Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-10 / 7. szám

2 M— DÉLMAGYARORSZÁG 1912 január 10. menekülnek. Mert a szegedi művészekért vájjon mit tettek ez ideig Szegeden? a A város ezideig csupán egy ösztöndijat ad három évenkint, fölváltva egy szobrásznak, aztán egy festőnek. S a többi? Mikor hányan vannak, ó de sokan érzik az isteni ösztön világot gyújtó, eszméket robbantó szikráját! Gyerünk tovább . . . 4. Juhász Gyula már megin országos jelentőségű sikert vivott ki, költői erejével. A szegedi poéta, a holnaposok egyik vezére akkor nyűgözte le még a hivatalos irodalmat is, amikor a modern irodalmat a tehetségtelen maradiak, idült foghijasok és régi magyarok utánzói ugy támadják, mintha föltámadást ünnepelnének s a megteremtett, uj idoralom testét ugy tépázzák, mintha dögkeselyük volnának. Szóval ebben a gyönyörű és túlságosan magyar korszakban a harcosok legelején diadalmaskodik a szegedi poéta. Az egész országban ünneplik a nevét, külföldön is kezdik megismerni a lefordított verseit. Ellenben Szegeden? Itt nem vesznek róla tudomást, itt még a Dugonics Társaságnak nem tagja, itt semmiképen nem fogalom az ő neve, itt dögkeselyük tépázni merik irói erejét és eredetiségét. Sőt: Szegeden anynyit nem követtek el az érdekében, hogy az anyagi megélhetését biztositsák, hanem évekig eltűrték, hogy a professzor négy évig mint segédtanár tengődjön szegény papok gimnáziumában s hogy most az isten háta mögött, nyomorult kis községben gyötrődjék, szenvedjen, mint a magyar költészet keresztjére feszitett Krisztus! Eddig van a négy szegedi művész legújabb — igaz, hogy mégis diadalmas — stációja. Az övéké eddig van, — de meddig tart a többi szegedi művész kálváriajárása? Mikor törhetnek ki lendülettel, őserővel, a várost s az országot termékenyítve? Mikor jutunk már oda, hogy Szeged város anyagi és külső evolúciójával együtt haladjon a szellemi evolúciója! Ugyan mikor? A miniszterelnök gyógyulása. Héderváry gróf miniszterelnök állapotában az örvendetes javulás oly gyorsan halad, liogy ma már végleg levették a kötést a szeméről s csak szürke szemüveget visel, Az éjszakáját is teljesen nyugodtan töltötte el, jól aludt. Ma délelőtt fogadta Jakabffy Imre belügyi államtitkár látogatását s hosszasabban beszélgetett vele. Az üdvözlő-táviratokat ma is tömegesen kapta a miniszterelnök s még mindig rendkívül sokan érdeklődnek állapota iránt, köztük elsősorban a király kabinetirodája, azután Bienerth báró volt osztrák miniszterelnök, Burián báró közös pénzügyminiszter s mások. A politika iránt ma már érdeklődött a miniszterelnök, de a Házban napokig nem fog megjelenni. A képviselőház Illése. Csütörtökön nyitják meg a szünet után a képviselőházat, amikor az igazságiigi tárcát kezdik tárgyalni. Előadó lesz Kenedi Géza és fölszólalnak a pártok képviselői. a minisztelelnök, tekintettel gyengélkedő egészségére, a Ház első pár napi ülésén nem vesz részt. A Csajkások ankétja. Titelről jelentik: Tisza-Duna szögletében Bácsmegyei-titeli és zsablyai járásának Csajkás kerület a neve, mivel a volt határőrvidék e kerületben lakói vizén való (sajkán) szolgálatra voltak kötelezve. E körülbelül 42.000 hold kiterjedésű terület régebben mocsár volt. Ármentesítés és csatornázás folytán most elsöminőségii szántóföld. A király ezt a területet annak idején hü csajkásainak adományozta. A betétszerkesztéskor az egész terület a tizennégy csajkás község tulajdonába ment át. Az egész réti földet a titeli rétkezelő-bizottság kezeli, amely mintegy gyámja a községeknek. A 14 község elhatározta, hogy saját kezelésébe veszi a községenként megállapított réti földeket. Bácsbodrogmegye e ki— Nézd csak, édes gyöngyvirágom, nézd meg csaik, ki vau itt? A leány az ágyban kifelé, fordult s félig behunyt szemmel nagyot ásított. Nagynéhezen kinyitotta a másik szemét is s egy pillanat alatt pillantás nélkül pillantva meg, szinészies öröimsikoltásiban tört ki. Tisztán láttam, hogy semmi baja sincs. Azután beszélgetni kezdtünk. Az öreg aszszony a kellő 'szakértelemmel párolgott el. A leány ugy szorította a kezemet, mintha soha többé el sem akarta volna ereszteni. Nekem ugy tetszett, mintha valami főnyereményt ütöttem volna meg. A fehér ágy mámorító hatása a fejembe szállt s örömömben rögtön megcsókoltam a leányt. E pillanatban semmire sem gondoltam. Ha százszor rútabb lett volna, akkor is megcsókoltam volna. Ugy értem, hogy a nagylelkűségem most humánus kötelességnek látszott. A helyzethez illő szünet után, mindketten cigarettára gyújtva, inkább önérzettel, mint kíváncsisággal a leány hogyléte felől kérdezősködtem. A feleletre persze nem voltam kíváncsi, mert a szembe való dicséreteket sohasem szerettem. — Mondd csak, kicsikém, — folytattam, — mi történt veled tegnap este az utcán? — Semmi, — felelt a leány, — szóra sem érdemes. Az egész csak abból áll, hogy szerelmi bánatomban a szokottnál valamivel többet találtam inni. Becsiptem s a nevedet kiabáltam. De hiába, nem telhetek róla. Ha nem kiabáltam volna, te most nem volnál itt, nem csókoltál volna meg és nem teljesült volna az esküvésem. — Tessék?! Miféle eskü? — kérdeztem elhűlve. — No igen. Hiszen emlékezhetel, hogy a levelemben megesküdtem, hogy meg fogsz csókolni. — Az ám. Emlékszem, — válaszoltam, mint a baka, aki lenyelte a suvikszot, — nagyon jól emlékezem. Emlékeztem a levélre, az ecetszagu szobára, amely most borszagunak tetszett s borszagú csókra, amely ecetes emlékekbe sodort. Bár semmire sem emlékeztem volna. És fölfogadtam, ,hogv jövőre senkit sem csókolok meg nagylelkűségből és csak olyan leányért bolondulok, aki miattam még meg nem bolondult. vánság teljesítését megtagadta, ugy hogy az ügy félebbezés folytán a belügyminiszter elé került. A felosztás előkészítése végett a belügyminiszter csütörtökön délelőtt tizenegy órára ankétre hivta össze a 11 csajkás község képviselőit, melyen részt vesz még a vármegye főispánja, alispánja, főügyésze, a iiteli és zsablyai járás főszolgabírói és a rétkezelő bizottság elnöke is. Beszámoló. Nagybecskerekről jelentik: Bogdán Zsifkó, törökbecsei kerület országgyűlési képviselője, vasárnap Törökbecsén nagyszámú választóközönség előtt mondotta el beszámolóját, amelynek során hangoztatta, hogy a kormány munkásságát és sok nagyfontosságú tervét akasztotta meg az ellenzék obstrukciója. A kormány és pártja azonban igyekezni fog minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel a parlament munkaképességét helyreállítani. A beszámolót tetszéssel fogadták. Este több száz terítékű bankét volt, ahonnan táviratban üdvözölték KhuenHéderváry Károly gróf miniszterelnököt és Vojnits István pártelnököt. Harminchat halott, száz sebesült. — Megfagyott utasok. — (Saját tudósítónktól.) A kábel vezetékeken szomorú hir repült hétfőn világgá. Amerikában a nagy méretek világában vasúti szerencsétlenség volt. Hatalmas, borzalmas vasúti szerencsétlenség. A Canadian-Pacific vasútvonalon St. Vincent Paul közelében, néhány kilométernyire Montrealtól egy ekszpresszvonat összeütközött az állomáson veszteglő tehervonattal s rémes volt a pusztulás. Ugy történt a katasztrófa, hogy az ekszpressz-vonat, amely Montrealból Quebeckbe ment, a st.-vincenti állomáson átrobogva, mivel nincs ott megállása, nem is lassitotta járását s a mozdonyvezető már későn vette észre, hogy a fősinpáron egy tehervonat áll. A váltóőr végzetes hibája idézte elő a rettenetes szerencsétlenséget. Hibásan állította be a váltót s a fősinpárra eresztette a tehervonatot. A szolgálatot tartó vasúti tisztviselő nyomban látta a veszedelmet s kirohant, hogy elterelje a tehervonatot, de már késő volt. Teljes sebességgel berohant az ekszpreszvonat, keresztülgázolt a tehervaggonokon, a kocsik megtorlódtak, aztán jobbra-balra fordultak. A szolgálatot teljesitő vasúti tisztviselőt, a ki el akarta hárítani az összeütközést, az ekszpresszvonat mozdonya halálra lapította. Olyan hatalmas volt a dörrenés, amit a vasúti kocsik összeütközése idézett elő, hogy St. Vinc ent Paulból az emberek rémülten rohantak ki a vasúthoz. Azt hitte mindenki, hogy dinamitrobbanás történt. Mint a kártyaházak, ugy hullottak szét a Pullmannkocsiik páncélozott oldalfalai. Növelte a szerencsétlenséget, hogy nagy hófúvás volt s még a közeli Montrealból is csak órák mulva jöhettek a mentők és az orvosok kocsikon. Az országúton méter magasan áll a hó s a hideg dermesztő. Késő estig tartott, mig valamennyire el lehetett takarítani a romokat. A sebesültek jajveszékelése szörnyű volt. A holttesteket bevitték az állomás várótermébe s alig lehetett megszátn-