Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-19 / 15. szám

19 DELMAQYARORSZÁQ 1912. január 17. bői ;jött ki. Elhatározták, hogy Angliában telepednek le, de előbb Montekarlóba utaznak. Amikor Kossy utóbb a Brown levelét megtalálta, átadta az osztrák-magyar konzulnak Nizzában s értesítette a bécsi katonai hatóságokat is. Majd Bécsbe utazott, hogy Simonideezt fölkutassa. Az illető idegen követség 'portása egy cédulát mutatott föl, amelyen ezt olvasta: — Aki Simonideszszel beszélni akar, irjon Billy Brown-nak. Találkoztak is vádlottal, aki rá akarta venni, hogy Pólába utazzanak. Az elnök: Simonidesz azt állítja, hogy maga foglalkozott kémkedéssel s maga mondta el azt, amit róla itt beszél most. A tanu: Nevetséges. Minek értesítettem volna akkor a nizzai konzult és a rendőrséget .Simonidesz minden lépéséről. Az elnök aztán fölolvasott egy levelet, amelyet a börtönből irt Simonidesz Kossynak, akit a sorok közt megfenyeget, hogy kedvezőtlenül vallani ne merjen. Hofmokl dr ügyvéd ajánlatára egy rendőri aktából konstatálja az elnök, hogy Kossy ellen följelentést tettek, mert nagy cech-eket csinált egy főhadnagy neve alatt. Kiderült, hogy ez a katonatiszt a saját fivére, akinek legitimációs iratait ellopta. Az elnök közölte még, hogy Kossy ellen Magyarországon elfogató-paranosot adtak ki okmány-hamisitás miatt; sőt csalásért is körözik. Kossyt újra kihallgatták s a védő igyekezett rábizonyítani, hogy a vallomása tele van ellentmondásokkal ésv hazugságokkal. Majd •ezt a kérdést tette föl: t — A Simonidesz ellen való följelentésért kapott pénzt? — Nem. — Maga nem kapott pénzt, amiért denunciált?! — kiáltotta izgatottan a vádlott. — Először nem denunciáltam és másodszor az utazásaim költségeit födözték. — Vérdijat is kapott, ne tagadja! — szólt ih védő. — kétségtelen, hogy ön silány agent provokátor. Tegnap délután öt órakor hirdették ki az ítéletet, amely szerint Szimonidesz ödön vádlottat megkísérelt kémkedés, csalás és hamis lejelentés miatt négy esztendei súlyos börtönre, havonta egy böjtnappal szigorítva s a büntetés kitöltése után kiutasításra Ítélték. tudom az órát, mert isten nem adlja tudtomra addig, amig el nem érkezett. Azért parancsold meg, hogy akadálytalanul kimehessek a hegyek közé, egészen a városig, hogy imádkozzam és várjam a megnyilatkozást. Holofernes: Megengedem. Sohasem őriztettem asszony lépéseit. Tehát öt nap múlva, Judit. Judit (lába elé borul): öt nap múlva, Holofernes! (Heh fernes távozik kíséretével. Judit és .Mirza maguk maradnak.) Mirza: Te átkozott, hát azért jöttél, hogy eláruld m népedet? Judit: Hangosan beszélj, hadd hallja mindenki, liogy szavamat te is elhiszed. Mirza: Hát mondd magiad, Judit, nincs-e okom rá, hogy átkozzalak? Judit: Boldog vagyok! Ha te nem kétkedel szavamban, ugy Holofernes bizonyosan nem kételkedik! Mirza: T« sirsz? Judit: örömkönnyeket, hogy téged is megtévesziettelek... Elborzadok a hazugság erejétől ajkamon. A bíróság és az ügyész fentartották maguknak azt a jogot, hogy Szimonideszt hamis tanuk szerzése miatt pörbe fogják. SZÍNHÁZ, műueszet 0 Színházi műsor. Pénteken A lengyel menyecske, operett. (Páros 2/o.) Szombaton A lengyel menyecske, operett. (Páratlan 3ja.) Vasárnap délután Babuska, operett. Vasárnap este Rossz pénz nem vész el, népies vígjáték. Bemutató (Bérletszünet.) Szász Zoltán előadása. (Saját tudósítónktól.) A Kultúra irodalmi társaság fényes sikerű estélyi rendezett csütörtökön a szegedi Lloydban. Szász Zoltán, az ismert iró előadást tartott a szerelemről. A tegérdekfeszitőbb és egyben a Kökényesebb téma, amelvet Szász Zoltán tudományos, szinvonalu, megkaoó szellemességü előadásban fejtegetett. A termet zsúfolásig meetöltő közönség nac" érdeklődéssel h 11gatta a finom modorú csevegést és végül percekig tapsolta Szász Zoltánt az élvezetes előadásért. Hozván szerelmes a férfi és hogyan szerelmes a nő? Ez volt a téma. Elsősorban a nő természeti és társadalmi helyzetét isivertet te. Analizálta a szervezeti eltéréseket. A lélek szerinte a külvilág behatása a tudásra és annak tudatos visszaverődése. Más a noi és más a férfi lélek. A női léleknek csekélyebb a fölfogó képessége, illetve a külvilág behatása valamiről olyan képet nem formálhat, mint a férfi lélek fölfogó képessége. A nőnek más a szerelme, mint a férfié. A nö szerelme autoszuggeszció. Önámitás. Nem valami határozott egyént szeret, — szükségből szeret. Nem a valóságot, hanem az ideált szereti. A lelki behatások szerint formája az ideált. Első pillantásra nem ismerhetjük sem testileg, sem szeilemilear. akit látunk: Fokról-fokra alakul ki a kép. Végül a nö a legtökéletesebbnek képzeli a férfit, az ideált, mert mindenki más kivül esik a gondo'koaásán. Azért csodálkozunk gvakran egy-egy páron: Hogv is szerethetik ezek egymást?" Ennek a kérdésnek az a természetes oka, hogy nem éltük át a lelki folyamatot. A szerelem házasság után is keletkezhet, amidőn csak akkor fejeződik be a lelki folyamat. A szerelmes nő természetesen a legtökéletesebb férfinek képzeli el az ideálját. Ez a férfiakra föltétlenül kedvező, mert igy a s/ejtesebbnek is része van az értékesebb elem sikerében. Ez a demokrácia elve, de ebben az esetben igazságtalan az eugenika nézőpontjából. A szerelemben tényező szerepet játszik a hangulat. A nő hangulata pedig kiszámíthatatlan. Állandó április. Mosolyog, sir, kacag a legjelentéktelenebb külső hatásra. Sokbal érzékenyebb, mint a férfi. A férfi megá'lapodottabb. Túlsúlyban van a szervezeti előnye és behatóbb a lelkének fölfogó képessége. Ösztönszerűleg erőszakos a természete, amit még fokoz a nő természetébe oltott türelme. A mai fejletlen és öntudatlan nemi életnek a hibás nevelés az oka. A nő és a férfi, amikor eléri a nemi érettség korát, tudatlan, tapasztalatlan, nem válogathatja meg öntudatosan az ideált. Kulturális feladatot teljesített. — úgymond — amikor erről a hamis fölfogásban értelmezett problémába belevilágított. * Tolstoj még mincMg drámát ir. Különös, hogy Tolstoj Leó gróf élete utolsó éveiben nem irt drámát. Ellenben halála óta egymásután irja drámáit. A berlini Kieines Tlieater 25-ére tűzte ki Tolstoj hagyatékában talált négyfelvonásos „És világosság lát- I szik a sötétben" cimü drámájának első bemu- ' ható előadását. Ez volt a nagy orosz iró utolsó drámai miivé; világnézetét, belső és külső küzdelmeit, melyeket különösen szűkebb családi körével vivott, hiven tükrözi vissza. A főalak, Nikolaj Saryneev, az ötven éves Tolstoj hü mása. A darabot még eddig egy színpad sem mutatta be, — irják a berlini szinház kommünikéi. Úristen, mi lesz, lia Tolstoj ráeszmél, hogy benne tula j donképen drámaíró veszett el?! * A „Szerelem gyermeke" Tcmesvárott. Zátony Kálmán, a szegedi szinház fiatal és tehetséges hősszerelmese ma este vendégszerepelt a temesvári szinházban. A „Szerelem gyermekét" játszották, melyet a szegedi publikum is ismer, még pedig Zátony Kálmánnal Maurice szerepével. Tbmesvári tudósitónk telefonjelentése a vendégszereplés kapcsán nagy sikerről számol be, ami érthető is, mert Zátony ott más környezetben szerepelt, mint a szegedi szinházban. „Nellyf Fodor Ella játszotta finoman, elragadó bájjal és/közvetlenséggel és Bakó Amáliával együtt, aki „Lyan" szerepét kreálta, nagy sikert aratott. A temesvári közönség zsjFolásig megtöltötte a szinházat és láthatólag gyönyörködtek a vendég Zátony szépen csengő organumában és kitűnő alakításában, valamint a többi szereplők pompás összjátékában, mert nem fukarikodott a tapssal és elismeréssel. A temesváni siker javarészét a jó rendezésben kell keresnünk, amiben a temesvári szinház előnyösen különbözik a szegeditől és amit már elől is emiitettük: a kitűnő környezetben, amely más játékra és jobb alakitásra inspirálja a tehetséges színészt. Igaz, nem szabad elfelednünk, hogy a temesvári szinházban Krecsányi társulata játszik. * A szatmári szinház bérlete. A Szatmár városi szinügyi bizottság tegnap döntött a szatmári szinház ügyében. A megjelent 17 szinügyi bizottsági tag közül tizen Heves Béla eddigi igazgatónak, heten pedig Krémer Sándor szabadkai színigazgatónak kívánták a szinházat juttatni. A többség tehát javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy a legközelebbi három esztendőre a szinházat Heves Bélának engedje át. * Az Apolló szinház kisérletképen egy kétfelvonásos vígjátékot ad le ma és holnap. Cime: A piripócsi társadalom. Szatirikus korrajz, 2 felvonásban. Szalmásy számtanácsos urat egy szép napon nagy meglepetés érte. Főszolgabírónak választották meg Piripócson, amelynek 5375 lakosa van és fokhagymás kolbászáról liires. Fővárosi otthonukat fel kellett tehát cserélni Piripócsosal, amely az Isten háta mögött van, ahol a legnagyobb gondjuk az embereknek az, hogy mit evett a szomszéd. De hát végre is elrendezkedtek az uj otthonban s jött az első vizit. A kis város társadiaimában persze különös érzelmeket váltott ki a fiatal pár. Az uraknak tetszett szörnyű mód a szép fiatal asszony, a nők gyűlölték — mert irigykedtek rá — pletykáztak róla. A férjek kezdtek példát venni a szolgabirónéról, aki már korán reggel csinosan fel van öltözve és meg van fésülve, nem ugy, mint az ő feleségeik és kezdtek is a hátrabbak példálódzni és célzásokat tenni. Ám a piripócsi asszonyok nem hagyták magukat. Kérvényt nyújtottak be a miniszterhez ós kérték a főszolgabíró áthelyezését, mert féltették férjüket, fiaikat, vejeiket a nagyvárosi asszonytól. A miniszter persze leküldött egy megbízottat, liogy győződjék meg a kérvényben felhozottak valóságáról s persze nagyon meglepődött, amikor egy csinos, szolid, házias asszonykát ismert meg a főszolgabiróné személyéhen. De belátta azt is, hogy tényleg nem való ez a szép virágszál Piripósra s a főszolgabíró nemsokára ismét a fővárosban volt feleségével együtt. A kisvárosi élet fonákságai, minden ferdesége elsőrangú artisztikus érzékkel van pergiflálva ebben a nagyszerű képben, amely kitűnőbb és találóbb minden irott korrajznál.