Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-01 / 276. szám

1911 december 1 DÉLMAGYARORSZÁG már hetekkel ezelőtt, hogy rendes okkupációval Tripoliszt el nem foglalhatja, egy jegyzékben tudatta a hatalmakkal, hogy an•nektálja azt, remélve, hogy mihelyt az anneksziót publikálta, a hatalmak majd kényszeríteni fogják Törökországot a békére. Ez a reményük is meghiusult, mert a nemzetközi jog nem ismer el olyan anneksziót, a mely nem a tényleges elfoglalás és megszállva tartás eredménye, hanem csak üres hencegés. Az olaszok látván, hogy ez a sakkhuázsuk sem ért semmit, s hogy a szárazföldön nem tudják legyűrni Törökországot, eszelték ki a Dardanellák blokádjának tervét, hogy ezzel a portát engedékenységre birják. A hatalmak tiltakozása ezt is lehetetlenné tette s most Olaszország kénytelen visszatérni arra a pontra, amelyen a háborút kezdte, tudniillik a szárazföldi háborúra. Ez azonban súlyos csapás az olaszokra, mert a háború rengeteg áldozatba kerül. Ez az oka annak, hogy ma már az olasz kormány is hajlandóbb volna egy békeakcióra, mint volt még csak hetekkel is ezelőtt s a hatalmakra soha sem volt kedvezőbb az időpont, mint volna most, hogy a békét közvetítsék. És ez első sorban Ausztria-Magyarországnak "és Németországnak volna kötelessége. Nemcsak7 azért, mert baráti viszonyban vannak mind a két hadviselő féllel, hanem főleg azért, mert a hármasszövetségre nézve életkérdés, hogy Olaszország el ne vérezzék, vagy meg ne gyengüljön. A képviselőház ülése. A részletes belügyi vitának mai harmadik napján is csupán a főváros ügyeiről esett szó a Házban. Az ülésen Nüvay Lajos elnökölt, akinek bejelentései után Blanár Béla előterjesztette az igazságügyi bizottság jelentését a konzuli bíráskodás meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat dolgában. Ezután folytatta a Ház a belügyi tárca részletes vitáját. Szmrecsányi GvÖrgy válaszol Hock és Vázsonyi beszédeire. Tiltakozik az ellen, hogy öt a főváros ügyeiben analfabétának tartsák csak égett a kormozó lánggal égő lámpából a petróleum. Másnap már kevesebbet beszélt az inaska. Csak nem illik, hogy én, aki maholnap felszabadulok és olyan ur leszek, akár a Spitzer, vagy a Krón ur, annyi sokat beszéljek egy közönséges cseléddel — gondolta magában. Mári még mindig a nevetőszáju, lompos cselédleány maradt, aki semmivel sem törődik, csak jó nagy karaj kenyeret kapjon és minél nagyobb darab hust a kenyér mellé. De a pirosság lassankint elköltözött az arcáról és helyet adott az öregedésnek. Mári azért mégis meg volt elégedve magával. Megelégedéssel gondolt vissza a lemorzsolt életidejére, amikor nevetett, szeretett, szórakozottzott, amennyit lehetett. Gömbölyűek, kívánatosak voltak még az idomai, de maga is érezte, hogy már nem lehet messze a vénség. Még mindig a régi, érzékeny és érzelgős Mári volt, akinek bizony nagyon fájt, hogy az inaska annyira elhanyagolta őt, . . . aki szerette, aki a lpgjobb falatokhoz juttatta és védelmezte a segédek durvaságai ellen. IH. Egyszer este, mikor ínár mindenki lefeküdt, az inaska beosont a konyhába. Mári a széken ülve bóbiskolt. A keze a szék támlájáról támaszkodott és ernyedten azért, mert kellemetlen igazságokat mondott. Üdvözli a belügyminisztert a gázgvari szabályrendelet visszautasításáért. Ajánlja határozati javaslata elfogadását. Székely Ferenc igazságügyminiszter Szmrecsányinak a bizottsági tagok választása körüli visszaélésekről mondott szavaira reflektálva kérdi, hogv a följelentők kihasználták-e a felebbvitelt? Azért kérdi ezt, mivel az ügyet meg akarja vizsgálni. Szmrecsánvi György kijelenti, hogv a iölebbezés azért nem történt meg, mert nem volt a följelentőknek kilátásuk, hogv a vácj képviseletét átvegyék. A Ház ezután a tételt és Szmrecsánvi határ >zati javaslatát elfogadta. A fŐDolgármesten járandóság tételénél Heltai Ferenc Szmrecsánvinak válaszol. Szmrecsán"1 csak rágalmaknak és besugásoknak adott hitelt. A Máz ezután vita nélkül megszavazta a belügvi tárca többi tételét. A holnapi ülés napirendiére a kereskedelemügyi tárca tárgyalását tűzte ki a Ház. Az ülésnek háromnegyed kettőkor volt vége. Megszavazták a városi tisztviselők pótlékát. — Piagg többség a tanács mellett. — (Saját tudósítónktól.) A novemberi közgyűlés második napján befejezték a szegedi városi tisztviselők és alkalmazottak drágasági pótléka fölött a vitatkozást és a közgyűlés óriási többsége elfogadta a tanács javaslatát, vagyis tíz százalék drágasági pótlékot szavazott meg a városi tisztviselőknek és alkalmazottaknak és kimondotta azt is, hogy ez a határozat felebbezésre való tekintet nélkül azonnal végrehajtandó. Ez azt jelenti, hogy a szegedi városi tisztviselők és alkalmazottak most már rövidesen megkapják évi törzsfizetésük tiz százalékát, ami mindenesetre jelentékenyen megkönnyíti a helyzetüket. Nem nagy összegről van szó, az a pénz azonban, amit a tisztviselők és. az alkalmazottak igy télviz idején kapnak, nagy summát jelent ezeknek az embereknek a háztartásában és valahogyan mégis elviselhetővé teszi a nagy drágaságot, amelyről olyan nagy vitatkozás folyt a közgyűlésen. A tanácskozásról, amelynek egyetlen tárgyát a drágasági pótlék ügye képezte, alábbi tudósításunk számol be: lógott le mellette. Az inaska letelepedett melléje és szótlanul, száraz nyeldékíővel, simogatta az arcát, a karját, a homlokát . . . Mári boszus színezetű hangon mondta: — Nyughasson az ifijur, mer a kezére vágok! ... De azért szivestn tűrte. Az inaska erre felbátorodott és esdeklően, könyörögve kérlelte: k— Mári! Szeressen engem Mári. Tudja, ugy .. . Asszonyosan . . . Igazán. Márit megroppantotta a fájdalom. Jól esett neki a meleg kérő hang és már-már nevetésre görbült a szája, mikor eszébe jutott az inaska utóbbi büszkesége és fenhéjázása. Ahányszor látja őt, tüntetően elfordul tőle, szóba se áll vele, mert csak közönséges cseléd. Most persze jó lenne Belényilallott a keserűség, felugrott a székről és sikítva mondta: — Megbolondult az ifijur? Az inaska feltápászkodott és támolyogva fordult ki a konyhából. Elzsibbadtak a gondolatai . . . Apró tiizpontok hengerelték végig és tüzcsikok kergetőztek a testén. Aztán hirtelen fázni kezdett. Magára teritette a télikabátját, mert vacogott a foga. Eluök: Lázár György dr. Jegyzők: Tasckler Endre főjegyző, Tóth Mihály dr tiszteletbeli tanácsos és Ferencz/r Béla aljegyző. Taschler Endre főjegyző olvassa a mult iilés jegyzőkönyvét, melyet hozzászólás nélkül hitelesítettek. Ezután folytatták a tisztviselők drágasági pótléka ügyének tárgyalását. Papp István védelmébe veszi Kószó István dr-t, akit szerinte méltatlanul támadtak meg fölszólalásokhan és a lapokban azért, mert a tisztviselők drágasági pótlékának megszavazását ellenezte. Obláth Lipót köszönetet mond Kószó Istvánnak, mert az tegnap őt védelmébe vette. Szerinte a drágaság nem olyan nagy, hogy szükség lenne drágasági pótlékra. Közbeszólásokkal gyakrabban megszakított beszédében azt bizonyítgatja, hogy a számvevőség által fedezetnek fölvett összeg nem fedezet ós az a százezer koronánál nagyobb összeg örökös teher lesz a költségvetésben. A drágasági pótlékot megszavazza, de más fedezet kijelölését kéri. Wimmer Eiilöp azt hitte, hogy a tanács javaslatát egyhangúlag el fogják fogadni ós annál jobban csodálkozik, hogy olyan fölszólalások hangzottak el, amelyek a javaslat ellen irányultak. Csodálja, hogy épen Kószó István dr volt az, aki azt mondotta, hogy négy év óta nem lett nagyobb a drágaság. A drágasági pótlékot meg kell adni a hivatalnokoknak, mert arra szükség van. Obláth Lipótot lia megtámadták, jogosan támadták meg, mert ő is azt mondotta a tisztviselőkre, hogy azok délután kávéházba, korcsmába járnak. A kormány harminc milliót ad drágasági pótlékul a tisztviselőknek, akkor a város, amelynek van fedezete, szintén segíthet a tisztviselőin. Kéri. a törvényhatóságot, bizottság tagjait, hogy a javaslatot fogadják el. Schütz Antal kéri a bizottság tagjait, ne csináljanak pártkérdést a dologból és szavazzák meg a tanács javaslatát. Fajka Lajos dr azt. indítványozza, hogy módosítsák olyképen a tanács javaslatát, hogy csak azoknak adjanak drágasági pótlékot, akiknek háromezer, vagy háromezer koronánál kisebb a fizetésük és családjuk van. Födi) Ferenc elfogadja a tanács javaslatát. Becsei/ Károly dr teljesen fölöslegesnek tartja a vitát az a kérdés fölött, hogy drágább lett-e három év alatt az élet. Mindenki szomorúan tapasztalhatja, hogy minden drágább lett három év óta. A tisztviselői kaikétszeresen érzi a drágaságot, mert a fikszíizetésből kénytelen megélni és a terheket nem háríthatja át másokra. Nem szabad vitatkozni a kérdés fölött, adni kell azonnal, mert aki rögtön ad, az duplán ad. Megszavazza a tanács javaslatát. Elnök: Bezárja a vitát. Balogh Károly előadó reflektál a fölszólalásokra. A javaslatot nem tanács készítette, hanem kívülről jöttek a kéréssel a városhoz. Egy bankigazgató többpótlékot kap egy évben, mint a város tanácsának bármelyik tagja fizetés gyanánt. Ami a tanítók fizetését illeti, arra nézve megjegyzi, hogy a tanítóknak az alapfizetésük ezer korona, a többletet pótlék gyanánt kapják. Kéri, hogy a tanács javaslatát egész terjedelmében fogadják el. Kószó István dr a zárszó jogán beszél. Kéri a javaslat elvetését és kimondását annak, hogy a tisztviselők, mint érdekeltek, nem szavazhatnak. TXobay Gyula dr fölszólalása után Balogh Károly a tanács nevében hozzájárul Dobay Gyula dr-nak szerdán tett indítványához. Elnök elrendeli a szavazást. A tanács javaslatának azt a részét, amely a pótlék megszavazásáról szól, egyszerű szavazással, a javaslat második részét, amely a birtokon kívül való felebhezésjrjől szól, névszerinti szavazással döntik el. A közgyűlés óriás) többséggel kimondotta ezután, hogy a tan(k,s javaslatát elfogadja, tíz százalékos drágcusági pótlékot szavaz mey