Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-16 / 12. szám

2 DÉLM Aü Y ARORSZÁG 1912. január 16. feltétlenül; ám ez a jóakaratú tanácsa veszedelmesen hasonlit ahoz a közkeletű mondáshoz, hogy az ördögnek is kell gyújtani egy szál gyertyát. Ó ugyanis, egy sorral lejebb pártja álláspontját aként szegezi le, hogy az ő pártja nem keveri össze a véderőreformmal a választójogi reformot; hogy ök azzal tartják kötelességüknek foglalkozni, „a mi tényleg a parlament előtt fekszik, sőt, hogy ők a küzdelem terének oly megváltoztatását, aminő a véderőreformról a választójogi reformra való áttérés volna, „veszélyesnek" tartanák „a nemzet szempontjából". Kitetszik ebből, hogy az egyik függetlenségi párt nem valami túlságos nagy a másiknak ,,az ősi erényében"; hogy a közös harc vékony takarója alatt mély, csontigható ellentétek sebei tátonganak; hogy tehát a két párt mindegyike más okból, más célért küzd a katonai javaslatok ellen s hogy a harcot beszüntetni mindegyik más feltételek alatt hajlandó. Ezt tudva, nem vehetjük valami tragikusan azokat a bőszülten harcias, a sikerben vakon bizó, a többségnek és a kormánynak erejét oly mélyen lenéző cikkeket, amelyek szerint a „hatalom vergődik", kormánynak, többségnek, a világegyetemnek az ő,kitartó harcuk folytán, vége van. A dolgok ereje nagyobb az emberek mesterkedésénél. S a dolgok ereje ellenállhatatlanul sodorja a Justh-párt csónakát zátonyok felé, ha még idejében észbe nem kapnak. Vagy Anglia hagyományos, de egy idő óta hütlenül elhagyott politikai elvét, a „ragyogó elszigeteltség"-et ők vallják a magukénak? Az iij francia kormány. Parisból jelentik: Vasárnap végleg megalakult Poincaré kabinetje. A még betöltetlen közoktatásügyi tárcát Guisthau képviselő, a kereskedelmi tárcát Fernand Dávid vette át, mig szépművészeti államtitkár Leon Berard, postaügyi államtitkár Chdumet, pénzügyi államtitkár Besnard, belügyi államtitkár Paul M orr el lett. Délután volt az első minisztertanács, amelyen megállapították a szombaton már körvonalazott kormányprogramot, amely kedden kerül nyilvánosságra a Falliéres elnökkel együtt tartandó minisztertanácson. Az uj kormány vasárnap este fél bét órakor mutatkozott be az elnöknek. Az uj kormány kedden térj esztiprogramját a kamara elé. A kormánynyilatkozat hangsúlyozni fogja a német-francia egyezmény mielőbbi elintézésének szükségességét, hogy biztosítsa a két ország között az őszinte és lojális viszonyt. A kormány kész a republikánus párt támogatásával keresztülvinni a választóreformot. Szegeden órák szerint fizetik a tanítókat. — A tanfelügyelő javaslata. — (Saját tudósítónktól.) A közigazgatási bizittság hétfői ülésén rendkívül érdekes kérdés került szőnyegre. Scossa Dezső királyi tanfelügvelő referált a havidíjas, óradíjas tanítók ügyéről és közel háromnegyed óráig tartó részletes és terjedelmes előadása során javaslatot tett arra nézve is, miként rendezze a város az ideiglenes tanítók régóta húzódó kérdését. A bizottság ülésén többen hozzá akartak szólni a kérdéshez, azonban az elnöklő Lázár György dr polgármester a jövő ülésre halasztotta a vitát, mert eddig tanulmányozni akarja az ügyet, amelynek aktáit magához is vette. A város évek óta a törvény rendelkezéseivel ellentétben mindenféle elmeken alkalmaz tanítókat. Vannak havidíjas tanítók, óradíjas tanitók, akik nem rendszeresített állásokat töltenek be és csak ideiglenesen vannak a város alkalmazásában. A tanitók voltaképen azt sem tudják, hogy miféle alkalmazottai a városnak és állandóan sürgetik, hogy válassza meg őket a város rendszeresített taniméhek istene, erről már gondolkozni érdemes. Azután elmélkedett az első férfi bűnbeesésének összes körülményeiről, rokonszenvvel és részvéttel teljes pillantásokat vetve a meztelen néger nőre. Igy mult el a tél, a tavasz és a nyár, mialatt a méhek folytatták a szegény négerek lelkének a rontását. Mikor beállt az ősz, ami lelkészünk nagyon kíváncsi volt arra, hogyan látják el magukat a méhek 'télire. Egy szép napon kiment a kasokhoz, Ceasarral, a méhek gondozójával, hogy tartalmukat megbecsülje. Mekkora volt azonban a csodálkozása, midőn a méznek még nyomát sem találta. Első gyanúja Caesarra esett — Megetted ia mézet, te szamár? — kiáltott rá. — Nem, atyám, a néger nem eszi ezt a piszkot. — A mézet gondolod? — Igen, amit a méhek csinálnak. Massa. — Ez nem piszok, ez az ő téli táplálékuk. — Nálunk nincsen tél. — Ez igaz, teljesen igazad van, de a melleket mégis kényszerítik az ösztöneik, hogy mézet gyűjtsenek, érted már, az isten szerelmére, érted már? — Isten azt akarja, hogv a bogarak megegyék télen, amit nyáron gyűjtöttek? Nem értem, Massa. — De, te, tökfilkó, muszáj nekik gyűjteni. Ha van egy isten az égben, hát megtörténik az ő akarata. — Igen, de — szent atyám —a bogarak akarata? — Oh, ne mondd azt, hogy a bogaraknak is lehet akaratuk. — Miért nem, atyám? És minek télre gyűjteni, ha egész éven át van cukornád. Nem olyan ostobák ezek az állatkák. Elsötétül a lelkész szeme előtt a világ. Valóság lenne, hogy a méhek észrevették, hogy nincs szükségük készletre a hideg évszak idejére, -mert hiszen .mindig van cukornád? Borzasztó kétségek kerítették hatalmukba a pap lelkét. Ha a méhek gondolkozni tudnak, ha nincsenek megakadályozva abban, hogy végkövetkeztetéseket vonjanak le és hogy örökkévaló határozatokat belátásuk szerint megváltoztassanak, hol marad akkor az ösztön és a predesztináció? Kétségbeesésében és telve gyűlölettel a lusta méhek iránt, egv napon elhatározta, hogy a kasokat széttöri. A méhek, amelyek feldühödtek, hogy igy szétkergetik őket, tömegesen rontottak rá a lelkészre, aki nem volt már harcképes és végül megadta magát és ágyba kellett feküdnie. A szenvedés és fájdalom hosszú éjszakái alatt volt ideje megbánni tévtanokba vetett hitét és az anyjának, kinek jámbor hitét nem győzte le a pogám- theizmus, ápolása közben, az ő karjai között lehelte ki a lelkét, miután visszanverte gyermekkori hitét és nagp örömére fekete hitsorsosainak, akik az isten létezésének hegyes végű 'bizonyítékaitól nagvon sokat szenvedtek, az atheista hü/e tért át. tóknak. Arra az álláswntra helyezkednek, hogyha a városnak szüksége van tanitókra, — aminthogy van is — akkor ne alkalmazzon olyanokat, akik rendszeresített állásokat töltenek be, de azért voltaképen csak ideigóráig tartó ideiglenes hivatalnokai a károsnak. Érre az álláspontra helyezkedett Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter is, aki nemrég leiratot küldött ebben az ügyben Szeged városnak. A miniszter elrendelte a leiratban, hogy rendezzék sürgősen az állapotot, amely, szerinte, sem tartható fönn továbbra. A leirat alapján hétfőn a közigazgatási bizottság ülésén Scossa Dezső tanfel ügyelő érdemleges előterjesztést tett a bizottságnak. Azt javasolta, hogy Gönczy Gizella, Domokos Margit, Sávay János és Gerber Géza tanítókat jelentse ki véglegcsen alkalmazott tanítóknak és hívja föl a községi iskolaszéket, hogy harminc napon belül tegyen jelentést a többi nem rendszeresített tanitói állás rendszeres betöltésére vonatkozólag is. A tanfelügyelő részletesen megindokolta a javaslatát. Terjedelmes indokolásában kiemelte, hogy a város nem kiválthatja meg' a tanítóktól azt, hogy rendszeres tanitást végezzenek, lelkiismeretes munkát teljesítsenek bizonytalan alkalmazás mellett. Ha szükség van a tanitókra, alkalmazzanak rendes tanítókat, ne pedig óradijasokat. A bizottság nem vette most tárgyalás alá b tanfelügyelő javaslatát. Az elnöklő polgármester kijelentette, 'hogy a kérdés anynyira bonyolódott, hogy azt előbb tanulmányozni kívánja és ezért a vitát elhalasztotta a bizottság jövő havi ülésére. Tanyaimagyargyerekekmentése — Akiket eddig elhanyagoltakT—' (Saját tudósítónktól.) Szeged város már régtől fogva ambicionálja, hogy a Délvidék kult űrközpont ja legyen. Iskoláinak és internátusainak népessége azt dokumentálja, hogy Szeged város terve a megvalósulás utján halad. És ez tagadhatatlanul igaz is, mert a Délvidék nemzetiségi lakóinak gyermekei Szegeden nevelkednek és itt lesznek magyarokká. Évről-évre szaporodnak a nemzetiségieket befogadó internátusok, bővülnek az iskolák. Minden hivalkodás nélkül elmondhatjuk, hogy Szeged neveli a Délvidék nemzetiségét és asszimilálja őket magyarokká. Ez tagadhatatlanul kulturmisszió, — de azalatt, mig a városunk az egész Délvidéket a szárnyai alá vette és dédelgette az idegeneket, megfeledkezett a saját gyermekeiről, akik a szegedi tanyákon élnek. A tanyai iskolák államosítása óta a tanyavilág sem szűkölködik ugyan iskolákban, de csakis elemi iskolák állnak a tanyavilág rendelkezésére. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek az elemi iskolák sem pótolják a hiányt, mert 35.000 szegedi ember ennek dacára sem részesül városi kultúrában. Ez a hiány már évtizedek óta fenáll. Szeged város területéhez .tartozó tanyákon a kuiltura még mindig a kezdetlegesség tokán áll. Még mindig a husz-huszonöt év előtti állapotok kisértenek sok tekintetben. Pedig a tanyavilágban élők nagyon is meg érzik ennek a hiányát. Ezt a néhány sort azért bocsátottuk előre, mert készen van egy olyan terv, mely ezeket az állapotokat némileg megszüntetni törekszik. A terv már nemcsak hogy készen van, hanem már agilis pártfogókra is talált, akik rövid időn belül valóra váltják a tervet! A tervet Gallér Kristóf pápai kamarás, tanítóképzői igazgató készítette. A terv nem más, mint a tanyavilág iskolaköteleseinek a számára egy internátus felállítása, mely olyan nagyarányú és olcsó lenne, hogy a fönn emiitett hiányokat pótolni tudná. Az uj inter-