Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-18 / 40. szám

1S12 Hl. évfolyarr , 40. szám Vasárnap, február 18 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, crt Korona-utca 15. szám c=n Bsdapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám a 5LÖFIZETESI fiR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . , . R negyedévre . S 6'— egy hónapra K Egyes szám ára 10 Sliér. SMBBSSSM ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . . K negyedévre . R 7'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 Ellér. 14'— 2.40 TÉLEFOK-SZAM: Szerkesztíseg 305 Riadóhivata; 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 Aehrenthal. Aehrenthal-Lexa Alajos gróf szombaton éjjel meghalt. Napról-napra reménytelenebb hirek érkeztek Aehrenthal betegágyától. Egy munkáséletnek elmúlása mindig szomorú, de egyenesen megdöbbentő a lassú, kinos haldoklás, mikor az emberi erő és emberi tudás tehetetlenül áll a gyilkoló betegséggel szemben. Mert Aehrenthal betegségének leküzdésére az orvosi tudomány képtelen volt már. S ha kegyetlenség is felette már ma gyászbeszédet mondani, az ő pályafutása véget ért s a mérleget le lehet zárni. Róla is elmondhatjuk, amit Antonius mondott Caesar holtteste felett, hogy a rossz, amit ember tesz, tul éli őt, csak a jó az, ami vele sírba száll. Ahoz a tespedéshez képest, mely Goluchovszky korszakát oly szomorú emlékezetűvé tette, Aehrenthal külügyminiszteri működését tényleg ugy lehet tekinteni, mintha az akciók kora kezdődött volna meg külügyi politikánk vezetésében. Az akciók korszaka volt, bár kivül a monarchián Aehrenthal korszaka. Aki mint külügyminiszter két programot valósított meg. Éékét a monarchia szempontjából és eggyé forrást a német birodalom külpolitikájával. Mikor Aehrenthal iniciativájára Bosznia és Hercegovinát annektáltuk, ez euróTánc előtt. Irta Somlyó Zöltán. A fényesbőrü, szomorú szemű, hindu leány az orfeum bordóplüs-bélésü páholyában ült. Ahányszor megmoccant, ahányszor a forro •keleti vér .kavarogva föllendült benne és apró lábait, vagy szűk kezelt furcsa és gyengéd kecsességgel jobbra-balra lendítette, a macskamozdulatokra tompa, izgató csörrenések hangzottak föl a oáholvából: a súlyos arainyveretü karpereceik és gvöngvös csatos lógók, mint valami finoman összehangolt, ra ff inalt hangszer húrjai, egy forró és mély dallamot adtak ki magukból'. Esténkint, egvföllépéseért száz forintot kapott az orfeum igazgatójától, aki több kérő levél után tudta csak megszerezni magának egy szentpétervári nevezetes mulatóból, ahol már hetek óta prolongálták a.hindu fátyöítáncosnőt. A pesti orfeumban már harmadik napja szerepeli.. A kolosszálisán nagy és bomálvös tönüsu nézőtér figyelve lihegett a sötétbőrü leány páholya felé. Az emberek fele már a harmadik estén jött el miatta és a zsonglőröket már unottan nézték, a síkos talajú kuplék énekesnőit pedig csak félfülíéí hallgatták. Egyetlen kis. oárdueszerii nő, gUbbásztóan és leverten ülve a kis bársonyszéken, volt a jóhiszemű, de kövételő publikum égő, szikrázó pai szenzáció volt. Nemcsak azért, mert a monarchia három évtized után életjelt adott magáról, hanem főleg azért, mert akaratát imponáló öntudatossággal is hajtotta végre. Két oldalról támadó ellenséggel szemben is kész lett volna megküzdeni s egyszerre a szerb és orosz harctér számára fegyverkezett. A háború elmaradása, igaz, hogy Vilmos császár erélyes közbelépésének köszönhető, de ez nem csorbíthatja Aehrenthal érdemét, hisz a Németországgal való szövetség egyik oszlopa. Vilmos császár Goluchovszkyt az algeziraszi konferencia után „becsületes kibicnek" nevezte. S mindössze az történt az annexió idején, hogy akkor Vilmos császár volt Ausztria kibice. Nem akarjuk a hármasszövetség értékét csökkenteni, mikor azt mondjuk, hogy Németországnak több haszna van belőle, mint nekünk. Mi úgyszólván csakis a Balkánon vagyunk érdekelve, mig Németország világpolitikát üz. Mi tehát inkább vagyunk segitségére Németországnak, mint ez nekünk. És épen ezért, ha bizonyos tetekintetben a biztonság érzését nyújtja is nekünk, kétségtelen, hogy a német politika miatt állandóan fejünk felett lóg egy háború veszedelmének Damokles kardja, amiről az 1905-iki német-francia s az 1910-iki angol-német háború veszedelme is meggyőzhetett bennünket. De a háború állandó veszedelmén kinaDja. Tíz óra már elmúlt, két atléta birkózott a színpadon. Alulról.támadtak egymásnak, a "otlábbelik konokul topnamgatták a színpad kövér szőnyegét. A vaskos vállak fölpuffadtaik, az izmok kiszélesedtek a nyakakon, a kiét erőember élesre nyitott, villogó szemekkel teste eowmáis rormaní termetének vonalait és a réseket, amelvékeii át a nyiló és záruló végtagok közt virtuóz támadásokat lehet intézni. Tisztára fizikai produkció volt, semimi köze hozzá a belső energiák égésének. Már előre megállapított terv szerint folyt a küzdelem: ihogy ki legyen és ki lesz a gvőztes, elintézett dolog volt a két fcenverespajtás, a két vajszivü és gigászi csontozató atléta között. A birkózást még a fáfyöltáneosnő büvöletessége se tudta égészen érdektelenné tenni. Az emberek, kivált a naivabbak, nyújtott nvalkkai, félig bódultan iránvozódtak a színpad félé. Katonatisztek szinte tűzbe borúivá, hangos lélegzetvétellel, szuszogva álltak fel a helyeiken. A két birkózó kisebb pauzákat tartott, ilyenkor a végletekig csigázva, Szinte felhördültek az emberek, túlnyomó számban a nők. Rendes körülmények között ilyenkor már vége szokott lenni a birkozási számnak. De ma stréberkedett a két szálas, vállas ember, isten tudja: mit akarhattak. Talán az égvéni és ösztönigazság ki akarta gúnyolni az előre megállapitott eredményt, vül egyéb hátránya is van annak, hogy a szövetségesi hűséget szinte túlhajtottuk Aehrenthal idején. Gazdaságilag hátrányunk van abból, hogy Németország vontató kötelén vagyunk. A francia és angol pénzpiac elzárkózott előlünk s legnagyobb erőfeszítéseink dacára sem tudjuk az angol és francia pénzügyi körök hangulatát kedvezőbbé tenni velünk szemben. Viszont Németország mindazokon a piacokon, amelyeken velünk versenyre kelhet, ezt meg is teszi. Az annekszió idején, mikor kiszorultunk Törökországból, a német ipar és kereskedelem kapzsi gyorsasággal igyekezett ebből hasznot húzni s ma ott lenn a németek a legerősebb versenytársaink. Aehrenthal külügyi politikájában az volt az egyetlen hiba, hogy még jobban belekerült Németország bűvkörébe, mint Goluchovszky. Ez az egyetlen hiba, amiről esetleg az derülhet ki, hogy nem hiba, hanem előny. Mert az a helyzet, hogy a monarchia teljesen nyugodtan fejlődhetik és hogy a német szövetségessel együtt a legerősebb helyzetbe is került, — olyan előnyt jelent, aminek a perspektívája szinte beláthatatlan. Mindezt, jó részt Aehrenthalnak s az ő kemény akaratának, öntudatos külpolitikájának köszönhetjük. S ha ezután, a bevégzett munka és koTszák után uj munkásság, űj korszak következik, azt okvetlenül a mai alapon folytatják majd. talán a győzelemre kiszemelt atléta, elkeseredve furcsa és cseppet sem puritán foglalkozása miatt, nem tudta eltalálni a szükséges gáncsot, azt a szabályos, cselnek beillő fogást, amellyel a másikat két vállára keli fektetnie a földre s ezzel a birkozási szabályok értelmében befejezni a produkciót, az előadás egy számát; bezsebelni a publikum tapsokban kitörő freneiáját, szelíden meghajolni és ellépni az öltözőbe, onnan a korcsmába vacsorázni. A ifátyoltámcosnőt is kitüzesitette a produkció. Mi közben idegenül,- sötét szárnyakkal szomorkodott a páholyban, mint apró bárkában az éjben, idegen, zubogó vizeken és a távol Indiára ^ gondolt, a sápadt és masszív angol kulturára, anyjára, .akit elhagyott, bolond táncos életére, vad és szelídre kényszeritett alkatára és szerelmére: a kis péfervári tisztre, akit nem ákart volna megcsalni — miközben igy ült, távolra vetett jelekkel, megkapta a színpad. Az otromba termetek groteszk* nehézkes kigyózása, a gyors ikézrándülatok és repülő lapockák magukkal ragadták. Lassan-lassan meghódították a birkozási fordulatok, tetszett neki ez a cirkuszi izgalom, a vad hullámzás, amit a maga nőies naivságában tulkomolyan értékelt. A nagyobbik atlétát, a szélesebb vállut figyelte egyre őszintébben, annyira, bogy megfeledkezett önmagáról. Megihlette szunnyadó, rejí