Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-23 / 18. szám

üjcLMAÜ Y ARORSZÁG 1912. január 23. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Kedd: Rossz pénz nem vész el, népies vígjáték. (Páratlan 2/3-) Szerdán d. u.: Ifjúsági előadás Bún/e bán, tragédia. — Este Boccaccio, operett. (Páros %) Csütörtökön: Boccaccio, operett. (Páratlan "" ja-OS.) Péntek: Boccaccio, operett. (Páros '/>.) Szombat: Rossz pénz nem vész el, népies vigjáték. (Páratlan 3/3-) Szerda: Apja fia, szinmü. (Páratlan V3-) Este: Az árendás zsidó, népszínmű. (Páros V3-) Hétfő: Az ezred apja, énekes bohózat. (Páratlan "/»•) Kedd: Apja fia, szinmü. (Bemutató. Páros 3/3-) Vasárnap d. u.: Szép Heléna, operett. — Csütörtök: Apja fia, szinmü. (Páros 2/3-) Péntek délután: A szerelem gyermeke, szinmü. — Este: Tetemrehívás, opera, Petőfi, színjáték. (Bemutató. Páratlan 3/3-) Szombat: Tetemrehívás, opera, Petőfi, színjáték. (Páros V3-) Vasárnap d. u. A kis gróf, operett. — Este: Az ártatlan Zsuzsi, operett (Páratlan 7>.) Rossz pénz nem vész el. Vígjáték három felvonásban. Irta Liptai Imre. Vasárnap este mutatták be a szegedi szinházban Amikor Liptai Imre színjátékát végigélveztük, első impressziónk az left, hogy bíznunk lehet a magyar népszínmű ujratámasztásában. Tovább fejlesztésiében. S az igazi hang eltalálásában. És ez az impresszió olyan általános és olyan erős volt, hogy kellő értékére emelte a szerző munkáját. Szegeden éreztük meg markáns igazsággal, hogy e darabban a levegő, a reálizmus, a szellem mennyire szegedi és magyar. Bizonyos, hogy Gárdonyi Géza A bor cimü munkája óta nem adták vissza a magyar vidék s a városszéli, falusi és tanyai nép szellemét, ahogy Liptai Imre most. (Nem hagyjuk ki Móricz Zsigmondnak megbukott, erőtelen és fölfujt Sári bíróját se.) És Liptai Imre darabja mintha A bor folytatása volna abban az értelemben, amit azóta haladt és változott az a nép, amelyről szó van. Csupa lélektan és esupa levegő ez a darab. A: Rossz pénz nem vész el. A föld szagát érezzük, a magyar tájét. Hol már a szociális küzdelem, a nehéz megélhetés, a raffiuált naivság, az okoskodó korlátol tág ütközik ki mindenből és mindenkiből. S ha kegyetlenebbül, ha véres szatírával markolta volna szökévébe a szerző a sok visszásságot, ugy a darab óriási értékűvé vált volna. Olyanná, amilyenhez eddig nem juthattak el a magyar népszínműírók. Liptai Imre azonban áldott jó szívvel, mindent szerető szelídséggel simogatja meg a darab alakjait ós a játék nézőit. A disszonáns hangok idejében váltódnak kellemes és uj harmóniává, minden szó mögött ott az iró okos, szelíd ós derűs arca. Valósággal a sziv darabja ez a munka. Ránk, szegediekre szinte hatványozottan kedves ez a színjáték. A szegedi levegő ragyog át az egészen. Tiszta levegő, még csak nem is délibábos. Nem a tipikusan megszokott népiesek. Az a levegő, amit ugy sziv be mindenki, ki csak magyar, mintha a levegőhői csak az oxigént adnák. A levegő s a lélektan a legfőbb az egész színjátékban, — ugy, hogy amit Budapesten hibának vettek, rulajdonképen ereny. Mert a levegő s a lélektan miatt olyan kevés a színjáték cselekménye. Hivatkozhatnánk arra is, hogy a különféle magyarok életében nincs is olyan nagyon cselekmény, — deliát a szerző nem e miatt nem adott kevés cselekvő-alakot, hanem a levegő s a lélektan miatt. Ha figyelembe vesszük, hogy Liptai Imrének ez az >lső bemutatott színdarabja, ugy a legnagyobb' reménykedéssel kell várnunk a legközelebbi munkáját, amit a kitűnő iró már ir is... Csak tapsolnunk kell Liptai Imre humorának is. Eredeti vigság ez, nincs benne szatíra, sem durvaság, nem groteszk helyzetekből keletkezik, hanem csak ugy egyszerűen megesik és mosolygunk, meg hangosan kacagunk. # Az a győzelem, amit Liptai Imre darabja olyan imponálóan megnyert, sokszorosan értékes. Mert 1. ilyen forró színházi esténk évek óta nem volt, 2. ilyen komiszul, ilyen fölháboritó dilettánizmussal és ilyen durva felületességgel még Szegeden se mertek eddig szinmiivészkedni. Ha nem is a művészet, de legalább a szegedi rögszeretet nevében kellett volna ezt a szegedi darabot kezelni. Legalább ne mint analfabéták fogtak volna bele. Legalább mint ambiciós fiatalok igyekeztek volna. Mert amit müveitek, arra a bűnre nincs büntetés. Budapesti újságírók megbotránkoztak: — Most már értjük, miért látszik szigorúnak a Délmagyarország kritikája, — mondták. Majd hozzátették: — A szegedi színházról talán nem is lehetne erősen irni. Legföljebb találóan. Kijöttek kérem faj magyarok, de nem tudták néha, mit szóljanak. Mert mintha a sugó se tudta volna folyékonyan a szerepet, nemhogy ők. Jövének ám az álszögediek, akiknek minden szaván, minden mozdulatán kiérzett az igyekezet: No, most nivótlan leszek. És nivótlanok is levének. És elkezdtek szögediesen beszélni: A főnő öttö vóná meg! Miilen szép zöngzetös mátjár nyölven böszétek! Igen, ilyen stílusban. Érdemes őket tanulmányozni. Fölháboritó gonosz művezetés, hogy a szegedi szinházban nem akad egy ember, aki megmagyarázza, hogy beszél a szegedi magyar. Na és aztán a díszletek. A jelenetek beállítása. Például az alsóvárosi bucsu. A Mátyástemplom tere. Kolosszális. A rendezőség nemhogy bucsut nem látott, de — bocsánat — uj kaput se. Igen, nem akadt annyi elszánás, hogy körülnézzenek az alsóvárosi bucsu tájéka körül. És a tömegjelenetek! Hogy pirulhat most szegény Reinhardt odakünn Londonban... És a harmadik felvonás pincehelyisége. Aljától a tetejéig hét méter, tetejétől az aljáig kilenc méter, összesen busz méter. Ilyen alacsony volt. Csak. Igaz, hogy ez a pincehelyiség egyik megbuktatott darabban, régebben börtönhelyiség volt, egész hadsereg befogadására. Ez adott neki érdekességet. A szereplők közül föltétlen dicséretet Mihó László érdemel. A tanyai suhancot bájos naivsággal, tömör jellemzéssel, igazán és szeretettel adta. Ugy, hogy minden jelenete megragadta a közönséget. Epizód szerepében kitűnő volt Szatmári, Csiky és Déri. A főszerepben (Bárány gazda) nem egyszer igaz hangot talált el Heltai, sokszor azonban hamisat. Szeretettel játszott, lelkesen, egy-egy jelenetét kidolgozta, ezért több dicséret illeti, mint gáncs. Hogy a' szerepét nem tudta még ő se, ez — níry tudjuk —a rendezőség bűne ezúttal is. A közönség minden tapsa a szerzőnek szólt jóformán. Nemcsak felvonások után, hanem több jelenetben is percekig tapsoltak éljeneztek, ugy, hogy az előadás percekig megakadt. Liptai Imrét a felvonások után számtalanszor kihívták, koszorúval, virágokkal elhalmozták, a közönság mindvégig lelkesen ünnepelte. Most láttuk igazán, liogy a szegedi közönség mennyire tud lelkesedni s ünnepelni... (S*- J-) * Népszerű hangversenyek. Osztatlanul nagy érdeklődés nvilvánul Szegeden a Lyra hangversenvei iránt. Tudvalevőleg vasárnap, 28-án délután tartják me? a premierelőadást. A miiintéző alapító bizottságot már megalakították. Gerliczv Ferenc báró Szeged országgyűlési kéDviselője, Lázár György dr polgármester, Balassa Ármin dr, Koós Elemér, Lőve Immánuel dr, Nagy Aladár dr, Rósa Izsó dr, Weiner Miksa és Wimmer FüIöip. * Szigeti József hangversenye. Megkapóan szép estéje volt hétfőn annak a nem nagyszámú közönségnek, amely a Tiszaszálló nagytermében Szigeti József hangversenyének meghallgatására összegyülekezett; olyan szép, amely hosszú ideig emlékezetes lesz azok előtt, akik Szigeti Józsefet hallották. Sajnos, csak az obligát epitethonok állanak rendelkezésünkre akkor, amidőn valami különösen szépet, dicsérőt szeretnénk mondani, méltót az ő gyönyörű nagy művészetéhez; mert — alig tizenkilenc éves kora dacára — művész ez a fiu, még pedig olyan nagystilü művész, amilyen még nem sok állott a Tisza dísztermének dobogóján. Az a felfogásbeli önállóság, az a hatalmas tónus, .az a káprázatos technika, amely minden-, egyes előadását jellemzi, rajta kivül igen kevés hegedűsnek — csak a legnagyobbaknak — a sajátsága. Műsorát ügyesen állította össze. Mindjárt az első szám: Lolo: Sitnphonie espagnole-ja minden oldaláról bemutatta és méltó magaslatra emelte művészetét. Ördöngös technikája mellett, amely előtt ugy látszik nincsen akadály, a második tételben, az adagio részben brillírozott különösen; gyönyörű előadása, önállósága a darab értelmezésében nem is tévesztette a hatást, mert a közönség valósággal ünnepelte. Előadásának fénypontja azonban Bach-Ciaconájának interpretálásáa volt. O'lv szépen játszotta ezt a darabot, ahogyan Burmester Willy-n kiviil előadni még nem hallottuk. Ennél jöbban meg ne'm dicsérhetjük. Harmadik számnak Beethoven, Mozart és Paganini egy-egy apróságát játszotta csodálatos finomsággal, oly frenetikus hatást keltve, hogy ezt a számot Bach: E-dur praeludiumának előadásával is meg kellett toldania. Rubinstein: Romance-át, László: Magyar Ábrándját és Wieniawski: Souvenir de Moscou-ját játszotta még, majd a közönség szűnni nem akaró tetszésnyilvánítását Hubay Jenő: Zeíir-jének előadásával köszönte meg. A zongora kíséretet Balabán Imre látta el, diszkréten, finoman, simulva Szigeti nagy művészetéhez. Hogy disszonáns hang is legyen, meg kell említenünk, hogy ismét akadtak egyesek, akik nem átalották félhangos beszéddel az előadó művészeket és a közönséget zavarni. Ha ez más alkalommal Ízléstelenség, aminthogy az, még pedig nagyfokú, ugy ma valóságos szentségtörés volt. (f. m.) * Sztriha Sándor kiállítása. A kultúrpalotában már megnyilt Sztrilia Sándornak, a tehetséges fiatal festőművésznek a kiállítása. A közönség már eddig is nagy számban jelent meg a kiállításon s gyönyörködött a komoly munkára és eredeti fölfogásra valló képekben. A kiállított képek és a tehetséges fiatal festő megérdemli a nagyközönség pártfogását s hisszük, hogy nagyobb számban fognak képeket vásárolni.