Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-16 / 12. szám

1912 lil. évfolyam, 12. szám Kedd, január 16 LMAGY Rözponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, s=5 Rorona-utca 15. szám t=» Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám c=) ELŐFIZETESI AR SZEGEDEN egész évre . R 24— félévre . . . S 12'— negyedévre . R 6'— egy hónapra R V— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉS! AR VIDÉKÉN: egész évre R 28— iélévre . . . R 14'— negyedévre . R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZÁM s Szerkesztősei 305 c=i kiadóhivatal 836 interurbán 305 Budapesti szerkesztősen teleíon-száma 128—12 „Ragyogó elszigeteltség". Ne vádoljon bennünket senki, hogy az ellenzéki pártokat szeretnénk összeveszíteni. Ha megvan köztük a célok közössége, a meggyőződés belső összhangja, a kölcsönös bizalom és kölcsönös megbecsülés érzése: úgyis sikertelen és hasztalan volna a mi mesterkedésünk. Ha azonban a régi sebek, amelyeket testvérharcban egymás testén és lelkén ejtettek, még ma se hegedtek be: ha — mint a koalíció utolsó hónapjaiban — bizalmatlanul, sőt gyanakodva figyelik egymás mozdulatait; s ha, amikor közös erővel ostromolják a katonai javaslatokat, más-más cél lebeg a szemük előtt, más-más partok felé eveznek, —- akkor hiába hirdetik, hogy ők mindenben szolidárisak, s hogy ásó, kapa se választja el őket egymástól: minden épszemü ember látja, hogy a közös háborúskodás vékony kérge alatt nemcsak a többséggel, de önmaguk közt is hadat viselnek. Az összeveszitésnek nemes mesterségét nem a többség politikusai és lapjai, hanem az ellenzék részéről űzik szerétettel. Mióta a munkapárt megalakult és a választásokon többségre tett szert, megkísérelték már százféle választóvízzel, hogy a kompakt többséget részekre bontsák fel. A többség klubjában mosolyogva olvassák már hónapok óta a párttagok, hogy ők mily ádáz tusában élnek egymással, hogy nemcsak a vezérek versengenek, de a köznépek is különböző táborokra oszlanak s hogy titkos rokonszenv szálai szövődnek a többség egyes csoportjai és az ellenzék különböző árnyalatai közt. Elismerjük, hogy az ellenzék ügyes politikát folytat, ha minden módon a többség vegytani felbontására törekszik. De százszor mondtuk és nyomatékosan kiemeljük, hogy a katonai javaslatok megostromlásával az ellenzék a többség szétbontására a lehető legrosszabb utat választotta. A katonai javaslatok mielőbbi tető alá hozása nemzeti érdek s valamennyi párt jól felfogott érdeke. Csak ha a monarchia biztonságának és hatályos védelmének ez egyedül biztos eszköze rendben lesz, akkor engedhetik meg a pártok maguknak azt a fényűzést, hogy más kérdések vegyi hatása alatt szétváljanak s esetleg uj vegyületekké egyesüljenek. Ha voltak a többség kebelében árnyalatok, ha — tegyük fel — némelyik kérdésben a többség valamelyik része inkább egyhuron pendült az ellenzék egyik részével, mint a maga pártbelijeivel: ezeket az apró széthúzásokat az obstrukció brutális kalapácsütései teljesen összeforrasztották. Amig a katonai javaslatok ellen a parlamentáris forradalom eszközeivel vivott bosszú harp elitélésében és visszaverésében a munkapárt minden atomja egyetért; addig az ellenzéki pártok más-más hőfokával a harci kedvnek mentek bele közös harcukba, s más-más feltételek mellett hajlandók a sorból kiállani. Kossuth Ferenc például, egy igen érdekes cikkben, világosan és határozottan kijelenti, hogy ha a véderőjavaslatban bizonyos nemzeti jogok megvalósulnának, ha a reform költségei apasztatnának, a szövegbe —- szerinte —- becsúszott közjogi sérelmek kiküszöböltetnének: akkor a Kossuth-párt „nem érezné magát feljogosítva a parlamenti forradalomra." Anélkül, hogy a kérdés érdeméhez ezúttal hozzászólnánk, meg kell állapitanunk a tényt, hogy magán a véderőjavaslaton megejtendő változtatások kedvéért a Kossuth-párt „nem tudná igazolni a kivételes ellenállási fegyverek használatát". Nézzük már most, ezzel szemben mi a Justh-párt álláspontja? Ha a többségnek oly sürgős és elengedhetetlen a katonai javaslatok megszavazása, mint a hogy állítja: „tessék a véderővel együttesen az általános választói jogot megalkotni". Igaz, hogy Kossuth Ferenc, idézett cikkében azt irja, hogy ha a kormány és a többség a rendes parlamenti viszonyokat helyre akarja állítani, azzal a párttal is szükségképen meg kell egyeznie, amely párt a választói jog elsőbbségét követeli A megtért lelkész. Irta Strindberg Ágost. Volt egyszer egy lelkész, aki hitte az istent: ez ugyan kissé kellemetlen dolog, de a katolikus egyházban egyáltalán nem szokatlan. Azonban ez nem volt mindig igy. inert gyermekkorában helyes fogalmai voltak minden dologról, hála annak a nevelésnek, amelyben őt jámbor, istentagadó anyja részesítette. Szerencsétlenségére azonban, mint fiatal ember, az ifjúkori viharok hányattatásai közben rossz társaságba került, amely hamarosan elrabolta tőle gyermeki hitét. Ugy, hogy érett korba jutván, azt vette észre, hogy valóban istenfélő ember lett belőle és kész volt papi reverendába bújni. Ami anyjának igen nagy fái dal mára meg is tőrtént. Tulajdonképen ez a fiatalember korántsem volt korlátolt és sohasem menekült szent vagy világi könyvekhez segítségért, hogy azokból isten létezése mellett bizonyítékot szerezzen. Erre legjobb bizonyítéknak tekintette a természet tökéletességét, ami főképen az állatok ösztönében nyilvánul meg. A fiatal pap méztermeléssel kezdett foglalkozni és minden méztermelő a méhek rossz hatása alatt theista tesz. Ez nagyon szomorú dolog és következményeit az antitheisták felismerték és megtettek mindent arra. hogv védvá mokkái a méheket távoltartsák. — Nézzük csak gyermekeim — igy szokta a jó pásztor isten létezéséről szóló mindig ismétlődő beszédeit befejezni — nézzük csak például a méheket (csak ezeket az állatokat tanulmányozta ugyanis), ki tanította meg őket ennek a kitűnő méznek a készítésére? Én? Vagy a cselédem? Vagy Jack, az én öreg kertészem? Nem, ezerszer nem. Elképzelhetjük-e, hogv ha — amit remélek — fönn az égben méheket találunk, elképzelhetjük-e, hogy azok nem tudnak mézet készíteni. Nem, ezerszer nem. Abból az egvszerü tényből, hogv isten tényei örökkévalók. Tépjétek ki szárnyaikat, törjétek le a lábaikat, rángassátok ki fullánkjaikat, mégis fognak mézet készíteni. Minden körülmények között, minden éghajlat alatt megtartják a méhek azt az ösztönüket, hogv mézet gyűjtenek. Ez az ő megváltozhatatlan természetük, amely az örökkévaló, mindenható úristen akaratából beléjük gyökerezett. Amen. Egy szén napon a lelkészt a gyarmatokra küldik misszionáriusnak és kitűzött célja a nyugatindiai Martinique. A tropusokba vivő hosszú ut nem ijesztette meg a bátor papot, csak a méhek sorsa felett bánkódott. Hogyan biztositsa be az istentagadó négereknek az isten .létezését, ha a létezés bizonyítékaitól megfosztják. Különböző megfontolások után egy hirtelen elhatározással magához vette mézkészitő földiéit. Hosszú ut után szerencsésen és ép egészségben megérkezett Martiniqueba, ahol állatait egy szelíd atheista néger őrizetére bízta. Ennek a négernek, aki igen kíváncsian, lelkiismeretesen és szorgalmasan tört minden cél felé, amelyet kitűzött maga elé, eszébe jutott, hogy az egyik méhet a másik után szárnyuknál megfogja hogy megszámolhassa őket; ez arra volt jó, hogy a hiszékeny négert egy ördögben, sőt mi több, ezer ördögben való hitre térítse meg. A lelkész fekete testvérének borzalmas kiáltásaira sietett a színhelyre és megvigasztalta őt azzal, hogy a méhek fullánkjaikat isten akaratából kapták, ami a négert egy bosszúálló istenbe, az úgynevezett ördögbe vetett ingadozó hitében megerősítette. A többi fekete gyarmatosok is, akik különböző kísérleteket tettek a cukorbogarak megevésére, hamar áttértek az uj ördögvallásra, ami ellen a jó lelkész hiába próbálkozott tiltalkozni. Ide jutottak, amikor az ősz beköszöntött. A mézszüret nagyon keveset hozott a lelkésznek; nem tudta azonban, hogy miért. Általában valami kesernyés érzés vett erőt rajta, ezek a népcsalók ellen, akik nem csinálnak semmit és akik mind erősebben terjesztették az ördög iránt való hitet. A tél eső és hó nélkül múlott el. A jó pásztor íiiggőágyban fekszik, amely két pálmafára van erősítve és egy fekete nővérrel Jegyezteti magát, miközben az isten létének a kérdésével foglalkozik. „A részegek istene", ezt még meg tehet érteni, de a négerek és