Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-14 / 36. szám

1912. február 13. DÉLMAGYARORSZÁG 5 A politikai helyzet. — Mit hozott a miniszterelnök Bécsből. — (Saját tudósítónktól.) A miniszterelnök azt fl két napot, mely a csütörtöki ülésig közbe­esik, arra fordítja majd, hogy egyrészt párt­jának, másrészt a magyar ellenzéki pártok­nak vezéreivel is közölje azt az eredményt, melyet Bécsben elérnie sikerült. A tegnap történtek nyilvánvalóvá teszik, hogy Héderváry gróf zárt formában megszö­vegezett deklarációt is hozott magával, me­lyet csütörtöki beszéde során a képviselőház színe ellőtt föl fog olvasni. Ennek a 'deklará­ciónak különösen az a hivatása, liogy meg­nyugtassa az ellenzéket azoknak a követelé­seknek tekintetében is, melyeket nem sike­rült abban az alakban érvényesíteni, ahogy az Apponyi-féle propoziciók szerint >a Kos­suth-párt szerette volna. Ezek a pontok a né­met szolgálati nyelvnek a javaslatokból való kiküszöbölésére és a tartalékosok behívására vonatkoznak. Ezekről a királyi jóváhagyás­sal ellátott deklaráció olyan nyilatkozatokat foglal magában, melyek alkalmasak lesznek az aggodalmak eloszlatására. Emlékezetes, hogy egy íziben már küldött ilyen megnyugtató üzenetet a király a ma­gyar országgyűlésnek. Ez lS86-ban, a híres Jauszky-féle affér alkalmából történt, mely­nek nyomán képviselőházi viharok és utcai tüntetések alakjában a közvélemény oly iz­galmakra gyúlt, hogy Tisza Kálmán, az ak­kori miniszterelnök szükségesnek látta a: ko­ronát is megszólaltatni a félreértések kikü­szöbölésére s a nemzet megnyugtatása vé­gett. (Az eredmény.) A Politikai Értesítő jelenti: A politikai és parlamenti köröket leginkább az a kérdés foglalkoztatja, hogy minő eredménynyel járt H klerváry Károly gróf miniszterelnök bécsi útja. A legkülönbözőbb birek kerültek forga­lomba e tekintetben. Informált oldalról je­lenthetjük, e híresztelések között csak az fe­lel meg a valóságnak, amely szerint a mi­niszterelnök a maga álláspontjának és a mi­nisztertanács megállapodásának teljesen meg­felelő eredményt hozott magával, mely nem­csak a nemzeti munkapárt tagjait fogja tel­jesen kielégíteni, hanem azokat a komoly el­lenzéki elemeket is, amelyek az ország érde­két fontolóra veszik. A miniszterelnök min­dent elért, amit ellehetett és amit el akart érni a bécsi tárgyalások folyamán. (Héderváry és az ellenzék.) Héderváry Káíroly gróf miniszterelnök az ellenzéki vezéreket tájékoztatni fogja bécsi tanácskozásainak eredményéről. Első utja a Kossuth-párt vezéreihez: Kossuth Ferenchez és Apponyi Albert grófhoz, de ha módját ejt­heti és idejéből futja, fölkeresi a többi ellen­zéki párt vezérférfiait is. Kossuth Ferenc, aki a legutóbbi napokig ágyhoz kötött beteg volt, tegnap már föl tu­dott kelni s azóta karosszékben tölti a nap­palt; pártja vezérkarával állandóan sürü érintkezést tartott fönn. A pártnak szerdai értekezletén, amely a miniszterelnök előter­jesztéseivel! szemben állást foglal >s .amelynek szava a mostani helyzet alakulásában döntő sulyu lesz, Kossuth még nem vehet részt s igv az értekezletet a párt valamelyik alel­nöke fogja vezetni. Az értekezlet állásfogla­lásának tárgyául szolgáló előterjesztést Ap­ponyi Albert gróf fogja mégtenni. Szerdán tartja értekezletét a többi ellen­zéki párt is; ezeknek elhatározása azonban a Kossuth-párt állásfoglalása mellett csak mér­sékelt érdekességü lesz, egyrészről azért, mivel a mostani helyzet homlokterében álló vitapontok a Kossuth-párt követelései körül dőlnek el, másrészt pedig miveíl e pártoknak szélső álláspontja amúgy is tulon-tul isme­retes s várható elhatározásuknak tartalma meglepetést semmiféle irányban nem jelent­het. (Hazai a miniszterelnöknél.) Hazai Samu honvédelmi miniszter megje­lent a miniszterelnöki palotában s hosszú ideig tanácskozott Héderváry gróffal. ( Lapvélemények.) A Neues Wiener Tagblatt ma azt irja, hogy a magyar parlamenti békés kibontakozásnak sernmi akadálya sincs, mert az Apponyi Al­bert gróf által megformülázott kívánalmak közül majdnem mind elfogadták. Igy a hét pont közül ötöt elfogadtak. Ezenfelül a vá­lasztói jog reformja tekintetében Kjiuen mi­niszterelnök olyan deklarációt tesz, amely nagyon keveset különbözik attól a reform­tervezettől, amolvet a Justh-párt állított föl békeföltétel gyanánt. Az eltérés a két terve­zett között olyan lénvegtelen, liogv nem ér­demű meg a további szőfeesérlést. A magyar miniszterelnöknek egyébként meg van a föl­hatalmazása a döntő ütközet megvívására, melyek közt végső eszközként szerepel a Ház feloszlatása. A Budapesti Napló irja: Vasárnap este az a liiresztélés járta, hogv a kormány megbu­kott. E hir kapcsán Justh Gyula, az ellenzék­vezére meglátogatta Kristóffyt, hogy vele a beállott fordulat dolgában tanácskozzék. Mi­kor azután rnost kiderült, hogy a kormány bukása csak mese, — a tény az érdekeltek Ictagadásdra szorult. (A miniszterelnök látogatása az ellenzéki vezéreknél.) Khuen-Héderváry gróf miniszterelnök ere­detileg mára tervezte azokat a látogatásait, melyeket az ellenzék vezéreinél kíván meg­tenni. Ezeket a látogatásokat azonban a mi­niszterelnök szerdára halasztotta. Ezt a ha­lasztást arra magyarázzák, hogy a minisz­terelnök még nem fejezte be teljesen Hazai Samu honvédelmi miniszterrel a véderő ja­vaslatok további módosításai körül folyó tárgyalásait, illetve még nincs kész annak végieges szövegezése. A miniszterelnök a mai délutánt a minisz­tériumában töltötte, ahonnan este 6 órakor távozott, hogy Csáky Albin grófihoz menjen, ahová ebedre volt hivatalos. A miniszterelnök ma értesítette azokat az ellenzéki vezéreket, akikkel bécsi utazása előtt folytatott eszmecserét, hogy holnap meglátogatja őket, még pedig egyenként és külön-külön, a lakásukon. E látogatásoknak nem az a célja, hogy ujabb tárgyalásokat kezdjen, hanem, hogy közölje velük a kor­mánynak a bécsi utazás után kiformálódott végleges megállapodását, illetve az ellenzék föltételeire szóló válaszát. (A munkapárt értekezlete.) A nemzeti munkapárt mai értekezlete igen népes volt. Megjelentek a párt elnöke, alel­nökei, a miniszterek, többen az államtitkárok közül, valamint Tisza István gróf. A miniszterelnök is megjelent este 8 óra­kor. Beléptekor zajosan megéljenezték. Rö­vid ideig tartó diskurzus után a miniszter­elnök rövid beszélgetésre vonult vissza a mi­nisztertársaival. A párt tagjai este 9 órakor a Hungáriába vonultak a rendes heti párt­vacsorára. Kina köztársaság. Pekingből távira­tozzák: Hétfőn, kinai óra szerint pont déli 12 órakor hirdették ki a fővárosban, a tilal­mas város falai körül, hogy a császári csa­lád lemondott a trónról. Juansikkai tesz az északi köztársaság elnöke, Sunjatsen pedig a déli köztársaságé. Nagy pompával, fényes kísérettel ment Juansikkai a császári palo­tába, hogy aláírassa a dinasztia tagjaival a három dekrétumot. Csu Csi özvegy császár­né nem ellenkezett töb'bé, sirva irta alá a le­mondásról szóló okiratot és a bárom rende­letet. A köztársaságot elismerő dekrétum igy szól: A lakosság kötelezettséget vállal arra, hogy a templomok és, muzeumok előtt a szo­kásos áldozatokat ezután is meghozzák és hogy a császár csak politikai hatalmáról mond le, mig a császári cim megmarad. A császári rokonok, mandzsuk, mohamedánok és tibetiek igyekezni fognak a kínaiakkal összeolvadni és kiküszöbölni minden faji el­lentétet és gyűlöletet. A Juansikkai által el­ért kompromisszum mindenkire megváltást jelent. A külföldiek, épen ugy, mint a kínaiak azt hiszik, hogv az ediktum valamennyi pár­tot ki fogja elégíteni. A republikánusok több­sége a következő feltételekhez járult hozzá: A császár megtartja címét és évi 4 millió tael apanázst kap, aimi a valuta-reform ke­resztülvitele után évi négy millió dollárt je­lent. A palotaszabályzat megmarad, de az eunuchok számát nem fogják kiegészíteni. A mandzsuk nyugdiját tovább fizetik, amig ek­zisztenciájukat másképen nem lelhet biztosíta­ni. A vallásszabadságot biztosítja az uj rend. Az udvar egvelőre az elzárt városrészben marad és később Peking közelében a nyári palotában fog tartózkodni. Kizártak harmincezer munkást. (Hadat üzent a Vas- és Gépggárosok egyesülete. — Szélnek eresztik Buda­pest, Újpest, Kispest, Erzsébetfalva munkásait. — Általános sztrájk előtt?!) (Saját tudósítónktól.) Harmincezer vas­és gépgyári munkás feje fölött villantotta meg ma a munkából való kizárás pallosát a Vas- ;s Gépgyárosok Egyesülete. Hosszas, izgalmas vita után megállapodtak abban az ultimátumban, hogy ha február huszonnegye­dikéig rend nem lesz, akkor Budapest, Új­pest, Kispest, Erzsébetfalva összes vas- és gépgyári munkásait szélnek eresztik, kizár­ják a munkából. Ezzel a határozattal akarják a gyárosok azt a lappangó mozglmat meg­akadályozni, amely mostanában mind nyíl­tabban kísértett és ki-ki ütközött, mint titkos vagy nyilvános bojkottot. Hatalmi harcot proklamáltak ma a gyárosok, — éles harcot. Viszont a munkások is rendkívül módon készülnek a döntő ütközetre. Az egész or­szág érdekelt és szakbavágó munkásait bele akarják vonni akciójukba és nem lehetetlen, hogy általános és országos jellegű sztrájk­kal vágnak bele a harcba. Hogy ez az áldat­lan és életre-hailálra menő küzdelem milyen rettenetes károkat okozhat, azt egész való­jában alig lehet ma még elképzelni is. (Döntő harc előtt.) Mélyrenyuló okai vannak a gépgyári mun­kások és a munkaadók között megindult élet­halál harcnak, amely egész megfordítva kezdődött. Ez az erőharc különben nem uj keletű. A vas- és gépgyári iparban már 1905 óta válságos a helyzet. Akkor is hatalmi kér­déseket toltak előtérbe, hetekig tartott az el­keseredett küzdelem és a gyárosok vesztet­tek. Akkor nyolc liéten át általános vasipari sztrájk volt, amelyben harmincezer munkás vett részt. A mult évben is ellentétek támad­tak a gyárosok és munkások között, de akkor sikerült békét kötni. Az őszszel és télen, mint, ahogy ilyen nagy iparban elkerülhetetlen, előfordultak kisebb, aránylag jelentéktelen sztrájkok, bojkottok a gyárak egyes műhe­lyeiben, de egyetlen esetben se fordult elő, liogy egy egész gyár munkásai sztrájkoltak volna. A leghosszabb ideig tartó sztrájk a bu­dapesti fegyvergyárban tört ki. A vasesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom