Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-14 / 36. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1912. február 13. Ljra a Tisza. Tiszai hajók, kirakodás a hajókból, vizimalom. — Ahogy nézegetem a képeiket, arra a tapasztalatra jutok, hogy nini: minden szegedi miivész között ez itten a legszegedibb festő. Majd minden festménye szegedi tárgyú, tehetséggel, tudással és igaz művészi meglátással festve. És ezekkel a szegedi képekkel aratta ezt az osztatlan sikert La Rochelleben. (A Tisza-táj piktora.) A művész megmutogatja a vázlat gyűjteményét. Tömérdek akvarel. Szintén a „Tisza" kultusza. Nekem mind között az akvarel képei tetszenek legjobban. Van egy párisi képe: Részlet a Bois de Boulogneból, mely gyönyörű, meleg tónusával szinte megkapja az embert. Mind plein-air, mind modern, újszerű felfogás. Megnézzük a dijakat, melyekkel a francia zsűri kitüntette. Csodás müvü nagy aranyérem az egyik, súlyra nézve is egy kis vagyon. Egy patinizált ezüst plakette, arany babérággal övezve és egy zománcozott arany kereszt. Mindegyiket igazolja a megfelelő diploma. A csodálatos művészi képességet és alkotó erőt látva, különösen érdekel Muráti élete folyása, akiről tudom, hogy nyugalmazott alezredes s igy ifjúkorában aliglia végezhetett rendszeres művészi tanulmányokat. Muráti ur röviden a következőkben vázolja eddigi életét: — Születtem 1856-ban Barca-Rozsnyon. A katonai pályára készültem s igy a kadetiskolába léptem. 1876-ban neveztek ki liadnagygyá. 1899-ig voltam a közös hadsereg kötelékében, miközben tanára voltam a bécsújhelyi kadetiskolának. A francia nyelvet tanítottam. Többek között két Bourbonsarjat is tanítottam és pedig szintén a francia nyelvre. Ezek egyike nem más, mint Vendome herceg, a nemrég elhunyt Lipót belga király veje, az allenconi gróf fia. Vendome herceg édesanyja a mi boldog emlékezetű Erzsébet királynénk szomorú sorsra jutott nővére, aki a párisi jótékonysági bazár égésekor járt szerencsétlenül. A másik Bourbon-sarj tanítványom Pedro, brazíliai herceg, Count Deus őrgróf fia, a volt brazíliai császár unokája. Még ma is kedves emlékeim közt őrzöm e két Bourbon herceg iskolai dolgozatait. 1899-ig voltam a közös hadsereg tisztje. Ekkor őrnagyi rangban áthelyeztek a honvédséghez, majd mint alezredes 1905-ben nyugdíjba léptem. — Mi volt a közvetlen oka, hogy megvált a hadseregtől ereje teljében, java férfi korábaiff -— Az a vágy sarkalt, hogy teljesen a művészetnek szenteljem magam. A katonai pályán annyira el voltam foglalva, hogy nem igen volt érkezésem a festészet kultiválására. — Ne tessék ám ezt betű szerint venni, — szólt közbe az ezredes egy szintén jelen volt barátja, akinek kedves indiszkréciójából megtudom, bogy a főok az volt, amiért megvált katonáéktól, hogy darabont-korszak lévén, a sorozásokhoz rendelték ki. Muráti ezredes pedig, mint igaz magyar hazafi azt mondotta, hogy törvénytelen alapon nem szállít újoncot az osztráknak. Ez volt az igazi ok. Nos és csak azóta fest, amióta nyugalomba vonult? Különös lenne, hogy valaki 50 éves korában kezdjen ilyen magasztos hivatást és hozzá ily bámulatos eredménynyel. — Oh, nem egészen igy van. Már kadetiskolai növendék koromban, minden szabad időmet azzal töltöttem, hogy festegettem, rajzoltam. Később is, mint katonatiszt, minden szabadidőmet Párisban, Rómában vagy a művészet más empóriumában töltöttem, ahol szorgalmasan festegettem és tanultam. (A tudós és nyelvész.) Az ezredes nemes szerénységéből és szűkszavú előadásából nem igen ismerném meg bámulatos egyéni kiválóságait, ha segítségemre nem lenne a barátja, akinek nevét nem akarjuk elárulni. Az ő barátságos leleplezéseiből tudom meg, bogy Muráti ezredes nemcsak mint művész, de mint tudós is kiváló s bizonyos, hogy képzettebb, európaibb műveltségű ember aligha él ma Szegeden. Muráti ezredes beszél minden müveit európai nyelvet. Kiváló orientálista s tökéletesen beszél törökül. Szorgalmas müvelője a görög nyelvnek s állandó levelezésben áll a Miklós herceg védnöksége alatt levő athéni Zenekonzervatóriummal, amelynek ő: Muráti disztagja. Talán az egyedüli magyar, aki a klasszikus hangszereken (gitár, mandolin) tökéletesen játszik. Több zenei szerzeménye van. Mint vívónak,.kitűnő neve van sportkörökben. A vívásról írott könyve egyik legkiválóbb müve a magyar sport-irodalomnak. Három év előtt Armentani szegedi és Mayone aradi vivómesterekkel turnét rendeztek Olaszországban s nyilvános akadémiát tartottak Páriában, Yarese és Portodanciában. Az olasz sajtó egyhangú dicsérettel emlékezett meg akkor a magyar vivómesterekről és — különös véletlenből akkor halt meg Garibaldi kedvenc magyar katonája: Türr tábornok, — az egész magyar nemzetről. Muráti ezredes sokoldalúsága, univerzális tudása ezzel nincs egészen kimerítve. A gyorsirászatban valóságos „phenomen". A franciaországi „Institut-Stenographique" évi jelentése közli e nagyhírű intézmény tagjainak névsorát. A sok ezer tagot számláló egyesületnek összesen csak tizenkét disztagja van. Magyar ezek közt csak egy van: Muráti Frigyes, Szeged. Murátit, mint gyorsírót igy ismerik Párisban. Igaz, bogy állandó levelezője a „Journal Stenographique" és a „L'Eclair" cimü gyorsírászati szaklapoknak. Egy valami, különösen föltűnt Muráti ezredes dokumentumaiban. A festményei mindenikén még ;ha külföldre szárita is őket, csak igy jelzi a nevét: Muráti Frigyes. Tehát nem „Friedrich Muráti", nem német és nem francia, hanem magyar. Érmei, oklevelei, minden írott dokumentuma: Muráti Frigyest említenek s a francia lapok is Muráti Frigyest Írnak és dicsérnek. Ez a jelentéktelennek látszó, de nagyon figyelemreméltó körülmény ékesebben szól Muráti hazafias érzése mellett, mint egy róla irott foliáns. Nem is folytatjuk tovább ezt a róla szóló riportot s csak annyit jegyzünk meg végezetül, hogy Murátti ezredes csak hat év előtt, nyugdíjaztatása után telepedett meg Szegeden, hogy szinmagyar, Tisza-parti városban éljen s ugyanakkor 52 éves korában nősült s ma három szép gyermek apja. Végül ő az a szegedi ember, akit minden más szegedi notabilitásnál jobban ismernek és becsülnek a külföldön és akit a legkevésbé ismernek itt Szegeden. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Szerda d. u.: Ifjúsági előadás: Falu rossza. — Este: Erdeilak, vígjáték. Bemutató és Daudin György, vígjáték. (Páratlan */»•) Csütörtök: Leányvásár, operett. (Bemutató. Páros V3-) Péntek: Leányvásár operett. (Páratlan 2/s.) Szombat: Leányvásár, operett. Páros'/».) Vasárnap délután: Árendás zsidó, népszínmű. — Este: Leányvásár, operett. (Bérletszünet.) Beszélgetés Bánffy Miklós gróffal. (Saját tudósitónktól.) Az Operaház nagy freskókkal díszített dísztermébe, amelyben az ember okvetlenül az utolsó intendánsnak, Keglevich István grófnak imponáló alakjára gondol s amelyet eddig Mészáros igazgató foglalt le magának, Bánffy Miklós gróf, az újonnan kinevezett kormánybiztos költözött be. Künn a titkár szobájában és az élőtermekben tolonganak a látogatók: konstatálni lehet, liogy az újonnan kreált magas méltóság nem lesz szinekitra. Abból a fesztelen kedvességből, amelylyel Bánffy gróf látogatóit fogadja, abból a hévből és alaposságból, amelylyel munkatervéről beszél, látni lehet, hogy vele uj szellem, energikus és munkás ember költözött az Operába. — Azt kivánja, liogy terveimről beszéljek? — mondotta a kormánybiztos fővárosi tudósítónknak. — Most még nincsenek terveim, amint tudja s amint azt a lapok megírták, a kultuszminiszter azzal bizott meg, bogy a két sznbvecionált színháznak viszonyait tanulmányozzam és azután tapasztalataim alapján mutassam be terveimet a viszonyok gyökeres javítására vonatkozólag. — Ez a megbízás a Nemzeti Színházra is vonatkozik? — Elsősorban természetesen az Operaházzal kell foglalkoznom, ahol a reformok a legsürgősebbek. Mindamellett a Nemzeti Színháznál is akad számomra dolog. Ez azonban inkább a színház pénzügyeire vonatkozik. A Vig Opera megváltásánál elvállalt kötelezettséget és az uj Nemzeti Színház felépítésének költségeit értem ez alatt, — Milyen módon akar befolyni gróf ur a legközelebbi jövőben az Operaház vezetésére? — A legközelebbi jövőben semmiképen sem. ami természetes is, miután először meg kell ismerkednem a színház belső viszonyaival. Ez a szezon máskülönben is annyira előrehaladt és igy nem hiszem, hogy a legközelebbi hónapokban valamibe avatkoznám. — Gróf ur mindenesetre gyökeres reformokra és változásokra gondol? E felől sem nyilatkozhatom ma még, miután természetesen még nem határoztam végleg. Sok mindenre gondoltam már, de a legközelebbi jövőben nem szabad tőlem semmit sem várni. Máról-holnapra még egy magánszínházát sem lehet reformálni, annál kevésbé egy államit, amelynek adminisztrációja nehézkesebb. — Gróf ur ismeri a zenekedvelő közönség nagyrészének hangulatát, melylyel az Operával szemben viseltetik? — Természetesen ismerem és azt hiszem, hogyha a rossz vélemény befolyásolná a publikumot, ez a látogatottság rovására menne és megnehezítené a reform keresztülvitelét. Ezután a beszélgetés külföldi színházakra és darabokra terelődött. Búcsúzáskor az az impresszióm, hogy Bánffy Miklós gróf afcok közé az emberek közé tartozik, akik inkább megvalósítják a reformot, mint előre kikürtölik. * Fővárosi színházak és a mozik. A budapesti magánszínházak igazgatói: Faluűi Gábor, a Vígszínház igazgatója, Beöthy László, a Király- és a Magyar Sziriház igazgatója, Márkás Miksa, a népopera részvénytársaság elnöke és Feld Zsigmond, a Budapesti Színház igazgatója, tegnap délelőtt felkeresték Boda Dezső főkapitányt és kétirányú kérelemmel járultak elébe. Arra kérték, hogy valamely törvényes eszköz utján hasson oda, hogy egyrészt a mozgó-fényképszinházak ne játszhassanak színészek közreműködésével szín darabokat, úgynevezett kinema-sketchekei, amire nincs engedélyük, másrészt p'edig a színházakra és a mozikra vonatkozó hatósági szabályrendeleteket módosítsa olyképen a főkapitány, hogy tüzreftdészeti és egyéb szempontokból azok a mozik, amelyek színdarabokat is játszanak, olyan elbánásban részesüljenek, mint a színházak, vagy megfordítva: a színházak számára is csak olyvan mértékben legyenek kötelezők a szabályrendeletek, mint a mozik számára. A főkapitány azt felélte a nála megjelent színház igazgatóknak, bogy neki egyelőre nincs módjában elhatározó intézkedést tennj;