Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-28 / 297. szám

DELMAGYARORSZAG Fájdalom látni ezt a rohamos destrukciót. A Zichy Nándor ültette mag nem meddő már, hanem dus gyümölcsöket terem. Tudjuk, százezrek és milliók vannak ma is a magyar katolikusok soraiban, akiknek asztalára még nem került soha ezekből a gyümölcsökből. De annyian ajánlják, rafíinált és minden hájjal megkent ágensek, hogy a mérges termésnek előbb-utóbb nagy piaca lesz. Magyarország lesz a szeme-világa a sorvadó pápai hatalomnak. És ha már a vezér ravatala fölött sóvár elégia hangzik, a sirján egykoron egy megtévesztett nemzet fekete processziója fog ódákat zengeni 11. L. A kormány és a városok. — A miniszterelnök leirata Szegedhez. — (Saját tudósítónktól.) Terjedelmes leirat érkezett .szerdán Szegedre Khuen-Héderváry Károlly gróftól, a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöktől: A leirat arról tudatja a várost, hogy a miniszter a városok segélyezésére az állami költségvetésbe fölvett hiáirom millió 'koronának harmadik és eddig még föl nem osztott millióját most fölosztotta és Szeged részére hétezerötszáz koronát utalt ki Megjegyzi a leirat azt is, hogy ennek az összegnek a hovafordításáról a közgyűlés szabadon határozhat és a határozat miniszteri jóváhagyást nem igényel. Értesülésünk szerint a leirattal, illetve a kiutalt hétezerötszálz korona hovaford'itásának a kérdésével legközelebb foglalkozik már a közgyűlés, amely elé megfelelő javaslatot terjeszt a tanács. A miniszterelnök leirata részletesen foglalkozik azzal a törvényjavaslattal is, amelynek tervezete a befejezéshez közel áll és amely szabályozza a városok állami segélyezésének a kérdését. Megjegyzi a miniszterelnök, hogy a mostani parlamenti viszonyok miatt ia javaslatot nem lehet a képviselőházban letárgyaltaim. A javaslat szerint a városok részére kiutalandó államsegély rendeltetése nem lesz megjelelölve és a vároMost ez keserű a szükségben, de a szükség elnyomja ezt a keserűséget, a lenyügző szükség kielégitése felett való öröm, nem engedi ezt a keserűséget a maga nagyságában érezni, — de később, mikor már nem is anyliyira a pénz fog hajtani, hanem a vér, miikor egyszer ez akarja magát élvezni — maga magáért — akkor ez még keserűbb lesz. Majd ekkor is a szokott áradat akarják fizetni. Látod kis Erna! Ez az! Ez még mindig csak bevezetés volt! Ezek a férfiak, akik a te kegyeidet élvezték, akik oly könnyen jutottak hozzád, egymás után, ép olyan könnyen dobnak el. Egy két nap, könnyen ment — gyerünk tovább. Ezeknek volt egyszer ötven-száz frank kidobni valójuk. Pezsgő, vacsora, mámor, szerelem! Élveztek, kiélveztek és 'tovább mennek. És te itt állsz, a fejed még mámoros a vig éjszakától és már el vagy dobva és nem tudod még, mit és hol fogsz vacsorázni. Lesz-e vacsorád? A zsebed üres — szegény vagy! El vagy dobvai Egy vacsora, egy kis pezsgő, egy kis mámor és már el vagy dobva! Megint koldus vagy. Kis Ernám! Még van idő, nem a visszafordulásra, hanem ezen az uton a — boldogságra. Tudod melyik eszköz vezet oda? Az asszonyi, a kokott-ravaszság. Válassz egy férfit. Egyet, aki birja pénzzel sok minden korlátozás nélkül rendelkezhetnek a pénz hovaforditása fölött. A miniszterelnök leirata, amely e«-" régóta húzódó kérdést teljesen megvilágít, igy 'hangzik: Az 1911. évi állami költségvetésben a városok segélyezésére előirányzott három millió koronából az 1911. évi julius hó 27-én kiadott rendeletemmel kétmillió koronát utalványoztam ki. Egyidejűleg kijelentettem, hogy a lehetőséghez képest még ebben az évben törvényjavaslatot szándékozom előterjeszteni, mely a városok állami segélyezésének kérdését is szabályozni fogja. Kijelenhettem továbbá, hogy a harmadik millió koronából az egyes városok részére jutó segélyösszeg megállapításánál 'az állami segély bováforditásáról is rendelkező törvény lesz az irányadó. A törvényjavaslat tervezete a befejezéshez közel van. Mivel azonban a jelenlegi parlamenti viszonyok között nem lehet azt az időpontot meghatározni, melyben a törvényhozás akarata az emiitett kérdésben megnyilvánulhat: az 1911. évre költségvetésileg engedélyezett segélyösszegnek a városok rendelkezésére bocsátását a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedéséig elhalasztani nem kivánom. Ennélfogva az idézett számú rendeletemmel az 1911. évre kiutalványozott államsegély kiegészítéséül, a törvénytervezet alapelveinek figyelembe vételével hétezerötszáz koronát jelen szám alatt kiadott rendeletemmel az ottani kir. adóhivatalnál kiutalványoztam. Felhivom a város közönségét, hogy a most kiutalványozott segélyösszegnek a pénztárnok és ellenőr által aláirt és a polgármester vagy helyettes által láttamozott nyugtára való felvétele és a házipénztári számadásba való bevételezése iránt intézkedjék. Az ezúttal kiutalványozott összegnek felhasználására nézve a következőkről értesi,tem: A törvényhozás elé — a többek között — azt a javaslatot szándékozom terjeszteni, hogy az államsegély a rendeltetés megjelölése nélkül utalványoztassék ki a városok részére, vagyis az állami segélyösszeg felhasználása tekintetében a városok korlátozva ne legyenek. Viszont azonban, ugyancsak a törvényjavaslat értelmében a városok feladata lenne, hogy közigazgatási alkalmazottaik (tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet) ré— és ezzel az egygyel szemben fékezd a véred, legalább egy hónapig. Hagydd kérni, könyörögni, kínlódni — de tartsd magad! Tartsd magad, ha lehet, még tovább, ameddig birod. És akkor — ennek az egy férfinak is vannak barátai, a barátainak szintén vannak barátai és ezeknek szintén ... és te haladsz. fölfelé. És addig, amig a véred, fékezni tudod ezzel a férfivel szemben, de egész bizonyosan addig, gondoskodj szép lakásról, ékszerről — gondoskodj ekszisztenciádról. Csak az anyagi előnyeidet nézd! De addig, mig a véred fékezni tudod! Akkor a forma szerencsés! És a forma: az itt minden! Akkor még nem a szerelmedet fizette meg a férfi — akkor még a te rád költött pénzt apró figyelmességnek nevezi, mely őt a 'hódításban, a te meghódításodban segítette, nem fizette meg a szerelmedet, — ostromolt minden eszközzel és — „meghóditott". Mert a férfiak oly nagyon naivak! És akkor nem kell majd hónapos szobában laknod és nem ikell majd egy mámoros, pezsgős vacsora után azon gondolkodni, mi lesz holnap vacsorára? Nem kell majd érezned megaláztatást, megvetést, megbélyegzést, vagy legalább is soha sem fogják az emberek ezt éreztetni veled . . . ... Ne sirj kis Ema . . . Ugy lesz, ahogy mondtam. És te akkor még boldog leszel. I 1911. december 28. szére a törvényhozás által megállapítandó illetményeket feltétlenül biztosítsák. Ezeket az elveket tartva szem előtt, kijelentem, hogy az ezúttal kiutalványozott öszszeg felhasználása tárgyában hozandó városi közgyűlési határozat felsőbbhatósági jóváhagyást nem igényel és azt csak felebbezés esetén kell felterjeszteni. Kikötöm azonban, hogy amennyiben a város által közigazgatási alkalmazottjai részére kiszolgáltatott illetmények — az 1911. évre már előbb kiutalványozott államsegélyből engedélyezett pótlékok beszámításával — a 62000/1910. szám alatt kiadott körrendeletemmel megállapított mértéket még el nem érnék: akkor a most kiutalványozott 7500 korona, illetőleg ennek az összegnek a jelzett célra szükséges része a közigazgatási tisztviselők, segéd- és kezelőszemélyzet fizetésének és lakpénzének kiegszitésére fordittassék. Amennyiben pedig az a közgyűlési határodat, melyet az 1911. évre már előzőleg kiutalványozott államsegély felhasználása ügyében hozzám fel kell terjeszteni; az egyes tisztviselők pótlékának megállapítására vonatkozó részében felülvizsgálatom rendjén esetleg változást szenved: ezt a változtatást az ezúttal kiutalványozott államsegélyből engedélyezendő pótlékok számszerű megállapításánál is figyelembe kell venni és megfelelően érvényesíteni. Végül megjegyzem, hogy a törvénytervezet az egyes városoknak az államsegélyből való további részletezésénél alapul veszi azokat a jellegzetes adatokat, igy többek között a vagyont, pótadót, az alkalmazottak illetményeit, az igénybevett és az igénybevehető erőforrásokat, a teherviselő képességet, a meglevő és hiányzó városi közintézményeket, a lakosság áldozatkészségét, amelyek egymáshoz viszonyitás utján az egyes városoknak az állami támogatásra való reászorultságát, illetőleg azoknak anyagi erejét, mai fejlettségét és további fejlődésképességét feltüntetik. A törvénytervezet ezen alapelvét kivántam érvényre juttatni, midőn a harmadik millió koronából a kedvezőtlenebb viszonyok között levő városokat — a rendelkezésre álló összes adatok és a méltánylást érdemlő körülmények beható mérlegelésével aránylag nagyobb segélyben részesítettem. A városok jogosult érdekeinek kielégítéséről az államsegélyen kivül egyéb törvényhozási intézkedések kezdeményezésével, ezek között első sorban a városi rendőrségeknek korszerű fejlesztése utján óhajtok gondoskodni, ami pénzügyi kihatásában különösen a nagyobb és vagyonosabb városok szempontjából lényegesen tehermentesítéssel fog járni. Budapesten, 1911. évi december hó 22-én. Khuen-Héderváry Károly gróf. Az oroszok Perzsiában. Teheránból jelentik: Az rosz csapatok elfoglalták Tebriszt és ezzel a helyzet Perzsiában megint kritikus lett. A kormány feloszlatta a parlametet és tehetetlenül nézi az orosz csapatok előnyomulását. Tegnap délután Dulcsából a 8-ik hegyi tüzércsapat és egy szotnya kozák érkezett Adsi-Csaj elé, miután a benszülöttekkel erős harcot vivtak. Az oroszok vesztesége halottakban, sebesültekben, és eltűntekben száz ember. A lakosság mindenütt lázong az orosz katonaság ellen. Amerikai hadihajók feinai vizeken. Ncwyorkból jelentik: Négy amerikai hadihajó érkezett ujabban Kina partvidékére és most már az Uniónak tizenegy nagy páncélosa vau a kinai vizeken. Miniszterek Bécsben. Bécsből jelentik: Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök és Lukács László pénzügyminiszter szerdán este Bécsbe érkeztük. A miniszterelnök cütörtökön délelőtt audiencián jelenik meg a király előtt, akinek a kormány jókívánságait tolmácsolja. j