Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-18 / 40. szám

1S12 Hl. évfolyarr , 40. szám Vasárnap, február 18 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, crt Korona-utca 15. szám c=n Bsdapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám a 5LÖFIZETESI fiR SZEGEDEN egész évre . K 24'— félévre . , . R negyedévre . S 6'— egy hónapra K Egyes szám ára 10 Sliér. SMBBSSSM ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . . K negyedévre . R 7'— egy hónapra R Egyes szám ára 10 Ellér. 14'— 2.40 TÉLEFOK-SZAM: Szerkesztíseg 305 Riadóhivata; 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőseg telefon-száma 128—12 Aehrenthal. Aehrenthal-Lexa Alajos gróf szombaton éjjel meghalt. Napról-napra reménytelenebb hirek ér­keztek Aehrenthal betegágyától. Egy mun­káséletnek elmúlása mindig szomorú, de egyenesen megdöbbentő a lassú, kinos hal­doklás, mikor az emberi erő és emberi tu­dás tehetetlenül áll a gyilkoló betegséggel szemben. Mert Aehrenthal betegségének leküzdésére az orvosi tudomány képtelen volt már. S ha kegyetlenség is fe­lette már ma gyászbeszédet mondani, az ő pályafutása véget ért s a mérleget le le­het zárni. Róla is elmondhatjuk, amit An­tonius mondott Caesar holtteste felett, hogy a rossz, amit ember tesz, tul éli őt, csak a jó az, ami vele sírba száll. Ahoz a tespedéshez képest, mely Go­luchovszky korszakát oly szomorú emlé­kezetűvé tette, Aehrenthal külügyminisz­teri működését tényleg ugy lehet tekinteni, mintha az akciók kora kezdődött volna meg külügyi politikánk vezetésében. Az akciók korszaka volt, bár kivül a monarchián Aehrenthal korszaka. Aki mint külügyminiszter két programot valósított meg. Éékét a monarchia szempontjából és eggyé forrást a német birodalom külpoli­tikájával. Mikor Aehrenthal iniciativájára Bosz­nia és Hercegovinát annektáltuk, ez euró­Tánc előtt. Irta Somlyó Zöltán. A fényesbőrü, szomorú szemű, hindu leány az orfeum bordóplüs-bélésü páholyában ült. Ahányszor megmoccant, ahányszor a forro •keleti vér .kavarogva föllendült benne és apró lábait, vagy szűk kezelt furcsa és gyengéd kecsességgel jobbra-balra lendítette, a macskamozdulatokra tompa, izgató csörre­nések hangzottak föl a oáholvából: a súlyos arainyveretü karpereceik és gvöngvös csatos lógók, mint valami finoman összehangolt, ra ff inalt hangszer húrjai, egy forró és mély dallamot adtak ki magukból'. Esténkint, egv­föllépéseért száz forintot kapott az or­feum igazgatójától, aki több kérő levél után tudta csak megszerezni magának egy szent­pétervári nevezetes mulatóból, ahol már he­tek óta prolongálták a.hindu fátyöítáncosnőt. A pesti orfeumban már harmadik napja sze­repeli.. A kolosszálisán nagy és bomálvös tönüsu nézőtér figyelve lihegett a sötétbőrü leány páholya felé. Az emberek fele már a harma­dik estén jött el miatta és a zsonglőröket már unottan nézték, a síkos talajú kuplék énekesnőit pedig csak félfülíéí hallgatták. Egyetlen kis. oárdueszerii nő, gUbbásztóan és leverten ülve a kis bársonyszéken, volt a jó­hiszemű, de kövételő publikum égő, szikrázó pai szenzáció volt. Nemcsak azért, mert a monarchia három évtized után életjelt adott magáról, hanem főleg azért, mert akaratát imponáló öntudatossággal is haj­totta végre. Két oldalról támadó ellenség­gel szemben is kész lett volna megküzdeni s egyszerre a szerb és orosz harctér szá­mára fegyverkezett. A háború elmara­dása, igaz, hogy Vilmos császár erélyes közbelépésének köszönhető, de ez nem csorbíthatja Aehrenthal érdemét, hisz a Németországgal való szövetség egyik oszlopa. Vilmos császár Goluchovszkyt az algeziraszi konferencia után „becsületes kibicnek" nevezte. S mindössze az történt az annexió idején, hogy akkor Vilmos csá­szár volt Ausztria kibice. Nem akarjuk a hármasszövetség érté­két csökkenteni, mikor azt mondjuk, hogy Németországnak több haszna van belőle, mint nekünk. Mi úgyszólván csakis a Bal­kánon vagyunk érdekelve, mig Németor­szág világpolitikát üz. Mi tehát inkább va­gyunk segitségére Németországnak, mint ez nekünk. És épen ezért, ha bizonyos te­tekintetben a biztonság érzését nyújtja is nekünk, kétségtelen, hogy a német politika miatt állandóan fejünk felett lóg egy há­ború veszedelmének Damokles kardja, amiről az 1905-iki német-francia s az 1910-iki angol-német háború veszedelme is meggyőzhetett bennünket. De a háború állandó veszedelmén ki­naDja. Tíz óra már elmúlt, két atléta birkó­zott a színpadon. Alulról.támadtak egymás­nak, a "otlábbelik konokul topnamgatták a színpad kövér szőnyegét. A vaskos vállak fölpuffadtaik, az izmok kiszélesedtek a nya­kakon, a kiét erőember élesre nyitott, villogó szemekkel teste eowmáis rormaní termetének vonalait és a réseket, amelvékeii át a nyiló és záruló végtagok közt virtuóz támadáso­kat lehet intézni. Tisztára fizikai produkció volt, semimi köze hozzá a belső energiák égé­sének. Már előre megállapított terv szerint folyt a küzdelem: ihogy ki legyen és ki lesz a gvőztes, elintézett dolog volt a két fcenve­respajtás, a két vajszivü és gigászi csonto­zató atléta között. A birkózást még a fáfyöltáneosnő büvöle­tessége se tudta égészen érdektelenné tenni. Az emberek, kivált a naivabbak, nyújtott nvalkkai, félig bódultan iránvozódtak a szín­pad félé. Katonatisztek szinte tűzbe borúivá, hangos lélegzetvétellel, szuszogva álltak fel a helyeiken. A két birkózó kisebb pauzá­kat tartott, ilyenkor a végletekig csigázva, Szinte felhördültek az emberek, túlnyomó számban a nők. Rendes körülmények között ilyenkor már vége szokott lenni a birkozási számnak. De ma stréberkedett a két szálas, vállas ember, isten tudja: mit akarhattak. Talán az égvéni és ösztönigazság ki akarta gúnyolni az előre megállapitott eredményt, vül egyéb hátránya is van annak, hogy a szövetségesi hűséget szinte túlhajtottuk Aehrenthal idején. Gazdaságilag hátrá­nyunk van abból, hogy Németország von­tató kötelén vagyunk. A francia és angol pénzpiac elzárkózott előlünk s legnagyobb erőfeszítéseink dacára sem tudjuk az an­gol és francia pénzügyi körök hangulatát kedvezőbbé tenni velünk szemben. Viszont Németország mindazokon a piacokon, amelyeken velünk versenyre kelhet, ezt meg is teszi. Az annekszió idején, mikor kiszorultunk Törökországból, a német ipar és kereskedelem kapzsi gyorsasággal igye­kezett ebből hasznot húzni s ma ott lenn a németek a legerősebb versenytársaink. Aehrenthal külügyi politikájában az volt az egyetlen hiba, hogy még jobban bele­került Németország bűvkörébe, mint Go­luchovszky. Ez az egyetlen hiba, amiről esetleg az derülhet ki, hogy nem hiba, ha­nem előny. Mert az a helyzet, hogy a monarchia teljesen nyugodtan fejlődhetik és hogy a német szövetségessel együtt a legerősebb helyzetbe is került, — olyan előnyt jelent, aminek a perspektívája szinte beláthatatlan. Mindezt, jó részt Aehren­thalnak s az ő kemény akaratának, öntu­datos külpolitikájának köszönhetjük. S ha ezután, a bevégzett munka és koTszák után uj munkásság, űj korszak következik, azt okvetlenül a mai alapon folytatják majd. talán a győzelemre kiszemelt atléta, elkese­redve furcsa és cseppet sem puritán foglal­kozása miatt, nem tudta eltalálni a szüksé­ges gáncsot, azt a szabályos, cselnek beillő fogást, amellyel a másikat két vállára keli fektetnie a földre s ezzel a birkozási szabá­lyok értelmében befejezni a produkciót, az előadás egy számát; bezsebelni a publikum tapsokban kitörő freneiáját, szelíden meg­hajolni és ellépni az öltözőbe, onnan a korcs­mába vacsorázni. A ifátyoltámcosnőt is kitüzesitette a pro­dukció. Mi közben idegenül,- sötét szárnyak­kal szomorkodott a páholyban, mint apró bárkában az éjben, idegen, zubogó vizeken és a távol Indiára ^ gondolt, a sápadt és masszív angol kulturára, anyjára, .akit elha­gyott, bolond táncos életére, vad és szelídre kényszeritett alkatára és szerelmére: a kis péfervári tisztre, akit nem ákart volna meg­csalni — miközben igy ült, távolra vetett je­lekkel, megkapta a színpad. Az otromba ter­metek groteszk* nehézkes kigyózása, a gyors ikézrándülatok és repülő lapockák magukkal ragadták. Lassan-lassan meghódították a birkozási fordulatok, tetszett neki ez a cir­kuszi izgalom, a vad hullámzás, amit a maga nőies naivságában tulkomolyan értékelt. A nagyobbik atlétát, a szélesebb vállut figyelte egyre őszintébben, annyira, bogy megfeled­kezett önmagáról. Megihlette szunnyadó, rej­í

Next

/
Oldalképek
Tartalom