Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1912-02-16 / 38. szám
1912 lü. évfolyam, 38. ssá.ni Péntsk, február 16 Ateponti szerkesztSség és kiadóhivatal Szeged, c=i Rorona-uíca 15. szám Eadapssíi szerkesztőség és kiadóhivatal IV., t=a Városház-utca 3. szám ezi ELŐFIZETES1 AR SZEíiEDEft egész évre . R 24*— félévre , , . R 12'. negyedévre . R 6— egy hónapra R 2Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28-— félévre . . , R negyedévre . R V— egy hónapra K Egyes szám ára 10 fillér. 14'2.40 TELEFON-SZAM: Szerkesztőse; 305 *=. Kiadóhivatal 836 Interurbán 305 Budapesti szerkesztőse; telefon-száma 128—12 Khuen parlamenti beszéde. A mi nap fordulópontot jelent a magyar politikai élet válságában. KhuenHéderváry Károly gróf, Magyarország miniszterelnöke elmondotta az utolsó szót a régóta húzódó, félszeg parlamenti küzdelemben. Ez az utolsó szó döntő, nagyjelentőségű szózata nemcsak a miniszterelnöknek, nemcsak a kormánynak, de magának az ország alkotmányos többségének. A miniszterelnök szavai a kormány és az ország hosszas, kinos, parlamenti küzdelemben kiforrott, kijegecesedett, abszolút helyes álláspontjának a kifejezése. Nem jött váratlanul, mert vártuk, óhajtottuk ezt a nyilatkozatot és nem okozott meglepetést, mert az előzmények és a kormány becsületes, nyilí politikája után természetesnek, elkerülhetetlennek tartottuk ezt a megoldást. Lássuk már most még egyszer közelebbről, mi körül foly ez a politikai huzavona? Ha eltekintünk az országgyűlési pártoktól és ha nem azt nézzük, hogy kik, — hanem azt, hogy miért küzdenek, akkor alig látjuk meg az okot, mely tápot adott a küzdelemre. Az egész politikai hecc nem más, mint két fontos államéleti reformnak a versenye, hogy melyik érjen előbb a célhoz. A kormány a véderőreform javaslatot akarja előbb törvénnyé váltani, hogy azután nyugodtan, más zaklató befolyásoktól menten, a szükséges adatok és az ország históriai tradícióinak figyelembe vételével alkothassák meg az általános választói jog reformját, mig a szélső ellenzék, nem törődve még a fizikai lehetőséggel sem, előbb akar általános választói jogot s csak azután hajlandó lehetővé tenni a véderőjavasiatok törvényerőre emelését. E két álláspont között áll a Kossuthpárt, amely hajlandó lenne hozzájárulni a parlamenti békéhez, ha a katonai javaslatok dolgában a magyar nemzeti érdekeknek általuk formulázott, fokozott mértékben való figyelembe vételét biztosítják. A miniszterelnök mai beszédében első sorban utalt arra, hogy: — a monarchia külpolitikáját, a hármas szövetség szükségességét maga az ellenzék is elismerte. Már pedig, ha két másik nagyhatalommal szövetségben állunk, okvetlenül kell, hogy azok katonai fejlődésével lépést tartsunk. A nemzetközi béke és az államélet megköveteli, hogy a velünk szövetséges államok katonai, hadügyi előhaiadása mögött ne maradjunk. A véderő fejlesztésének kérdése különben sem uj keletű. Már tiz éve, hogy e reform kérdését feszegetik. A kétéves szolgálati idő régi óhajtása a polgárságnak, mert családalapitási és háztartási szempontból mérhetetlenül előnyösebb az egyénekre. Igaz, hogy ennek a reformnak a gazdasági része nagy áldozatokat kiván, de eltekintve, hogy a katonaköteles ifjak sorsának könnyítése megérdemli az áldozatot, az ország pénzügyi mérlege ma hasonlíthatatlanul nagyobb arányú. A cimer- és jelvénykérdésben azt mondhatja, hogy az Apponyi Albert gróf által megszövegezett követeléseknek úgyszólván teljes egészében való megvalósítását biztosította, kivévén az utolsó pontot, amelynek megvalósításához is az állását köti! A sorozó bizottságok beosztása tekintetében is nagy haladást tapasztalt a magyar kivánalmak teljesítésében. A ktaonai perrendtartás kérdésében megjegyzi, hogy Apponyi javasolt módositása nem javulást, de határozotítn rosszabbodást jelent. A javaslat szerint a magyar nyelvű tárgyalás, legalább 90 százaléknyira biztosítva van. A Justh-párt kivánsága tekintetében elismeri az általános választói jog reformjának nagy fontosságát s állja az általános választói jogot. Szükséges azonban épen a reform érdekében, hogy a megfelelő és a javaslat alapját képező adatokat feldolgozzuk. A választói jogot az általánosság Osztályokról — embereknek. — Töredékes beszélgetések. — Irta Aszlányi Dezső. IV. Ajnóti: Sokáig meggyőződéses demokrata érzelmű voltam. Hittem, amire tanítottak, ihogy az arisztokrácia Ihazafiaílan, önző, kapzsi, lelketlen. — Az igazságok rohanva fejlődtek előttem, mint a Világosság a gyertyalángtól a napfényü iviámpáig. Átláttam, — minden igazság csak addig az, amig egy melléje állitotí más igazság el nem homályosítja. Lesz majd egy végső igazság, — abban benne lesznek talán mimd a réigek; — egy végső igazság, amelynél erősebb máinem jő. Annál majd megállapodom. Veron: A korral változik az igazság is. Mi a ma igazságáért küzdünk. A múltban csak tűrés, szenvedés volt osztályrészünk. A mult a másoké volt, — a jelen nem a mienk; — legyen ilegaláibb a jövőben megillető részünk... A demokrácia a jövő erőssége. Ez most a legnagyobb igazság. Márton: Demokrácia Magyarországon egyelőre nincs. Demokraták vannak. De ezek csa'k terepkutatók, birszolgállók. A társadaloimtó lezek annyira vannak, mint az előőrs csúcsa a főseregtől. Mire a mai demokraták kiiküzdik a imagyar demokráciát, akkorra már mi nem teszünk. És miben fogyott el akkor az életünk? Abban, amit az unokáinknak hagyunk. Veron: Igen, — ezzel a gondoskodással tartozunk a jövő nemzedéknek. Márton (Enyhén. keserűen.): Tartozunk"3 Mindig csalk tartozunk. A régieknek kegyelettel, az e'Ijövőikneik ellátással!. A haza, — az ősök, — a szülők és a jövő nemzedék! Mind követelők, Aláíróik és kötelességre intőik ... És Ihol maradok én magam? Nekem nincs jussom önmagaimlhoz; — nincs kötelességeim önmagam iránt?... Ahova nézek, mindenütt hitelezőket Iátok. És nekem nem tartozik senki semmivel!! Nem, nem lehet ezt meghasonlás nélkül kibírni. Itt száz év múlva nem lesz más közfelfogás. Ez az ország a hazaszeretetnek, — a kegyeletnek és a kötelességeknek országa. Aki élni akar, — aki a maga hivatott életét akarja élni, annak itt nincs íhelye! Veron: Az arisztokrácia ... Ajnóti: (Megszakítja beszédjét.) Uram, ön 'komolyan, szépen lelkesedik a demokráciáért. Én elmondok címnek egyetmásí a társadalomról, ha meghallgat. Veron: Örömmel. Ajnóti: A nagy igazságok az emberiben születnek. A sors vagy a végzet beállítja az embert időnként olyan miliőbe,, almelyről agyára tapadnak a megerősitések. A beállítás céltudatosan történik, az ember akarata nélkül. Gsak később, a leszürődött és tapasztalatokkal erősített törvényszerűség láttáira jő az amiber a történt dolgok jelentésének tudatára. Nélhárp- éve el keltett határoznom, — hogy a kereseti pálvámról visszavonulok. Szép terveim voltak. Két év óta itt lakom ebben a kevertélen demokrata városban. Kezdetben hónapokig régi híveim szelleme kísértett. Neim tudott senki abba beletörődni, hogy épkézláb ember bejegyzett foglalkozás nélkül legyen. Megsokalltam az érdeklődést. Még itt nem pihenhettem ki a költözködést, uj sok érdeklődés csapott hozzám. Ki ez az ember? Mit csinál egész nap? Miért nincs foglalkozása? Nem-e csinál adósságot? Miért sétál, miikor más dolgozik? Ettől a kéretlen érdeklődéstől már nem szabadulhattam. Bántott. Már be akartam jelenteni a rendőrségnek, hop-T- imit üzcik, nehogy 'kémnek nézzenek. De nem tettem semmit. Elhatároztam, hov- nem tartok több állomást itthon, meg nem állok addig, mig nem találok békénihagyó, megtűrő és megértő embereket... Ajnótiné: Oh, férjem elfelejti. Volt egyetlenegy közeledő ember. Egy jóarcú szsgedi asszony szolgált nálunk az első évben. Látta, hog-v férjem szobájában sok könyv van. És észrevette, Ihogv férjem gvakran ir. Az nem kérdezte a foglalkozásunkat. Egyszer a nviitott könyvszekrény előtt megilletődve kérdezi, ezt mind a nagvságos ur irta? És rámutat az arainvíhátu 18 kötet Lexikonra ... Én zavaromban igent mondtam. Férjemtől utóbb dicséretet kaptam feleletemért. Ajnóti: Megérdemelte. Hogyne, — százezer lakója városban egyetlen analfabéta tisztelőm akadt; bűn lett volna azt is kiábrándítani. Mit tud ez a szegény asszony a könyv belsejéből, meg az irás erejéről? A