Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-07 / 281. szám

1911 december 3 DÉI. MAGYARORSZÁG 5 főpróbán egyébként alkalom volt a színház bemutatására is, mely a, maga impozáns mé­reteivel, modern fényes berendezésével és 1110­numéütális díszítésével minden színházi szak­értőt meglepett. A Népopera egyike Európa legnagyobb színházainak, mely háromezer­hatszáz ember befogadására alkalmas. Szin­házi körökben most nagy érdeklődés mutat­kozik a Népopera előadása iránt. Csonkát. A fiu melléből patakzott a vér, mély volt a szúrás. Tizenöt centiimeter hosszú se­bet ejtett a kés. A fiút még most is ápolják, kötés van a mellén. — Miért' szúrta meg a pajtását? — kér­dezte a biró. — Nincs fiókom pajtásom — felelte — gyerök az mind! A képviselőház ülése. (Saját tudósítónktól.) A mai illés első ré­szét a védőerőjavaslat vitája foglalta le, az­után pediig interpelláeiós válaszokat és in­terpellációkat hallgatott meg a Ház, melyek közül Apponyi Albert grófnak a Conrad-vál­ság dolgában a miniszterelnökhöz intézett interpellációja érdeklődést keltett. Választ ma, minthogy a miniszterelnök Bécsben van. Apponyi gróf még nem kaphatott. Az ülésen Návay Lajos elnökölt. A jegyző­könyv hitelesítése után fölolvasták az inter­polációs könyvet, melyben négy uj bejegyzés van. Ezután a Ház a védőerőreform tárgyalásá­nak folytatására tért át. Bizony Ákos nagy politikai hibának mond­ja, hogy a katonai követelésekkel olyan par­lament elé léptek, amelyben a nép széles ré­tegei nincsenek képviselve. A kormány és pártja alaptalanul vádolja az ellenzéket az­zal, hogy megakasztja a parlamenti munkát, hisz a katonai reformon kivül minden simán, sőt gyorsan megy s amire még a legöregebb emberek sem emlékeznek: idejében lesz költ­ségvetése az országnak. A kormány nyári taktikájának szükségszerű következménye volt az obstrukció. Rátér ezután a reform részletes kritikájára. Nem fogadja el a javas­latot. (Helyeslés balról.) A Ház ezután egyszerű szavazással elható rozta, hogy a költségvetés tartamára az ülé­sek idejét egy órával Meghosszabbítja. Ezután a Ház az:interpellációkra tért át. Zichy János gróf vhtllás- és közoktatásügyi miniszter felel Ábrahám Dezsőnek a római hangverseny ügyében előterjesztett interpel­lációjára. Csodálkozik, hogy épen arról az oldalról hangzott föl ez a kérdés, aliol a ta­valyi költségvetési Vitában az operai admi­nisztráció függetlenségét követelték. Hangoz­tatja, hogy ő is ennek az adminisztrácionális függetlenségének elvi alapján áll. Ép azért, bár beleegyezését adta az Operaház két mű­vésznőjének római szerepléséhez; amikor az Operaház igazgatója és főkarnagya meggyőz­ték őt arról, hogy a két művésznőt az Opera­ház nem. tudja nélkülözni, visszavonta a ren­delkezést. Bízik abban, hogy a római hang­verseny énnek nem fogja kárát látni, mivel művészetünk van már annyira fejlett, hogy elsőrendű erőket Hűd kiállítani. Az Operaház művészi szinvonala* különben emelkedőben van, amiben máris. nagy a része az uj főkar­nagynak, akit elsőrendű művészembernek is­..mert meg; az operai adminisztrációt tehát a maga invenciójára' és belátására kell bízni. Kéri válasza tudomásulvételét. (Helyeslés jobbról.) Ábrahám Dezső .nem veszi tudomásul a vá­laszt, mivel az Operaház igazgatósága azzal az okkal tagadta meg a szabadságolást, liogy a művésznőket nem nélkülözheti; ez az ok pe­dig nem áll meg. Zichy János gróf hangoztatja, hogy az Operaház adminisztrációjába nem avatko­zik be. Ezután Apponyi Albert gróf interpellált a Conrád-ügyben. Kérdezte, hogy hajlandó-e a miniszterelnök a Háznak a közös hadsereg vezérkari főnökének hatásköréről* a közös hadügyminiszterhez és a két honvédelmi mi­niszterhez való viszonyáról, tüzetes fölvilágo­sítást adni? Az interpellációkat kiadták a miniszter elnöknek. Az ülésnek két óra után volt vége. Megkezdődnek a Dardanellák blo­kádja. A londoni török nagykövet azt táviratozta a portának, hogy a római angol nagykövet kormányának azt a kívánságát terjesztette a konzula elé, hogy a háborúnak mielőbb vége vettessék. Anglia rajta lesz, hogy Olaszország flottaakciójának határo­kat szabjon és hogy' semmiféle politikai ér­dek ne szenvedjen sérelmet, San Giuliano ki­jelentette az orosz nagykövetnek, hogy mi­után az olasz kormány Oroszországnak Tizenhárom éves haramia. — Izgalmas tárgyalásaszegedi járásbíróságon. — (Saját tudósítónktól.) Kemény járású, da­cos nézésű, maszatos parasztgyerek ácsor­gott szerdán a szegedi járásbíróság folyosó­ján. Durcásan furakodott az ügyes-bajos dol­gát végző emberek közé. Csizmapatkója éle­sen kopogott a kövön. Visszataszító megje­lenése volt, szájából tódult az alkohol szaga. Tizenöt-tizenhat évesnek gondoltuk. — Mi járatban van errefelé? — kérdeztük. — Ammá' csak az én dolgom! — felelte durcás gőggel. Csoportosultak a különös fiu körül, aki folyton mormogott valamit. — No, az istenit, — mondta — hát mi lösz már! Röggelig itt köll már ólálkodni! Egy pirospozsgás asszony csitította a fiút: — Várj már a sorodra, gyerök! Az asszony az anyja volt. Nem mozdult a fia mellől, minden lépését kisérte. — Ide röndölrk az embört, — folytatta a fiu — oszt' még be se engedik! — Ugyan né kajabálj már, még itt is mög­szégyöniti az embört, — figyelmeztette az atyja. — Kendnek mindig olyan ráérős a dolga, — felelte. Azután a laiblijából előszedte a dohány­zacskóját, cigarettát sodort. Aki csak elébe került, az arcába fújta a füstöt. Egy sápadt arcú, meggörnyedt fiu is volt a folyosón, az anyja ajnározta. — Az a girhes még most is beteg, nem is lesz abból ember! — mondta a sápadt fiúra, aki félénken hátrált. Néhány perc múlva beszólították a társa­ságot Taschler József dr járásbiró szobá­jába. — Hogy hívják magát? — kérdezte a fiú­tól a járásbiró. — iíju Tóth Sándor a nevem. — Hány éves? — Tizenhárom. A fiu azért került a járásbiró elé, ment eb­ben az évben, junius 29-én mellbe szúrta Csonka Vince tizenöt éves fiut. Az eset a szegedi határban történt, a P/ffi-teiepen. Munkások lakják a telepet, akik a környék­beli falukba, tulnyomólag pedig Szegedre járnak dolgozni. Jó egyetértésben élnek a te­lepen. Csak Tóth Sándor családja nem egye­zett a többiekkel. A Tóth-íiu, a tizenhárom éves Sándor állandóan civakodott a többiek­kel. Fiatal kora ellenére iszákos volt, igen sokszor részegen ődöngött a telepen és min­denkibe belékötött. Tiz éves kora óta állan­dóan kést rejtegetett a csizmaszárában. A legkisebb szóváltásra előrántotta a kést, még az idősebbek is megszaladtak előle. Junius 29-én hat fiu játszadozott a telep kertjében. Váratlanul közibük toppant Tóth Sándor és kikezdett velők. — Takarodjatok innen, mit álltok mindig az utamba! A fiuk kérlelték, hogy hagyjon nekik bé­két. Az egyik, a tizenöt éves Csonka Vince rászólt: — Talán inkább te kotródnál el innen. — Már, hogy én, — felelte, — abból nem eszel. Dulakodás támadt köztük. Tóth élőrán­totta a csizmaszárból a kését és mellbe szúrta — Maga is gyerök, még csak tizenhárom éves! — Az möglöhet, de én más vagyok. Én olyan akarok lenni, mint Rózsa Sándor, az volt a leghirösebb embör! — A legnagyobb betyár. — Hát lögyön betyár az urnák. Mé' nem mondta mög neki. Annyit mondok, hogy én is olyan löszök, talán még hirösebb. — Most már elég volt, hallgasson! — A hallgatást még nem tanultam mög. Nem is löszök vele soha sé jóbarátságba. Én már ilyennek születtem. Az anyja megrántotta a kabátja szélét, hogy hallgasson már. —< Ugyan né nyavalyogjon már, — ri­vallt az anyjára — ugy félnek, mint a hideg­től. Igyék csak egy kis pálinkát, az majd töszi. A kabátja belső zsebéből kihúzott egy pá­linkával telt félliteres üveget és odanyújtotta az anyja szája elé. ; A biró keményen megdorgálta: | — Hogy nevelhették igy a fiut, — mondta i a szülőknek. — Nem azok neveltek, — vágott közbe a | fiu — hanem a föld. Arra mifelénk vagy mög­j hunyászkodó szolga lösz az etnbörbül, vagy | ilyen magamfajta. ! — Van ám itt még más is, — folytatta — és rácsapott a csizmaszárra. — Mi van ott? — Hogy mi! Hát ehun van-e! Élesre fent kést húzott ki a csizmaszárból és az ablakon beszűrődő napfényben villog­tatta. — Ugv szalad ez az embörben, akárcsak a pálinka, — mondta vigyorogva. A tizenhárom éves haramia után Csonka Vincét hallgatta ki Taschler József dr. El­mondta a megtámadtatása történetét. A járásbiró testi sértés vétségéért tizenöt napi fogházra ítélte a miniatűr Rózsa Sán­dort, aki még csak most mult tizenhárom éves. — Majd csak elmúlik az a tizenöt nap is! — mondta cinikusan. Ez az itélet fényesen bizonyítja a büntető törvénykönyvünk hiányosságát. Tóth Sán­dor a 15 nap leülése után meg veszedel­mesebb lesz, mint eddig volt. Javítóintézetbe kellene internálni, ahol a legszigorúbb neve­lés talán megjavítaná a tizenhárom éves ha­ramiát. A hosszupályi mandátum. A hosszu­pályi kerületben ma volt a választás. Az el­lenzék a kereskedelmi miniszterrel szemben Buza Barna ügyvédet léptette föl Justh-párti programmal, akinek érdekében több függet­lenségi képviselő korteskedett a kerületben. A szavazást reggel kilenc órakor Buza Bar­na választói kezdték meg és csak a késő esti órákban ért véget. A szavazás eredmé­nye: Beöthy László • 818 Buza Barna 586. E szerint Beöthy László kereskedelmi mi­nisztert a hosszupályi kerület 232 szótöbb­séggel képviselővé választotta. Rendzavarás egy-két kisebb incidens eszámitásával nem történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom