Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-21 / 292. szám

1911 dMember 31 DÉLMAGYARORSZÁQ 8 ét a konjuktura nagyon könnyen olyan leket, hogy 10 év múlva jóval olcsóbban épiíSetünk mint most. Szükségesnek tartottam a kérdést ily szempontból nyílton pertraktálnd és ezzel jeáíezni, hogy az épenséggel sem a vallás, de még a felekezet kérdése sem. Azt a fogadalmat la város fényesen be fogja váltani, azt a monumentális templomot fel fogja, építeni, ebez ma már kétség nem fér; a kérdés csak az, hogy ami 30 évig késett, várhat-e még 10 öviig és bogy helyes-e ezen építkezést forszírozni a vtáiros fejlődéséihez szükséges legfontosabb létesítmények rovására? Igy, tisztán csak igy bírálja d mindenki a kérdést. Wimmet- Fülöp. Tallián Béla — báró és örökös főrend. (Saját tudósít ónktól.) A magyar politikai és közéletnek igazán kiváló jelese részesült most megérdemelt kitüntetésben. Tallián Bélát, a volt földmlilveilésügyi minisztert, — aki egv időben Szeged város országgyűlési képviselője is volt, valamint törvényes utódait a király, a bárói méltóságot és a magyar főrendiház örökös tagságát dományozta. Tallián Béla a szabadelvű politikai eszmék egyik legrégibb harcosa, a régi szabadelvű pártnak s jelenleg a munkapártnak egyik oszlopos tagja. Kiváló érdemei vannak a •föltkni velésögy felvirágoztatása körül, a melynek kérdései jiránt most is állandóan érdeklődik s amelyeknek sok ós hasznos munkát szentelt. A vizszabálvozás körül különösen nagy buzgalmat fejtett ki. Számos gazdasági egyesület vezetője s azok munkájából tekintélyes rész (illeti meg. A Tallián-családot régi kötelékek fűzik Szegedhez. A volt miniszter, most törökkanizsai képviselő, a fiát is itt nevelteti a piaristák gimnáziumában. Kitüntetése, amely nagyszabású politikai és közéleti müködésé. . . Mikorra hajnalodik, elkészül munkájával ... Az elhagyott udvaron haladó, öreg fazdkas, a felkelő nap első aranysugarának bemutatja a lelkében megfogant csodamüvet . . . hosszú életének egyetlen bűvös álmát! a kis csodaváza alakjában és színeiben örök időkre meg akarta rögzíteni a természet legszebb alkotásainak múlandóságát . . . Teremtés nagy Ura! A csoda sikerült! . . . A felkelő nap első sugara rátapadt a karcsú, finom, dagadó vonalakra ós a végtelen finomsággal egybeolvadó, pompás, kápráztató színekre, amelyek az agg lelkében feltámasztják az átélt örömök és édes fájdalmak minden emlékezetét! . . . 0'h, te csodás, titokzatos művészet, melyben az élet kimerül, hogy helyet adjon a dicsőség örökké valóságának! Az alázatos mester a virradó nap világossága felé emeli remekművét, mesterkéletlen lelkének gonddal alkotott egyetlen szép virágát. Felemeli remegő kezeivel, mintha az ismeretlen isteneknek akarná szentelni, akik az első szépséget megalkották ... De remegő kezei IchanyutlanaJk . . . megingó testéből elrepül elillan a lélek ... és a meser legszebb álma, egyetlen remekmüve, — vele együtt — a fődre zuhan és szilánkokra törtiik szerteszét . . . : . v. va-.'A i - ... ... jíXiZ s4 .íi—aí-W. nek méltó jutalma, Szegeden is örömet kelt. TalMán Béla különben most gyászolja a fivérét, Tallián Emil, volt főszolgabírót, aki az emuit napokban halt meg Szegeden, a közkórházban. Tallián Emi a legkiválóbb magyar sarkutazó volt, aki miint vadláisz is párját ritkította az egész országban. Temetése alkalmából a bátyja: Tallián Béla is itt volt Szegeden. Tallián Béla Somogymegye Szabács községében született 1851. évben, mint Tallián András negyvennyolcas honvédezredes fia. A középiskolát Budapesten és Szegeden végezte, azután pedig jogot hallgatott Pozsonyban és álllamtudományi államvizsgát tett. 1873-ban mint tiszteletbeli aljegyző Temesmegye szolgálatába lápett; 1874-ben a billédi járás, majd pedig a törökkanizsai járás főszolgabírója lett. 1877-ben a koronás arany érdemkereszttel tüntettetett ki. Miután két évet a szegedi királyi biztosságnál töltött 1880-ban főjegyző-helyettesé s még ugyanazon évben alispánná választották. 1886-ban Somogymegye, 1892-ben pedig Békés- és Csongrádmegyék főispánja lett s Békésmegye területén ugyanazon időben mint kormánybiztos is működött. 1894-ben lemondott kormánybiztosi és főispáni állásáról és felmentése alkalmával a Szent István-rend kiskeresztjével tüntettetett ki. 1896-ban választották meg elsőizben képviselővé szabadelvű program alapján és 1903-ig a képviselőház alelnöki tisztét viselte. Ezen időre esik huszonöt éves jubileuma. 1901-ben meg kapta a valóságos belső titkos tanácsosi cimet és méltóságot, 1902-ben királyi biztosa volt a szerb egyházi kongresszusnak, 1903ban pedig elvállalta a Tisza István gróf által felajánlott földmivelésügyi tárcát. A kormánynyal együtt 1905-ben lemondott tárcájáról. Az ugyanazon évi választásokon két kerület is megválasztotta, de a szegedi I. kerület mandátumát tartotta meg, melyet Bánffy Dezső báró ellenében nyert el. A koaliciós éra alatt Sándor Pállal és Ivánka Oszkárral együtt képviselte a megszűnt szabadelvüpártot a parlamentben, mint pártonkívüli 67-es. Az 1910-iki választáson Manojlovics Vladiszláv szerb nemzetiségi 243 szavazatával szemben 1335 szóval választották meg törökkanizsán. Minden tekintetben eseményeikben gazdag mult, tehetség és becsületes magyar politikai és közéleti működést jutalmazott a király Tatián Bélának bárói rangra emelésével, melynek mi szegediek annyival inkább őszintén örülünk, mert Talián Béla bárót politikai működésének és magánéletének sok kedves emléke íüziik Szegedre és mert gyakran tanújelét adta, hogy Szegedet szereti, pártolja és érdekeit bármiilyen körülmények közt is a szivén viseli. Montenegró kölcsöne. Bécsből jelentik. A montenegrói skupstina elhatározta, hogy' hárommillió koronás 5 százalékos kölcsönt vesz föl a bécsi Boden-Gredíit(-Anstalt-tól. Nagyon kétséges, hogv a skupstina tud-e valami biztosítékot adni az intézetnek a kölcspn visszafizetésére, de ugy látszik, hogy igen magas állású jótállók eszközölték ki ezt a három milliót Nikitának. Hasonlít ez a kölcsön ahoz, amelyet a nyolcvanas évek közepén az akkor alapított Laenderbank adott Nikit a királynak, évi 200.000 forintos részletfizetésre. A részleteket akkor nem is Nikita. hanem a legfelsőbb bécsi kincstár fizette. Ennél érdekesebb volt az a pénzügyi müvelet, amelyet három éwel ezelőtt végzett Montenegró. Akkor Montenegrót is bevonták a nemzetközi postautalvány-forgalomba. Néhány montenegrói előkelőség jelent meg Bécsben, Laibachban és Triesztben és ezek Cettinjéböl félmillió korona értékről postautalványokat kaptak. Az osztrák postahivatalok kifizették a poteteutalványokat, a montenegrói postakimsfár azonban még ma is késik az elszámolással. Porlik a váradi püspököt. — Döntsön a pápa is! — (Saját tudósítónktól.) őszentsége X. Piusz" pápa nemrégiben adta ki azt a motu propriót, amelv szerint egyházi átok alá essék* aki papot világi törvény elé kény szerit a felettes egyházi hatóság engedelme nélkül. E rendelet értelméből* agv magyar úriasszony, Ráth Gusztávné egyenesen a pápához fordult engedelemért, inert nem egy káplánt vagv plébánost állit törvény elé, hanem gróf Széchenyi Miklós nagyváradi püspököt. Polgári pör utján kétszázezer koronát követel a váradi egyházmegye főpásztorától. Az, ügy meglehetősen régi eredetű: egész sorozata a vesztett pöröknék. A felperes uriasszonynak férje, néhai Ráth Gusztáv müépitő-mérnök Finney Richardscu angol vállalkozóval még 1891-ben bérbevette a vár a d-i püspökségnek: Vaskóh községben levő hét vasbányáját, vas> hámorát, a hozzájuk tartozó épületekkel. Rendkívül nagyszabású ipartelepet akartak létesíteni és Ráth* aki Budapesten neves építész volt, leköltözött Vaskókra* minden vagyonát befektette a vállalatba. Nagy csalódás érte a vállalkozókat. Ráth minden pénzét elveszítette, a vasteiepen, kénytelen volt abbahagyni a vállalkozást, később súlyos idegbajt kapott és, a sok Izgalom időnap előtt sirba vitte. özvegye pert indított a váradi püspökség ellen és körülbelül másfél millió koronát követeit. Azt bizonyította, hogy férje azért bukott bele a vállalkozásba, mert a püspökség nem tartotta be a szerződést, illetőleg nem is tarthatta meg. Így csak két vasbányát adott át a vállalkozónak, jóllehet a szerződés hétről szólott* Azonkívül a püspöki uradalom a maga használatára tartottá vissza a telepen levő épületek nagy részét. Ráth Gusztávné a pop idejében j'árt fühöz-fához, előszobázott Schlauch Lőrinc, majd később Szmrecsányi váradi püspöknél, akikkel szívesen kiegyezett volna kisebb összegben is. A birói fórumok aztán meghozták a döntést, elutasították a keresetet — a Kúria is — azzal a megokolással, hogy Ráth Gusztávné szerződése szereneseszerződés volt, tehát a váradi püspökség a vállalat bukásáért nem vonható felelősségre. Ráthné 1911-ben a pör újrafelvételét kérte s most már csupán kétszázezer koronát követel magától gróf Széchenyi Miklós váradi püspöktől, igen érdekes alapon* Gróf Széchenyi kinevezése előtt két évig üres volt a váradi püspöki stallum, az interkalaris jövedelmeket ezalatt a kormány kapta. Ráthné tehát gróf Zichy Jenő kultuszminiszterhez fordult, hogy kőzbenjálrása révén kiegyezzek a püspökséggel. A miniszter egy jogbiróság bírálatára adta az ügyet és megállapította az özvegy kártérítési jogát kétszázezer koronára. Ráthné e döntésre hivatkozva 1911. márciusában felkereste a Hungária-szállóban gróf Széchenyi Miklóst, akit akkor neveztek ki váradi p'üsppkfc.é. A főpap — igy mondja I Ráthné uj keresetében — megígérte, hogy a