Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-17 / 39. szám

1912. február 13. DÉLMAGYARORSZÁG 179 nyilatkozatok 'beható megfontolása nélkül azonnal határozatot kellene hozniok. De még ez a rövid halasztás is a többség egy részénél kedvetlenséget keltett és ez (kétségkívül világos bizonyítéka a nemzeti munkapártban uralkodó harcrakész hangulatnak. Három napja van az ellenzéknek a megfontolásra. Ha ez az idő hiába midik el, akkor a többség, mint Khu.cn gróf kijelentette, haladéktalanul meg fog felelni törvényhozói kötelezettségének, hogy elérje a kitűzött célokat. A Simon—Petrovics-affér. — Elhalasztották az ítélet kihirdetését. — (Saját tudósítónktól.) Simon Ákos dr táblabíró és Petrovics Mihály főszolgabíró ismeretes bünpörében a szegedi ítélőtáblán pénteken folytatták a tárgyalást. Ringhoffer Lajos dr elnck délelőtt kilenc óraikor nyitotta imeg a tárgyalást, amely után Perjéssy Mihály dr előadó folytatta a referádáját. Kimerítő részletességgel, kiváló jogi okfejtéssel ismertette az ügyet. Perjéssy dr féltizenegykor befejezte a referádáját, amely után a vád- és vádbeszéd következett. Szabó Gyula dr helyettes főügyész mondta a vádbeszédeit. Beszéde súlyos kritikája volt a törvényszék fölmentő Ítéletének. — A pör anyagának gondos mérlegelése iitán, — mondta — jogi .meggyőződésem teljességével tartom fönn a királvi ügvész fölebbezését. Ebben az .elhatározásomban a jelen főtárgyalás még megerősített. Az elsőhiróság Ítélete ténymegállapításainak túlnyomó részében téves, jogi szerkezetében pedig fölötte sérelmes nemcsak a sértettre, de a közérdek szempontjából is. A helyettes főügyésznek ez a sulvos kritikaija jogászi körökben nagy föltűnést keltett. Megtámadta a fölmentő ítéletet ugy jogi, mint erkölcsi alapjában. Ennek a kritikának különös jelentőséget ad a helyettes főügyész személyisége. A vádbeszéd kellő értékére szállította le az egész herce-hurcát. Személyes hiúság ágaskodása okozta az affért — mondta Szabó Gyula dr. — A főszolgabírónak bántotta az hogy eredmény nélkül megyek. Meggyőzni jöttem és meggyőzettem! Márton (Kezet nyújt Ajnótinénak.): Én is búcsúzom. Holnap délben utazom Münchenbe. Ajnótiné: Isten önnel. Jövő ősszel viszontlátjuk Berlinben, ugv-e? Veron (Márton felé.): Akkorra már mesteri alkotásai előtt hódolhatunk. Szenzációja lesz hazánknak. Ajnóti (Kezet nyújt Mártonnak; félig Veron felé fordulva.): Szép volna, ha megtanulnák az emberek a mestert magát tisztelni. Müveibe, — a legsikerültebbe is csak részeit adja mindenki. Az emberben az is meg van, ami a müveiből hiányzik. (Felmelegedve.) A legremekebb alkotás .mindig maga a mester. Az én istenhitem és müvészetszeretetem ilyen. Legközelebb érzem magam az istenhez, amikor az embert tisztelem mindenek fölött. Veron: Nawszerü lelkesség. A publikum •éhez képest kéüimádó. A művészekhez csak akkor melegszik fel, ha a maga arcképét festet'. Szép dolog az embert ennyire tisztelni. Ajnóti: Ebben ma még ezvediil állok. Nevetségesen eevedül. Talán nemsokára igen sokan fognak igv gondolkozni. Az emberben lakik az isten! Márton fHide? meghatottsággal.): Köszönöm isten önökkel. önérzetét, hogy a táblabíró a kaszinó elnöke. Ebből apróbb súrlódás, majd pedig komoly összekoccanás keletkezett. A marakodásban a táblabiró maradt a vesztes fél, mert egyéni becsületében és hivatali állásában megvádolták. A jelen iőtárvvaláson .kiderült, hogy rágalom a vád. A méltatlanul meghurcolt táblabírónak tehát a legteljesebb elégtétellel tartozunk. Bűnhődjön a rágalmazó. Ez lehet a táblabiró elégtétele. Még sulvosbitja a főszol?abirónak bűnét, :ho?Tr birót rágalmazott. A biró egyéni becsületéhez, hivatali korrektségéhez kétség nem férhet. Aki ennek az ellenkezőjét állítja, de alaptalanul, kíméletlen büntetést érdemel. Hivatalból üldözendő rágalmazás vétségéért kérte Petrovics főszolgab'ró elitélését. A helyettes főügyész meggyőző, pompás jogi konstrukciójú vádbeszéde nagy hatást keltett. A vádbeszéd után Krenner Zoltán dr aradi ügyvéd, a főszolgabíró védője mondta el védőbeszédét. Hosszú beszédben csoportosította .a védelem érveit. Az ítélőtábla az ítélet kihirdetését február 24-én szombaton délelőtt tizenegy órára halasztotta. Rombol az árvíz! (Viz alatt Szatmár. — Paniiola elpusztult. — A Kraszna halottjai. — Arviz a Bácskában.) (Saját tudósítónktól.) Óceán verődött három nap alatt azon a, földdarabon, amely a Tiszia és a Szamos közé ékelődik: a két folyó pusztító gyorsasággal öntötte el az egész környéket. Nyolcvanezer katasztrális holdterületen majdnem minden közlekedés lehetetlen: hatalmas jégtáblák és az egyre dagadó árviz mozgó barrikádja fogja körül a falvakat. Riasztó hamarsággal történt minden és komolyabb veszedelmek szakadtak e. legekszponáltabb falvakra, Panyolára, Tiszakóródra, Csecsére, mint aminőket sejteni lehetett. A mai éjszaka volt a krizis éjszakája Panyolán, ebben az ezerkétszáz— ezerötszáz lelket számláló falucskában. Kétszáznyolcvan ház közül csak negyven—ötven áll még, ha nem is épen, de még romokbaesetlen. A többit tegnap sorra elmosta, elsodorta a rohanó árviz. Apró, bogárhátú zsuppos ház a legtöbb s mikor a veszedelem már ott gázolt körülöttük, a szegény halálrarémült panyolaiak egyszerre makacskodni kezdtek: nem akarták elhagyni a házukat. Különösen az asszonyok, akik zokogva tördelték kezüket, imádkoztak, kálvinista bizakodással és alázkodással s a végsőkig maradni akartak. Karhatalommal kellett őket kilakoltatniok a csendőröknek, A falu magasabban fekvő részeire vitték a szerencsétleneket, a templom és a paplak köré. A mentés munkáját egyébként példás hősiességgel csinálták a csendőrök is, akiknek Ilosvay alispán és árvizbiztos, Szuhányi Béla főszolgabíró, Földi János csend őr őrmester és Kerekes László gátbiztos adták az utasításokat. Részint jégtáblákon hajókázva, részint csónakokon dolgoztak s velük a katonaság is. Egy század honvéd, két század utász van Panyolán. A hősies munkálatokon mult, hogy emberéletben nem esett kár. Ellenben a lábasjószágot a falubeliek vagyonkáját már nem lehetett megmenteni: takarmány, élelem mind odaveszett. Mára a viz valamelyest apadt. Az utászok ma reggel óta robbantják a jógtorlaszokat, elég sikerrel. Nagy baj azonban az, hogy Panyolának egyáltalán nincsen védőgátja Pedig ezelőtt is már komolyan fenyegette az árvízveszély. A falu különben is a legve szélyeztetettebb pontja az árterületnek: a Szamos egyenesen derékszögben érinti s most a feltornyosult jégtáblákat a viz valósággal nekizuditotta Palonyának. S most a rettenetes két éjszaka után az éhínség réme settenkedik Panyola körül. Tel jer w élelmiszerek hiánya Maga Ilosvay alispán és Szuliányi főszolgabíró csak a legnagyobb nehézségekkel tudtak hirtelen összerótt kompon kenyeret szállítani az éhező falunak. A viz apadása egyébként tegnap este óta negyven centiméter. (Két áldozat!) Nagykároly, február 16. Nemcsak a Tisza és a Szamos áradtak ki Szatmárraegyében, hanem a Kraszna is. A Krasznának ma éjszaka két emberáldozata esett. Nagy János, Károlyi Lajos gróf nagyádi uradalmának tisztje tegnap este Nagykárolyon volt színházba. Hazamenet, kocsisa, aki nem tudott az árról, bátran ráhajtatott a Kraszna hídjára. A hidat azonban az ár derékon törte már és Nagy kocsisával együtt a Krasznába zuhant. Mind a ketten megfulladtak. ( M áramarosban.) Máramarossziget, február 16. Az Iza folyó kitörése nagy károkat tett Barcémfalván, Sajón és Rozálián. Solcz Béla dragomérfalvi főszolgabíró kérésére a 85. gyalogezred nyolcvan embere érkezett a veszélyeztetett lakások védelmére. Ökörmező és Berezna között nagy volt az árvízveszély. A Nagyág folyó elöntötte a vele párhuzamosan lefelé haladó törvényhatósági utat és kidöntötte a távirópóznákat. A postai közlekedés és a táviró-forgalom ökörmező és Ruszt között ennélfogva szünetel. Szerencsének mondható, hogy fagy állott be, különben Máramarost viztenger borította volna. (Veszedelem a Bácskában.) Zombor, február 16. Az Apatin fölött képződött jégtorlasz, mely az utóbbi napok enyhe időjárása következtében megindult, a Duna egyik erős kanyarulatánál megakadt és ennek következtében Bezdánnéd erős áradás mutatkozik. Az alsó partokat a viz már teljesen elöntötte és további áradás esetén a környéket veszélyezteti. A szabadkai plébános lázító cikkei. — Érdekes esküdtbirósági Ítélet. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi törvényszék pénteki esküdtbirósági tárgyalásán plébános ült a vádlottak padján. Raich Balázs, Szabadka plébánosa volt a vádlott. Az ügyészség vallás elleni izgatás miatt vádat einelt ellene. A vádirat szerint 1910 decemberében a Nase Novine cimü szabadkai bunyevác hetilapban lázitó cikket irt a zsidók ellen. A szegedi esküdtbíróság fölmentette a plébánost. Ez az ítélet meglepő. E kijelentésünket a plébános bünpörének elfogulatlan és részletes ismertetésével indokoljuk. íme a plébános esete: Raicli Balázs 1910 december 4-én vezércikket irt a Szabadkán megjelenő Nase Novine cimü bunyevác hetilapba. Raich abban az időben még káplán volt. Cikkében kíméletlenül megtámadta a zsidókat: — Üldözzétek a szabadkőműveseket, galileistákat, szociáldemokratákat; a. zsidókat, mert ezek a farkasok üldözik a katolikus vallást és egyházat, — irta ezeket és még sok inkriminált kifejezést emlit föl a vádirat. Az esküdtszéki vallomáson igen furcsán védekezett a cikk megírása óta plébánossá avanzsált Raicb Balázs. — Föl akartam világosítani a butaságban szenvedő bunyevác népet, — mondotta. — Meg akartam menteni őket az ügynökök rászedésétől. Én nem épen a zsidókat akartam bántani, hanem a csalókat. Ez a védekezés tendenciózus elferdítése a "dóságnak. A Hol vannak az ellenségeink?" irnü irás ahb „ csúcsosodott ki, hogy ülAzni kell o sz b; dkőmiveseket, szociálista, kai és általában a zsidókat