Délmagyarország, 1911. december (2. évfolyam, 276-300. szám)

1911-12-15 / 287. szám

1911 december 12 DÉLMAGYARORSZÁG 3 Pajzs Gyulának feleli, hogy a miniszterelnök annakidején már kijelentette ugyan, hogy ha egy paragrafus valahol útját állja a fejlő­désnek, ugy ezen könnyen lehet változtatni. De semmi olyat nem tett, ami a mezőgazda­ság érdekeinek ártana. És nem is fog tenni. Ami a Reichsratbban történt magyarellenes kijelentéseket illeti, azokat sajnálom, de rá kell mutatnom arra, bogy a felelős személyek ezzel szemben korrektül nyilatkoztak rólunk. A kiegyezésen csak az összes alkotmányos tényezők hozzájárulásával lehet változtatni. Népszerűséget lehetett volna talán szerezni, ba e rágalmakkal szemben hasonló hangon feleltünk volna, de ez nem lett volna állam­férfiúi cselekedet. Mi az argentínai hus behoza­talához általában nem járultunk hozzá, csak kivételesen engedtük meg 2009 tonna behoza­talát. Ezért vállalom is a felelősséget, mert ezzel a mezőgazdaság érdekeit nem sértettem. Bírálni bennünket majd csak akkor lehet, ha a liusbehozatal kérdésének ügyét a Ház elé hozzuk. Addig türelmet kérünk. A mon­tenegrói szerződés megengedi az élőállat be­hozatalát. De hol van törvény, amely nem engedi meg az élőállat behozatalát? A kor­mány ennek az engedélynek a megadásával nem sértett törvényt. Polónyi Géza javaslatát, a totalizatőr-acfo felemelésére vonatkozólag, elfogadom, (He­lyeslés.) De a módozatokra nézve még nem nyilatkozom. Tárgyalnom kell előbb az érde­kelt felekkel is. De elvileg egyetértek veíe és csak a részletekre nézve kell még előzetes tanulmányokat folytatni. Lehet azonban, hogy a Lovaregylettel olyan megállapodást tudunk létesiteni, liogy adóemelés nélkül is növekedik majd az állam bevétele. Palányi Géza: Ez lehetetlen! Serényi Béla gróf: Akkor fel fogjuk emel­ni a totalizatőr-adót 14—15 százalékra! (He­lyeslés.) Ami a tárca jövő programját illeti, a kö­vetkezőket adja elő a miniszter: Törvényjavaslatot fog előterjeszteni az erdő- és legelőügy szabályozásáról és a kopár területek kényszerbefásitásáról. A befásitást elvégzi az állam és be fogja hajtani a költsé­geket. Részletesen ismerteti erre vonatkozó terveit és kijelenti, liogy ezzel kapcsolatban törvényjavaslatban fogja rendezni az urbé­rességi legelők és birtokok ügyét is, oly mó­don, liogy ezeket jogi személyeknek fogja ki­jelenteni és állami felügyelet alá fogja őket helyezni. A marhaállomány az utóbbi liat évben csak félmillió darabbal emelkedett. A hushiánynak ez az egyik oka. A marha ára nem csökkent­hető. Ezt föntartom az összes szociálistákkal szemben is. A mai takarmányárak mellett a hus olcsóbb nem lehet, A baj az, liogy kevés az állat. A külföldön aránylag sokkal több állat jut egy-egy fogyasztóra. A teendő tehát az állatállomány szaporítása. Elrendeltem, hogy négy héten aluli borjut nem lehet le­vágni. Tárgyalok Ausztriával" a borju­gyasztási adó fölemelésére vonatkozólag. Emelni óhajtom a sertésállományt, ugy, amint ez már Galiciában megtörtént. E célból az apaállatokat nagyobb mennyiségben fogom ajándékozni és növelni fogom a tojás- és baromfitenyésztést. Ez mind kevés, de mégis valami lesz. A bortörvény revíziója is sorra kerül. Rak­tárkönyvét kell vezetni minden eladónak, bogy honnan és mennyi bort vásárolt. Bor­közraktárakat fogunk fölállítani a boreksz­port jó hírneve érdekében. A vámkülföldre csak államilag ellenőrzött bor jöhet. A tokaji borvidéket további állami segítségben fogjuk részesíteni. Sok a teendő és kevés a pénz; de elkövet mindent, hogy amit tehet, megtehes­sük. Fejleszteni fogja a kertészetet, különösen a konyhakertészetet. E célból javítani fogja a kertésznevelés ügyét, uj kertésziskolák fel­állításával. Ezzel uj kereseti ágat nyit meg. Úgyszintén fejleszteni fogja a méhészetet és gyarapítani a méhésztanfolyainokat. Az ál­lami iskolákkal kapcsolatban kertészetre és méhészetre fogják tanitani a gyerekeket. Beszél az állategészségügy kérdéséről, majd oá állami fürdőkről. Ez utóbbiakról kijelenti, hogy fürdők fentartása nem állami feladat. A minisztérium valóságos hotelkezelőség volt. Folyton üldöztek bennünket, hogy jó szobát kapjanak a protekciós urak. (Derültség.) Ez nexn állami feladat. Én teliát az állami fürdő­ket bérbeadóm. Nagy, tőkeerős, arravaló tár­saságnak. Tárgyaltam egy előkelő svájci ho­telcsoporttal, amely hajlandó volt átvenni a fürdőket. Nern egyeztünk meg. Ekkor egy francia csoport jött. Ezzel is nehezen ment. De majd menni fog. Csinálunk egy nagy külföldi hotelcsoportot és ez talán majd ide­genforgalmat is esinál. Jelentkező van elég. Törvény készül az élelmiszerek hamisitásá­ról is. Ez nehéz kérdés. De hamarosan a Ház elé kerül az erről szóló javaslat. Beszél még a gazdasági statisztika, a gazdasági felügye­lőségek ügyéről, a magnemesitésről, a vásár­ügyről, a szakoktatásról. Szól a vaggonhiányról és ezt a mezőgazda­sági fejlődés legnagyobb akadályának és a jelenlegi pénzhiány egyik főokának tartja. Senki sem tudja áruját elszállítani és ezért nem tud árujáért pénzt kapni. Ezen sürgő­sen és gyökeresen kell segiteni. A segítség egyik módja a viziszállitás fejlesztése és e végből ő már a jövő évben megkezdeti a Sió és a Sajó hajózhatóvá tételét, a következő év­ben pedig a Maros és a Körös következik. Majd igy folytatta Serényi Béla gróf: Ma­gyarország szociális ujjáteremtésének a tel­jes birtokpolitika az alapja. A most megala­kult altruista agrárbank e részben már na­gyon áldásos munkát folytat. Egy csomó kö­tött birtok máris érintkezésbe lépett vele. Az országban nagy gazdasági föllendülés tapasz­talható, ami nagyrészben annak a vámpoli­tikának eredménye, melyet ezen az átkozott közös-ügyes vámterületen (Zajos derültség és hosszantartó éljenzés és taps a baloldalon.), mint az urak mondani szokták (Zajos derült­ség.), szintén folytatni lehet. Az európai szeinliatárról nehéz felhők vonultak el, mert békés munkára van a nemzetnek szüksége, hogy a kedvező konjunktúrákat kihasznál­hassuk. Emlékeztet arra, hogy amikor a par­lamenti béke létrejött, a bécsi újságokat mi­lyen kellemetlenül érintette az a kilátás, bogy Magyarországon most újra produktív munka indul meg. Azzal az angol mondással fejezi be beszédét: Addig dolgozzunk, mig nappal van, ne várjuk meg, mig ránk szakad az éjszaka. Ajánlja a költségvetés elfogadá­sát. (Hosszantartó zajos éljenzés taps a jobb­oldalon.) A Ház ezután a földmivelésügyi költség­vetést általánosságban, továbbá a Juriga Nándoré kivételével, a benyújtott határozati javaslatokat, elfogadta. A részletes tárgyalás során Pop-Csicsó István határozati javaslatot nyújt be az úrbéresek és zsellérek jogi szemé­lyekké nyilvánítása végett. Szabó István (nagyatádi) is sürgeti, hogy a kormány rendezze a politikai községek és a volt úrbéresek közti viszonyt. Elfogadja Pop-Csicsó határozati javaslatát. Serényi Béla gróf szintén hozzájárul a ha­tározati javaslathoz. Mándy Samu Baramegye számára tenyész­állatokat kér és fokozottabb állategészség­ügyi intézkedéseket sürget. Hock János a tenyészapaállatok számára adott fővárosi vásártér használatba vételét sürgeti. Az ülés három órakor végződött. Közgazdasági egyetem. Az Est irja: A harmadik egyetem eszméjének felmerülé­sével! felbukkant egy közgazdasági egyetem felállításának kérdése. Az ország különböző gazdasági ágainak érdekképviseletei a köz­oktatásügyi költségvetés tárgyalása idején kérvénynyel fordultak az országgyűlés két házához egy közgazdasági egyetem felállí­tása érdekében. A törvényihozás két házában Chorin Ferenc és gróf Károlyi Mihály gond­jaira bízták az eszmét. A közgazdasági egye­tem előkészítésére alakult bizottság igen ala­pos, okos feliratot szerkesztett a kérdésről s ez a munka most a képvtíselőház asztalán fekszik. Remélhetőleg a Ház ép Oly komoly megfontolással olvassa el a feliratot, írnint a hogy azoknak a gondos munkája, akik ké­szítették megérdelmi. Jezsuita prédikátor huszonnégy hallgatóval. — Jegyzetek egy vallásos előadásról. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi katolikus kör kommünikében közölte a lapokkal, hogy Bangha Béla, jézustársasági atya Buda­pestről, három napra terjedő konferencia­beszédet tart a vallásos életnek korunkban való megújhodásáról. Az előadást csütörtökön megtartotta a jezsuita atya a katolikus kör­ben. Délelőtt nőknek, délután férfiaknak be­szélt. Tizenegy órára hirdették az előadást: nők­nek. Az érdeklődés feltűnő volt, mert az elő­adás előtt néhány perccel csak öt-hat kabát szomorkodott a ruhatárban. A teremben asszonyok és leányok társalogtak. Az arcuk­ra nem ütődött áhítat. Olyasmiről esett szó, amihez nem feltétlenül szükséges a megillető­dés. Negyedtizenkettóre végre összejöttünk mindnyájan. Huszonnégyen, dr Raskó Ist­váné kegyes engedelmével én is elhelyezked­tem a teremben. * Türelmetlen várakozás vitán végre betop­pant a jézustársasági atya. Egészen fiatal depattör, harminc éves ha lehet. Tagadhatat­lanul szimpátikus megjelenésű. Ahogy a* emelvényre lép, máris érdeklődést kelt. Ba­rátságosan hajlongott, üdvözölte a hölgyeket. Bejelentette, hogy a vallásról óhajt beszélni. Szenvedélyes hangon, fiatalos temperamen­tummal prédikált a jézustársasági atya. Va­lósággal elragadta önmagát. — Hölgyeim, — kezdte — fejjel megyünk a falnak, ha ebben a korban nem leszünk a vallás apostolai. Ebből, ugy látszik, komoly dolog lesz, gon­dolták a hölgyek, mind a huszonnégyen. Mohó kíváncsisággal és nem csekély izgalom­mal lesték a szavakat, amelyek majdan ki­röppennek a csupasz ajkon. És szólt: — A vallás kiirthatatlan, szükséges kelléke az életnek, önmaguknak hazudnak, akik val­lástalannak vallják magukat. A vallástalan emberből hiányzik á természet, olyan, mint a virág illat nélkül, mint a . . . Itt megcsuklott a szónok. Valószinüleg azt akarta mondani: — mint a jó madár dal nél­kül. — Akik a vallást gúnyolják, — folytatta —" lenyűgözik lelkükben a vallási érzést, erő­szakkal visszafojtják. Csúfolódni pedig köny­nyü, esak hosszú nyelv kell hozzá. Csupa friss illatú dogmák. Anno... ezer­egynéhány körül szinte ilyesféle gondolatokat, mártottak tintába. De a tinta friss maradt. „A vallástalan emberből hiányzik a termé­szet." Hát mi vagyunk mi mindannyian, szó­nokostól-egyebestől, nem-e a természet va­gyunk? Bennünk él a természet. Ha aztán va­lakinek más a meggyőződése, mint akik an­nak a hirdetéséből élnek és tőkét kovácsol­nak, abból büntetésből kifolyik a természet? * ... „Boldog emberek nem léteznek." Igy mondta a bittéritői föladatot oldogató szó­nok. S e szenzációs kijelentésre mozgolódtak, mind a huszonnégyen. Csudálatos, a legtöbb boldognak, érezte magát. Bizonyára azért, mert megjelenhettek az előadáson. — Végtelen boldogságra törekszünk mondta a szónok szenvedélyesen, bogy szinte belépirult. De mit érhetünk el, mi az, amit elérhetünk? Egy csöpp az óceán vizében. Szű­kös az élet, rövid az élet. Ki ismer bennünket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom