Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-01 / 276. szám

4 DELMAGYAUORSZAO 1911 december 1 'a tisztviselőknek és 72 szóval 6 szavazat ellen kimondotta azt is, hogy e-z a határozat csak birtokon kivül f elebb ezhető meg, tehát azonnal végrehajtható. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Pénteken : A kis gróf, operett. (Páratlan ®/s.) Szombaton,: A kis gróf operett. (Páros '/a) Vasárnap délután : Keresd a szived, szinmü. Vasárnap este : A kis gróf, operett. Bérletszünet Hétfőn : Macbeth, tragédia (Páratlan 2/» ) KedJen : Az ártatlan Zsuzsi, operett (Páros ®/3.) Szerdán : A papa, vígjáték (Páratlan ) Csütörtökön : A tatárjárás, operett. (Páros */,) Pénteken délután: A cigáuyszerelem. operett. Pénteken este : A kis gróf, operett. (Paratlan */») Szombaton: Az élő halott, szinmü. Bemutitó. (Páros Vi) Va6ár >ap délután : A babuska, operett. Vasárnap este: Az élő halott, szinmü. (Páratlan •/,-) * A kis gróf. A legrosszabb operett, amit eddig elkövettek. Irodalmi perverzitás kell ilyen banális operettet alkotni. Különösen a zene, — nabát az kolosszális. Dühöng benne a banalitás. Nincs egy motivuma, nincs egy akkordja, amire ráfoghatnánk, liogy: Rényi Aladár doktor ur, hát ez is muzsika? De ilyen fülbemászó a szöveg is. Tudniilik Martos Ferenc fölfedezi, liogy akadnak vidéki ripacsok és hogy akad vidéki szerelem is, — különösen a színigazgatók között, akik előadnak mindent, hisz úgyis a közönség élvezi. Hozzá olyan előadásban, mint most Szegeden. Valósággal ragadt a rapacsláz és ez volt a színjáték egyetlen kvalitása. Erről a mai bemutatóról vagy köteteket köllene irni, vagy semmit. Köteteket, — ha részletezni akarnók, hol fényeskedik a vidéki szinbáz nívójának glóriája . . . Semmit, —mert voltaképen nem érdemel egy sort sem! Hanem valamit mégis illik egyes szereplőkről följegyezni. Ök az okai . . . Déri Rózsi alakította a tipikus vidéki primadonnát, meglepő reálizmussal. Igen, ma nem kívánta meg senki, hogy elegáns legyen, hogy bájos is, liogy énekével elragadni is tudjon. Igazi, vidéki, kis primadonna volt, meg is tapsolták, sőt Antal Erzsinek ellentüntetést rendeztek. Mert kérem alásan, már az ilyen ellenpukasztás bevett szokás a szegedi színházban, — itt, ha valakinek sikere akad, agyontüntetik a többi szereplőket. A címszerepet Oláh Gyula nem játszotta. Mert nem is tud játszani. Érzéke sincs a játékhoz. Egyáltalán nem játszik soha. Hanem énekel; mentsége, hogy baritonistának szerződött. — A szegedi közönségnek határozottan pechje van. Hangtalanok menedékhelyének tetszik egy-egy operettelőadás. Az énekeseket, tudniilik akik énekelni is tudnak, (Thorma Zsigát, Nagy Arankát, Binder Károlyt), epizódszerekre rántják be, nehogy a hangjukkal megzavarják a hangtalan hangulatot. — A kis gróf előadásán ha nem is dicséret, de elismerés illeti Szűcs Irént, aki néhány szavas szerepében csodát müveit, Szatmári Árpádot, aki groteszk volt, de nem unalmas, Solymossy Sándort, aki mindig elfogadható, Horváth Irént, aki kitűnően táncol, Kónyi Lujzát, aki elegáns és legalább nem énekel. — A rendezés, a darab előadási tónusa méltó volt az előadáshoz. (sz. j.) * A Dugonics-Társaság sainmüpályárata. A szegedi Dugonics-Társaság Almás sy Endre szegedi színigazgató adományából ezennel pályázatot hirdet a magyar középosztály életéből vett, egész estét betöltő középfajú drámára vagy vígjátékra, bohózat mellőzésével. Pályadíj egyezer korona. A pályázaton részt vehetnek a Dugonics-Társaság tagjai, továbbá a Társaságon kivül álló, de Szegeden élő vagy Szegedről elszármazott irók. A pályadijat színpadi előadásra alkalmas s a biráló-bizottság által színpadi hatást ígérőnek talált legjobb pályamű nyeri el. A pályázat határideje 1912. év julius 1. déli 12 óra, azonban a pályázati határidő utolsó napjáu postára tett pályaművek kellő időben beadottaknak tekintődnek. A pályaműveket idegen kézírással vagy géppel irva, bekötve és lapszámozva, a szerző nevét tartalmazó jeligés levéllel a pályázati idő lejártáig a Dugonics-Társaság főtitkári hivatalába (Szeged, Somogyi-könyvtár, Kultúrpalota) kell küldeni. A pályadijat nyert darab első előadási joga kizárólag Almássy Endre ezidő szerint szegedi színigazgató urat illeti, aki viszont köteles a darabot a szegedi színpadon a döntést követő egy éven belül előadni, amit, ha nem tenne, elveszti az első előadás jogát. A darabot Almássy Endre ur a saját társulatával ugy a szegedi, mint bármely vidéki színpadon bármikor, szerzői jogdíj nélkül adathatja elő, ezen korlátozáson kivül azonban a szerző szabadon rendelkezik darabjával. A biráló-bizotÉság, amely a Társaság tagjaiból alakult, köteles legkésőbb 1912 év november 15-ig a pályázat sorsát eldönteni és az eredményt kihirdetni. Szeged, 1911. évi november 28-én. Lázár György dr, elnök. * Strindberg a betegségéről. August Strindberg állapotáról az utóbbi napokban aggasztó birelc terjedtek el. Egy stockholmi újság közvetlenül Strindberghez fordult, s arra kérte őt, nyugtassa meg az aggódókat. A nagy költő a következő táviratban felelt: — Félesztendeje betegeskedem, időnkint olyan rosszul vagyok, hogy az ágyat kell őriznem* Az orvosok nem tudják, mi a belső bajom, talán a májam beteg, vagy a gyomor átgulása folytán előállott szívbaj emészt. De hát érthető, öreg ember vagyok, elhagyott a munkakedvem. 63 év nagy idő és az az életkor, amelyet beteg ember számára a legveszedelmesebbnek tartanak. * Gorkij uj könyve. Szentpétervárról jelentik: Ma jelent meg Gorkij Maxim uj könyve, amelyről a kritikusok azt állítják, hogy a zseniális iró legkiválóbb alkotása. A könyv cime Az iró, a cselekmény személyei Tolstoj első liivei közül valók és egyúttal Gorkij életéből is igen szines képeket nyújt. Az egész Tolstoj mozgalom, a Tolstoj koloniák alapítása, a tolstoj ánus eszme befolyása az orosz népre és intelligenciára költői erejű és mély lélektani anilizis folytán művészi hatású feldolgozásban lép elő. Uj-Oroszország nagyszerű kulturális arcképe ez, rendkívüli egyéni és megkapó stílusban elbeszélve és megrajzolva. * A Sumurnn kőrúton. A Vígszínház uidonságának, a Sumurun-nak kiállítása és betanulása a magyar vidéki színházaknak jóformán leküzdhetetlen nehézségeket támaszt. Épen ezért egy imprezárió ajánlatot tett arra nézve, hogy nyáron vidéki és külföldi körútra vinné a Sumurun-együttest és igy a vidéki nagyobb városok is megismernék a Vígszínház pompás előadását. Tüntetés az angol miniszterek ellen. Londonból jelentik: Aspuith miniszterelnök tegnap este megjelent a Temple Hallban egy népgyűlésen, hogy nyilatkozzék az egyetemi kérdésről. A hatalmas csarnokban sok ezer ember volt együtt s mikor a miniszterelnök az emelvényre lépett, teli torokkal kiáltotta az egész gyülekezet: — Arra feleljen, háborút zudit-e ránk Grey? Asquith felkelt, hogy beszéljen, de a suffragettek, akik minden talDalatnvi helyet elfoglaltak, belefojtották a szót. Valahányszor a miniszterelnök beszélni akart, a suffragettek sípoltak, tapsoltak és kereolőkkel veszett lármát csaptak. Végre is a miniszterelnök felboszankodott s elhagvta a termet. Odakünn is nagy volt a tüntetés. Lovasrendőrök fogták körül a miniszterelnök automobilját, ho<*-\ bántódás nélkül érjen haza. Körülbelül egyidőben ugyanigy járt Lloyd George is, aki az Albert Hallban vett részt egy választói népgyűlésen/Itt nem a suffragettek, hanem a középosztályból való háziasszonyok rendezték a zene-bonát, hogy tüntessenek Llovd Georgenak a cselédbiztositásról szóló törvényjavaslata ellen. — Az ön bilije azt akarja, hogy mi szegődjünk el cselédeknek cselédeinkhez! — ilyen kiáltások fogadták a minisztert. Desarthe grófné, aki elnökölt, kétségbe volt esve s már-már ájuldozott, ugy rázta az elnöki csengőt, de Lloyd George még sem beszélhetett. A miniszter aztán az elnöknő utján tudatta, hogy hajlandó az aszszonvoknak egy küldöttségét fogadni s felvilágosítja őket az uj bili tartalma felül, de a lármás asszonyok hallani sem akartak deputációról. A vezérkari főnök lemondott. Bécsből jelentik, hogy hötzendorfi Konrád Ferenc, a vezérkari főnök ma kihallgatáson jelent a királvnál és beadta lemondását. Amikor a védő felesége Ir levelet. — A temesvári rablógyilkosság körül. — (Saját tudósítónktól.) A temesvári rablógyikosság utójátéka Kezd gyanúsan szövevényes lenni. Buldzs István a halálraítélt rablógyilkos körűi sok mentő körülmény merül föl. amelyek azonban nagyon is gyanúsak alioz, hogysem az ítélet igazságosságába vetett hitünket megingathassa. Vidéki János, a nagybecskereki levélíró még nem került kézre. Nyomozását a temesvári rendőrség vette kezébe, mert egy másik levél is kézbekerült, amelyet utóbb Temesvárott adtak fel s ezt már nem Vidéki, hanem Ujidéki János a rejtélyes idegen, aki alá volt irva. Nagyon érdekes momentuma ennek az ügynek, hogy a halálraítélt Balázs sógora: Belle János nevében irott levelet nem Belle János, hanem Láng Béla dr, a rablógyilkos védőügyvédjének felesége irta, Láng Béla drné a maga asszonyi nyugtalanságával sehogy sem tudott belenyugodni abba, hogy Vidéki János levelét a biróság a tárgyaláson nem vette figyelembe. És mert rá akarta birni valahogy a hatóságot, hogy nyomozzon, azért irta Balázs sógora nevében a nagybecskereki rendőrkapitánysághoz az általunk már közölt levelet, amelyet Lángné szombaton adott férje tudta nélkül Temesvárott a postára. Az ujabb levél, amelyet tegnap kapott Balázs István védőügyvédje s amelyen most már Újvidéki János aláirás szerepel, aki 28-án adta fel levelét Temesvárott. Ez a levél igy hangzik: Már megbocsássanak, uraim, hogy ez már a második levelem, de már hasztalan. Igazságtalanságért akasztik fel azt a szegény Balázst. Én voltam a tettes, de kereshetnek, mert ugy sem találnak meg. Én öltem meg és szúrtam le azt a Löwingert egy radikális késsel. Én csak annyit irok, egyebet nem. A védő megmutatta a levelet a kir. törvényszék elnökének is, majd a rendőrségre ment, ahol jegyzőkönyvbe vétette a dolgot és egyben a város területén szigorú razziát kért. A temesvári rendőrség lázas erélylyel nyomozza a rejtélyes levélírót s a szomszédos csendőrállomásokat is belevonta a nyomozásba. A temesvári rendőrkapitány kijelentette, hogy a rendőrségnek mindent el kell követnie Vidéki János kézrekeritésére, mert csak az ő személyének belevonásával szüntethetők meg véglegesen az esetleges komplikációk. Vidéki János személyleirása a nagybecskereki rendőrség közlése szerint a következő: Vidéki János ötven év körüli középtermetű, hosszas sovány beesett arcú, 'kék szemű ember, őszbecsavarodott szőke hajjal és bajuszai. Legutoljára rongyos bocskort és kék szerb nadrágot, színehagyott fekete posztókabátot és fekete báránybőr sipkát viselt.