Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-23 / 294. szám

- - • . ' j i'r*l— 13 1 If. évfolyam, 294. szám Szombat, december 23 Miponti szerkesztéses és Kiadóhivatal Szeged, a Korona-utca 15. szám 1=3 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal E=a Városház-utca 3. szám IV., ELŐF1ZETES1 AR SZEtiEDEh egész évre . K 24'— félévre . . . R 12'— negyedévre . K 6'— egy hónapra K 2'— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI AR VIDÉKÉN: egész évre K 28'— félévre . . . K 14 — negyedévre. K 7'— egy hónapra H 2.40 Egyes szám ára 10 fillér. TELEfOtt-SáAfl: Szerkesztőse} 305 . ... ÍLiadóhivatal 836 Interurbán 385 Budapesti szerkesztősed .eieíon-száms 128—12 Házszabály-vita. Az ország ámulva vette tudomásul, hogy az ellenzék a képviselőházban a kultuszbudget tárgyalását másfél órai házszabályvitával szakitotta félbe — idegességből. Mert tárgyi és konkrét ok erre az izgatott kitérésre, mely utóbb aztán magától meg is szűnt, egyáltalján nem forgott fenn. Aki a történteket objektiv szemmel nézi, az egész eset fölött nyugodtan napirendre tér. Mindössze arról volt szó, hogy a záróbeszédekben tartassák meg az a rend és mérték, mely a házszabályszerüségnek megfelel. Ezen a renden .és mértéken Sághy Gyula képviselő túllépett, mert: záróbeszédet tartott a katolikus autonómia sürgetésére szorítkozó határozati javaslata mellett, mikor a kultusz-budget központi igazgatásának költségtétele vala elintézendő és e záróbeszédben kiterjeszkedett a kultusz-vita egyéb kérdéseire is. A Ház elnöke: Návay Lajos mindössze pár figyelmeztető szót intézett a szónokhoz, hogy maradjon tárgyánál és ahoz mérje beszéde terjedelmét. Ami könnyen felfortyanó ellenzékünk e figyelmeztetésből csinált gravament, mintha a kisebbségi jogkörre a legkisebb sérelem is háramolhatnék belőle. Pedig az elnök ép a jogrend épsége s a házszabályok logikus alkalmazása érdekében interveniált. Házszabályaink a 213. szakaszban világosan előirják, hogy az inditványozási jog mi módon gyakorlandó és az indítványozókat a szó mikor illeti. E szakasz határozott különbséget tesz törvényjavaslatra vonatkozó kisebbségi vélemény vagy elleninditvány, s attól föggetlen, speciális tárgyú konkrét határozati javaslat közt. Záróbeszéd ugyané szakasz szerint csak oly elleninditványra nézve tartható, mely előzőleg bizottságilag is tárgyaltatott,vagy amelyet tiz képviselő aláirása támogat. A speciális tárgyú határozati javaslatok ehez a ikategóriához nem szájnitandók. Mert ha a napirend kapcsán nyújtatnak be, akkor quasi módositvány-jellegük van s ez esetben a házszabály kimondja, hogy a benyújtót a kétszer szóihatás joga meg nem illeti; ha pedig külön inditvány alakjában, önállóan terjesztetnek elő, akkor a Ház meghallgatja az indítványozót, de csak egyszer s aztán szavazással dönt a napirendre tűzés vagy nem tűzés kérdése fölött, záróbeszédről tehát szó sem lehet. A Ház gyakorlatában sürün találkozunk oly javaslat-tipussal is, mely a napirendhez kapcsolódik, de speciális tárgyat is tartalmaz. Itt az eljárás többnyire az volt, hogy a javaslat-tevőnek megadatott a zárószó, de a javaslat speciális tárgyára kellett azzal szorikoznia. Ez a gyakorlat lebegett Návay Lajos elnök szeme előtt, midőn Sághy Gyulának megadta a vita végén a záróbeszéd tartására az engedélyt, de ügyelt arra is, hogy az a határozati javaslat tárgyánál megmaradjon, s ne öltse egy házszabályszerü elleninditvány mellett való duplikázás méreteit. Az elnök intenciója világos és a Ház tanácskozási rendjének érdekében való, midőn az elnöki székből figyelmezteti a szónokot, hogy javaslatának eszmekörére szoritkozzék a záróbeszéd alatt. Sághy Gyula a katolikus autonomiát sürgette beadványában, túllépett tehát a megengedhetőség körén, midőn záróbeszédében az egész kulurpolitikára kiterjeszkedett, csak arról hallgatott, amiről szólnia joga lett volna. Ha az elnökség az ilyen abuzus ellen nem emel óvást, oda juthat a Ház, hogy záróbeszédek tartásának cime alatt megkétszereződik minden vita: egyéb sem kell hozzá, mint az, hogy az ellenzéki szónokok egyenkint speciál-javaslatokat nyújtsanak be, s mellettük azután két vitás beszédet is mondhassanak el, — egyet a nyilt vitában, mást a vitazárlat után. Návay Lajos elnök a parlamentáris jogrend, egyensúly s az eredményes tanácskozás lehetősége mellett foglalt állást felszólalásával. Ami pedig a feszólalás formáját illeti, ez szigorúan házszabályszerű volt s a Ház állandó gyakorlatának is megfelelt, midőn egyszerű figyelmeztetésIrodalomtörténet. (Rövid fejezetek. Irta Molnár Ferenc. I. 1904 Szeptember 6-án igy szólt önmagához a magyar róró: . — Valóban áldom a sorsomat, Ihogy magyarnak szülötteim -s hogy Budapesten jöttem a világra- Mily érdemes városi! Mennyi lázas fejlődlés, mennyli izzóan érdekes élet, micsoda (botrányok, mily romantika! Valóban erről regényciklust fogok irníi. A regényűiktas bárom kötetből fog állani. Az elsőnek az lesz a dinre: Mammon. % Ebben meg fogom irnli az én generációm gazdasági történetét: a pesti zsidókérdést, a háziépitéi (krachot, a spekulációt, a panamát. A másodiknak Múzsa tesz a oiime. Ebiben megírom irodalmi és művészeti törtéímetümlkeit. A művészeket, akiknek a telkük elégett abban, hogy visszafelé nyolc generáció miunlkájiált végeztéik él egy élet alatt. A íhlarmiadiilk cime: Világváros és ez fesz (társadalmi életünk története: la zsurok, a színházak, a bálok, az izzó, fényes élet . . . Igen! Gyönyörű dikflus fesz! A Ihárom regény közös dime: Pest ifjúsága. Igy szólt az író és Ihozziátette: — Halhatatlan teszek. II. 1904 november 17-én: ezt rebegte maga elé az író: — Mének ezt szétmázolmá bárom kötetbe? Miinek iszóSizáftyárkodnli? és aztán (kii vesz Ihárom könyvet Magyarországon? És ki tudja, hogy mialatt ia(z eillső kettőt megírom, nem föjlődik-e izülósem annyira, hogy az egésze t (lenézem s a harmiadliiklhoz már él veszítem ia kedvemet? Egy kötetbe írom meg a (témát, egyetlen nagy monumentális regénybe, z-ató részletesiségget, itölsztoji terjedelemben és mirbeau-i szókimondással. És a cime ez lesz: Pest. Megírom azt a nagy finisht, amit most lovagol Magyarország, hogy utolérje a többi nádiét, amelly -mögött elmarad. Egy nagy regényben,. Harminc lijv (lesz. Huszonöt iv lesz. Husz iv -lesz. I-gy szólít és bozzáfeivé: — Híres feszek. III. 1905 január ihó 9-én i-gy okoskodott az író: — inem [ifiért pénzt keresni És miért? utánozzam én Zólát, Tolstojt, avagy Mi-rbe-aut? Miinek dühöngjék? Az élet nem komoly és Paiilleronnaik, a finom szatirikusnak volt igaza, mert kutyába vette. És kutyába veszi Bernhard Sdbaw, akit imádok. És Schniitzler is kutyába veszi, akit utálok. És az igazi nagyság az, hogyha az ember ezt a -hatalmas kérdést össze tudja szorítani egy finom egy felvonásos darabba, ahol a sorok közt minden megvan. Igen, én fogom megirni az egyfelvonásosok Parasztbecsületjét, a félórás remekművet. A dim-e ez lesz: Ifjúság. És le fogják f-orditani angolra. Franciára. Németre. Igy szólt iés hozzátette: — Pénzt fogoík keresni. IV. 1905 február 26-án -ezt motyogta maga elé az író: — Kétségbe vagyok esve. Ebben -a hónapiban négy tárcát kell irnom az újságomnak. Hármat -már írtam, de ha ma nem iro-m meg a negyediket, elfogy az idő és -elsején l-evonják az (árát. És nincs témám! Kiszáradt az agyam, üres ia fejlem, buta vagyok, mint egy Simplieiss-imus-alak. Mit csináljak? Eh, mit, megírom azt -a rongy egyfelvonásost tárcának . . . Azt híizam: Jegyzetek egy világvárosról jó cím fesz . . . \