Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-16 / 38. szám

1912. február 16. DELMAQVARORSZÁQ .Az első kérdésre nézve a szakértők s a pénzügyminiszter már objektív s megbizihatő .fölvilágositást adtak s számitásaikkal szem­ben semmi pesszimizmus sem jogosult. A másik kérdésre nézve könnyű .a helyzete, mert az J912. évi költségvetés már eklatáns választ adott, mikor az ország belső érde­keit fokozottabb mértékben volt képes 'ki­szolgálni. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Sőt a kormány legközelebb abban a helyzet­ben lesz, hogy az ország bizonyos kulturá­lis és gazdasági érdekeit szolgáló, uj költ­ségekkel járó javaslatokat terjeszthet maid elő, amelyek költségét is az ország jövedel­meinek természetes fokozódása fogja bizto­sítani. Fölmerült az a gondolat, nem volna-e jó cp'v három esztendős provizóriumot csinálni s ezzel átsegíteni a kérdést a jelenlegi bajo­kon. (Halljuk! Halljuk!) Kijelentheti, hogy a katonai tényezőik közül senki se hajlandó ebbe belemenni, politikai tényezők pedig el kell, hogy utasítsák, mert ezzel a megoldás­sal elodáznák s vészéiveztetnék a véjderőja­vnslat főkincsót, a kétéves szolgálatot. (Za­jos tetszés a jobboldalon.) A provizórium hí­veinek számolnioik kellene a nép érdekeivel. (A cimer- és a, jelvénykérdésben) kijelenti, hogy a kormány e programjának megvalósításához épen ugy ragaszkodunk, mint eddigelé. A kilences bizottság programját már vég­rehajtottuk s hogy ez az utolsó pont is meg­valósittassék, ehez a kormány az állását köti. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon, hosszas nagy lárma a. szélsőbaloldalon.) Kifogásolták a törvényjavaslatnak azt a pontját, hogy a honvédelmi miniszter tarto­zik jelentést tenni a közös hadügyminiszter­nek. (A katonaság.) A sorozó bizottságok összeállítását is kifo­gásolták. Eddig a sorozó bizottság összeállí­tásáról rendelet intézkedett, most törvény fog intézkedni. A haladás e tekintetben az, hogy eddig bárom elnök is volt egyforma hatás­körrel, még pedig egy polgári és két katonai elnök. Ezentúl csak egy elnök lesz és az is poigári. Nagyon természetes, hogy a sorozásnál szükséges a tisztek részvétele, mert hiszen a hadsereg részére történik a sorozás. Az pedig, hogy a sorozásról eddig csak rendelet intéz­ődéit és most törvény, ez bizonyára ha­ladás. Sérelmes volt az ellenzék szerint az, hogy a tartalék utolsó két esztendeje ezentúl nem adatott át a honvédségnek. A törvény sze­rinti állapot az volt eddig, hogy az 1889-iki véderőtörvény alapján a közös hadseregben szolgált, katonák az utolsó két évben áttétet­tek a honvédséghez. A gyakorlatban ez az eljárás nem bizonyult alkalmasnak, hasznos­nak és értékesnek, ugy, hogy már le is mon­dottak e jognak igénybevételéről. Szükség esetén pedig, háború vagy mozgósítás, esetén, amúgy is a közös hadsereg létszámához tar­toznak és ugyanoda hivatnak he. Ezt a kér­dést azért látom szükségesnek igy megvilágí­tani, hogy lássa a közvélemény, liogy a tény­leges viszonyok parancsa követelte ezt a vál­tozást. (Helyeslés jobbról.) A véderő rendeltetését definiáló harmadik szakasz szövegezését is máskép óhajtotta az ellenzék egy része, mert e szakaszt ugy ma­gyarázták, mintha abból föderalisztikns tö­rekvések volnának értelmezhetők. A maga részéről kijelenti, hogy ez a felfogás és ez a magyarázat nem állhat meg. Az Osztrák­Magyar Monarchia kifejezés nemzetközi fo­galom és ha ez az elnevezés törvénybe kerül, akkor tulaj donképen az 1867-iki törvény szö­vegéhen van átvéve szórói-szóra. (Ujoncmegaján lási jog.) Ami az 1888. évi XVIII. törvénycikket il­leti, az ellenzék biztosítani kívánja a nemzet ujoncmogajánlási jogát abban az irányban is, hogy a póttartalékosok a tényleg be nem orozható katonák helyett többé be ne hivat­hassanak. Ö ezt nem tartja szükségesnek. Az uj véderőjavaslat 13-ik szakasza világosan megállapítja a nemzet ujoncnaegajánlási jo­gát. Bármily utólagos magyarázat csak ezt a jogot gyöngitené és erőtlenitené. Minthogy a nemzetnek ezt a jogát a 13-ik szakasz vi­lágosan precizirozza, fölösleges, sőt káros azt ujabb magyarázattal megerősíteni. (Helyes­lés a munkapárton.) Az ujöncmegajánlási jog a nemzetnek olyan sarkalatos joga, melyről soha le nem mondhat és amelyről lemondani senkinek eszébe sem jut. De viszont a királynak is joga van ren­ön gondolataiban,! (Megáll, Mártom Pál felé fordulva. Elgondolkozik.) Furcsa 'képet raj­zqít az ön megjegyzése agyamra. (Halkan, elmélázva.) A teremtő mester pmtérkjötény­nyel áll vi'lágimühelyében. Két oldalt tő!e, el­lenkező irányban bevernek a legalsóbb és a legfelsőbb emberosztályok, mint a faragat­lan dongák. A kiválogatott felsőiket rászaba­dítja a mester a nyersen darabos .alsókra. És vágó, faragó szerszámok végzik az alsók 'kö­zött a 'kiválasztást. A formázott és faragot­tak köziül a legjobbak azután körbe állnak és kiegészítik a felsők 'hézagos sorait... A teremtő Mester ezután abroncsot ver a 'kész dézsák pereimére. Fenék nélkül fékegűritja. Ujat kezd ... (Mintha álomból ébredne.) Minden nemzet ilegkezdetbem feneketlen dézsa volt. Erős pereme a vezérek és a 'har­cosokból az oligarchia és a parasztság együtteséből állott. Feneke nem volt. Ennél­fogva tartalma sem lehetett. Mindkettő ké­sőbb fejlődött a felsőbb ingerenciájára az al­sókból. Csak az alsókból. És a legkésőbbi középfejlődést 'hívják 'demokráciának. (Ve­ron fe'é fordulva.) A demokráciát n nd'g nemesség váltotta ki a Proletár átusbó,. S a polgárság létét a nemességnek és a proleta­riátusnak 'köszönheti. Ezért nem értem én a gyűlöletét. Veron (Készületlen bizonytalansággal.): Miért legyen egynek minden, másnak semmi? Nem lehet néhánv száz embernek milliókat kiuzsorázni. Nincs olyan igazság, v'v a milliók kifosztására jogcímet adna, Márton: Megokolt érveiket csak érvek el­lensúlyozhatnak. A haragban, a szenvedély­ben nincs meggyőző erő. Ajnóti:A proletariátusnak az arisztokrácia volt a gyújtó villáma. De egyszersmint ter­mesztő esője is. A legalsóbb népréteg tehe­tetlen lustaságából soha ki nem mozdulna, ha időnkint fel nem riasztanák a felülről lecsapó villámok. Ezek a villámok a nép fejlesztésé­nek egyetlen hőforrása. A legalsóbb osztály­nak nincs igénye, nincs vágya, nincs gondo­lata, csak álma. Ha (villám sujt felé, szemét dörzsöli és az égre néz. És ha nem jő utána ujabb és ujabb villáim visszafekszik régi mozdulatlanságába. Sokan sirva fakadnak a legalsók feljajdulásán. Pedig azokban olyan­kor fogan a fejlődés csirája. A nemesség is ösztönből cselekszik inkább, mint tudatból, ami'kor lesújt közéjük. Ezért olyan törvény­szerűen e^vforma minden társadalom kiala­kulása. Veron: A demokrácia egészen más. Annak műveltsége, tettereje és akarata vetekedik a nemességébe'. És egyenértékű jog illeti meg. Márton: Csuk annyi illeti meg, amenmut szerezni tud. A társadalmi jogokat csak in­telligenciával léhet megszerezni. A mostan a két szélső osztály közé fejlődő uj osztály, tanult, vagv meggazdagodott proletárokból áll. A demokrácia fejlettebb értelmi fokon kezdődik. Abból nem lehet lealkudni... delkezni a hadsereg felett és ő kötelességé­nek tartja, hogy a király jogát is megvédje. (A magyar nyelv a hadseregben.) Ha van valami javaslat, amire a kormány büszkén mutathat rá, a perrend, amely olyan mértékben érvényesítené a magyar nyelvet a hadseregben, aminőre a polgári életben sincs példa. Akár magyar, akár nemzetiségi a vádlott, a tárgyalás nyelve magyar és csak akkor né­met, ha a vádlott osztrák és mint ilyen, kéri a szolgálati nyelv alkalmazását. Ez nem re­mélt, nagy haladást jelent. Ma egyetlen per •sem folyik a katonaságnál magyar nyelven, a jövőben pedig a perek 90%-a magyar lesz, mert oly esetben, ha a vádlottak közt csak egy is a magyar, vagy más, nem szolgálati nyelven beszélő, rögtön a magyar nyelvet kell alkalmazni. (A választói jog.) Ezután áttért a miniszterelnök a választói jogról szóió javaslat fejtegetésére s a kö­vetkezőket mondta: — Igaz, hogy a trónbeszédben elsősorban a választói jog megalkotása vau előtérbe ál­lítva, ez;t azonban nem azért tette elsőnek, mintha sorrend szerűt ez volna első a meg­oldásnál, hanem mert igen fontosnak tekin­tik. Épen ezért nem lehet ezt a kérdésit hebe­hurgyán megoldani. (Nagy taps a munka­pártom, gúnyos nevetés a Justh-párt padjain.) Ennek a kérdésnek megoldása nemzedé­kekre szól, tehát a törvényalkotásnak a leg­nagyobb körültekintéssel kell történnie, min­den oldalról nreg kell tárgyalni a dolgot s minden tényezőt figyelembe kell venni, mert csak ugy vállalhatunk érte felelősséget. A népszámlálás adatainak bevárását szeretik ugy feltüntetni, mintha kifogás volna a halo­gatásra. Nem becsülöm tul a statisztikai ada­tokat, ha azonban akkor, mikor épen csak­hogy befejeződött az uj népszámlálás, annak tapasztalatait ós tanulságait fel nem hasz­nálnék, könnyelműséget követnénk el. Két­három évtized múlva joggal illetnének ben­nünket a könnyelműség vádjával, ha most a népszámlálás adatait semmibe sem vennők a választói jog törvényének megalkotásánál. Kifejti ezután a miniszterelnök, hogy a vá­lasztói jogot nem engedi a véderő előtt tár­gyalni, mert a véderőiia vas lejt tizenkét év óta készen áll s most is útjában van a vá­lasztói jognak. A véderőreform régen elő van készítve, tárgyalása sürgős, nem halasztható, azt kell előbb megalkotni A választói jog tekinteté­ben többször kifejtette a kormány álláspont­ját s az benne van a többség feliratában, ez kötelezettség, amelyet a kormány vállalt. Mindenesetre általános választói jogot kíván ugv, hogv a magyar nemzet történelmi fölé­nyét teljesen biztosítsa. (Nagy taps a mun­kapárton.) Mégis ki kell emelnem, ihogy a választói jognak demokratikusnak és szabadelvűnek kell lennie. Ezt azért hangsúlyozom, mert is­merem a közvéleményt s bizonyára szemre­hányással illetne, ha ezt elfelejteném ki­emelni. Azt mondják, 'hogy az utóbbi időben több visszaélés történt a választásoknál . . . Nemcsak nálunk, öc másutt is történtek vá­lasztási visszaélések. Ezeknek eliminálása szempontjából fontosnak tartom, hogy a fu­vardíjak és napi ellátások költségei töröl­tessenek. Véleményem szerint a választójog olyan nagy kérdés ir-eVmr>k megoldása az egész nemzetet közelről érint' és óhaj­tandó, hogy e kérdésben ne a párttekintetek nélkül fogjunk kezet e kérdés megoldására. (Éljenzés a munkapárton.) (A választórcform sürgős.) A választóreform keresztülvitelét sürgős­nek tartja nemcsak azért, mert a hatvanhá­rom esztendős törvény a mai társadalmi vi-. iszonyoknak egyáltalán nem felel meg, ugy

Next

/
Oldalképek
Tartalom