Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-19 / 15. szám

1912. január 16. DÉLMAG YARORSZÁG 183 kereskedelmi bíróságokat, a betegsegitőtörvény tökéletesítését és sürgetnek még egy és más szociális reformot, amelyek külön-külön is mindannyian pillérei élethelyzetük biztosságának. De tul ezeken a követeléséken, amelyeket a törvényhozásnak kell megvalósítania, nagy buzgósággal folyik az egyéb szervezkedésük is. Élethelyzetüknek vannak olyan suíyos problémái, amelyéket egyelőre még a törvényhozás sem tud megoldani. Itt kell, hogy szervezettségük ereje segítsen rajtuk. Hadd lássák meg némely elbizakodottak, hogy mit jelent a magánalkalmazottak szervezett erőhatalma, hogy mit jelent a birnámi erdő, amikor megmozdul . . . A hazaáruló. — Szimonidesz hadnagyot elitélték. — A hazaáruló árulója Szegeden. — Kossy Andor, a szegedi donzsuan: börtönben. — (Saját tudósítónktól.) Szimonidesz Ödön volt honvédíhadnagy bűnügyében csütörtökön Ítélkezett a bécsi törvényszék, amely Szimonideszt négy esztendei súlyos börtönre ítélte. A Délmagyarország annak idején részletesen foglalkozott a hazaárulással, mert a hazaáruló kebelbarátja és árulója hosszabb ideig tartózkodott Szegeden — mint ő mondotta, — mert a hazaárulás szálai Szegedre vezettek és ő volt megbízva ennek a kinyomozásúval. Ebből természetesen egy hang sem volt igaz. Kossy azért járt Szegeden, mert itt élt a szeretője, aki előbb kaszirnő, majd pedig kalaposkészitő lett. Kossy Andor nagyon sokáig szédelgett itt Szegeden. Sőt még azt is megtette, hogy a lapokban cikkeket akart elhelyezni, hogy ő a bécsi kormány megbízottja, üsszeköttetésenyém soha. Sajnálom, hogy Achiornak igaza van. Judit (vadul fölkacag): Bocsáss meg... engedd, hogy kinevessem magamat. Gyermekek vannak a városban, akik mosolyognak, ha villogni látják a kardot, amelynek sziveiket kell átszúrnia. Szüzek vannak a városban, akik reszketnek a fénytől, mely fátylaikon átszűrődik. A halál jutott eszembe, ami a gyermekekre vár, a gyalázatra gondoltam, ami a szüzeket fenyegeti, kirajzoltam magam előtt a legiszonyubbat és azt hittem, hogy senki sem lehet olyan mős, hogy e képektől meg ne borzadjon. Bocsáss meg, a magam gyöngeségével Ítéltem íó'ad. Holofernes: o-Kesiteni akartál ós ez liálát érdemel, ha módjaidat nem is becsülhetem. Judit, szükségtelen vitatkoznunk egymással. Az én hivatásom, hogy sebeket vágjak, a tiéd, liogy sebeket gyógyíts. Ha én lomhán tölteném be hivatásomat, neked nem lenne mulatságod. Harcosaimról sem szabad olyan szigorúan Ítélned. Embereknek, akik nem tudják, hogy holnap élnek-e még, ugyancsak hozzá kell látniok és egy kicsit tulterlielniök a gyomrukat, hogy a világból kivehessék a részüket. Judit: Uram, te túlszárnyalsz bölcseségeddel épen ugy, mint bátorságoddal és erőddel. Eltévelyedtem és neked köszönhetem, hogy újra megtaláltam magamat. Milyen együgyü volben is állt néhány szegedi újságíróval, akik közül néhányat csúnyán rászedett. Ez az ember volt a Szimonidesz tárgyalás koronatanuja. A börtönből vezették a tárgyaló terembe. Csalás miatt vizsgálati fogságban ül Kossy, aki bennünket különösen azért érdekel, mert életének jó részét Szegeden töltötte. Elegáns megjelenésével, jó modorával Szegeden is sok embert meghódított; kiket későbben lelketlenül becsapott. Sőt a szeretőjét, aki valamikor régen ő érette hagyta ott ügyvéd férjét, a jólétei, mikor bajban volt, rutul cserben hagyta. Az érdekes bécsi tárgyalásról a következő részletes tudósításunk számol be: A vádlott tagadja a kémkedést, viszont megdöbbentő dolgokat imputál Kossy Andornak, aki jóbarátként szerepelt s aztán denunciálta. A vádlott kihallgatásának további során elmondta, liogy ő azért került Budapesten a fogházba, mert több bajtársáért váltókezességet vállalt és igy anyagi romlásba jutott. Arra gondolt, hogy Montekarlóban szerez tőkét a Londonban Kossyval alapitandó vállalathoz. De az első montekarlói utazás siralmasan végződött s a Casino igazgatóságától kaptak pénzt, illetve jegyet a hazatérésre. Bécsben uj terveket szőttek, amikor sorsa véletlenül összehozta a titokzatos Willy Brown-nal, aki aztán megbízást adott a katonai adatok megszerzésére. Először csak azt kérte, hogy irjon egy cikket a monarchia katonai viszonyairól s a kémkedésre nem is vállalkozott. Az összeköttetést Kossy közvetítette. — Mint volt katonatiszt és tisztességes állampolgár nem tartotta kötelességének, liogy följelentést tegyen? — Megbeszéltem Kossvvnl. hogy Brown-t félrevezetjük s pénzt szerzünk tele. Ezért irtani, hogy részletezze: mit kiván? Minthogy pedig komolyösszegii pénzünk nem volt, elhatároztuk, hogy ismét szerencsét próbálunk Montekarlóban. Megfigyeltem ugyanis, hogy a roulettenél, kisebb-nagyobb tétek alkalmával gyakran senki nem jelentkezik (a játékosok nagyrésze nem érti a dolgot) és a bank jogtalanul luizza be az ilyen téteket. Már > —— • líiíéssa ^ásssaa&a . k&ga tam! Tudom, hogy ők mind megérdemelték a halált. Tudom, hogy az Ur, az én istenem 'te rád bizza a boszut és i könyörül ettől megszédülve, én mégis közétek állok. Légy áldott, amiért el nem dobtad a kardodat, hogy felszárítsd egy asszony könnyeit. Hogy dőzsöltek volna tovább a bűnben! Mitől is kellett volna itíiüiuK, ha Holofernes elvonul előttük, mint a vihar, anélkül, liogy kitörjön? Még gyávaságnak tekintették volna nagylelkűségedet és gúnydalokat énekeltek volna könyöriíletedrőí. És bűneiknek súlya rámzudult volna egészen és nekem meg kellett volna semmisülnöm szégyenben és gyalázatban. Nem, uram! emlékezzél esküdre és pusztítsd el őket! Ezt parancsolja általam az Ur, az én Istenem! Holofernes: Asszony, nekem ugy tetszik, liogy játszol velem. De nem, megbántom magamat e gondolattal. (Szünet után.) Keményen vádolod a népedet. Judit: Azt hiszed, nem fáj belé a szivem? Az én bűneimnek büntetése az, hogy vádolnom kell őket bűneikért, Ne hidd, liogy csak azért menekültem tőlük, mert ki akartam térni a pusztulás elől. Ki olyan tiszta, hogy félre merjen állani, mikor az Ur végitéletet tart? Azért jöttem hozzád, mert ugy parancsolta azt, nékem az én istenem! Azt rendeli, vezesselek Jeruzsálembe, adjam kezedbe népemet, a nyájat, amelynek nincsen pásztora. Mikor most, ha két ember összetart s az egyik kijelenti, liogy ez az ő nyeresége, a másik pedig megerősíti ezt, akkor könnyen meg lehet kaparitani az elfelejtett téteket. A vádlott aztán elmondta, hogyan utas! tották ki Montekarlóból, mert a cronpier-k rájöttek az elfelejtett tételekkel való manipulációra. Nizzába ment át és a konzulátusból kapott egy Budapestig szóló vasúti jegyet. Bécsben kiszállt és fölkereste Kossyt, ki „még Monti"-hói „elillant" mellőle. — Miért tűnt el? — kérdezte tőle. — Amit te nem akartál, azt megcsináltam én. Kossy részletesen be is számolt arról, hogy Bécsben fölkereste egy idegen követség titkárát és azt mondta, hogy kitűnően „dolgozni" tudna Ausztriában az ő állama részére. A titkár elvitte az attaséhoz, aki azonban fölugrott székéről s igy szólt: — Ebbe nem mehetek bele, meg van tiltva! De viszont tanácsolták Kossynak, hogy utazzék külföldre s az. illető állam egyik katonai személyiségénél jelentkezzék. Kossy aztán proponálta vádlottnak, aki nagyon jól ért a legtöbb katonai dolgokhoz, hogy közösen csináljanak jelentést: mindenféle adatokkal csapják be a megbízójukat. Erre a célra vásárolta Simonidesz a nála talált kikötői térképeket. Ezután dr Stransky orvoslszakértő terjesztette elő a véleményét. Szerinte a vádlott bizonyos tekintetben korlátolt beszámitható•ságu, etikai defektust lehet észlelni, de elmebaj nem állapitható meg. Degenerált, könynyelmii, gyönge akaratú ember, de azért nem bolond. Most a koronatanú, Kossy Andor jött sorra, főkép neki köszönheti Simonidesz, hogy a vádlottak padján ül. Kossyt is a börtönből vezették elő. Magas* simára borotvált arcú, feltűnően nagyfejű, kopaszodó férfi. Csalás miatt van a vizsgálati fogságban. Hofmokl dr védő tiltakozik a kihallgatása ellen, mert alapos a gyanú, hogy ő is részes a vádlott büntetendő cselekményeiben. A uiróság ugy döntött, hogy kihallgatja, de)nem esketi meg, mert egy bűntett miatt tartják fogva. Kossy elmondta, liogy fivére — egy főhadnagy — révénVismérkedett meg régebben a vádlottal. Később njra találkoztak, amikor ő állását elvesztette s a vádlott ép a börtönegy borzalmas éjszakán megértettem e lianI got és keservemben fölsikoltottam és forró könyörgéssel borultam a porba, az Ur meghallgatta imámat, kimondta népemre a halált és a hóhértisztet bűnös lelkemre dobta. Megfagytam a rémüléttől, de engedelmeskedtem. Elhagytam a várost, leráztam lábaimról a szülőföld porát, elébed állok és intek: pusztítsd el a népet, amelynek életéért még csak imént testemet és véremet áldoztam volna, föl! Átkozni fognak, nevemet gyalázattal boritják örökre, ez több, mint a halál ós még sem ingadozom. Holdfernes: Ki átkozzon, ha senkit se hagyok életben?... Ha a te istened teljesiti, amit igérsz, ugy istenemnek fogadom én is ... téged naggyá teszlek, amilyen nagy még nem volt asszony Isoha...! (Kamaráshoz.) vezessétek kincstáramba és vendégeljétek meg asztalomnál. Judit: Uram, még nem ehetem az ételedből, mert vétkezném. Hiszen nem azért jöttem én, hogy megtagadjam istenemet, hanem azért, hogy szolgáljak neki. Hoztam magammal egy kis eleséget, majd abból eszem. Holofernes: És ha elfogy...? Judit: Légy nyugodt, mire azt a keveset elfogyasztom, addig az én istenem elvégzi általam, a mii) elhatározott, öt napra el vagyok látva és öt nap alatt mindennek vége lesz. Még nem