Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-28 / 297. szám

sázponti szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, 1=3 Korona-utca IS. szám t=u budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház-utca 3. szám c=a ELŐFIZETESI AR SZEüEDEfi egész évre . i\ 24'— félévre ... R 12' negyedévre . K 6-— egy itónapra R 2' Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre R 28'— félévre . . . R 14'— negyedévre. R V— egy hónapra R 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEFON-SZAB: Szerkesztőség 305 iwadóhivatal 836 Interurbán 3U5 Budapesti szerkesztőse^ telefon-száma 128—12 s i » 'ti. 19i1 II. évfolyam, 297. szám Csütörtök, december 28 Elégia. Dunaadonyban ravatalán pihen gróf Zichy Nándor, a néppárt vezére. Egy nagy, történelmi család áilja körül és feléje száll az ország sok ezer katolikusának nehéz és fanatikus sóhajtása. Héroszt vesztettek ei benne, aki két évtizeddel ezelőtt az egyház lobogóját kivarrta a reakciós politika gyűlölködő szineivel és azóta véres kardként hordozta körül széles Magyarországon. Nagy eredményeket a politika terén nem ért el, de amikor rászakadt az aggság és kiesett kezéből a kard, mások kapták föl és a politikai életből átvitték rejtettebb és kevésbé ellenőrizhető társadalmi viszonylatokba, ahol épen napjainkban gazdag aratása van Zichy Nándor eszméinek. Halálát ép ez a fájdalmas tény, a klerikálizmusnak egyre merészebb és elszántabb térfoglalása emeli a napi események fölé. Ő elvetett egy magot, mondhatni kísérleti magot, amelynek gyümölcseit csak fanatikus lelkének tiszteletreméltó extázisában remélhette, mert a magyar rög sohasem volt hálás talaj a rideg felekezeti politika számára. A magot az öreg kertész befúrta az anyaföldbe és első termése: a néppárt volt. Eleintén fattyú és csenevész, később a féktelen izgatás néhány uj hajtást nevelt, majd a bürköt a kormányképesség prepotenciájával aggatta tele, de hamarosan elmúlt ez a biztató napsugár is és ma már a Zichy Nándor csemetéje szinte végnapjait éli. A néppártot már évek óta nem veszi komolyan a magyar politikában senki. Eredeti programját, amelyért lett: az egyházpolitikai törvények revíziójának követelését kormányralépése idején szögre akasztotta és a bukás után örült, hogy a diszes programot szerencsésen megette a rozsda és nem tudja többé a szögről lekaparni. Legalább megszabadult íőle.keresztre feszíthette kedvenc gyermekének gyilkosan ölelő karjait. De talpra állni még igy sem tudott. A Héderváry-kormány szerencsés inspirációval megtizedelte a fekete lovagok táborát és a tizenhármak törpe csapata mint elátkozott szikla áll ma a nagy munkapárti tenger partjain. A legszívósabb darabok leváltak róla, a két Rakovszky az imént hagyta ott a meddő hepciáskodás pártját és már kacsintgat a munkapárti tengeren a kormányképesség szirénjei felé. Rakovszkyéket még követni fogják mások is és Zichy Nándort a szép túlvilágon nem fogja sokáig váratni drága gyermeke, a néppárt. Ezen ponton tehát a legnagyobb nyugalom töltheti el minden magyar hazafi lelkét. De ránk les a másik árnyék, a társadalmi métely egyre hatalmasodó folyamata. Minden képzelhető területen, kulturában, irodalomban, művészetben, gazdasági életben titkos erők munkálnak az egészséges fejlődés megállításán. Napnap után hihetetlennek látszó esetek kerülnek nyilvánosságra és a hátunk borzong a gondolattól: hány száz és ezer eset marad mindvégig elrejtve a nyilvános ellenőrzés elől. Sokszor zavarban vagyunk, hogy fölvüágosult agyunknak melyik reteszében keressünk megértést az egészen különös és kalandos jelenségek számára. Mintha a középkor sírjai megnyíltak volna és előbújt múmiák fagyos karjai nyúlnának bele társadalmi életünkbe, családi szentélyünkbe, közintézményeinkbe és az emberszeretet nagy alkotásaiba, hogy romboljanak és gyűlölséget szitsanak. Hányan vannak, akik tisztelik a babonát, félnek a kisértetektől és kísértésbe esnek! Hány nemes lélek és békés hajlandóság veti magát a titokzatos karok közé és hány nyíltszívű, megbízható, haladni vágyó ember válik miattuk gyáva szemforgatóvá! Ma még csak kezdetén van ez az aknamunka, de ha még soká nézzük összetett kézzel, hálójába keríti az egész társadalmat és a modern fejlődés nagyszerű eszméi csak bakókat találnak majd Magyarországon és nem — ugy, mint régen — apostolokat, akik a Nyugat pompás eszmetermését tovább adják a Kelet felé. A kis Erna. Irta Sugár Géza. — Talán önző célokat fogsz látni abban, amit most mondani fogok, de — ha majd meggondolod jó! a dolgot, meg fogsz győződni róla, kis Erna, hogy önzetlenül, őszintén beszéltem veled, mint jó barát, a jó baráttal. És a kis Erna, mintha már tudta volna, hogy megint morálprédikáció következik, elfordult, kelletlen,arcot vágva unottan mondta, hogy elkezdhetem. — Gyakran jártam föl a kis Ernához és gyakran beszélgettem ilyenekről vele. Megszoktam a Viselkedését, mellyel az ilyen erkölcsi prédikációkat fogadta. Gyakran jártam föl hozzá. Vonzott ennek a kis táncosnőnek a romlottságában rejlő gyerekes őszintesége, a romlottságának a nem tudása, a jósága, vidámsága, a könynyelmüsége. És szép is volt. Aranyos kis szája, édes görbületeivel, folyton mosolygó szemei, melyben minden, csak asszonyi raffineria nem volt található. Rá néztem. Tudtam, hogy csak a beszéd elejét veszi kelletlenül, aztán nyugodtan hallgatni fog, s igazat ad nekem. Hiszen csak 18 éves volt! — Kis Erna, ugy-e elhiszed, 'hogy a te érdekedben beszélek. Hiszen köztünk már csak egy pár nap kedves emléke — és csak pajtási viszony van. Nézd kis Erna, te ezt az életet tovább igy nem folytathatod. Ez a végleges romlásba vezet. A végleges romláson kivül két ut van előtted. Vagy visszafordulni, vagy ezen az uton maradni bá'r, de akkor — magasra vinni. Visszafordulni aligha tudsz már. A véred, a temperamentumod nem engedi. És nem is kell! Ez ugy sem lenne tartós. És, ha jól érzed magad mostani életedben, maradj, igy jobb, igy is boldog lehetsz. És ez az, amiről beszélni akarok. Igen, maradj ezen az uton — kokott-ut —, igy 'hivjáik a te utadat! Csakhogy ezen az uton is vannak fokozatok. És ezen a pályán is van boldogság és boldogtalanság és ezen a pályán is vannak kicsik és nagyok, szegények és gazdagok — mert ezen a pályán is szükség van észre, — ezen a pályán még többre, — aszszonyi észre. Nem tudok elitélni egy kokott-ot addig, mig nem ismerem, még talán akkor sem, ha ismerem. Ez a vér! Mindig esak a vér! Mint, ahöírv nekem szenvedélyem az orvosi pálya, ugy neked ez a pálya. Engem a vérem kerget arra a pályára, téged a véred erre, a tiédre. Az embernek a pályá'ja, melyet szabadon választott; az ő élete, az ő lénye, az ő jelleme, a vére. Csak ezen, csak ebben és ez által tud élni! De nem nyújtom hosszura; hallgass nyugodtan, mindjárt kész leszek. Kis Ernám — maradj ezen a pályán — de,, vidd magasra! Nézd most már egy hónap óta nincs szerződésed és előre láthatólag még nagyon soká nem is lesz. Pénzed nincs. Most ajánlottak egv szerződést, amit könnyelműségeddel eljátszottál. Most itt állsz, pénz és szerződés nélkül. Te tudod jól, hogy melyik lépés, következik ez után. És ennék jönni kell!. Mindegy most már. És most figyelj. Ne nevezz tapintatlannak, inkább tapasztaltnak ás gondolj arra, hogy te a te tizennyolc éveddel még rái szorulsz a tanácsra. Mit gondölsz, kis Erna, a közül a tiz-tizenöt férfi közül, akik oly könnyen és oly nagyon, nagyon olcsón jutottak a te legnagyobb kegyeidbe, ezalatt a néhány hét alatt, egy mámoros, pezsgős vacsora árán némelyik, lesz-e egy is, aki, ha azt mondod neki —; szükségben vagyok, segíts ki száz frankkal —, nem-e kétségbeesett arccal fogja mondani; — kedves kis Ernám, én magam is pillanatnyi pénzzavarban vagyok. Ha pedig ad, ugy ez neked keserűbb lesz, mintha nem adott volna. És tudod miért? Csak a forrna miatt. Mert a forma itt a szerencsétlen. Jaj neiked, iha ad! Amennyit ad. annyira vagy taksálva — ezentúl annyi az árad. Mert ennek a férfinak vaunak barátai és a barátainak szintén varrnak barátai, és ezeknek szintén! És te SZÓD vagy, feltűnő, az emberek hamar érdeklődnek irántad és kapják a választszáz frank!