Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-07 / 281. szám

1911 december 3 DÉI. MAGYARORSZÁG 5 főpróbán egyébként alkalom volt a színház bemutatására is, mely a, maga impozáns méreteivel, modern fényes berendezésével és 1110numéütális díszítésével minden színházi szakértőt meglepett. A Népopera egyike Európa legnagyobb színházainak, mely háromezerhatszáz ember befogadására alkalmas. Szinházi körökben most nagy érdeklődés mutatkozik a Népopera előadása iránt. Csonkát. A fiu melléből patakzott a vér, mély volt a szúrás. Tizenöt centiimeter hosszú sebet ejtett a kés. A fiút még most is ápolják, kötés van a mellén. — Miért' szúrta meg a pajtását? — kérdezte a biró. — Nincs fiókom pajtásom — felelte — gyerök az mind! A képviselőház ülése. (Saját tudósítónktól.) A mai illés első részét a védőerőjavaslat vitája foglalta le, azután pediig interpelláeiós válaszokat és interpellációkat hallgatott meg a Ház, melyek közül Apponyi Albert grófnak a Conrad-válság dolgában a miniszterelnökhöz intézett interpellációja érdeklődést keltett. Választ ma, minthogy a miniszterelnök Bécsben van. Apponyi gróf még nem kaphatott. Az ülésen Návay Lajos elnökölt. A jegyzőkönyv hitelesítése után fölolvasták az interpolációs könyvet, melyben négy uj bejegyzés van. Ezután a Ház a védőerőreform tárgyalásának folytatására tért át. Bizony Ákos nagy politikai hibának mondja, hogy a katonai követelésekkel olyan parlament elé léptek, amelyben a nép széles rétegei nincsenek képviselve. A kormány és pártja alaptalanul vádolja az ellenzéket azzal, hogy megakasztja a parlamenti munkát, hisz a katonai reformon kivül minden simán, sőt gyorsan megy s amire még a legöregebb emberek sem emlékeznek: idejében lesz költségvetése az országnak. A kormány nyári taktikájának szükségszerű következménye volt az obstrukció. Rátér ezután a reform részletes kritikájára. Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés balról.) A Ház ezután egyszerű szavazással elható rozta, hogy a költségvetés tartamára az ülések idejét egy órával Meghosszabbítja. Ezután a Ház az:interpellációkra tért át. Zichy János gróf vhtllás- és közoktatásügyi miniszter felel Ábrahám Dezsőnek a római hangverseny ügyében előterjesztett interpellációjára. Csodálkozik, hogy épen arról az oldalról hangzott föl ez a kérdés, aliol a tavalyi költségvetési Vitában az operai adminisztráció függetlenségét követelték. Hangoztatja, hogy ő is ennek az adminisztrácionális függetlenségének elvi alapján áll. Ép azért, bár beleegyezését adta az Operaház két művésznőjének római szerepléséhez; amikor az Operaház igazgatója és főkarnagya meggyőzték őt arról, hogy a két művésznőt az Operaház nem. tudja nélkülözni, visszavonta a rendelkezést. Bízik abban, hogy a római hangverseny énnek nem fogja kárát látni, mivel művészetünk van már annyira fejlett, hogy elsőrendű erőket Hűd kiállítani. Az Operaház művészi szinvonala* különben emelkedőben van, amiben máris. nagy a része az uj főkarnagynak, akit elsőrendű művészembernek is..mert meg; az operai adminisztrációt tehát a maga invenciójára' és belátására kell bízni. Kéri válasza tudomásulvételét. (Helyeslés jobbról.) Ábrahám Dezső .nem veszi tudomásul a választ, mivel az Operaház igazgatósága azzal az okkal tagadta meg a szabadságolást, liogy a művésznőket nem nélkülözheti; ez az ok pedig nem áll meg. Zichy János gróf hangoztatja, hogy az Operaház adminisztrációjába nem avatkozik be. Ezután Apponyi Albert gróf interpellált a Conrád-ügyben. Kérdezte, hogy hajlandó-e a miniszterelnök a Háznak a közös hadsereg vezérkari főnökének hatásköréről* a közös hadügyminiszterhez és a két honvédelmi miniszterhez való viszonyáról, tüzetes fölvilágosítást adni? Az interpellációkat kiadták a miniszter elnöknek. Az ülésnek két óra után volt vége. Megkezdődnek a Dardanellák blokádja. A londoni török nagykövet azt táviratozta a portának, hogy a római angol nagykövet kormányának azt a kívánságát terjesztette a konzula elé, hogy a háborúnak mielőbb vége vettessék. Anglia rajta lesz, hogy Olaszország flottaakciójának határokat szabjon és hogy' semmiféle politikai érdek ne szenvedjen sérelmet, San Giuliano kijelentette az orosz nagykövetnek, hogy miután az olasz kormány Oroszországnak Tizenhárom éves haramia. — Izgalmas tárgyalásaszegedi járásbíróságon. — (Saját tudósítónktól.) Kemény járású, dacos nézésű, maszatos parasztgyerek ácsorgott szerdán a szegedi járásbíróság folyosóján. Durcásan furakodott az ügyes-bajos dolgát végző emberek közé. Csizmapatkója élesen kopogott a kövön. Visszataszító megjelenése volt, szájából tódult az alkohol szaga. Tizenöt-tizenhat évesnek gondoltuk. — Mi járatban van errefelé? — kérdeztük. — Ammá' csak az én dolgom! — felelte durcás gőggel. Csoportosultak a különös fiu körül, aki folyton mormogott valamit. — No, az istenit, — mondta — hát mi lösz már! Röggelig itt köll már ólálkodni! Egy pirospozsgás asszony csitította a fiút: — Várj már a sorodra, gyerök! Az asszony az anyja volt. Nem mozdult a fia mellől, minden lépését kisérte. — Ide röndölrk az embört, — folytatta a fiu — oszt' még be se engedik! — Ugyan né kajabálj már, még itt is mögszégyöniti az embört, — figyelmeztette az atyja. — Kendnek mindig olyan ráérős a dolga, — felelte. Azután a laiblijából előszedte a dohányzacskóját, cigarettát sodort. Aki csak elébe került, az arcába fújta a füstöt. Egy sápadt arcú, meggörnyedt fiu is volt a folyosón, az anyja ajnározta. — Az a girhes még most is beteg, nem is lesz abból ember! — mondta a sápadt fiúra, aki félénken hátrált. Néhány perc múlva beszólították a társaságot Taschler József dr járásbiró szobájába. — Hogy hívják magát? — kérdezte a fiútól a járásbiró. — iíju Tóth Sándor a nevem. — Hány éves? — Tizenhárom. A fiu azért került a járásbiró elé, ment ebben az évben, junius 29-én mellbe szúrta Csonka Vince tizenöt éves fiut. Az eset a szegedi határban történt, a P/ffi-teiepen. Munkások lakják a telepet, akik a környékbeli falukba, tulnyomólag pedig Szegedre járnak dolgozni. Jó egyetértésben élnek a telepen. Csak Tóth Sándor családja nem egyezett a többiekkel. A Tóth-íiu, a tizenhárom éves Sándor állandóan civakodott a többiekkel. Fiatal kora ellenére iszákos volt, igen sokszor részegen ődöngött a telepen és mindenkibe belékötött. Tiz éves kora óta állandóan kést rejtegetett a csizmaszárában. A legkisebb szóváltásra előrántotta a kést, még az idősebbek is megszaladtak előle. Junius 29-én hat fiu játszadozott a telep kertjében. Váratlanul közibük toppant Tóth Sándor és kikezdett velők. — Takarodjatok innen, mit álltok mindig az utamba! A fiuk kérlelték, hogy hagyjon nekik békét. Az egyik, a tizenöt éves Csonka Vince rászólt: — Talán inkább te kotródnál el innen. — Már, hogy én, — felelte, — abból nem eszel. Dulakodás támadt köztük. Tóth élőrántotta a csizmaszárból a kését és mellbe szúrta — Maga is gyerök, még csak tizenhárom éves! — Az möglöhet, de én más vagyok. Én olyan akarok lenni, mint Rózsa Sándor, az volt a leghirösebb embör! — A legnagyobb betyár. — Hát lögyön betyár az urnák. Mé' nem mondta mög neki. Annyit mondok, hogy én is olyan löszök, talán még hirösebb. — Most már elég volt, hallgasson! — A hallgatást még nem tanultam mög. Nem is löszök vele soha sé jóbarátságba. Én már ilyennek születtem. Az anyja megrántotta a kabátja szélét, hogy hallgasson már. —< Ugyan né nyavalyogjon már, — rivallt az anyjára — ugy félnek, mint a hidegtől. Igyék csak egy kis pálinkát, az majd töszi. A kabátja belső zsebéből kihúzott egy pálinkával telt félliteres üveget és odanyújtotta az anyja szája elé. ; A biró keményen megdorgálta: | — Hogy nevelhették igy a fiut, — mondta i a szülőknek. — Nem azok neveltek, — vágott közbe a | fiu — hanem a föld. Arra mifelénk vagy mögj hunyászkodó szolga lösz az etnbörbül, vagy | ilyen magamfajta. ! — Van ám itt még más is, — folytatta — és rácsapott a csizmaszárra. — Mi van ott? — Hogy mi! Hát ehun van-e! Élesre fent kést húzott ki a csizmaszárból és az ablakon beszűrődő napfényben villogtatta. — Ugv szalad ez az embörben, akárcsak a pálinka, — mondta vigyorogva. A tizenhárom éves haramia után Csonka Vincét hallgatta ki Taschler József dr. Elmondta a megtámadtatása történetét. A járásbiró testi sértés vétségéért tizenöt napi fogházra ítélte a miniatűr Rózsa Sándort, aki még csak most mult tizenhárom éves. — Majd csak elmúlik az a tizenöt nap is! — mondta cinikusan. Ez az itélet fényesen bizonyítja a büntető törvénykönyvünk hiányosságát. Tóth Sándor a 15 nap leülése után meg veszedelmesebb lesz, mint eddig volt. Javítóintézetbe kellene internálni, ahol a legszigorúbb nevelés talán megjavítaná a tizenhárom éves haramiát. A hosszupályi mandátum. A hosszupályi kerületben ma volt a választás. Az ellenzék a kereskedelmi miniszterrel szemben Buza Barna ügyvédet léptette föl Justh-párti programmal, akinek érdekében több függetlenségi képviselő korteskedett a kerületben. A szavazást reggel kilenc órakor Buza Barna választói kezdték meg és csak a késő esti órákban ért véget. A szavazás eredménye: Beöthy László • 818 Buza Barna 586. E szerint Beöthy László kereskedelmi minisztert a hosszupályi kerület 232 szótöbbséggel képviselővé választotta. Rendzavarás egy-két kisebb incidens eszámitásával nem történt.