Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-17 / 39. szám

178 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 13. az ellenzék, vagy legalább annak egy ré­sze, nyugodt elmével, a haza sorsáért ag­gódó gonddal, tudja-e és akarja-e méltá­nyolni mindazt, ami a miniszterelnök be­szédében enyhítő balzsam, csillapító kije­lentés foglaltatik? Ha — legalább a Kossuth-párt —meg­érti és méltányolja a kormánynak önzet­len, békés törekvéseit, abszolút jóakaratát és nagyfokú előzékenységét: a magyar parlamentre a nyugodt munkának, a gyü­mölcsöző alkotásnak napjai várnak. Ha ellenben, a helyzet mélységeiben rejlő veszedelmeket fel nem ismerve, raj­tuk is úrrá lesz a szenvedély és a pártte­kintet: a miniszterelnök, mint a többség vezére, erre az eshetőségre is készen van. Készen van a békére, ha lehet; készen van a háborúra, ha kell. Hisz a lét kérdése már az egész parlamenti harc. Az Unió hadserege. Londonból jelen­tik: Mát régebb idő óta ellentétek vannak a főadjutáns és a bed se reg vezérkara között, amelynek élén Wood vezérőrnagy áll. Ezek a differenciák most tetőpontjukat érték el az­zal, hogy Ainsworth főadjutánst elmozdítják hivatalától és haditörvényszék elé állítják. Ugy látszik, hogy bizonyos kijelentéseket tett, amelyek által Stimson hadügyi államtit­kár és más katonatiszteik becsületüket meg­támadva érezték. Ainsworth utódja Cain Miksa ezredes lesz. Először történik az BgyeU sült-Államokban, hogy egy főadjutánst hadi­törvényszék elé állitanak. Ágyazott angol hadihajó. Londonból jelentik: A Didó angol hadihajó — mint egy adeni távirat jelenti — csütörtökön a perini szorosban nagy veszedelemben forgott, A seiksaidi erődben olasz cirkálónak nézték és az ütegek ágyúzni kedték. A Dido teljes gőz­zel ment ki nyílt tengerre s lőtávolságon ki­vi.il jutva, szignalizálta a török erődnek, hogy az angol flottához tartozik. művelőnek főélethivatása a gyűjtés. Tavasz­szal a szénagyüjtéstől a tengeri beihordásáig egyfolytában gyűjt. Kazalba a keresztet, zsákba a magvakat, hordóba a szöllőjét, és garmadába a kukoricaszárat. A gyűjtés any­myira természete, hogy attól több generáción át nem szabadul... Ezt a természetét foly­tatja, ha kereskedést, borbélymühelyt, kávé­házat, — vagy gyárat nyit a városban. A gazdák naptára a napállás és a csillagos ég. Egyszerre nincs. Mindent marokra, zsákra, kocsiderékra, vagy keresztbe, kazlakba be­csül. Azért az egyszereggves számítás idegessé teszi. Megmarad a városban is szántó-vető szokásánál. Halomra rakja a ke­resményét és gyönyörködik a halom növésé­ben. Veron: Mindenki örül a keresményéneik. És ilyen kapkodó, ideges világban mindenki igyekszik gyorsan sokat keresni, mert nem­soká jbirrná a megfeszítő munkát. Márton: Mért idegesebbek a mostani em­berek, mint a húsz-harminc év előttiek? A tudományos vívmányoktól az emberiség csak könnvitést, kényelmet kapott! Régen, rendes közlekedés hiján, többet fáradtak, több gyereket neveltek az emberek. Amellett szórakoztak és előkelőbben nyugodtak vol­tak mint ma. Látjuk a mostani öregekről... Az idegesség oka az értelmiség hiánya. Az­zal jár a bizalmatlankodá gyanakvás. Nem­rég a kincseiért reszkető zsugori még ritka különc volt, ma tipus és mintakép a pénz­A politikai helyzet. (Mi lesz? - A védőerőreform sorsa.— Nyilatkozat a helyzetről. —A Fremden­blatt cikke.) (Saját tudósitónktól.) A miniszterelnök parlamenti beszéde megszüntette ugyan azt a bizonytalanságot, mely eddig az ellenzéki követelések sorsát takarta, de csakis ennyi­ben járult hozzá a politikai helyzet tisztázá­sához. Arra a kérdésre, mely mindenen tul első sorban érdekelte az embereket, hogy tudniillik mi következik abban az esetben, ha a kormány-nyilatkozat nem nyugtatja meg az ellenzéket, még ma se lehet számot adni. Ugyanis az ellenzék se tudja, mit fog csi­nálni. Az ellenzéken azt várták, hogy a minisz­terelnök a választásra való apellálássai fog nyomatékot adni fejtegetéseinek. Ez azon­ban elmaradt. Helyette olyan célzásokat tett Héderváry, amelyekből általában arra követ­keztetnek, hogy a kormány és a többség ma­gában a parlamentben kísérli meg eldönteni a véderőreform sorsát. Egyszóval visszatér­nek ahoz a gondolathoz, melynek már no­vemberben az elnökválság alkalmával akar­tak foganatot szerezni, de hogy ezt most mi­lyen formában és milyen eszközökkel pró­bálják föleleveníteni, e tekintetben teljes a tájékozatlanság az ellenzéken. A Délmagyarország megirta, hogy a mi­niszterelnök hazatérése után a Hungáriában rendezett vacsorán hosszabb ideig bizalmas beszélgetést folytatott az elnökség tagjaival Návay Lajos elnökkel s Beöthy Pál és Jan­kovich Béla alelnökökkel. Ennek a tanács­kozásnak most utólag az eddiginél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak s nem tartják ki­zártnak, hogy a dislkussziő a házszabályok kezelésének módosítása körül forgott. Annyi bizonyos,, Návay több izben tett kijelentései­ből is, hogy az elnökség a kérvényekről való névszerinti szavazást, ami eddig a technikai 'imádó. Aki csak eszik, ruházkodik és a pén­zét olvassa. Ajnóti: A pénzhalmozás kisebb bün. Sok­kal nagyobb a nemköltés. A kiadás az, ami a gazdag polgárt idegessé teszi. A bevételt csak halomra kell rakni, — néha össze­olvasni és gyakran mérlegezni. De a kiadás, — amit az értelmi arisztokrácia könnyed eleganciával, talán élvezettel intéz, — a friss polgárnak fcinzó fejtörés. A gazdaember ki­adása a falun alig valami. Pár pakli gyufa és kis kocsmapénz. Azzal kész. Egész éven át a gyűjtött termésekből él. Pár zsák búzát, árpát, zabot és vagy négy oldalas szalonnát veleszületett pontossággal adagol 365 részre. Ahánv nap, annyi adag. Igy ezután annak a gazdának, akinek pár nagy bérháza van a városban 50—60.000 korona évi jöve­delem összegyűjtése és halmozása mi gon­dot sem ad. De kínáljanak neki egy pár ko­ronás könyvet: rögtön kiver a verejték a homlokán. 'Számolni próbál. Átszámolja a néhány koronát zabmarékokra, szalonna­szeletekre ... vagy gyufapaklira. Persze nehezen megy. De ugyan ki vesződik majd ilyen bonyolult számításokkal! Elutasitja. Nem vesz. Márton: Mást sem vesz. Semmit sem vesz, ami nem étel, ital, vagy ruha. (Finom lendülettel.) Itt kell a társadalom vérsziyóit keresni. Ezek a pénzben élő, pénzen hizó, gazdag proletárok az értelmiségnek a le­rontói. Sokan vannak. Nincs mit csodálni obstrukció ieghasználtabb fegyvere volt, jö­vőben nem fogja elrendelni. Ez azonban s ezt a munkapárton is tud­ják, nem elég a technika megbénítására. Mi­ben fog tehát állani az az energikus és célra­vezető módszer, melyet a párt harcias ele­mei sürgetnek s amelytől gyökeres ered­ményt várnak? A munkapárt egyik beava­tott és előkelő tagja erre vonatkozóan ma ezt mondotta munkatársunknak: — Hogy harc lesz-e csakugyan és ihogy kikkel szemben kell ezt megvívnunk, az csak a hétfői ülésen fog véglegesen eldőlni, az el­lenzéki pártok vezéreinek nvilaíkozata után. Mi még nem adtuk föl a reményt, hogy Kos­suthék elhatározásában a higgadt megfonto­lás fog fölülkerekedni s végre is elfogadják a miniszterelnök békejobbját. Ez természete­sen megkönnyítené helyzetünket s könnyebbé tenné számunkra a radikális elbánásra való eltökélést s ennek keresztülvitelét. De ha az ellenkező következik is be s a Kossuth-párt rosszul alkalmazott érzékenykedésbői a to­vábbi harohoz csatlakozik, ez se fogja meg­akadályozni a többséget abban, hogy hiva­tását végre is teljesítse. A módszer megálla­pítása a vezérek dolga, de ezt előre fejte­getni különben is taktikai oktalanság volna. Az ellenzék természetesen ugyancsak ké­szül rá, hogy a parlamenti harcban helyt áll­jon. Különben mind a két függetlenségi párt vasárnap délután tart értekezletet s ugyan­csak vasárnapra hívják össze a vitarendező­bizottságot is. A Fremdenblatt mai száma a magyar par­lamenti és politikai helyzetről ezt irja: A magyar ellenzék most már tisztában lehet a helyzettel. Héderváry gróf nyilt és világos módon kifejtette, mennyiben hajlandó kíván­ságait honorálni és mennyiben kell azokat el­utasitani. A Kossuth-párt kívánságára a kép­viselőház elnapolta hétfőig üléseit. A minisz­terelnök hozzájárul ehez a halasztáshoz, mert megokolták azzal a nagy felelősséggel is, mely az összes pártokra nehezedik, ha a rajta, ha műveletlenek és gyűlölik az értel­miséget. Ajnóti: A demokrácia az utolsó átolvasztó fejlődése a 'nemzettársadalomnak. Mielőtt 'ki­alakul, rendesen még nagyobb szakadékok nyílnak az osztályok között, mint a nép fel­szabadulása előtt. Ilyen visszaesés minden nagy nekilendülést meg szökött előzni. És ez érdesen érezhető ma a magyar közszel­lembem A társadalmi osztályok között előbb természetes átmenetet kell teremteni. Át­olvadó megegyezésit. Az ellentéteket magú a természet megteremti. Veron (Kimerülten felkel; kedvetlen moz­dulatot tesz.): Vereséget szenvedtem. Ajnóti: 'Nem volt szándékom önt áttériteni. Magam igazolására mondtam, amit mond­tam. Veron: Megalkuvásról nem lehet szó? Ajnóti: A megalkuvás az utolsó állomás. Egyelőre még felihaladásban * vagyok. Évek múlva, mikor majd a lejtő visz előre, — ki tudja, talán ismét összeér az utunk. Akkor .majd újra beszélhetünk. Márton (Veronhoz fordulva.): Ön meg­alkudna a meggyőződésével? Veron (Hirtelen, megfontolás nélkül.): Ha jól megfizetik, miért ne? Márton (Nyugalommal.): Az más. (Mind­nyájan nevetnek.) Veron: Csókolom kezeit nagyságos asz­szony. (Félig Ajnóti felé fordulva.) Élvezetes délutéhom volt. Nagyon, nagyon sajnálom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom