Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-17 / 13. szám

6 DÉLMAG YARORSZÁ G 1912 január 16 Szenzációk a nagyhatalmak Dreadnoughtjai körül. (Saját tudósítónktól.) Az utótobi években a hatalmak hadügyi követelésértek óriási fokozását egy olyan hadieszköz látszólagos szükségessége okozta, mely reményt nyújtott arra, hogy alkalmazásával jövő tengeri háború esetén nagy siker érhető el. A Dreadnought-tipusu és az ágyutechnika legmodernebb vívmányaival fölszerelt csatahajó szörnyetegeknek a hadakozás eszközei közé való -besorolásával ujabb lökést nyert a hatalmak Uotta versenye, amelynek költsége sok száz millióra rug. Arra való tekintette], hogy a jövő háborúban elérendő siker vagy kudarc a hatalmak -életere, fejlődésére, kitűzött céljaik elérésére rkiszámithatatlan következménnyel jár, e hadihajók építésébe beleölt költség jogos és /szükséges. Ezen vitatkozni nem lehet. Ha a nagy áldozat árán szerzett hadi eszközök a cél elérésére alkalmasak, akkor senki sem fogja ezt sajnálni és mindenki hálával gondol majd arra a had vezetőség re, mely előrelátó gondoskodással biztosította a sikert. Viszont, ha kiderül, hogy a méregdrága hadi •eszközök annak a célnak, amelyre szánták, nem felelnek meg, vagy hogy helyet tűk más és olcsóbb alkotások jobban beváltak volna, akkor jogosan illethető a hadvezetőség a legélesebb szemrehányással. Az utóbbi eshetőség alapos gyanúja merült föl mostanában a Dreadnoughtokat illetően. Alig néhány évi szereplés után olyan hibáknak jöttek a nyomára, melyeik rohamosan megnövesztették a rengeteg pénzbe kerülő hajöóriások ellenségeinek a táborát. Nagyon sokan vannak ma már a neves szakemberek között, akik a kisebb csatahajó típusokhoz való visszatérés mellett száüanak síkra s akik komoly érveket hoznák föl a Dreaduouglitok ellen, megjelölve a módot is, mely a kisebb tipusu hajókat alkalmassá1 teszi a hatalmas ellenfelekkel meg vívandó sikeres harcra. Németországban már az elmúlt évben komolyan hozzáfogtak az akkor még csak szűkebb körben fölmerült fontos kérdést megoldását célzó előkészitő tanulmányhoz. Most legújabban a kérdésnek hatalmas lökést adott az angol Pali Mail Gazette cimü folyóiratnak az a liiradása, hogy Nagybrittaniában is =egy nem kisebb szaktekintély, mint az angol hajóépítő hivatal igazgatója, Sir Pb. Watts munkatársaival együtt a Dreadnought-tipus -és a nagy páncélos cirkálók építésének abbahagyását propagálják s ezek helyébe közepes nagyságú csatahajók építését hozzák javaslatba, amelyeken a Dreadnoughtok és cirkálók jó oldala egyesítve érvényesül, Ez az áramlat Németországban keletkezett, ott mindinkább tért foglalt és ma már Angliában az-elsőrangú szakemberek között is nagy pártja van. A világ leggazdagabb és leghatalmasabb két állama: az egyik, mely az oceánokon uralkodik, a másik, amely mindent elkövet, liogy a hatalomban ellenlábasát lebirja, e most még vértelen harcban ugyanarra az álláspontra helyezkedik egy olyan kérdésben, melynek mindkét félre néz-ve eminens jelentősége van. Az a nevezetes körülmény, hogy Angliában és Németországban, Európának e két vezető tengeri hatalmában épen most kapcsolódnak egybe a nézetek a Dreadnoughtokat illetően, amikor a külsőpolitikai események e két államot veszedelmes ellentétbe sodorták, kellőképen bizonyltja, liogy olyan hibák történtek, amelyek sürgős orvoslásra szorulnak. A szakfolyóiratok, igy már tavaly ősszel a magyar-osztrák haditengerészet hivatalos lapja, a Streffleur avatott szakférfiak tollából behatóan megvitatta a kérdést. VégsŐ •eredményben majdnem kivétel nélkül megállapítják azt, hogy az egy ütőkártyára kockáztatott óriás tét semmiképen sincs arányban a várható eredménnyel, főképen azért nem, mert a viz alatt járó hajók tökéletesítése és az aknatechnika bámulatos fejlődése még a legnagyobb és legerősebb páncélosoknak is olyan veszedelmes ellenségeket állit az utjokba, amelyek ellen nem birnak egészen biztosian ;védekezni. (Ez azonban csak egy ok a sok közül,- mely ellene szól annak, hogy a csatahajók méretét ós ezzel kapcsolatban a költséget a végletekig fokozzák. Sokkal jelentősebb és súlyosabb elbirálás alá esnek azonban azok a hiányosságok és hibák, amelyek tapasztalat szerint magában a Dreadnougthok szerkezetében rejlenek. Ezek közül a legfontosabb a hajótest belső gyöngesége, amely a szélesség és hosszúság folytonos fokozásának természetes következményeként az óriás súllyal megterhelt alkotmányra bizonyos esetekben könnyen végzetessé válliatik. A hajótest belső gyöngeségét jobb anyag használatával, vagy gondosabb építésével megszüntetni nem leliet, mert nem a kevésbé jó anyag, vagy a Iliányos épités okozza a hibát, hanem egyedül a nagyméretű hajó részeinek belső összeköttetésénél a túlságos megterhelés és feszültség folytán idővel elkövetkező lazulás. Ezt a lazulást elősegíti a hajóra szerelt nagy öblözetü ágyuk tüzelésével járó erős rázkódtatás. Tapasztalatok nyomán fölvetették természetesen a kérdést: vájjon mi történik majd akkor, ha komoly esetben valamelyik Dreadnought kénytelen lesz egyszer mind a 10—12 darab 305 milliméteres öblözetü nehéz ágyuját teljes hadi töltéssel egyszerre és egyidőben sokszor egymásután elsütni? Tapasztalt tüzértisztek és mérnökök azt állítják, hogy az eddig épült Dreadnoughtok közül az ilyen óriás rázkódtatást egyik sem fogja komolyabb következmény nélkül elviselni, Ha máshol nem, legalább is a fedélzeten súlyosabb rongálás keletkezik, A jóslás bizony elég szomorú és hogy alapja van, e mellett bizonyít az, hogy a Dreadnoughtok parancsnokainak megtiltották a hajók hosszabbik oldalán elhelyezett valamennyi ágyúnak égyszerre való elsütését. Valóság továbbá az is, hogy amióta Dreadnoughtok vannak, még soha sem tettek kísérletet az összes ágyuk egyszerre való tüzelésével, holott háborúban ez az eshetőség megvan, sőt nagyon valószínű, hogy a hajók a tengeri ütközetben olyan helyzetbe kerülhetnek, amikor az egyik vagy másik hosszabbik oldalon rendelkezésre álló egész tüzérségi anyagnak helyt kell állania a siker kivívása érdekében. A Dreadnoughtok pótlására javasolt közepes hajótípus jellegzetes tulajdonságait a szakemberek máris megállapították s közel jövőben valószínűleg az első kisérletre is rákerül a sor. Nagyon is érdemes lenne ezt a kisérletet megvárni, annál inkább, mert az uj típusról eddig nyilvánosságra jutott szerkezeti adatok az eszme életrevalóságát szembetűnő módon igazolják. A részletekről egyelőre még nem szivárgott ki semmi, mert gondosan eltitkolják, de abból, ami már ismeretes, mégis megközelítően helyes képet alkothatunk az érdekes tervről. Az uj tipusu hajók vízkiszorító képességét (tonnatartalmát) 16—17,000 tonnára tervezik. Változatlanul föntartják az egységes nehéz ágyuk alkalmazásának elvét, mint a Dreadnought-tipusnál, de minden hajóra legföljebb hat darab 381 milliméter öblözetü, legujab mintájú ágyú jutna, amelyeket kettős és a legújabban alkalmazott hármas henyok helyett, egyes páncéltornyokban helyeznek el. Tapasztalat szerint ugyanis nagy sulyok tömegesítése ugyanabban a páncéltoronyban, különösen, ha a torony valamennyi ágyuja egyszerre tüzel, könnyen bajt okozó rázkódtatással jár. A torpedó-fölszerelés és a torpedók ellen védő ágyú fölszerelés aránylag igen erős lesz. A födélzetet a teknősbéka alakjához hasonlónak készítik. A hajótesten minden élt és sartenek, hogy az ellenség golyói könnyebben lepattanjanak. A parancsnoki hidat, a tornyokat és kéményeket, a célfelület csökkentése érdekében, amennyire lehet, a hajótestbe sülyesztik. A hajókon, mint a legújabb óceánjáró termesgőzösökön, kombinált rendszerű (turbina és dugattyús) gépeket alkalmaznak. Ez a tipus eddig kitűnően bevált és jogos a föltevés, hogy hadihajókon is megfelel. Ezekkel a gépekkel óránként 30—36 tengeri mérföld sebességet remélnek elérni. A Dreadnouglitokon használt 305 milliméteres ágyuknál sokkal hatásosabb 381 milliméteres kaliber alkalmazása mellett két — a fölsorolt tulajdonságokkal biró — hajó határozott felsőbhségben lesz egy Dreadinought-tipusu óriással szemben, azonfelül a kettő együttvéve aligha kerül többe és építésének ideje is rövidebb. Ha ezt az ujabban fölmerült kérdést a mi tengeri haderőnk nézőpontjából ménlegeljük, arra a következtetésre jutunk, hogy rendkívül fontos a magyar és osztrák monarchia jövendő tengeri háborújára való tekintettel. A szárazföldön viselt háborúk döntő csatáit rendszerint a két ellenséges fél fővárosait összekötő vonalak mentén vivják meg. Tengeren az ütközeteik többnyire nem a nyilt vizeken, hanem valamelyik hadi kikötő közelében fognak eldőlni. Ez esetben a védő helyzete kedvezőbb, mert a viz alatt levő hadieszközeit (viz alatt járó hajókat és aknákat) jobban és könnyebben érvényesítheti, súlyosan megsérült hajóit és az esetleg megvert flotta maradványait az üldöző ellenség elöl könnyebben a biztos révbe viheti. A mi meglehetősen fejletlen és a többi hatalom tengeri haderejénél sokszor gyöngébb flottánk, emberi számítás szerint, a jövő háborúban védő magatartásra lesz kényszerítve. A defenzív hadviselésnek pedig a közepes hajótípus sokkal inkább megfelel, mint a messzejáratra talán alkalmasabb, de a harc céljaira, — legalább az eddigi megállapodások alapján — kevésbé célszerű Dreadnought. NAPIJjlREK Per a Reisz-millióért. (Saját tudósítónktól.) A Jelzálogbank milliós nyereménye körül — ez már tragikuma minden nagyszabású sorsjátéknak — ismét súlyos bonyodalmak támadtak ... A kép igy kezdődik: díszes, nagy terem, magas pódium ekszcellenciás, méltóságos és nagyságos urak, mellettük nagy üvegfedelii henger, benne számok. A kerék forog, az obligát árvalány kihúzza a számot, a publikum izgatott érdeklődéssel lesi, kinek szól a rendkívüli szerencse? Ki nyeri az egy millió koronás főnyereményt? 586. sorozat 89. szám. Ez az a szám, amely az idén a Magyar Jelzálog Hitelbank milliós főnyereményét nyerte. A Jelzálogbank dísztermében kezdődik a történet, folytatódik egy vidéki, vágbesztercei kis földszintes házban, ahova váratlanul, mint ahogy mondani szokás, derűit égből a menykőcsapás, lesújt a boldogság: Reisz Adél, egy fiatal tizenhatesztendős kislány nyerte a .milliót (Reisz Adélnak egyik testvére tudvalevőleg szegedi mérnök s a másik horgosi ügyvéd. Eddig rendben van, de téved, aki azt hiszi, hogy itt vége. Hogy a fiatal lány és a rengeteg summával boldoggá lett családja elvonulhatnak a nyilvánosság elől az ő nagy boldogságukkal. Nem. A Délmagyarország rendkívül érdekes tudósítást közöl arról, hogy a váratlan millió mekkora családi háborúságot támasztott, hogy a veszedelmes ész- és rendbontó pénz mennyi kot tehetően mellőznek, illetve legömbölyi-Eakomplikáoiót okozott. A Jelzálogbank főnye-