Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-23 / 18. szám

1912. január 24. DEL/MAGYARORSZÁG 229 Tisza emlékbeszéde Deák Ferencről. (Saját tudósitónktól.) Budapestről jelentik: A Terézvárosi Kaszinó most is, mint rendesen, díszes ünnepség keretében ünnepélte Deák Ferenc születésnapjának évfordulóját. Hétfőn este helyiségében Deák-lakomát tartott, melyen Tisza István gróf aranyserleggel a kezében mondott ünnepi beszédet. A banketten részt vettek: Almássy László gróf, Berzeviczy Albert, Bethlen Pál gróf, Beöthy Pál, Dániel Gábor báró, Darvai Fülöp, Fejérváry Imre, Fnlepp Kálmán főpolgármester, Villányi Imre, Berezeg Ferenc, Láng Lajos báró, Kazy Imre, Vojnits István báró, Vojnits Sándor báró. Este kilenc órakor Radoca János, a kaszinó elnöke üdvözölte a jelenlevőket és Tisza István grófot, kinek megköszönte szives jelenlétét, majd felkérte, hogy tartsa meg ünnepi beszédét. Tisza István gróf magasszárnyalásu ünnepi beszédét igy kezdte: — Uraim! A nagyemlékű 'teák Ferenc születésének szaz éves évfordulójára gyűltünk most össze. Aranyserleg van a kezemben, mely aranyserleg Deák Ferenc dicsőséges emlékét juttatja most az eszembe. 1903. óta őrzi ez a serleg Deák emlékét. Nyolc esztendő múlott el azóta, eseményekben bőséges nyolc év, de ez a nyolc esztendő csak növelte Deák Ferenc politikájának az értékét, mert az a viharos nyolc év igazat adott Deák Ferencnek és glóriával fonta körül dicsőséges alakját. Nagy válságok és nagy veszélyek környékezték a nemzetet, inert hűtlen lett Deák Ferenc tradíciójához. Könnyelműen elkótyavetélték azt, amit Deák Ferenc örökségül ránkhagyott. — Az idő beigazolta Deák Ferenc politikájának helyességét. Más hazafias embert nem ismerek, mint azt, aki Deák Ferenc politikájának a követője. — Ennek a nyolc esztendőnek a vihara, a munkássága és balsikere, amikre mi most visszanézhetünk még imponálóbb színben tünteti fel Deák Ferencet, mert a balsikerek csak az ö politikájának a helyességét igazolják. Deák neve, mint intelem áll előttünk. — Vannak, akik szánakozva nézik a politikusok azon táborát, akik kicsinyes ügyeskedéseikkel és intri'káikka! gondolják a haza érdekeit megvédeni és rákenik Deák politikájára az ósdi jelzőt. Tisza István ezután Deák Ferenc politikáját részletesen vázolja. Élénk színekkel ecseten azokat a küzdelmeket, melyek a 67-es törvényt megelőzték. Deák Ferenc politikája teheti a monarchiát nagygyá és hatalmassá és védheti meg legjobban Magyarország érdekeit. — Nagy nevezetesség Deák Ferenc. A késői epigonok meggyilkolták az ő politikáját, elitélték a harc modorát, de az idő mégis neki adott igazat s az ő nevét tette hallhatatlanná és örök emlékezetűvé. Magyar ember, nemes ember volt Deák a szó legnemesebb értelmében, akinek Magyarország jóléte, fejlődése volt minden gondolata, minden cselekvésének rugója, s aki tett is nagy szolgálatokat a magyar társadalomnak. Ennék a cselekvésnek, ennek a nagy magyar embernek az élete hatással is volt a társadalomra, mert nagyrészt neki köszönhetjük, ha ma minden téren örvendetes fejlődéssel találkozunk. — Ennek a nagy embernék a nyomdokain kell haladnunk, ha azt akarjuk, hogy a jövő társadalom még jobb, szebb, igazságosabb társadalom legyen, mint a mai, s akik ezt belátják, akik át vannak hatva az ország fejlődésének szükségességétől és igaz hazafias érzéstől vezéreltetik magukat, kell, hogy azok helyesnek tartsák a Khuen-kormány politikáját. Ezeket mondotta Tisza István gróf és beszéde végeztével a nagyszámú közönség, amely rendkívül nagy figyelemmel hallgatta a mély értelmű fejtegetést, lelkes tapssal és éljenzéssel adózott Tisza István grófnak. A Dugonics-Társaság fölolvasó ülése. (Saját tudósitónktól.) Impozáns volt a Dugonics Társaság vasárnap délutáni fölolvasó ülése. Impozánsa tette az a gyönyörű, nagy közönség, melv a szegedi városháza közgyűlési termét: zsúfolásig megtöltötte'. Sikerült, változatos volt maga a tárgysorozat, de még annál is szebb, értékesebb volt a közönség. Ezt a tényt mindenek között a legszívesebben 'leszögezzük, mert ez a tény egymaga Szeged közönségének legnagyobb dicséretét jelenti. Szeged szép asszonyai, leányai, de a férfiak is nagy számban voltak jelen és ami különösen megkapó: igazán intelligens, müveit közönség módjára viselkedett. A legigénytelenebb, de jól előadott verset is figyelemmel hallgatták és tapssal jutalmazták. És bár a közben beállott sötétség, (kialudt a villany.) nagvon sok rossz viccre és szóbeszédre adott volna alkalmat, nem hallatszott ilyen, de türelmesen, csendben-rendben, gyertyafény mellett hallgatták tovább az előadást. Ilyen közönség mellett nem havonta egyszer, de legalább is minden héten kellene valamelyes irodalmi alkalmat rendezni. A közönség meg volna hozzá, .tehát mi hiányzik? A közönségnek tetszettek Szávay Gyula maga olvasta kőkeményei. Almássy Endre Sas Edének „Pilóta" cimü. tehát a szónak valódi értelmében: magasan szárnyaló versét adta elő. Nagy hatást keltett Lázár Béla dr vendégnek, a kiváló inükritikusnak Csók István festészetéről való ismertetése, amelyben röviden az egész modern magyar festészetet is ismertette. Végül Liptai Imre vendég ismertette Rossz pénz nem vész el cimü paraszti vígjátékát, amelynek vasárnap este volt a bemutató előadása a szege'di szirtházban. Liptai Imre élvezetesen ismertette a szegedi nén szokásait, életmódját és viselkedését, amelynek az iró igazán egyik leglaaposabb ismerője. A közönség szeretettel és figyelemmel hallgatta a volt szegedi ujságiró szellemes előadását. Befejezésül Szávay Zoltán olvasta fel saját szerzeményű költeménveit. Aehrenthal nagybeteg. Bécsből jelentik, hogy Aehrenthal külügyminiszter betegsége igen komoly jellegű. A szobát nem hagyhatja el és valószínű, hogv operációra lesz szükség, amelynek eredménye nagyon kétséges. Ferenc Ferdinánd Berlinben. Berlinből jelentik: Ferenc Ferdinánd királyi herceg január 28-án délelőtt negyedtizkor érkezik meg az anhálti pályaudvaron. A királyi herceg kérésére nem lesz ünnepies fogadás és díszszázad sem fog kivonulni. Egy kötélen három halott. — Családirtás a fővárosban. — (Saját tudósitónktól.) A Madách-utca a Józsefvárosban, talán a legnyomorúságosabb utcája az egész Budapestnek. Itt vaunak azok a fával támogatott földszintes házak, hol egymás hátán él a legnagyobb szegénység: munkás családok, egyszobában négy, öt, hat, tizenkét albérlővel . . . Egy ilyen lakásban rettenetes, iszonyatos tragédia történt ma délelőtt. Szegre akasztotta magát egy aszony, egy munkás felesége, két kis leányával, mert elunta a nyomorúságot, a férpe részegeskedését, a maga betegségét, a szülés kínjait, amely esztendőről-esztendőre megkínozta a gyönge és fonnyadt aszszonyt. Talán a Mária kép lebegett előtte, mikor paraszti fantáziájával ugy készítette elő hármas halálukat, hogy ölelő két karja átfogta két kis leányának elhűlő testét. Mint három apró cérnaszálra függesztett karácsonyi figura függött a szegen a három viaszszá vált alak . . . A Madách-utca 18. számú házban történt az ujabb esaládirtás ezúttal. Itt lakott Katona Zsigmond, aki gyári munkás és részeges és ivott akkor is, amikor a szegény, betegfeleségére és apró, kócos gyerekeire gondolt. Eéltizenkét órakor Kánitz Ignác dr, a Ganz-gyári betegsegélyző pénztár orvosa bekopogtatott Katona Zsigmondék földszint 15. szám alatti lakásának ajtaján. Senki se felelt. Az orvos öt hét óta minden délben megnézte Katpnánét, aki most lábadozott, december tizenhatodikán éjszaka egy halott gyermeket szült a világra. Kánitz dr benyitott a konyhába. A félhomályban rögtön észrevette, hogy a ruhaszárító szögön alaktalan tömeg függ, két rügy többemberi test dermedt alakra. Az orvos a házbeliekért kiáltott. Összeja. Az orvos a házbeliekért kiáltott. Összefutott az egész udvar. Csupa koldus-szegény munkásesalád: asszonyok és gyermekek, a férj, a esaládfentartó ilyenkor már régen munkában görnyed. Egy gyertyavilág gyér fényénél aztán meglátták a megrázó valóságot, Katona Zsigmondné és két kis leánya, az öt éves Erzsike és a négy éves Rózsika, a szögön lógtak; középen az anya, jobbról Erzsike, balról Rózsika, mindhármuk nyakán hurokra font ruha sgáritó kötél, Már nem volt bennük élet, A szög fából van; rendkívül erős, meg sem ingott súlyos terhe alatt. Mind a liárom halott széme le volt csukva, de a szájuk tágra nyitva, mintha énekelnének. Katpnánét s a KIS leányokat rögtön levágták és a benyílóban, amely háló-lakó-ebédlő szobául szolgált, kiteritétték őket a padlóra. Hiába volt minden... Egy óra múlva megérkezett az apa: Katona Zsigmond, aki bizony iszákos ember, garázda volt és elkeserítette a hármak boldogtalan életét. Katona rohanva fut végig az udvaron. Az ajtónál megáll. Aztán újra rohanni kezd, át a konyhán, a küszöbön és már ott áll fehéren, dideregve a három halott előtt. Alacsony, csúnya emberke, fekete, borostás arcú, kiveresedett szemhéjakkal. Ijedten néz körül, végig rajtunk, a rendőrökön, a doktoron. Aztán elnyúlik a földön és ráborul a feleségére. — Nem igaz, nem igaz, nem tetted, nem igaz . . . És az ükével ütni kezdi a fejét, ugy,. hogy a homlokán kiserken a vér. Egyszerre meglátja a kis leányokat. Most hörögni kezd. Nem lehet hallgatni a szerencsétlent. Majd zörög egy kocsi. A halottszállítók becsomagolják Katona Zsigmondnét, Katona örzsikét, Katona Rózsikát. És tiz perc múlva máiüres az utca.