Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-07 / 281. szám

6 DELMAGYARORSZAQ 1911 december 2' megadott minden kívánt garanciát arra nézve, hogy az orosz érdekeket kímélni fogja, a konzulta elhatározta, hogy a Dardanellák blokádját és a szigettengeren való flottaakciót a legrövidebb idő alatt végre fogja hajtani. A porta értesült arról, hogy a hatalmak tárgyalása arról, liogy a Dardainevlákat és a Boszporuszt népjogi tekintetben a szuezi csatornával egy rangba, tegyék, gyorsan haiad előre. Franciaország ebez élvben már hozzá is járult. MASZKOK A tüzember. Festőnek való téma a tüzember. A színek harcát, a helyzetek gyorsütemű változását, a vonalak lendületes keresztezését, csak ecsettel, festékkel és vászonra lehet megrögzíteni. Amit én itt adni tudók, az csak maszkja lesz a tüzember színpompás helyzetének és plasztikus alakjának. Olyan erős bennem az impresszió, hogy a színeket a fekete tenta mögött ís átérzem. A tüzember nagyon régi ismerősöm, de régi ismerőse másnak is. Épülő paloták mellett lobogó vörös lángnyelv meleg árnyékában guggol a tüzember, bosszú bottal a kezében. Vigyáz a házra, csak éjjel és csak ingólengő lángnyelv mellett. Egyiket a másik nélkül el sem lehet képzelni. Minden éjszakázó embernek van egy külön tüzembere. Hazafelé baktatva a néma éjszakában, majdnem minden éjjel élő azon töpreng, hogy nincs komiszabb fráter nála, aki minden éjszakát átvirraszt. Már-már meg is unta azzal a bizonyos komisz fráterrel a társalgást, de nem tudja lerázni a nyakáról mindaddig, mig a tüzemberhez nem ér. Most a tüzemberrel fogok társalogni, gondolja és megáll szótlanul bámulni a tüzembert. Az én tüzemberern a Boldogasszony-sugárut és egy kis mellékutca sarkán üldögél a lobogó láng mellett. A füstös kávéházból jövet, a komisz fráterrel való társalgásban már ott tartok, hogy becsületszavamat adom neki, hogy holnap már nem éjszakázom, mikor közbejön a tüzember. Lenyelem a becsületszavamat, a komisz fráter nem sokat törődik vele és nézem a tüzembert. Sötét háztömbök előtt hosszunyelvü láng, sercegve emészti a száraz deszkadarabokat. A láng fölé hajol a kicsi subás ember, bosszú botja még hosszabb árnyékot vet. Még a fényes lángon keresztül is látszik a botárnyék, vörösbarnás sáv. A tüz vörösre festi a kicsi ember ráncos arcát. Vöröspapiron tusfestmény. A tüzember hosszú percekig bámul a lángba, szemetükrében miniatűr képben lobog a tüz. Változik a kép. A tüzember szalonát kotor elő a zsebéből, leguggol és nemsokára sercegve csepeg a zsir a kenyérre. Bájos zsánerkép, csudaszép színfoltok, sejtelmesen gyönyörű háttér. Ez az ebéd volt, a tüzember ebédje, azután pipára gyújt. A kék füst a tüz fölött vörösre, lilára válik. Modern festmény, hihetetlen színek, romantikus nyugalom, ábrándos helyzet. Ennyi össze nem egyeztethető fogalom a sziik helyen. Még egy rövid ideig a tüzembert nézem, azután megyek haza. Azzal áltatom magam, hogy a tüzember szalamandra változása, művészi gyönyör és a holnapi éjszakát is ezért a gyönyörért fogom átvirrasztani. A viszontlátásra, tüzember. (»«—m.) NAPI HIREK Bécsi divaíháboru. A divat koronázatlan királya, Poiret ur, végiglátogatta a kontinenst, liogy a kíváncsi, újdonság után vágyó asszonyokat meghódítsa modelljeinek. A kedves szavú, bőbeszédű divatkirály széles Európában bekonferálta a „jövő tikát", ami után minden asszony izgatottan vágyik, a hóditó, nagynevű uj divatot. Poiret ur hideg előkelőséggel, mint a divat tudósa mutatkozott be és távozása után minden országban rájöttek turpisságára és mindenki tisztán látta, hogy Poiret ur, az üzletember, az élelmes kalmár csak a reklámok igen ügyes cselfogását alkalmazta. És kezdik sorra leleplezni a szegény Poiret divatcég-főnök urat. Mert most már csak ennyi. Nálunk kisütötték róla, liogy eredeti francia szövetujdonságai bécsi gyártmányok. Igy aztán megérthető, hogy Bécsben egyenesen vészes felbők tornyosultak árva feje fölött. A bécsi divatklub haragos villámokat szór a betolakodó idegen felé és egyáltalában nem a vendégszeretet szavaival fogadja. Felhívást intéznek a bécsi nőkhöz, amelyben óva intik őket attól, hogy félrevezettessék magukat Poiret ur szemnek tetsző, de különben silány modelljeitől. Tehát asszonyok, óvakodni kell Poiret úrtól. Ezen tanácsnak a férjek sem látják kárát. Ezzel azután a Poiret-ügy a nők meg a férfiak részéről el lett volna intézve. És mindenki bátran kifejezheti azt a véleményét, liogy Bécsben is csak nők meg férfiak vannak és le lehet az ügy aktáit zárni. Nos hát, ez élénk tévedés. Mert Bécsben a két nemen kivül van még valaki és ez: Sternberg Adalbert gróf. Látom mindannyiok arcán a csodálkozást és mindannyian egyenesen kérdőjellé változnak, vájjon mi köze van a női divathoz, meg a Poiret-ügyhöz Sternberg grófnak. De kérdem szeretettel, láttak-e már olyan ügyet, amelyhez Sternberg Adalbert grófnak ne lett volna köze? S ő szellemfeletti lény, ő az, ki mindenütt botlik egyet, aztán eltűnik. Ha Kaliforniában megsértenek egy katonatisztet, Sternberg gróf megjelen, nyilatkozik és a jogcíme mindeliez csak annyi, hogy ő is volt katona. Ha Károlyi gróf elitélőleg nyilatkozik a magyar parlamentben a régi osztrák hadsereg egyik háborújáról, akikor Adalbert már párbajozik, mivel a nagyapja egyik rokonának távoli barátja szintén résztvett abban a háborúban. Tehát egyáltalában nem kell csodálkozni azon, liogy Sternberg gróf a Poiret-ügyben is nyilatkozik, hiszen ő is látott már asszonyokat, meg asszonyi toiletteket. Két hasábos nagy cikket ir Poiret félvilági kosztümjei cimmel s mivel Poiret a régi római és görög divathoz tért vissza, tehát Sternberg ur is a világ teremtésétől a nyugati római birodalom bukásáig mindent elmond, ami nem érdemes. Aztán nagy civil és katonai szakértelemmel megállapítja, bogy akkor is, mint ma, négyféle nők voltak: asszonyok, akik egészen tisztességesek még gondolatban is, továbbá olyanok, akik szerelemre vágynak, de azért tisztességesek maradnak, azután vannak a bukott nők, a koknttok és végül az utcai leányok. A tipikusan bécsi bivatlan prókátor elmélkedésében nagy filozófiai eredményeket állapit meg. Igy fölfedezi, hogy a négyféle asszony különbözően ruházkodik. Igazán?! Ezt még Bugacon is tudják, a kedves Bercike nélkül. De mindez nem zavartatja őt szóbőségében és végső ütőkártyájául megállapítja, hogy Poiret ur a félvilág művésze. És ezért minden asszony magára vessen, ha felül neki. Milyen szerencséje van ennek a franciának! Sternberg gróf támadja. Mi lett volna szegényből, lia Sternberg gróf véletlenül jókedvében van és védelmezni próbálta volna. Akkor igazán elveszett volna. — A kis hazug. Ma megkaptuk kérem a szabadkai Reggeli Újság-ot. A tegnapelőtt megjelent számot ma küldték el, ilyen hamar. És ilyen későn is láttuk, hogy ebben a szabadkai csodaszörnyben, — melyet nem hivatásos újságírók alkotnak, — ismét mások tisztességére utaznak. Mivel hosszú két hónapi fennállásuk óta Szabadkán már mindent letaroltak, hát ezúttal Szegedet és a szegedi sajtót hordják le s vádolják meg. Szóval: ezúttal szegedi emberekről irnak hazugságokat. Az emiitett Reggeli Újság, a Havas Emil dr ügyvédjelölt ur szerkesztésében megjelenő világlap ugyanis leleplez bennünket, hogy „Szeged és a szegedi sajtó egy álhirlapiró lábainál" hever vagy mit csinál. Gyönyörű, óriási szenzáció! Csak az a kár, hogy Szegeden erről nem tud eddig senki. Dehát a szabadkai Reggeli Újság azért világlap, hogy lemarasztalja az egész világot — kivéve a tizenhét előfizetőjét — errőí a szenzációról. Nem olyan feltűnő a kedves kis szabadkai bicskás vakmerü támadása — mert hisz ilyen hazugságokból él. Ezúttal csak azért irtuk meg ezeket a reklámsorokat róla, mert most — rólunk hazudozott. — Tisztviselők drágaság! mozgalma. A pénteken délután tartandó Tisztviselő Szövetségi nagygyűlés iránt városszerte nagy érdeklődés tapasztalható. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének budapesti központi Országos Egyesületének budapesti központja ma jelentette be az intéző bizottságának, hogy magát küldöttségileg képviselteti. A nagygyűlés védnökeiül sikerült megnyerni Gerliczy Ferenc báró, Kelemen Béla dr, Reök Iván országgyűlési képviselőket, továbbá Lázár György dr-t, Szeged város polgármesterét. A tisztviselők súlyos helyzetét és sérelmeit, valamint a sérelmek orvoslására vonatkozó javaslatot Veszprémi Vilmos dr főreáliskolai tanár terjeszti elő, aki a tisztviselők ügyének alapos ismerője. Az intéző bizottság ez uton is fölhívja a tisztviselő kartársakat, hogy a nagygyűlésen megjelenjenek és kifejezésre juttassák azt a nagy erkölcsi erőt, amely a tisztviselők állandó szövetségében és összetartásában rejlik. — Szeged főiskolája. Megírtuk, hogy Szegeden a kormány egyetemi fokon álló gazdasági és iparfőiskolát szándékozik felállítani. Lázár György dr polgármester Budapesten most ígéretet nyert arra, hogy a főiskolát rövidesen fölállítják és Szeged hamarosan hozzájuthat az intézethez. — Személyi hir. Lázár György dr polgármester szerdán este érkezett haza a fővárosból, ahol több fontos szegedi ügyet intézett el. — A trónörökös és a tehetség. Ferenc Ferdinánd trónörökös egyéniségébe világit az az eset, ahogy a most megbukott Conrad vezérkari főnökből annak idején ilyen katonai méltóságot segített. Mert -nem lett ám olyan könnyű szerrel Generalstabchef Conradból. A kivénhedt generálisok penziótól remegő hada teljes erővel ellene fordult, a főhercegek közül is többen ellenezték kinevezését és ő felsége sem határozott még. Ekkor lépett előtérbe Ferenc Ferdinánd trónörökös és odaállott az igazi tehetség mellé, szembeszállott az ellenvéleményekkel és Conradból vezérkari főnök lett. Rendkívül érdekes eset ez, amely kitűnő világitásba helyezi Magyarország jövendőbeli királyát. Ferenc Ferdinánd főherceg valami finom intuícióval sejtette meg Conradban a magasabb kvalitásokat. Mig mások féltek ettől az eszes embertől, addig ő örült, hogy megtalálta őt. Egyáltalán igen megnyugtató érzés, hogy milyen lelkesedéssel karolja fel a főherceg az igazi tehetséget. Valósággal vadászik rájuk, s ha rájuk bukkant, akkor teljes erővel tart ki mellettük. — Edison és a berlini éjszakák. Berlinből jelentik: Csak a minap emlékeztünk meg Edison egyik nyilatkozatáról, melyet egy amerikai újságíró előtt a németek nagyszerű