Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-30 / 299. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911. december 27. hány százkoronás tételeket sem tudunk kifizetni. Nem vagyunk valami óriási forgalmú intézet, de napi zárlatunk legtöbbször négyötezer, sőt igen sokszor tizenkétezer korona. A Korona- és Hitelszövetkezet nem a mi íiók-alapíitásurite, külön igazgatóásga van, a melybe mi is delegáltunk kettőt. Szóval, drága a pénz, nincs hitel, de azért a betétek január huszonnyolcadikára kifizettődnek. Csak tessék felmondani, felmondani, ami még mindig tűrhetőbb, mintha a pénzről lemondani kellene. Érdekes a bank ötesztendős múltjának története. Öt évvel ezelőtt alapitotta Weisz Sándor. Háromszázezer korona volt az alaptőke, ebből csak kétszáznegyvenezret fizettek be. Németh Sándor földbirtokosnak, a bank első elnökének, potom százezer koronája veszett a bankba, Weisznek Risák Lajos lett az utóda, ő meg nagyszabású homoktéglagyár építésébe vitte bele a bankot, amelynek háromszázhetvenezer koronájába került a gyár s mikor megépült, nem tudott vele mit kezdeni, nem volt vezetősége s nem volt pénz a fönntartásához. Akkor ugy próbálták szanálni a helyzetet, hogy uj részvénytársaságot akartak alapitani a gyárra, de nem sikerült. Most aztán a betétek kifizetésénél a bank pénzügyi zavarai újból akutakká váltak. Bizonyos azonban, hogy maguk a betevők nem károsodnak, mert az adósságokért az igazgatósági tagok, akik jómódú emberek, személyes felelősséget vállaltak. SZÍNHÁZ,_MÖUÉSZET Színházi műsor. Szombaton: Szép Heléna, operett. (Páratlan *jt.) Vasárnap délután: Kis herceg, operett. — Este: Peleskei nótárius, bohózat. Hogy kell darabot irnf? (Saját tudósítónktól.) Egyik előkelő német folyóiratban cikksorozat jelent meg Bernard Shaw tollából: „Hogy kell darabot irni?" cimen. A kiváló drámairó, kit hazáján kivül mindenütt szeretnek, ebben a cikksorozatában, mely duzzad ismeretes szatírájától, azt (igyekszik bizonyítani, hogy a darabirás is ép oly mesterség, mint akármelyik a ma ismertek s elsajátíthatók közül. Shawnak eme kijelentése meglepetésszámba menne, vagy legalább is arra engedne következtetni, hogy egy önmagával meghasonlott zseni igyekszik összerombolni mindazt, amit egy küzdelmekkel teli viszontagságos életen át megépített, ha nem Shaw mondotta volna. Néha azonban hozzá vagyunk szokva hasonló szkeptikus kijelentésekhez, melyeket megfontolással Ítélve, nem tarthatunk másnak, mint egy saját értékét ismerő kiváló talentum negativ, illetve indirekt dicsekvésének. — Először is — mondja Shaw — meg kell 'fogni egy drámai szitucáió ötletét. Ha az ember rendkivül eredetinek tartja az ötletet, pedig Matliuzsálem idejéből való, annál jobb; egészen nyugodtan bele lehet pétdául kezdeni abba a témába, hogy van egy ártatlan ember, akire egy bün látszata nehezedik. Ha az illető ártatlan ember nő, akkor házasságtöréssel kell vádolni. Ha katonáról van szó, akkor azzal kell vádolni, hogy terveket adott el az ellenségnek, pedig a valóságban ugy áll a dolog, hogy a katona egy elragadó kémnő varázsának esett áldozatul, aki ellopta tőle a terveket. A darab sikere majdnem egészen bizonyos, ha a költő csak egy kevéssé ügyes is. Az első szempillantásra megállapíthatjuk már ebből a szemelvényből is, hogy az egész ciklus a mesterhez méltó ravszsággal van összeállítva tökéletes szofista ügyességgel. Gondolat-zsonglőrködése a ciklus első részében kézzel fogható bizonyítékokkal igazolja, hogy a tárgymegválasztáshoz, illetve a helyzet megalapozásához nincs szükség művészi látásra. Ebben talán igaza lehet, bár ez sem kétségtelen, hanem arról, ami fő s mi a mesterembert megkülönbözteti a művésztől, — a motivum kiépítésének módozatairól vajmi keveset árul el. A vigjátékirásról hasonlóképen nyilatkozik, a következőket mondva: — A vigjáték már nehezebb, mint a dráma, mert a vígjátékhoz mégis némi humor és elevenség kell, de az eljárás lényegileg ugyanaz. Ki kell találni először is a félreértést. Ha az ember a félreértéssel elkészült, akkor a kulmináció főpontját az utolsóelőtti felvonás végére kell helyezni. Az első felvonást a jellemek beállításából és a szükséges dolgok elmondásából kell megcsinálni. Mint látjuk, itt is a jellemfestést, mely tulajdonképen alapvető tényező, másodrangú kérdéssé sülyeszti, holott nyilvánvaló, épen az adja meg az irodalom értékét. Hivatkozik Serihere és Sardoura, kik ugyancsak sablonosán csinálták munkáikat s ötletességükkel emelkedtek csak ki a tucatirók közül. (Az ötletesség itt minden bizonynyal nem a szituáció megalapozására vonatkozik.) Azt természetesen ismét elfelejti megjegyezni, hogy jóformán mindkét iró korának Ízlését s nem az irodalmi szempontokat tartotta szem előtt. Ismerve Shawt, fel kell tételeznünk, hogy ezt sem véletlenségből, hanem tendenciózusan teszi. Nagyon is jól tudja ő, hogy az az iró, aki kora szellemi, illetve esztétikai fejlettségének nem áll felette, gyorsabban visszamerül a feledés homályába, mint ahogy előtört az ismeretlenség homályából. Mindent összevetve, Shaw cikksorozata nem más, mint egy zseniális iró nyaktörő eszmefuttatása, mely csupa szellem, csupa ragyogás s mely levetkőztetve még sem egyéb, mint egy dicsőséggel jól lakott ember ingerkedése az éhezőkkel. * Választ a Itisíaludy Társaság. Budapestről jelentik: A Kisfaludy-társaság tagválasztó gyűlésére már megtörténtek a jelölések. Két tagsági liely van üresedésben, egy költői és egy kritikusi, mindegyikre több jelöltjük van a tagoknak; a költő helyére három, a kritikuséra kettő. Az első helyre Molnár Ferenc, Szemere György és Pap Zoltán vannak jelölve, a másodikra Vojnovich Géza és Császár Elemér. Hivatalos irodalmi körökben, Molnár Ferenc és Vojnovich Géza megválasztását veszik biztosra. * Somlay megválik a Nemzeti Színháztól. Szinésztársaságokban csütörtökön M-re kelt, hogy Somlay Artúr, a Nemzeti Szinház fiatal művésze, elégedetlen a 'helyzetével, megválik a színháztól és a Magyar Színházihoz fog sezrződni. Beszéltünk a miivészszel, aki a róla szóló hírt megerősítette. Azt mondotta nekünk, hogy csütörtökön végleg elhatározta, hogy otthagyja a Nemzeti Színházat, ahol nem jól érzi magát. Elhatározását már be lis jelentette Tóth Imre igazgatónak és mihelyt függőben levő ügveit elintézi, felbontja a szerződését. Csütörtökön már tárgyalt a Magyar Szinház igazgatóságával is, mert ehez a színházhoz szeretne visszaszerződni, amelytől épen ihárom évvel ezelőtt vált meg. Lehetséges, hogy Biró Lajos „A rablólovag" cimü uj darabjának főszerepét már ő fogja játszani a Magyar Színházban. * Kamarajáték a Várszínházban. Budapestről jelentik: A Kamarajáték Társulat Szilveszter estéjén nem tart előadást. Ezért Csehov: A sirály cimü négy felvonásos drámája január 7-ikén, vasárnap, este 6 órakor ikerül először szinre. A kamarajáték nagy érdeklődéssel várt bemutatója után januárban és februárban a következő darabokat hozza szinre: Timár Béla: A munka, Strindberg: A pajtások, Heyermanns: A szolgáló, Jules Renard: Pirók, Schnitzler: Mici grófnő, Wedekind: Lulu. * Délutáni előadások. A szegedi szinbáz vezetősége ugy vasárnap, míint hétfőn délután népszerű darabokkal igyekszik kedvezni a közönségnek. Vasárnap délután három órai kezdettel a Kis herceg kerül előadásra, hétfőn délután pedig a Sárga liliom. Mindkét darab ismeretes már a szegedi közönség előtt. Téli toillette-különlegességek. Az a hölgy, aki az idén télen széles hermelinsált vásárol, ráadásul leckét is kap reá. Megtanítják őt arra, hogy és miként használható ez az annyira keresett divatcikk. Mert a divatos szőrmesál valóságos Fregoli s a legkülönbözőbb ruhadarabbá változtatható át. Egy egyetlen tü segélyével boleróvá, ujjnélküli kabátkává, gallérrá, pólyszalaggá alakul át s viselője, aki ugy indult el vele jsétautjára, mintha a becsületrend nagykeresztjét kötötte volna fel, egy teljesen alakot változtatott manteletben térbet vissza. Az invenció s az egyéni izlés tökéletesen szabadon érvényesülbet. Ha a sál nem túlságosan széles, ugy egyik csücskét a balvállon 'át hátravethetjük s a jobbkézzel újra felfogjuk s előrehuzzuk. A széles directoire-sálok szimetria nélkül csúsznak le a két vállra, mig a muff erősen a derékhoz nem szorítja őket. Aki vissza nem retten az eredetiségtől, az seallel szegett hermelinsált hord, amelynek hátrészébe farkoeskákkal körülvett sealék van beledolgozva. A széles skunks-szegé)lyek is kedveltek, valamint a hermelinnel szegett bódók, cibetmacskák, oprosumok és marderek. A szép kényes chinchillát még mindig mellőzik, de annál jobban kedvelik a rókákat, melyek bizony hamarosan elkopnak és hullatják bosszú szőrüket. Nagyon iszépek a szines bársonyszalagok, melyeket szőrmével szegetten viselnek sál- és muffalakban. Páris legutóbbi újdonsága azonban a selyemvirággal diszitett kucsma és muff. Sötét skunkson sárga napraforgót láttunk. A (Szirmok mind nehéz libertiből készültek és sötét és világos árnyalatokban voltak egymáshoz fűzve. Hermelinen nagyon jól festett egy szürkés-lila tónusban tartott bazsarózsa s fekete rókán egy fehér selyemből varrott óriási árvácska vörösesbarna kebelylyel. A legújabb muff ok közé tartoznak a levélalakuak. A felső részre boruló csücske mint a boríték nyitható fel s alatta mély zseb van a pénztárca és zsebkendő számára. A patentet, melylyel záródik, gyakran egy pecsétre emlékeztető lapos piros bársony gomb jelzi: Egy hírneves szalon utolsó modelljei közé tartozik egy fekete roj tokkal diszitett hermelin kosztüm. A kabátkán és a tunikaszerü szoknyán az állatbőrök majd hoszában, majd keresztben vannak alkalmazva s a kabátot összetartó két nagy paszománygomb alól hosszú bojt függ alá. Egy másik csodaszép modell szintén rojttal van diszitve. Estélyi köpeny ez, mely művészies összeállítása által tűnik fel. Anyagja bermelin és seal. Az elülső szinü szőrmecsikok oly finom kidolgozásban vannak összeállítva, hogy sávozott bársony benyomását keltik. A nyakkivágáson széles fehérróka gallér fut körül. Színházlátogatók számára lenge tüll-muffok készülnek szőrmevirágokkal, melyeknek kelyhében ékkövek csillognak. Ezek az utolsó újdonságai az ötletekben kifogyhatatlan téli divatnak.