Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-30 / 299. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG 1911. december 27. hány százkoronás tételeket sem tudunk kifi­zetni. Nem vagyunk valami óriási forgalmú intézet, de napi zárlatunk legtöbbször négy­ötezer, sőt igen sokszor tizenkétezer korona. A Korona- és Hitelszövetkezet nem a mi íiók-alapíitásurite, külön igazgatóásga van, a melybe mi is delegáltunk kettőt. Szóval, drága a pénz, nincs hitel, de azért a betétek január huszonnyolcadikára kifizet­tődnek. Csak tessék felmondani, felmondani, ami még mindig tűrhetőbb, mintha a pénzről lemondani kellene. Érdekes a bank ötesztendős múltjának tör­ténete. Öt évvel ezelőtt alapitotta Weisz Sán­dor. Háromszázezer korona volt az alaptőke, ebből csak kétszáznegyvenezret fizettek be. Németh Sándor földbirtokosnak, a bank első elnökének, potom százezer koronája veszett a bankba, Weisznek Risák Lajos lett az utó­da, ő meg nagyszabású homoktéglagyár épí­tésébe vitte bele a bankot, amelynek három­százhetvenezer koronájába került a gyár s mikor megépült, nem tudott vele mit kezdeni, nem volt vezetősége s nem volt pénz a fön­ntartásához. Akkor ugy próbálták szanálni a helyzetet, hogy uj részvénytársaságot akartak alapitani a gyárra, de nem sikerült. Most aztán a betétek kifizetésénél a bank pénzügyi zavarai újból akutakká váltak. Bizonyos azonban, hogy maguk a betevők nem károsodnak, mert az adósságokért az igazgatósági tagok, akik jómódú emberek, személyes felelősséget vállaltak. SZÍNHÁZ,_MÖUÉSZET Színházi műsor. Szombaton: Szép Heléna, operett. (Páratlan *jt.) Vasárnap délután: Kis herceg, operett. — Este: Peleskei nótárius, bohózat. Hogy kell darabot irnf? (Saját tudósítónktól.) Egyik előkelő német folyóiratban cikksorozat jelent meg Bernard Shaw tollából: „Hogy kell darabot irni?" ci­men. A kiváló drámairó, kit hazáján kivül mindenütt szeretnek, ebben a cikksorozatá­ban, mely duzzad ismeretes szatírájától, azt (igyekszik bizonyítani, hogy a darabirás is ép oly mesterség, mint akármelyik a ma is­mertek s elsajátíthatók közül. Shawnak eme kijelentése meglepetésszám­ba menne, vagy legalább is arra engedne kö­vetkeztetni, hogy egy önmagával meghason­lott zseni igyekszik összerombolni mindazt, amit egy küzdelmekkel teli viszontagságos életen át megépített, ha nem Shaw mondotta volna. Néha azonban hozzá vagyunk szok­va hasonló szkeptikus kijelentésekhez, me­lyeket megfontolással Ítélve, nem tarthatunk másnak, mint egy saját értékét ismerő ki­váló talentum negativ, illetve indirekt di­csekvésének. — Először is — mondja Shaw — meg kell 'fogni egy drámai szitucáió ötletét. Ha az ember rendkivül eredetinek tartja az ötle­tet, pedig Matliuzsálem idejéből való, annál jobb; egészen nyugodtan bele lehet pétdául kezdeni abba a témába, hogy van egy ártat­lan ember, akire egy bün látszata nehezedik. Ha az illető ártatlan ember nő, akkor házas­ságtöréssel kell vádolni. Ha katonáról van szó, akkor azzal kell vádolni, hogy terveket adott el az ellenségnek, pedig a valóságban ugy áll a dolog, hogy a katona egy elragadó kémnő varázsának esett áldozatul, aki ellop­ta tőle a terveket. A darab sikere majdnem egészen bizonyos, ha a költő csak egy kevés­sé ügyes is. Az első szempillantásra megállapíthatjuk már ebből a szemelvényből is, hogy az egész ciklus a mesterhez méltó ravszsággal van összeállítva tökéletes szofista ügyességgel. Gondolat-zsonglőrködése a ciklus első részé­ben kézzel fogható bizonyítékokkal igazolja, hogy a tárgymegválasztáshoz, illetve a hely­zet megalapozásához nincs szükség művészi látásra. Ebben talán igaza lehet, bár ez sem kétségtelen, hanem arról, ami fő s mi a mes­terembert megkülönbözteti a művésztől, — a motivum kiépítésének módozatairól vajmi keveset árul el. A vigjátékirásról hasonlóképen nyilatko­zik, a következőket mondva: — A vigjáték már nehezebb, mint a dráma, mert a vígjátékhoz mégis némi humor és elevenség kell, de az eljárás lényegileg ugyanaz. Ki kell találni először is a félreér­tést. Ha az ember a félreértéssel elkészült, akkor a kulmináció főpontját az utolsóelőtti felvonás végére kell helyezni. Az első felvo­nást a jellemek beállításából és a szükséges dolgok elmondásából kell megcsinálni. Mint látjuk, itt is a jellemfestést, mely tulaj­donképen alapvető tényező, másodrangú kér­déssé sülyeszti, holott nyilvánvaló, épen az adja meg az irodalom értékét. Hivatkozik Serihere és Sardoura, kik ugyancsak sablo­nosán csinálták munkáikat s ötletességükkel emelkedtek csak ki a tucatirók közül. (Az ötletesség itt minden bizonynyal nem a szituáció megalapozására vonatkozik.) Azt természetesen ismét elfelejti megjegyezni, hogy jóformán mindkét iró korának Ízlését s nem az irodalmi szempontokat tartotta szem előtt. Ismerve Shawt, fel kell tételez­nünk, hogy ezt sem véletlenségből, hanem tendenciózusan teszi. Nagyon is jól tudja ő, hogy az az iró, aki kora szellemi, illetve esz­tétikai fejlettségének nem áll felette, gyor­sabban visszamerül a feledés homályába, mint ahogy előtört az ismeretlenség homá­lyából. Mindent összevetve, Shaw cikksorozata nem más, mint egy zseniális iró nyaktörő eszmefuttatása, mely csupa szellem, csupa ragyogás s mely levetkőztetve még sem egyéb, mint egy dicsőséggel jól lakott ember ingerkedése az éhezőkkel. * Választ a Itisíaludy Társaság. Buda­pestről jelentik: A Kisfaludy-társaság tag­választó gyűlésére már megtörténtek a jelö­lések. Két tagsági liely van üresedésben, egy költői és egy kritikusi, mindegyikre több je­löltjük van a tagoknak; a költő helyére há­rom, a kritikuséra kettő. Az első helyre Mol­nár Ferenc, Szemere György és Pap Zoltán vannak jelölve, a másodikra Vojnovich Géza és Császár Elemér. Hivatalos irodalmi körök­ben, Molnár Ferenc és Vojnovich Géza meg­választását veszik biztosra. * Somlay megválik a Nemzeti Szín­háztól. Szinésztársaságokban csütörtökön M-re kelt, hogy Somlay Artúr, a Nemzeti Szinház fiatal művésze, elégedetlen a 'hely­zetével, megválik a színháztól és a Magyar Színházihoz fog sezrződni. Beszéltünk a mii­vészszel, aki a róla szóló hírt megerősítette. Azt mondotta nekünk, hogy csütörtökön vég­leg elhatározta, hogy otthagyja a Nemzeti Színházat, ahol nem jól érzi magát. Elhatá­rozását már be lis jelentette Tóth Imre igaz­gatónak és mihelyt függőben levő ügveit el­intézi, felbontja a szerződését. Csütörtökön már tárgyalt a Magyar Szinház igazgatósá­gával is, mert ehez a színházhoz szeretne visszaszerződni, amelytől épen ihárom évvel ezelőtt vált meg. Lehetséges, hogy Biró La­jos „A rablólovag" cimü uj darabjának fő­szerepét már ő fogja játszani a Magyar Szín­házban. * Kamarajáték a Várszínházban. Buda­pestről jelentik: A Kamarajáték Társulat Szilveszter estéjén nem tart előadást. Ezért Csehov: A sirály cimü négy felvonásos drá­mája január 7-ikén, vasárnap, este 6 órakor ikerül először szinre. A kamarajáték nagy érdeklődéssel várt bemutatója után január­ban és februárban a következő darabokat hozza szinre: Timár Béla: A munka, Strind­berg: A pajtások, Heyermanns: A szolgáló, Jules Renard: Pirók, Schnitzler: Mici gróf­nő, Wedekind: Lulu. * Délutáni előadások. A szegedi szinbáz vezetősége ugy vasárnap, míint hétfőn dél­után népszerű darabokkal igyekszik ked­vezni a közönségnek. Vasárnap délután há­rom órai kezdettel a Kis herceg kerül elő­adásra, hétfőn délután pedig a Sárga liliom. Mindkét darab ismeretes már a szegedi kö­zönség előtt. Téli toillette-különlegességek. Az a hölgy, aki az idén télen széles herme­linsált vásárol, ráadásul leckét is kap reá. Megtanítják őt arra, hogy és miként hasz­nálható ez az annyira keresett divatcikk. Mert a divatos szőrmesál valóságos Fregoli s a legkülönbözőbb ruhadarabbá változtat­ható át. Egy egyetlen tü segélyével boleróvá, ujjnélküli kabátkává, gallérrá, pólyszalaggá alakul át s viselője, aki ugy indult el vele jsétautjára, mintha a becsületrend nagyke­resztjét kötötte volna fel, egy teljesen alakot változtatott manteletben térbet vissza. Az invenció s az egyéni izlés tökéletesen szabadon érvényesülbet. Ha a sál nem túlsá­gosan széles, ugy egyik csücskét a balvállon 'át hátravethetjük s a jobbkézzel újra felfog­juk s előrehuzzuk. A széles directoire-sálok szimetria nélkül csúsznak le a két vállra, mig a muff erősen a derékhoz nem szorítja őket. Aki vissza nem retten az eredetiségtől, az seallel szegett hermelinsált hord, amely­nek hátrészébe farkoeskákkal körülvett seal­ék van beledolgozva. A széles skunks-szegé­)lyek is kedveltek, valamint a hermelinnel szegett bódók, cibetmacskák, oprosumok és marderek. A szép kényes chinchillát még mindig mellőzik, de annál jobban kedvelik a rókákat, melyek bizony hamarosan elkop­nak és hullatják bosszú szőrüket. Nagyon iszépek a szines bársonyszalagok, melyeket szőrmével szegetten viselnek sál- és muff­alakban. Páris legutóbbi újdonsága azonban a se­lyemvirággal diszitett kucsma és muff. Sö­tét skunkson sárga napraforgót láttunk. A (Szirmok mind nehéz libertiből készültek és sötét és világos árnyalatokban voltak egy­máshoz fűzve. Hermelinen nagyon jól festett egy szürkés-lila tónusban tartott bazsarózsa s fekete rókán egy fehér selyemből varrott óriási árvácska vörösesbarna kebelylyel. A legújabb muff ok közé tartoznak a levélala­kuak. A felső részre boruló csücske mint a boríték nyitható fel s alatta mély zseb van a pénztárca és zsebkendő számára. A paten­tet, melylyel záródik, gyakran egy pecsétre emlékeztető lapos piros bársony gomb jelzi: Egy hírneves szalon utolsó modelljei közé tartozik egy fekete roj tokkal diszitett her­melin kosztüm. A kabátkán és a tunikaszerü szoknyán az állatbőrök majd hoszában, majd keresztben vannak alkalmazva s a kabátot összetartó két nagy paszománygomb alól hosszú bojt függ alá. Egy másik csodaszép modell szintén rojttal van diszitve. Estélyi köpeny ez, mely művészies összeállítása által tűnik fel. Anyagja bermelin és seal. Az elül­ső szinü szőrmecsikok oly finom kidolgozás­ban vannak összeállítva, hogy sávozott bár­sony benyomását keltik. A nyakkivágáson széles fehérróka gallér fut körül. Színházlátogatók számára lenge tüll-muf­fok készülnek szőrmevirágokkal, melyeknek kelyhében ékkövek csillognak. Ezek az utolsó újdonságai az ötletekben kifogyhatatlan téli divatnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom