f/cssdf/í-almanaeliban jelent meg. Pékár Imréhez is eljutott a plágium hire s az ügytisztázása végett elkiildötte Szemere György és Császár Elemér dr-t Biró Lajoshoz, hogy tőle tudja meg, mi igaz, mi nem a plágiumvádból. Biró Lajos kijelentette, bogy a Bablólovag meséjét tényleg plagizálta, de nem Pekáí novellájából, amelyet nem ismer, hanem magából az életből amennyiben a „Rablólovag" meséje Nagyvárodan tényleg megtörtént. Különben is lehetetlen — úgymond — egy novellából drámát plagizálni. Az ügy teljes tisztázása végett irodalmi zsűrit neveztek ki, melynek elnöke Herczeg Ferenc volt, tagjai pedig Pékár részéről Szemere György és Császár Elemér dr, Biró Lajos részéről Beöthy László, a Király és Magyar Színházak igazgatója és Kóbor Tamás voltak. A zsűri ma este egy nagyváradi tanú kihallgatása alapján fölmentette Biró Lajost a plágium vádja alól. Ez a nagyváradi tana eskü alatt vallotta, bogy a Rablólovagban kifejezett cselekémny tiz évvel ezelőtt Nagyváradon tényleg megtörtént, vagyis előbb, mintsem Pékár Imre novellája megjelent. * Liszt-hangverseny Szegeden. Igazán nagy apparátussal és gondos körültekintéssel készítik elő a szegedi Liszt-hangversenyt. Gondos, élvezetes műsort állítottak össze, méltót Liszt emlékéhez. Csak növeli a hangverseny érdekességét, bogy azon szegedi zeneszerző müvét is bemutatják, még pedig Fichtner Sándor Fuvóötösét. (Andante és Scherzo.) Akik ezt a munkát ismerik, elragadtatással nyilatkoznak máris róla. Március 2-án (szombaton) délután fél hat órakor tartják meg a hangversenyt, melynek tiszta hasznát a Budapesten felállítandó Liszt-szobor alap javára fordítják. A Tisza nagytermében tartandó hangversenynek ez a műsora: 1. Liszt: „Hungária" szimfonikus költemény. Előadja a honvédzenekar. 2. a) Schubert: Menuette (h moll), b) Chopin: Lengyel dal. c) Chopin: Fantisie-Impromptu. d) Chopin: Két hangverseny tanulmány (f moll és c moll.) Zongorán előadja Thomán István. 3. Fichtner: Fuvóötös. Adante és Scherzo (Fuga). 4. Beethowen: Zongora versenymű, c moll, op. 37. Allegro con brio. Largo. Rondo allegro. Zongorán zenekari kísérettel előadja Thomán István. 5. a) Liszt: Orosz dalok, b) Liszt: Polonaise (E dur.) Zongorán előadja Thomán István. A zenekart Fichtner Sándor dirigálja. A siker érdekében különösen König Péter buzgólkodik. * A színház — mutatványos bődé. Sokat vitatott kérdés került most igen komikus fonmábab a közigazgatási biróság elé. Az ugyanis mindig vitás volt, bogy üzlet-e vagy művészet a szinház? De arra még senki sem gondolt, hogy mutatványos bódénak tekintse a színházat. Egy derék bajai polgár érdeme, bogy ebből a groteszk kérdésből sikerült elvi kérdést csinálni, melyben a közigazgatási biróság illetékes dönteni. Schwartz József, a helypénzszedési jog bérlője Baján egy kérvényt adott be a város tanácsához, hogv állapítsa meg, hogy tartozik-e Krémet Sándor az általa elfoglalt vásártéri területért helypénzt fizetni. A tanács ezt a kérvényt nem intézte el azzal az indokolással. hogy Schwartz nem mondotta meg elég világosan, hogy mit akar. Most Schwartz József a rendőrséghez fordult, hogy adjon mellé rendőrközeget, hogy Krémer Sándoron behajthassa a kilencszáz koronára szaporodott helypénzt. Minthogy a rendőrség a kérelmet elutasitotita, a tanácshoz fordult, hogy Ítéljék meg neki ezt a helypénzt, mert a helypénzszedési rendelet szerint jár neki ez a pénz. A szabályrendelet •kimondja — úgymond Schwartz a kérvényben, — hogy mutatványosok fedett bódé után hétköznap és hetivásárkor négyzetméterenkint 12, országos .vásáron 18 fillért tartoznak fizetni. A színkör (szerinte) fedett mutatványos bódé. A tanács Schwartznak a kérvényét elutasította azzal, hogy a színtársulat kultúrintézmény, nem lehet cirkuszszal, mozival, komédiával egyformán elbírálni és a helyét közgyűlési határozatban foglalt engedély alapján (foglalta el. Schwartz megíelebbezte a tanács határozatát a közigazgatási bizottsághoz, amely tegnap a tanács határozatát hagyta helyben. Most a közigazgatási biróságon van a sor kimondani: Mutatványos bódé-e a szinkör és tartozik-e a színigazgató helypénzt fizetni? * Klasziitus irodalmi est. A Lloyd-uagytermében február 25-én, vasárnap este hat órakor tartandó klasszikus irodalmi est iránt páratlanul nagy az érdeklődés. Zátony Kálmán művészi vállalkozása, az előjelek szerint, fényes sikerű lesz. Az irodalmi estére a környékbeli intelligencia köréből is már számos előjegyzés történt. Jegyek előre válthatók a. Békéi-féle birlapirodában. * A gunyvacsora. (A Magyar Szinház bemutatója.) Sem Benelli, a Magyar Szinház ma este szinrekerült újdonságának szerzője, az ifjú olasz poéták tüzeslelkü és ékesszavu óriása „Le cena delle Beffe" ciinen, némi túlzással világhírű darabot irt. A guny vacsora — ez a magyar cirne a drámának — a Mediciek idejében játszik, izgató és véres történet. Egy Neri nevű nagyszerű, duhaj, de naiv fickónak a csatája Gianettoval, az okos, de csúnya és gyáva fiuvíal, Ginevráért, szivük csodaszép asszonyáért. Benelli drámájának Olaszországban, de Párisban is Sarali Bernhard színházában, igen nagy sikere volt, ugy, hogy szerzője e müvével az érdekes d'Annunzio méltó és erős konkurrense lett. A gunyvacsora mai előadása ujabb dicsőséges állomása lesz a drámának, amely a Magyar Színházban pompás előadásban, Erdős Renée fordításában került szinre. Törzs — Gianetto és Kürthy — Neri nagyszerűen játszák remek szerepeiket. Báthori Gizella, a kivánatos forró vérű Ginevra, Kertész Mihály, Nagy Teréz, Csatay Janka — aki egy kedves, finom humora, komikus szerepecskét játszik — valamennyien részesei a nagy sikernek, amely A gunyvacsora mai bemutatóján elkövetkezett. Magyarországon ez volt az első eset, bogy Sem Benellitől darabot játszottak. * Megint a mozi mellett. A mozik ellen nagy akció készül Budapesten is, a vidéken is. Mert a publikum megy a moziba, a színházba ellenben nem igen megy, holott a szinház ajtaja ép ugy nyitva van, mint a mozié és a helyárakban sincs valami nagy differencia. A színházigazgatók tehát ugy akarnak segíteni ezen, hogy nyitva tartván a saját ajtaikat, be akarják csukni a moziét. Hogy lebet ez? Természetes, bogy csak hamis jelszavak takarója alatt. A mozi — mondják ők — nem terjeszt kulturát,.-sőt vadságra és mit tudom én mire neveli az embereket. Ez persze nem igaz. A színházak ép ugy játszottak Sherlock Holmest, Arzén Lupint és Nick Cartert, ahogy a mozik játszottak a tavalyi szezonban. De, mert a szinház,ak rosszul játszották, hát ez nem kellett a közönségnek. A mozik viszont jól játszották s igy a moziknak jól ment ugyanaz, ami a színházaknak roszszul ment. De ha a színházaknak lett volna publikumuk Sherlock Holmesre, Arzén Lupinre és Nick Carterre, a színházak ma is őket játszanák, nem törődve se világirodalommal, se magyar irodalommal, aminthogy ők különben se törődnek ezzel ós nem is kell törődniük vele; de legalább ne mondanák, hogy törődnek, mert ez az üzletnek álarc mögé bújtatása és haragudnunk kell, mikor a színházak annyira kiskorúnak nézik a közönséget, bogy maszlagolni próbálnak neki ilyen görbe dolgokat, amikről ők maguk is tudják, bogy nem egyenesek. Ha nem volna egyéb szempont, csupán az, bogy a közönségnek azt kell adni, amit akar, tehát ha mozit akar: mozit, ha másít akar: mást, ez az egyet-