Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-10 / 7. szám

1912. január 11. DÉLMAGYARORSZÁG 3 lálni, mert a véres tetemek egymásba tapadtak. Estig, 30 holttestet terítettek ki s közel 100 sebesültet vittek be Montrealba. Mig kiemelték a holttesteket, csonttá fagytak a nagy hidegben, mert a hőmérő 19 fokot mutat a íagypont alatt. Hungária Bank Részvénytársaság — Az egyházi vagyon biztosítása: minden eshetőség ellen. — A francia szerzetesrendek pénze.— Lukács pénzügyminiszter nyilatkozata. — (Saját tudósitónktól.) Napok óta, ugy politikai, mint pénzügyi körökben sokát beszélnek a fővárosban Hungária Bank cimmel egy bankalakulásról, amelyben többnyire katolikus mágnások szerepelnek és amelynek célja felől külömböző verziók keringtek. Fö" kép azt beszélték, hogy az alakulás a minap kormánysegitséggel megalakult Földhitelintézetek Országos Szövetségének üzletkörét akarná magához vonni. Végre világosság derült a sokat vitatott odiózus ügyre. Elég világosság ahoz, hogy a gründolás nagyon is klerikális motívumai szembetűnjenek. A maga alattomos és kapzsi mivoltában bontakozik ki ez alapitásnák nemzetellenes és egoista mivolta. Annyival könnyebben és szabadabban beszélhetünk erről az alapításról ilyen elitélő hangon, mert egy minden tekintetben mérvadó és illetékes helyről sokkál lesújtóbb ítélet hangzott el ez alakulásról. Lukács László pénzügyminiszter az ő megingathatatlan erkölcsi bátorságával és pénzügyi tekintetben döntősulyu Ítéletével kimondotta, hogy nem tartja megengedhetőnek, hogy magasabb rendeltetésű egyházi javakat tisztán nyerészkedési szempontból alakult pénzintézet utján fölhasználják; és hogy a legkevesebb, amit az állam az uj alakulás ellen tehet az, hogy az uj intézetet semmiféle támogatásban nem részesiti. De lássuk a medvét. Minden kommentár helyett beszéljenek a Hungária Bank alakulásának előzményei és részletei: (Az alakulás részletei.) A Hungária Bank, ha igaz, a jövő liéten fog megalakulni s az alapításban részt vesznek: öt katolikus püspök és a magyar klerikális arisztokrácia tagjai, de csak az alaptőke felére, a másik felényire egy Franciaországból annakidején kiűzött és hozzánk telepedett szerzetesrend vállalt érdekeltséget. Az alakuláskor befizetett alaptőke 5 millió korona lesz, mely 12,500 darab 400 korona névértékű részvényre van fölosztva. Az alapítók ugy tervezik, hogy az év végéig az alaptőkét 25 millió koronára emelik föl. Az első öt milliónak a felét a magyar püspökség öt tagja, egyenkint 100,000 koronával és a magyar katolikus arisztokrácia jegyzi; a másik felét a Franciaországból áttelepedett egyik szerzetes rend adja, amelyik kiváló üzleti érzékéről tett tanúságot már akkor, amikor Epargnes-ben bankot és iparvállatot alapitott. Az uj bank elnöke személyében még nincs megállapodás. Alelnökök lesznek: Sztáray István gróf és Zichy Géza Lipót gróf. Az utóbbi különös buzgalmat és energiát tanúsított a bank alapítása körül. (A bank üzleti köre.) A Hungária Bank alapitói a bank programjáról csak annyit közöltek, hogy a banküzlet minden ágával kívánnak foglalkozni, legfőképen azonban a holtkézi, főpapi birtokok fölszabadításával ós parcellázásával, még pedig teljesen függetlenül és különállóan az •állam által támogatott altruista banktól. Ez eddig elég keveset mond ahoz, hogy ne értsük az alapitókat. Mert meglehet, hogy a banküzlet minden ágával kívánnak foglalkozni, amire a pénzügyminiszter elég őszintén mondta meg a véleményét. A valóság azonban, hogy a bank főleg klerikális célzattal alakult. Bizonyos az is, liogy ennél a banknál nem a bankoknál szokásos és reális üzletelvek alapján járnak el, hanem ott a fősúlyt az egyház és a katolicizmus szempontjaira helyezik. Annakidején, amikor a szép szakállú Apponyi gróf, mint nemzetbőldogitó koalíciós kultuszminiszter ránkszabaditotta a Franciaországból kiűzött szerzetes rendeket, már akkor nyilvánvaló volt, hogy ez veszedelmet jelent az országra. A franciák tudták, hogy mit csinálnak akkor, amikor kiűzték azokat a szerzeteseket, akik nemcsak a hit világosságával, hanem pálinkával, pezsgővel és pénzzel is kereskedtek. Meg is szedték magukat alaposan és igazán nem maradtak hajlék nélkül, amikor Apponyi Albert tárt karokkal fogadta be hozzánk. És a pénznek, hiába, meg van a maga természeti törvénye, hogy nem marad nyugton, de forogni, hasznot hajtani akar, még akkor is, ha egyházi emberek kezében van. A francia barátok kezében pedig igazán jó kezekben van. Mikor Franciaország radikális szociálista kormánya kiűzte őket a hazájukból, akkor a jámbor istenhivő lelkek telesírták a világot a világ romlása fölött, hogy a hazaáruló nemzetközi szociálisták ilyen csúnyán bánnak el az isten jámbor szolgáival. Pedig nemzetközibb valami nincs a szerzetes rendeknél és a klerikálizmusnál s hazafiatlanahb cselekedetet nem lehet elképzelni, mint amikor ezzel a bankalapítással a klerikális cél érdekében biztosítani akarják már jó eleve a nemzet érdeke ellen az egyházi hitbizományokat. Ez a lóláb: a mindinkább megnyilvánuló földéhség mind bizonyosabbá teszi azt, hogy az egyházi és főúri holtkéz birtokok parcellázása hova-tovább elodázhatatlan szükséggé lesz. Ennek akarnak elébe vágni azzal, hogy ha rá kerül a sor, akkor is az övéké legyen a föld, ők legyenek rá betáblázva, övék legyen a biztos haszon. Ez persze nem más, mint előzetes biztosítás a szekularizáció ellen. Csakhogy öt millió korona még nem alap egy ilyen nagyszabású terv megvalósítására. A tervezett 25 millió korona pedig csak igérve van. Az ilyen igéret pedig mindig problematikus. Egyetlen örvendetes momentum az egész akcióban Lukács László pénzügyminiszternek a nyilatkozata, amelyet a maga egész terjedelmében itt közlünk: (Lukács László nyilatkozata.) Az uj alakulásról hivatalos tudomás nincs, de amennyiben megfelel a valóságnak, hogy az uj intézet ugyanazokat az üzletágakat óhajtja kultiválni, mint a kormány által legutóbb alapitott Magyar Földihitelintézetek Országos Szövetsége, nem titkolhatom el csodálkozásomat a felett, hogy közéleti faktorok egy ilyen intézet létesítésével foglalkoznak, amely alkalmas arra, hogy kockáztassa, sőt meghiúsítsa azokat a nagyfontosságú birtokpolitikái célokat, amelyeket a kormány és a törvényhozás az uj és általános helyesléssel fogadott altruita intézet megalapításával maga elé tűzött. A kormány nem tekinti megengedhetőnek azt, hogy különösen a magasabb rendeltetéssel biró egyházi javak körül tisztán nyerészkedési célzat által vezérelt akció fejlődjék ki, amely nemcsak ellentétben áll ezen vagyonok eredeti és a mai gazdasági viszonyok között kétszeresen fontos rendeltetésével, hanem egyenesen lehetetlenné fogja tenni ezen birtokokuak a nyerészkedés kizárásával célba vett helyes és egészséges olyan birtokpolitikai felhasználását, amely az egyházi javadalmazások jogos érdekeit is teljesen kielégíteni alkalmas. Veszélyesnek tartom ezt az akciót abban az irányban is, hogy könnyen felveheti azt a kérdést, vájjon az egyházi javaknak tisztán nyerészkedési szempontból vezérelt pénzintézet utján való felhasználása megfelel-e azok rendeltetésének, ami azután könnyen maga után vonhat további oly kérdéseket, amelyek eddig Magyarországon szerencsére nem voltak aktuálisak, önként értetődik, hogy mindezekből kifolyólag, bár a kormány nincs abban a helyzetben, hogy az uj bank megalakítását megakadályozza, a legkevesebb, amivel önmagának s az állam jól felfogott érdekeinek tartozik, az, hogy az uj intézetet nemcsak semmiféle támogacisban ne részesítse, de azzal szemben semmi előzéenységet se gyakoroljon. Milyen legyen a bálrendező ? — Farsangi szakvélemények. — (Saját tudósitónktól.) Az esztendő kettős ünneppel kezdődött, most meg a farsang is dupla vörösbetüs napokkal szakadt a nyakunkba. Szóval, nekünk jól megy, szabad a mulatság. De annál rosszabb a szegény bálrendezőknek, akik egy-egy farsang alatt olyan soványra izzadják magukat, mintha koplaló művészek volnának. Könnyű nekünk tréfákat faragni a boldogtalan bálrendezőkről, mert mi még sohase rendeztünk bálakat. A bál sikere pedig a jó bálrendezőtől függ. Erre a közönség, de meg a gyakorlott bálrendezők tudnak leginkább megfelelni. Az egyik igy irta körül a jó bálrendező tipusát: A jó bálrendező legyen jókedvíi, ép, erős, egészséges, figyelmes, előrelátó, bőkezii, kitartó, mértékletes, szerény, a társaságban mindenkit ismerő, jószívű, de erős akaratú, az érkezésben első, a távozásban utolsó, sok jó baráttal, ismerőssel és tekintélylyel biró, hogy kedvéért ezek ismeretlenekkel is készek legyenek mulatni, ne legyen szerelmes, egy családhoz lekötött, indulatos, szenvedélyes, ideges, szeszélyes ivó, kártyás, pletykázó vagy felekezetileg elfogult. — Nagyanyánk szakácskönyvének mintájára a jó bálrendező következő receptjét ajánlom: Jó kedélyből végy egy fontot Jó modorból négy latot; Ezt a kettőt el nem rontott Angol frakba bujtatod. Tapintattal vond he szépen, Süsd ki ifjú tűz hevében, S hogyha minden kedvező, Kész a báli rendező! A legnagyobb bálrendezők egyike ezt mondta: — Nagyon röviden felelhetnék: A jó bálrendezésnek titkai vannak, amelyeket a jó bálrendezőnek nem szabad piacra vinni. Anynyit mégis szeretnék megjegyezni, hogy a bálrendezóshez különösen elengedhetetlen a disztingvált modor, a legkörültekintőbb tapintat, a bál szinvonala érdekében minden tolakodással szemben a leghatározottabb energia s a rendezés összhangja érdekében fentartandó fegyelem. A mi különleges viszonyaink, főleg a bálázó uri társaság, még ezekhez főkellék gyanánt követelik a leleményességet: ujat és ujat adni, ismétlésekbe nem bocsátkozni. — Manapság egy előkelő bál sikere a rendező érdeme. Az igazi jó rendező csakis olyan bál rendezését vállalja magára, melynek publikumával egy levegőt sziv — közöttük él. Neki kell legjobban tudni, hogy melyik társaság melyikkel képes egy parketten vigan