Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-23 / 294. szám

2 DELMAOYAROi ZAO 1911 december 23 sel élt, hogy a szónok a tárgynál marad­jon. A 221. szakasz szerint „egyedül az elnöknek van joga a szólót beszédében fél­beszakítani, vagy a tárgytól eltérés ese­teiben őt figyelmeztetni". A Ház naplói­ból százával idézhető hasonló elnöki figyelmeztetések példája, s nem volt még rá eset, hogy azokból bárki gravament csi­nált volna. Most is hiányzott hozzá min­den alapos ok; csak az ellenzék idegeske­dett, de aztán megcsillapult az elnök sza­vára. S most ismét nyugodt mederben foly a budgettárgyalás tovább. A második kereskedelmi iskolát nem épiti föl a kormány. — A kultuszminiszter leirata. — (Saját tudósítónktól.) Rébi panasz már, hogy a szegedi fölső kereskedelmi iskola a szegedi viszonyokhoz képest kicsiny, a je­lentkező növendékek nagyrészót a fölvétel­kor el tói utasítaná és az egyes osztályok így ás állandóan tul vannak zsúfolva. Ezen a helyzeten az intézet kibővítésével próbáltak segíteni, de ez a segítség nem orvosolta a helyzetet és ennek a tanévnek az elején is szerencsés volt az a diák, aki be tudott jutni az iskoláiba. A város törvényhatósági bizottsága szep­temberi közgyűlésén foglalkozott a kérdés­sel és a közgyűlés Ihatározatlálból kifolyólag íöiirat ment Zichy János gróf vallás- és köz­oktatásügyi miniszterhez, akit arra kért a város, intézkedjék, hogy az állam egy má­sodik kereskedelmi iskolát állítson föl Sze­geden. Zichy János gróf most terjedelmes leirat­ban válaszol a város föliratára. A leiratban kijelenti a miniszter, hogy a város kérését sajnálattal nem teljesítheti. Kiemeli a leirat, hogy a kormány föladatának teljes mérték­ben eleget tett a szegedi állami felső keres­kedelmi iskola fenntartásával, annyival is in­kább, mert az intézetet csa knemrég bővítet­ték ki olyannyira, hogy az most négy keres­kedelmi iskolának felel meg. A miniszter leirata ligy hangzik: Szeged szabad királyi város törvényható­sági bizottságának szeptember hó 25-ikén tar­Igy szólt s hozzátette: — Legalább nem fogják levonni. V. 1905. március 2-ilkán igy beszélt az iró: Mégis igazam volt abban, hogy ez a téma nem tárcának való. Elmés, vidám csevegés kell a tárcába. Ami mondanivalóm Pest éle­téről, fejlődéséről van, azt megírom egy jó keménv cikkben. Sokan fognak magukra is­merni és a cikknek nagy hatása lesz. Igy szólt és hozzátette: — Csakhogy van miről innom. VI. 1905. április 17-én- éjfél után fédegykor be­jött a szerkesztő az iró szobájába. — Édesem — mondta neki — az a buta Zrínyii elfelejtett vicceket ékelni a Különfé­lék rovatába és hazament. Maga elmés em­ber, magától mindig telik egy bonmot. Ka­nyarintson egyet, de hamar, mert itt a szedő. Az iró, aki ép távozni készült, rövid ha­bozás után visszaült az iróasiztaÉlhoz és a következő viccet irta ile: — Kolosszális — mondta a szerkesztő, mi­kor elolvasta — ön csak ugy az ujjúból rázza az elmU Aget! Azzal (távozott. — Most végre megírtam a témámat — sóhajtott az iró és hozzátette: — Csakhogy már hazamehetek. tott közgyűléséből 445. sz. a. és a tanács ré­széről julius hó 31-én 29582. sz .a. tett felter­jesztésére értesítem a közönséget, hogy szíve­sen méltányolom Szeged városnak az állami felső kereskedelmi, illetőleg polgári iskolák létesítésénél és elhelyezésénél tanusitott ál­dozatkészségét, amelynek igénybevétele tette lehetővé ez iskolának a jelenlegi keretekig terjedő kifejlesztését. Az állami felső kereskedelmi iskola tanulói számának nagymérvű növekedése következté­ben felmerült azt a kívánságot azonban, hogy az állam állitson fel Szegeden még egy felső kereskedelmi iskolát, sajnálatomra nem telje­síthetem. Hangsúlyoznom kell, hogy az állam a már meglevő szegedi állami felső kereskedelmi iskola szervezésével és megfelelő fentartásá­val a reá háruló feladatnak és kötelezettség­nek eleget tett, amennyiben az iskolát, álla­mosításától fogva fokozatosan fejlesztette, majd az 1911—12. tanév kezdete óta külön és célszerű elhelyezésével, az intézetből kiköl­tözött polgári iskola helyiségeinek igénybe vételével és tetemes költségen eszközölt át­alakításokkal oly mértékben bővitette, hogy inig 1899—900. tanévben nyolc osztályban 329 tanuló volt elhelyezve, addig most 522 tanuló részére tizenkét osztály áll rendelkezésre, amellett az igazgatónak és a megnövekedett tanári karnak használatára nagyobb helyi­ségek jutottak és ezenkívül a tantermekül nem alkalmas helyiségek nevelési célból az iskola saját növendékei részére internátus gyanánt használtattak fel. Azáltal is fejlesztette az intézetet szak­irányban, hogy a nők kereskedelmi képzé­sét szolgáló jelenleg bárom osztályra terjedő tanfolyam nyert ott elhelyezést, másrészt az intézet berendezése is gyarapodott, Ezidő szerint az iskolaépületben tanítási célokra még felhasználható helyiség nem áll rendel­kezésre s oda több tanuló már fel nem vehető. Megjegyzem, hogy a felső kereskedelmi iskola tizenkét osztálya több mint 500 tanuló­jával tulajdonképen négy kereskedelmi isko­lának felel meg, mert a párhuzamos osztály­nélküli normális szervezetű felső kereskedel­mi iskola csak három osztályra terjed, leg­feljebb 135 tanulóval, igy hogy az állam a szegedi tulnépes felső kereskedelmi iskolának eddigi kifejlesztésével és kibővítésével oly feladatot teljesit, mintha tényleg négy iskolát tartama fenn. Ennélfogva ezen állami felső kereskedelmi iskola mellett ott még egy ujabb állami felső kereskedelmi iskolá­nak a felállitása állami kötelezettséget egy­általán nem képezhet. Hivatali elődömnek 1898. évi 32907. számú rendeletével jóváhagyott szerződés 5-ik pontjában Szeged város közönségének tett az a biztositás, hogy minden szabályszerű képe­sítettséggel járó jelentkező az intézetbe fel­vétessék, csakis ngy értelmezhető, hogy a felvételt a helyi illetőségüeknek biztosították. Méltánylást érdemlő kívánság lehet az, hogy a csongrádmegyei illetőségű szülők gyermekei is nyerhessenek elhelyezést a sze­gedi állami felső kereskedelmi iskolában, valamint a közvetlen szomszédságból ide jövő idegen ajkú tanulók lehetően szintén fel­vétessenek. Mindezt figyelembe véve, utasí­tottam már az iskola igazgatóságát, mikép a szegedi és csongrádmegyei illetőségű és sza­bályszerű minősítéssel biró jelentkezőket ki­vétel nélkül mind vegye fel és legyen tekin­tettel az emiitett idegenajka tanulókra is. De az már nem lehet feladata a szóban levő is­kolának, amikor ott a közeli vidéken s az or­szág minden részén is van elég ily intézet, hogy a vármegyén kivül eső, sőt távoli vidék­ről leginkább az internátusok utján mester­ségesen odagyüjtött s igy más felső kereske­delmi iskolától elvont tanulókat tömegesen elhelyezze. Ez már tul menne a várossal tu­laj donképen csak annak polgárai s illetve azok gyermekeinek oktatása érdekében kötött szerződésben foglalt kötelezettségen. Amennyiben Szeged város kulturális és gazdasági érdekei egy uj felső kereskedelmi iskola létesítését megkívánnák, ugy a közön­ség gondoskodjék egy községi jellegű ily in­tézet felállításáról, vagy ha erre netán haj­landó nem lenne, ugy indítson meg tárgya­lást aziránt, hogy egy alkalmas testület, igy a kereskedelmi és iparkamara, vagy a Dél­magyarországi Magyar Közművelődési Egye­sület vállalkozzék az uj felső kereskedelmi is­kola létesítésére. Minden ily törekvést lehetően támogatni fogok. Budapest, 1911 december hó 14-én. Zichy János gróf. A miniszter leiratát legközelebb tárgyalni fogja a közgyűlés. Amint értesülünk Hauser Rezső Sándor, aki szeptemberben indityá­nyozta, ihogy a város írjon föl a kormány­hoz, a januári közgyűlésen folytatni fogja az akcióját. Szeged városnak elsősorban köte­lessége a másodiiik kereskedelmi iskoláról gondoskodni, amelyre múlhatatlanul szük­ség van. Ha a város nem akarja fölépíteni az intézetet, akkor haladéktalanul meg kell in­dítaná a tárgyalást az érdekelt .testületekkel és oda tói hatni, Ihogy a jövő tanév elején megnyíljon már a második kereskedelmi iskola. A szegedi paprika és a híre. — Bécsi levél a rendörségen. — (Saját tudósítónktól.) Érdekes levelet ka­pott ma a szegedi rendőrség. Érdekes azért, mert különös helyzetre vet világosságot. Egy bécsi paprikakereskedő kéri a rendőr­séget, hogy ajánljon neki egy megbizható paprika-kereskedő céget, mert csak ugy ta­lálomra nem mer rendelni, tekintve, hogy nagyon rossz hírük van külföldön a szegedi papril; a-kereskedöknek. Makorszky Ottónak hívják ia jeles bécsi paprika-kereskedőt, akiinek a levelét mint a bizalmatlanság és tudatlanság klasszikus pél­dáját itt közöljük. Szeged város rendőrségének. T. c. Szegedi paprikát akarok vásárolni, még pedig nagyobb mennyiségben. Azonban a szegedi paprika-kereskedőknek külföldön olyan rossz nevük van, hogy nem érzek bátorságot csak ugy találomra megne­vezni. Azért fordulok önökhöz, hogy le­gyen szives Szeged paprika-kereskedői közül egyet ajánlani, ajkinéi teljes biza­lommal tehetek megrendelést, és akinél ki van zárva az a lehetőség, hogy hamisitott paprikát fog szállítani. Kérésem szives teljesítését kérve, va­gyok kitűnő tisztelettel Makorszky Ottó paprikakereskedő, Wien. Igy szól a levél, melyből se el nem vettünk, sem hozzlá nem tettünk semmit. Ugy látszatra egész észszerű és iheiyes ke­reskedelmi eljárást követett ez a bécsi tisz­telt ur, mert kereskedőnek óvatosnak kell lenni. Azonban Bécs .neon Amerika, nem is olyan messze külföld, hogy Makorszky Ottó ur nagyfokú tájékozatlansága bármikép is igazolt lenne. Mert abban van valami igazság, hogy a messze külföldön, ahonnan nem direkt Sze­gedről, hanem valami közvetítő kereskedő­től, hogy ne mondjuk Makorszky Ottóktól szerzik .be a paprikát, rossz háre van a sze­gedi paprikának, — de semmi esetre sem a szegedi paprika-kereskedőknek. De még nem is a szegedi paprikának van rossz neve, ha­nem ép ellenkezőleg: a hamisitott papriká­nak van rossz híre. Ennek pedig nem Sze­ged a termő és eladási helye. Ez bizonyítja legjobban, hogy nagyon is jó a szegedi pap­rika, mert nagyon sokan hamisítják, de nem Szegeden. Olyan szerepe van a szegedi paprikának

Next

/
Oldalképek
Tartalom