Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-16 / 38. szám

166 DELMAÜYARORSZÁÜ 1912. február 15. elve alapján, — de ugy kell megalkotni, hogy a nemzet históriai alapja meg ne rendüljön. Az általános választói jognak liberálisnak és demokratikusnak kell lenni, A választási visszaéléseket meg kell szüntetni. A iuvardij és költségek cimén lehetséges megvesztegetéseket lehetetlenné kell tenni, Elismeri, a választói jog reformjának sürgősségét, de azt szenvedélyektől menten csak akkor lehet megvalósítani, ha a véderőjavaslatok már törvényerőre emelkedtek. Erős szándéka, hogy a választói jog reformjáról szóló törvényjavaslatot közvetlenül a véderőjavaslatok tárgyalásának befejezése után a képviselőház elé terjeszti. íia a választói jogot nyugodtan, minden szenvedélyességtől menten megalkotni az ellenzék lehetetlenné akarja tenni, akkor fölveszi a harcot. Nem kiván bizalmat az ellenzéktől, mert teljesen megelégszik a nemzet bizalmával, amelyről elég gyakran volt alkalma a törvényhatóságok megnyilatkozásaiból meggyőződést szerezni. A nemzet bizalma —- önbizalmat ad neki e harchoz. S bár nem az a célja, hogy az ellenzéket letörje, de világosság, levegő, parlamenti rendre van szüksége az alkotmányos kötelességek teljesítéséhez és ezt a rendet, a világosságot meg kell teremteni! Bent a Házban a többség zugó tapssal fogadta a miniszterelnök frappáns kijelentéseit s nem fér hozzá kétség, az ország többsége is kitörő lelkesedéssel, hazafias megnyugvással fogadja ezt az egyedül lehetséges megoldást. Vagy — vagy! A kormány megtette a magáét. Elment az engedékenység legszélsőbb határáig. Megvalósította nemcsak a kormány programját, de magáévá tette az ellenzék legmerészebb és szinte elérhetetlennek hitt követeszép táblák és nagy könyvek hoznak becsületet. Az asszony holtáig tisztelettel fog reáim emlékezni. Ajnótiné: És nem szűnik meg a kéretlen aggódás. Az emberek neim tudnak a mi sorsunkba belenyugodni... Ajnóti: Muszáj volt igy olyan dolgok felöl gondolkoznom, amilyenekről nem szokás gondolkozni. Mert az ember egyszerűen az élethez tartozónak érzi őikeí. Nagy, ijesztő nagy repedést, láttam meg a társadalom felső és álsó rétege között. És éreznem kellett .az előkelő jellem és a proletár karakter között a szédiíő örvényt... Beszéljünk tisztelettel az arisztokráciáról! Az nem tapossa el az embe férték eket. És ha nem segiti is, de nem molesztálja a maga életfelfogásával, fia értéket fedez fel az emberben, nem zaklatja foglalkozási bárcáért. Uraim, ha mást el nem ismer, azt nem tagadhatja, hogy az arisztokrácia nem uniformizálja hasonló sértő .erőszakkal az ember életét, szellemét, felfogását és foglalkozását. Az arisztokrácia már kiforrott. Ez kétségtelein nagy értéke. A demokrácia mindig fői és forr és mire kiforrottá magát, akkorra már nem demokrácia, Veron: Bocsánat, ön nagyon elvetette a sulykot. Ma olyan a társadalmi rend, hogy még a dúsgazdag embernek is kell foglalkozásának, üzletének, vagy mesterségének lenni. Márton: Ha földbirtokos, vagy háztulajdonos vagyok, senki nem törődik a foglalkoléseinek egész tömegét és valóra váltotta őket. Ha ez nem elég az ellenzéknek, akkor nyugodt lélekkel, a jól teljesitett hazafiúi munka érzetében veheti föl a harcot. A képviselőház ülése. — Khuen-Héderváry nyilatkozata. — (Saját tudósítónktól.) Héderváry Károly gróf miniszterelnök ma elmondta a képviselőházban azt a beszédet, melyre hetek óta várt a politikai világ érdeklődése, amelytől jobbról és balról egyaránt a válság döntő fordulatát remélték. A beszédet a Házban az izgalomnak és mozgalmasságnak olyan külsőségei kisérték, melyek megszokott és ismerős velejárói az efajta alkalmaknak. Fölsereglettek oly számumai a képviselők, hogy az ülés megnyitása után alig maradt üres hely a padokban, rogyásig megtelt minden karzat közönséggel, a folyosókon pedig az ülés előtt és szünetek alatt szinte hömpölygött az emberek sokasága. Megjelent a Házban a kormány valamenynyi tagja s a többség és az ellenzéki pártok valamennyi vezérférfia a betegeskedő Kossuth Ferenc és Apportyi Albert gróf kivételével. Az ülést megelőzően tíz óra előtt Návay Lajos elnök rövid tanácskozásra kérette magához a munkapárt s az ellenzék elnökeit és alelnökeit, ihogy egyrészt a miniszterelnök felszólalásának időpontjáról tájékoztassa őket, másrészt, liogy az ülések elnapolása dolgában .megállapodjanak. A mai, döntő fontosságú ülésről ez a tudósítás számol be: Az ülést Návay Lajos elnök 10 óra 35 perckor nyitotta meg; a jegyzőkönyv hitelesítése után feliratokat mutatott be. Következett a napirend: a véderőjavaslat tárgyalása. Návay Lajos elnök: A miniszterelnök ur kiván szólani. (Nagy mozgás. Halljuk! Halljuk.) zásómmal. Pedig ez mind a kettő csupán vagyoni állapot. Ha iró vagyok, vagy művész, — ez szellemi állapot és foglalkozás egyszersmind. De a demokrata társadalomban az fölösleges valami. Haszontalan Időtöltés. És a demokrata társadalomban csak föltételesen tűrik meg, ihogy éljek. Szigorúan számon kérik, hogy miből éleik és hogyan. Veron: Roppant elfogultság, mindent, ami rossz, a demokrácia rovására írni és .minden jóért az arisztokráciát dicsérni. Ajnóti: A lkét fogalmat nem lelhet Így szembe állítani. A társadalom nem pusztán arisztokráciából és demokráciáiból áll és Magyarországon nincsen imég demokrácia és arról, ami nincs, kár beszélni. Veron: Egv milliónál több iparos, kereskedő, birtokos, magán- és köztisztviselő és tudománvosan képzett ember ugy hiszem megérdemli a demokrácia nevet. Márton: A polgárság műveltsége, önérzete és szemezett ereje teszi ki a demokráciát. A polgárság szálma másodrendű jelentőségű. Aimig csupán a neve van -meg egy osztálynak, .addig inin.cs meg az osztály maga. 'Magyarországon a demokratizmus még csak közlekedési vonal a proietárság és az arisztokrácia határterületei között. Egvelőre kevés megállóhellyel, mert bizonyos vagyoni állapoton és egy meghatározott jövedelmen tul mindenki a nemesi végállomások felé siet. Veron: És az erős középosztályt, a vagyo(Khuen beszéde.) Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök: Engedelmet kér a Háztól, liogy ne a vita során elhangzott beszédekre feleljen, hanem a maga álláspontját világítsa meg. A véderő reformja minden országban nagy érdeklődést kelt, hiszen a nemzetek legfőbb kincseinek biztositásáról van szó. Látván azt a nagy fejlesztést, amelyben köröskörül még a kis népek is részesítették véderejüket, elháríthatatlan volt ránk nézve is ugyanez a föladat. Az erős, megbízható véderő a szövetséges politika bázisát képezi s látjuk, hogy szövetség nélkül ma nem élhet meg európai nemzet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) (A katonai reformok.) A véderőreform kérdése már fiz esztendeje foglalkoztatja az országot s az illetékeseiket; a jelenlegi kormány épen azt a föladatot tűzte ki, hogy ami;t a védiképesség biztosítása megkíván, azt megalkossa, lehetőleg .a kérdések kompiikálása nélkül". Nálunk és másutt katonai szakértők, de jeles politikusak is foglalkoztak mindazokkal a kérdésekkel, melyeik .a véöerőreforimmal összefüggnek, .mindezek bevált eredményét igyekezett ,a kormány értékesíteni. Másik főtörekvése az volt, .hogy a védkötelezettség terhein lehetőleg könnyítsen s ezért értékes szociális reformok vannak a javaslatban. (Élénk helyeslés.) Köszönetet kell mondania azoknak a katonáknak, akik olyan nagy érzéket tanúsítottak a társadalom igényei iránt. Ezért honosította meg a kormányji hároméves helyett a kétéves szolgálatot, amely szociális jelentősége mellett igen nagy közgazdasági értékkel is bir. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Még ezen túlmenőieg a honvédelmi miniszternek diszkrecionális joga is van, hogy különös méltánylást igénylő esetekben további könnyítést is adjon. Nem hiszi, hogy Európában volna még véderő, amely szociális irányban ezt a javaslatot túlszárnyalná. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A javaslatok financiális oldalára nézve két irányban nyújt most föl világosi tést. Az egyik: a védszerikezet kibővítése nem fog-e több költséggé! járni, mint amennyit előirányoztak s a .másik: a tahertöbblet nem haladja-e meg az ország anyagi erejét. nos polgárok százezreit hova sorozzam, ha nem a demokrácia osztályába? Márton: Az emberek od.a tartoznak, ahova önmagukat sorozzák. Rendezetlen még a társadalom. Száz év múlva más lesz. (Tartózkodóan.) Uram. Ha irányítani akarják a társadalmat, szedjék le zászlóikról az iires .jelszókat. Mutassák meg inkább a polgári osztálynak, hoigy hol a ihelye és mi a rendeltetése a meimzettársadaiamban. És mindenekfölött terjesszenek műveltséget! Veron: Jelszóink össze vannak forrva célunkkal és törekvéseinkkel. Megtörni a nemességet és megosztani a hatalmát. Vagy elvenni tőle, ha szépszerével nem adja. Ajnóti: A nemesség és polgárság nem két ellentábor. Neim lébet a kettőről, ngjnt ellenfélről beszélni. Veron: Engesztelhetetlen ellenfelek! Ajnóti: A világtörténeti fejlődések és a közvetlen tapasztalat mást mondanak. Veron: A nemesség tétlenségében mindenütt elzüllik. A kiszipolyozott, 'legyengült nemzettársadalmat mindenütt .a demokrácia regenerálja. Nálunk is ugy lesz. Nagy Lengyelország sorsát az — Márton: A nemesség korábbi fejlődés. Minden nemzet az arisztokrácia oszlopán épült ki. A polgárság kivétel nélkül a nemzettársadalom üregeinek kitöltéseért fejlődött, jó val később. Seiholsem azért, ihogy az arisztokráciát gyengítse. Ajnóti (Hirtelen felkel. Lelkesedve.): Nagyszerű igazság. Csodálatos invenció van az