Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-17 / 39. szám

178 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 13. az ellenzék, vagy legalább annak egy része, nyugodt elmével, a haza sorsáért aggódó gonddal, tudja-e és akarja-e méltányolni mindazt, ami a miniszterelnök beszédében enyhítő balzsam, csillapító kijelentés foglaltatik? Ha — legalább a Kossuth-párt —megérti és méltányolja a kormánynak önzetlen, békés törekvéseit, abszolút jóakaratát és nagyfokú előzékenységét: a magyar parlamentre a nyugodt munkának, a gyümölcsöző alkotásnak napjai várnak. Ha ellenben, a helyzet mélységeiben rejlő veszedelmeket fel nem ismerve, rajtuk is úrrá lesz a szenvedély és a párttekintet: a miniszterelnök, mint a többség vezére, erre az eshetőségre is készen van. Készen van a békére, ha lehet; készen van a háborúra, ha kell. Hisz a lét kérdése már az egész parlamenti harc. Az Unió hadserege. Londonból jelentik: Mát régebb idő óta ellentétek vannak a főadjutáns és a bed se reg vezérkara között, amelynek élén Wood vezérőrnagy áll. Ezek a differenciák most tetőpontjukat érték el azzal, hogy Ainsworth főadjutánst elmozdítják hivatalától és haditörvényszék elé állítják. Ugy látszik, hogy bizonyos kijelentéseket tett, amelyek által Stimson hadügyi államtitkár és más katonatiszteik becsületüket megtámadva érezték. Ainsworth utódja Cain Miksa ezredes lesz. Először történik az BgyeU sült-Államokban, hogy egy főadjutánst haditörvényszék elé állitanak. Ágyazott angol hadihajó. Londonból jelentik: A Didó angol hadihajó — mint egy adeni távirat jelenti — csütörtökön a perini szorosban nagy veszedelemben forgott, A seiksaidi erődben olasz cirkálónak nézték és az ütegek ágyúzni kedték. A Dido teljes gőzzel ment ki nyílt tengerre s lőtávolságon kivi.il jutva, szignalizálta a török erődnek, hogy az angol flottához tartozik. művelőnek főélethivatása a gyűjtés. Tavaszszal a szénagyüjtéstől a tengeri beihordásáig egyfolytában gyűjt. Kazalba a keresztet, zsákba a magvakat, hordóba a szöllőjét, és garmadába a kukoricaszárat. A gyűjtés anymyira természete, hogy attól több generáción át nem szabadul... Ezt a természetét folytatja, ha kereskedést, borbélymühelyt, kávéházat, — vagy gyárat nyit a városban. A gazdák naptára a napállás és a csillagos ég. Egyszerre nincs. Mindent marokra, zsákra, kocsiderékra, vagy keresztbe, kazlakba becsül. Azért az egyszereggves számítás idegessé teszi. Megmarad a városban is szántó-vető szokásánál. Halomra rakja a keresményét és gyönyörködik a halom növésében. Veron: Mindenki örül a keresményéneik. És ilyen kapkodó, ideges világban mindenki igyekszik gyorsan sokat keresni, mert nemsoká jbirrná a megfeszítő munkát. Márton: Mért idegesebbek a mostani emberek, mint a húsz-harminc év előttiek? A tudományos vívmányoktól az emberiség csak könnvitést, kényelmet kapott! Régen, rendes közlekedés hiján, többet fáradtak, több gyereket neveltek az emberek. Amellett szórakoztak és előkelőbben nyugodtak voltak mint ma. Látjuk a mostani öregekről... Az idegesség oka az értelmiség hiánya. Azzal jár a bizalmatlankodá gyanakvás. Nemrég a kincseiért reszkető zsugori még ritka különc volt, ma tipus és mintakép a pénzA politikai helyzet. (Mi lesz? - A védőerőreform sorsa.— Nyilatkozat a helyzetről. —A Fremdenblatt cikke.) (Saját tudósitónktól.) A miniszterelnök parlamenti beszéde megszüntette ugyan azt a bizonytalanságot, mely eddig az ellenzéki követelések sorsát takarta, de csakis ennyiben járult hozzá a politikai helyzet tisztázásához. Arra a kérdésre, mely mindenen tul első sorban érdekelte az embereket, hogy tudniillik mi következik abban az esetben, ha a kormány-nyilatkozat nem nyugtatja meg az ellenzéket, még ma se lehet számot adni. Ugyanis az ellenzék se tudja, mit fog csinálni. Az ellenzéken azt várták, hogy a miniszterelnök a választásra való apellálássai fog nyomatékot adni fejtegetéseinek. Ez azonban elmaradt. Helyette olyan célzásokat tett Héderváry, amelyekből általában arra következtetnek, hogy a kormány és a többség magában a parlamentben kísérli meg eldönteni a véderőreform sorsát. Egyszóval visszatérnek ahoz a gondolathoz, melynek már novemberben az elnökválság alkalmával akartak foganatot szerezni, de hogy ezt most milyen formában és milyen eszközökkel próbálják föleleveníteni, e tekintetben teljes a tájékozatlanság az ellenzéken. A Délmagyarország megirta, hogy a miniszterelnök hazatérése után a Hungáriában rendezett vacsorán hosszabb ideig bizalmas beszélgetést folytatott az elnökség tagjaival Návay Lajos elnökkel s Beöthy Pál és Jankovich Béla alelnökökkel. Ennek a tanácskozásnak most utólag az eddiginél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak s nem tartják kizártnak, hogy a dislkussziő a házszabályok kezelésének módosítása körül forgott. Annyi bizonyos,, Návay több izben tett kijelentéseiből is, hogy az elnökség a kérvényekről való névszerinti szavazást, ami eddig a technikai 'imádó. Aki csak eszik, ruházkodik és a pénzét olvassa. Ajnóti: A pénzhalmozás kisebb bün. Sokkal nagyobb a nemköltés. A kiadás az, ami a gazdag polgárt idegessé teszi. A bevételt csak halomra kell rakni, — néha összeolvasni és gyakran mérlegezni. De a kiadás, — amit az értelmi arisztokrácia könnyed eleganciával, talán élvezettel intéz, — a friss polgárnak fcinzó fejtörés. A gazdaember kiadása a falun alig valami. Pár pakli gyufa és kis kocsmapénz. Azzal kész. Egész éven át a gyűjtött termésekből él. Pár zsák búzát, árpát, zabot és vagy négy oldalas szalonnát veleszületett pontossággal adagol 365 részre. Ahánv nap, annyi adag. Igy ezután annak a gazdának, akinek pár nagy bérháza van a városban 50—60.000 korona évi jövedelem összegyűjtése és halmozása mi gondot sem ad. De kínáljanak neki egy pár koronás könyvet: rögtön kiver a verejték a homlokán. 'Számolni próbál. Átszámolja a néhány koronát zabmarékokra, szalonnaszeletekre ... vagy gyufapaklira. Persze nehezen megy. De ugyan ki vesződik majd ilyen bonyolult számításokkal! Elutasitja. Nem vesz. Márton: Mást sem vesz. Semmit sem vesz, ami nem étel, ital, vagy ruha. (Finom lendülettel.) Itt kell a társadalom vérsziyóit keresni. Ezek a pénzben élő, pénzen hizó, gazdag proletárok az értelmiségnek a lerontói. Sokan vannak. Nincs mit csodálni obstrukció ieghasználtabb fegyvere volt, jövőben nem fogja elrendelni. Ez azonban s ezt a munkapárton is tudják, nem elég a technika megbénítására. Miben fog tehát állani az az energikus és célravezető módszer, melyet a párt harcias elemei sürgetnek s amelytől gyökeres eredményt várnak? A munkapárt egyik beavatott és előkelő tagja erre vonatkozóan ma ezt mondotta munkatársunknak: — Hogy harc lesz-e csakugyan és ihogy kikkel szemben kell ezt megvívnunk, az csak a hétfői ülésen fog véglegesen eldőlni, az ellenzéki pártok vezéreinek nvilaíkozata után. Mi még nem adtuk föl a reményt, hogy Kossuthék elhatározásában a higgadt megfontolás fog fölülkerekedni s végre is elfogadják a miniszterelnök békejobbját. Ez természetesen megkönnyítené helyzetünket s könnyebbé tenné számunkra a radikális elbánásra való eltökélést s ennek keresztülvitelét. De ha az ellenkező következik is be s a Kossuth-párt rosszul alkalmazott érzékenykedésbői a további harohoz csatlakozik, ez se fogja megakadályozni a többséget abban, hogy hivatását végre is teljesítse. A módszer megállapítása a vezérek dolga, de ezt előre fejtegetni különben is taktikai oktalanság volna. Az ellenzék természetesen ugyancsak készül rá, hogy a parlamenti harcban helyt álljon. Különben mind a két függetlenségi párt vasárnap délután tart értekezletet s ugyancsak vasárnapra hívják össze a vitarendezőbizottságot is. A Fremdenblatt mai száma a magyar parlamenti és politikai helyzetről ezt irja: A magyar ellenzék most már tisztában lehet a helyzettel. Héderváry gróf nyilt és világos módon kifejtette, mennyiben hajlandó kívánságait honorálni és mennyiben kell azokat elutasitani. A Kossuth-párt kívánságára a képviselőház elnapolta hétfőig üléseit. A miniszterelnök hozzájárul ehez a halasztáshoz, mert megokolták azzal a nagy felelősséggel is, mely az összes pártokra nehezedik, ha a rajta, ha műveletlenek és gyűlölik az értelmiséget. Ajnóti: A demokrácia az utolsó átolvasztó fejlődése a 'nemzettársadalomnak. Mielőtt 'kialakul, rendesen még nagyobb szakadékok nyílnak az osztályok között, mint a nép felszabadulása előtt. Ilyen visszaesés minden nagy nekilendülést meg szökött előzni. És ez érdesen érezhető ma a magyar közszellembem A társadalmi osztályok között előbb természetes átmenetet kell teremteni. Átolvadó megegyezésit. Az ellentéteket magú a természet megteremti. Veron (Kimerülten felkel; kedvetlen mozdulatot tesz.): Vereséget szenvedtem. Ajnóti: 'Nem volt szándékom önt áttériteni. Magam igazolására mondtam, amit mondtam. Veron: Megalkuvásról nem lehet szó? Ajnóti: A megalkuvás az utolsó állomás. Egyelőre még felihaladásban * vagyok. Évek múlva, mikor majd a lejtő visz előre, — ki tudja, talán ismét összeér az utunk. Akkor .majd újra beszélhetünk. Márton (Veronhoz fordulva.): Ön megalkudna a meggyőződésével? Veron (Hirtelen, megfontolás nélkül.): Ha jól megfizetik, miért ne? Márton (Nyugalommal.): Az más. (Mindnyájan nevetnek.) Veron: Csókolom kezeit nagyságos aszszony. (Félig Ajnóti felé fordulva.) Élvezetes délutéhom volt. Nagyon, nagyon sajnálom,