Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-19 / 15. szám

1912 !!!. évfolyam, 15. ssám Péntek, január 19 ÍWMMBK IMBSWWWWSMWÍX!^ Központi szarkesztöség és kiadóhivatal Szeged, Korona-utca 15. szám rzzs Budapesti szerkesztSség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám a ELöFIZBTESl AR SZEGEDEN egész évre . R 24-— félévre . . . S 12'— negyedévre . R S-—• egy hónapra K V— Epves szám ára 10 fillér. * ELŐFIZETÉS! AR VIDEREN: egész évre R félévre . . . R 14*— negyedévre . R 7'— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. MsÁ! TELEFON-SZÁM: Szerkesztőseg 305 Siadóhívateí 836 interurhán 305 Budapesti szerkesztőseg íeiefen-száma 128—12 Miért veszekednek? A magyar politikában a meglepetések korszakát éljük. Néhány nap előtt Kabós Ferenc, a Ház volt alelnöke tette azt a meglepő, bár egyéni nyilatkozatot, hogy a béke egyedüli és nagyon is megvalósitható föltételének a választói jog reformját tartja. Az ellenzék ugyanis a választói jog reformját jelölte meg a kibontakozás feltételéül és viszont a kormányt sem akadályozza semmi a választói reform megalkotásában. Nem is tett a kormány soha oly értelmű nyilatkozatot, melyből azt lehetne kimagyarázni, hogy a kormány a választói jog kiterjesztését nem tartja szükségesnek és megokoltnak. Ebben a tekintetben tehát nincs ellentét a pártok közt s amennyiben a választói jog reformja képezi a békés megoldás alapját, ugy a kibontakozás — nagyon is kézenfekvőnek és nagyon könnyen keresztülvihetőnek látszik. A nemzeti munkapárt a választói jog reformjának követelményével szemben semmivel sem elfogultabb, semmivel sem zárkózottabb, mint bármelyik ellenzéki párt, sőt meg van az az előnye, hogy ebben a kérdésben is egységesebb magatartást tanusit, mint az ellenzéki pártok, mert tudnivaló, hogy a Justh-párt a radikálisabb választói reform hivei, mint a Kossuth-párt s igy az ellenzéki pártok magúk sem számoltak a saját felfogásukkal s nincs meg közöttük az ily nagyjelentőségű kérdésben föltétlen szükséges harmónia. Az ellenzéki pártok közt tehát csak addig képzelhető összetartás és békés együttműködés, amig a választói jog reformját, igen távolfekvőnek, sőt elérhetetlennek tartják s menten összefognak különbözni, amint az ügy komoly fordulatot vesz és a megvalósulás felé közeledik. A nemzeti munkapárt hajlandó a választói jog reformjának teljesen demokratikus alapon való megvalósítására s a nemzeti munkapárt, mint minden pártéieti megnyilvánulásában: ebben is egységes s igy e tekintetben is föltétlenül domináló erőt képvisel. A munka pártnak a választói jog kérdésében elfoglalt álláspontját eklatánsan képviseli Lukács László pénzügyminiszter, akinek tegnapi nyilatkozata — s ez a második meglepetés a politikai életben: mindenben fedi Kabós Ferencnek az álláspontját. Sőt tovább megy: mert megszüntet minden kételyt és elejét veszi minden rosszhiszemű, ellenzéki részről eredő félremagyarázásnak, mellyel azt akarják elhitetni a közvéleménynyel, hogy a kormány csak huzza-halassza a reformot és csak arra törekszik, hogy mindenféle ígérettel—ürügygyel elodázza a választói jog; szélesebb körű kiterjesztését. Lukács Lászlónak szintén egyéni, de azért az egész pártra bátran alkalmazható kijelentése frappánsan cáfolja meg ezt az ellenzéki hiresztelést és lehetetlenné tesz minden további hangulatkeltést. Lukács László íélreérhetetlenül és föltétlenül hitelt érdemlően jelentette ki, hogy a válaszúi jog reformtervezete még ez évben készen fesz. Tehát kell, hogy megszűnjék minden kétely a kormány szándékai iránt. A kormány tehát akarja a választói jog reformját, sőt nem hógy akarja, de akaratát ténnyé is váltja, meg is alkotja s még ez évben a képviselőház elé is terjeszti a reform tervezetét. Hogy a kormány nem volt és most sincs abban a helyzetben, hogy a reformtervezetet előbb megalkossa, az minden józan és világosan gondolkodó ember előtt tisztán áll. A kormány nincs olyan kényelmes helyzetben, mint az ellenzéki pártok, akik felelősség nélkül követelhetik nemcsak a választói jog reformját, — de ha ugy 1 szik nekik: egész bátrar f•"betelhetnék pt, dául a magyar nyelvm.. ,z Európára való kötelezővé tételét is. ők a leglehetetlenebb dolgokat is követelhetik, obsruálhatnak, technikázhatnak, hiszen felelősség nélkül teszik. J U D I T H. Hebbel tragédiája. Forditotta lvánfi Jenő.*) Kapitány (belép): Uram, egy héber asszonyt fogtunk el. Itt áll a tábor előtt. Holofernes: Miféle asszony? Kapitány: Uram, elveszett minden pillanat, amelyben nem láthatod. Ha olyan szép nem lenne, ide sem hoztam volna... ott hevertünk a kútnál és vigyáztunk, nem közeledik-e valaki. Egyszer csak észrevesszük ezt az asszonyt, nyomában a cselédje, mint az árnyék. Le volt fátyolozva és eleintén olyan gyorsan jött, hogy szolgálója alig birta őt követni. Hirtelen megállott, mintha vissza akarna menni, a város felé fordult, a földre vetette magát és ugy tetszett, liogy imádkozik. Azután fölállott, felénk közeledett és a kúthoz ment. Az egyik őr elébe toppant, már azt hittem, meg akarja támadni, anert katonáink nagyon boszusak már a hosszú tétlenség miatt, de nem bántotta, hanem lehajolt, vizet merített és az edényt odanyújtotta neki. Az asszony *) Hebbel Frigyes klasszikus tragédiáját pénteken este mutatják be a Nemzeti Színházban. Judit szerepét Márkus Emília, Holofernest lvánfi Jenő játsza. A szenzációs darabból itt közöljük az egyik legszebb jelenetet: Judit találkozáát Holofernessel. anélkül, hogy megköszönné, elveszi, szájához emeli, de mielőtt még innék, kiönti a földre. Az őr haragra lobbant, kirántotta a kardját és rászögezte. Az asszony fölvetette a fátyolát és a katonára nézett. Kevésbe mult, hogy a szegény fiu a lába elé nem esett. Az asszony megszólalt: vezessetek Holoferneshez, azért jövök, hogy hódoljak előtte és eláruljam neki népem titkait. Holofernes: Vezesd be. Szívesen látom a világ minden asszonyát, egyet kivéve, akit soha sem láttam és nem is fogok látni soha. 2. Kapitány: Ki az? Holofernes: Az anyám! Olyan kevéssé óhajtom őt látni, mint a tulajdon síromat. Annak örülök legjobban, hogy nem tudom, honnan származom. Ugy szedtek föl, mint durva kölyköt, vadászok egy oroszlánbarlangban. Nőstény oroszlán szoptatott. Mi is lehet fiának az anya? Tükre a tegnap önkívületének. Rá sem nézhet anélkül, hogy eszébe ne jusson az idő, mikor nyomorult féreg volt és azt a néhány csepp tejet, amit lenyelt, csámcsogással fizette meg. (Bevezetik Juditot és Mirzát.) (Judit Holoferneshez lép és elébe borul): Te vagy, akit kereslek, te vagy, Holofernes! Holofernes: Azt hiszed, annak kell itt az urnák lennie, akinek ruháján a legtöbb arany esillog. Judit: Csak egy ember lehet ilyen! Holofernes: Ha találnék még egyet, annak a fejét lába elé tenném, mert ugy hiszem, ehez az archoz csak egyedül nékem van jogom. L Kapitány (súgva a másikhoz): Nem megvetendő nép, amelyiknek ilyen asszonyai vannak. 2. Kapitány: Már csak az asszonyok miatt is érdemes1 őket meghódítani. No, van már mulatsága Holofernesnek. Majd elfojtja csókjaival ez az asszony egész haragját. Holofernes (Judit csodálatába elmerülve): Nem ugy érzem-e magam, ahogy igy elnézleg, mintha fürödném? Az ember eggyé less azzal, amit lát. A gazdag, nagy világ nem; fért el abban a parányi kifeszített bőr darabban, amelybe az embert dugták. Azért van szemünk, hogy kis részekben az egészet magunkba nyeljük. Csak a vakok nyomorultak. Esküszöm, hogy többet nem vakittatok meg senkit. (Judithoz): Te térdepelsz? Állj föl! (Judit föláll. Holofernes trónszékéhe ül.) Mi a neved? Judit: Judit. Holofernes: Ne félj, Judit. Tetszel nekem, mint ahogy még senki nem tetszett. Jndit: Minden vágyamnak célja ez.