Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-24 / 270. szám

4 DFXMAGYAFORSZAG 1911 november 24 sági pótlék cimen. A háromnál kevesebb gyermekes és nőtlen tisztviselők bizonyos arányszám szerint kapnak drágasági pótlékot. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Nov. 24, péntek: Az ezred apja, páros */»• Nov. 25, szombat: A papa. (Bemutató), páratlan '/,. Nov. 26, vasárnap d. u: Eszemadta, vasárnap este: A papa, páros V3. Vigh Ferenc és Vigh Ferencné kiállítása. Néhány évvel ezelőtt ki mert volna arra gondolni, hogy a Szegedi Közművelődési Egyesület évenkénti kiállításai mellett ngyszólván rendszeresen, szabályos időközönkint visszatérőleg a kollektív kiállítások is besorozódnak a helyi kulturesemények közé. Ha egyszer valakinek kedve támad reá, könyvet írhat róla, hogy mi abban a törvényszerűség, hogy az egyes művészetek meghonosodása minden társadalomban csaknem ugyanazon sorrendben követi egymást. A tömegértelmesség emelkedésével finomuló hedonika és a reális alapkövetelmények különböző foka, minden esetre elsőrendű fontosságú e kérdésben. Akármint áll is azonban a dolog, szükbatáru magyar viszonyaink arról győznek meg, hogy talán még a magasabb rendű muzsika is hamarább lépett be a kulturális közszükségletek sorába, mint a szobrászat és a festészet. De végül ebez a stációhoz is eljutottunk. Eljutottunk Szegeden is. Bátortalanul írja le az ember az ilyesmit, mert félő, hogy korai ez a megállapítás, de a szimptómáknak utóvégre mégis hinnünk kell. Három év óta minden évre jut egy kollektív kiállítás, néha több is. Nem is szólván a boldog emlékezetű Palettáról, mely sok •nagysikerű kiállítást látott falain, habár koraszülöttségének következményeibe végül bele is pusztult. Az idén Vigh Ferenc és Vigh Ferencné rendezi az első ilyen kiállítást, mely pénteken nyílik meg a kultúrpalotában. Bár ismert, szolid színvonalát ezúttal is megtartotta Vigh Ferenc is, kettőjük közül Vigh Ferencné készülődött nagyobb lendülettel erre a kiállításra. A francia Riviéra az ur ege alatt töltött nyár termése képezi kiállított anyagának főrészét. A sziklás partu tenger nagyvonalú rengése kötötte le leginkább fürkésző szemeit és ezzel nj tárgykörrel bővült érdeklődésének ezelőtt kissé szük határa. Művészi szeretetének régebbi tárgyaihoz sem lett azonban hütelen és a mentoni utca- és tengerképeket tarkán váltogatják ujszegedi és egyéb magyar tárgyú müvei. Megérti a tenger okszetikumát, de otthon marad az ujszegedi park árnyas utain is. Képein a tiszta szinhatásokra való törekvés uralkodik s ez a benyomásunk visszatart percekig attól, hogy egyéb kvalitásairól is tudomást szerezhessünk. Pedig tónusérzéke és rajztudása figyelemreméltó. Van ennek a kiállításnak valami üditő hatása, aminek valószínűleg az a magyarázata, hogy sehol semmi nyoma sincs annak a megállapodottságnak, mely a stagnálás fenyegető közelségét sejteti. Uj eredmények után való vágyakozás nyomai érezhetők csak nemvalamennyi képen. Impresszionista hatásokból táplálkozó régebbi müvein beérte azzal, hogy finom egyszerűséggel hangolta össze motívumait szelid hamvaslila barmónává, legutóbbi dolgain azonban már messzebb merészkedik és itt-ott a fölületen adott szin- és világítási problémákon tul az anyag rejtettebb tulajdonságai is foglalkoztatják. Az impresszionista szemlélethez azonban végeredményében sohasem hűtlen, dacára annak az eltolódásnak, melyet franciásan könnyed természetlátása a müncheni iskola nehézkességén szenvedett. Itt-ott dekoratív irányú egyszerűsítésekkel is kísérletezik és ezek a képei emelik ki leginkább a rajzban való biztosságát. Ilynemű dolgai, mint studiumok nagyfokú komolyságról tanúskodnak. Rajztudása csöndélet képein észlelhető legkönnyebben, melyeknek értéket ad az is, hogy nem rögzítenek meg semmiféle hivatalos csöndélet-tipus, hanem arra szolgálnak csak, hogy kísérleti formái legyenek azon törekvéseknek, melyek irányában a művésznő az adott időben halad. Színesen vibráló levegőhatás, választékos szinkeresés sehol sem ad rajtuk az érzéstelenül leltározó másoláshoz. Vigh Ferenc ujabb szobrai között van egykettő, mely mélyebb bepillantást enged ennek a művésznek benyomásokkal telitett lelkébe. Sőt ezeket látva, ugy érezzük, hogy maga is csak most kezdi igazán felismerni érzésvilágának tartalmát. Fiatal életének emlékei valami bánatos melankóliába tömörítve, megteremtették az ő monumentalitásokra tekintő vágyakozását. Masszív formalitásokra törekszik. „Egy hatalmas tömbből kell kifejteni mindent" — mondja. — Irdatlan nagy agyag, vagy márvány tömegekben benne van minden szobor; minek hát szétszedni először ezeket a tömegeket, hogy újra összerakhassuk őket. Elvenni, vagy lefaragni is csak annyit vegyünk el, vagy faragjunk le belőlük, amennyit kell, hogy a mozgás és forma érezhető legyen. De még ezek is alá vannak vetve a nagy tömeghatás törvényének. Ezeket a tisztán szobrászszempontok alkotta elveket igyekszik megvalósítani müveiben. Gyakran föláldozza a részletek pontosságát ezen elveknek és nem igy fogja megnyerni azök tetszését, akik pepecselő kópiákkal akarják befödni a szobrászat fogalmát, de az egyszerű összefoglalások bivei emberükre ismernek benne. Különös hajlandóságot árul Vigh Ferenc a sir emlék-tervezések iránt. Vigasztal liatlan bánatok formája ül síremlékein. Pedig egyszerű felületü építészeti motívumokkal és néhány mérsékelt mozgású alak kombinálásával oldja meg e föladatokat. Kollekciója számra nézve nem nagy, de több darabja jelentős értékű. Vigh Ferenc szegedi születésü művész, Vighné messze fölről jött közénk, de mindkettőjük kiállítását azzal a szívességgel kell fogadnunk, melyet müvészetük értékénél fogva joggal várhatnak tőlünk. Mindketten fejlődők, fiatalok, tehetségesek és komoly célok utjain indulók; bizhatnak tehát, hogy müvészetük kellő elismerésben részesül. ve Ss. J. dr. * Se az igazgató, se a felesége ne játszszék! Ezt a szigorú elvi megállapodást szögeztek le a szabadkai újságírók, még pedig abból az alkalomból, hogy az odavaló színház vezetésére uj direktort keresnek. Kimondották, hogy csakis az olyan pályázót támogatják, aki ennek a feltételnek megfelel. Sőt még az igazgatóság tagjai közül sem szabad senkinek fellépnie, ha még olyan művész is. Furcsa kikötés, de van értelme, ha meggondoljuk, hogy egyik-másik színigazgató, akinek primadonna a felesége, minden jó szerepben a feleségével hozakodik elő. Mert őt — ha még olyan rossz színésznő is — csak el nem küldheti. De viszont az még furcsább lenne, ha az egész országban érvényt szereznének ennek az elvnek, mert ebben az esetben körülbelül a legjobb vidéki színészeknek kellene örökre, vagy addig mindenesetre elhallgatniok, amig színigazgatók. Hogy csak néhányat említsünk: Zilahi Gyula, Szendrey Mihály, Hidvági Ernő, Komjáthy János, Nádasi József, Polgár Károly, Szálkái Lajos, Tompa Kálmán. * A délvidéki sziiiikei'&let. A délvidéki szinikerület választmánya vasárnap Dellimanics Lajos dr főispán elnöklésével ülést tart, amely alkalommal határozni fog Mezei Béla színigazgató szerződése dolgában. Mezei Béla ugyanis át akarja ruházni szerződését Békefi Lajos és Mezei Andor volt szegedi színészekre. A szinikerület választmánya valószínűleg beleegyezik ebbe az átruházásba. A szőke város. — Riport a berlini lányokról — (Saját levelezőnktől.) Néhány szó a berlini leányokról: a „trés femm"-ről, kit Párisban, Bécsben és Budapesten hasztalan keresünk; a tradíciók gáláns asszonyát, aki a férfiún uralkodik — itt nem találjuk meg. Karcsúság, keresetlen pedantéria, biztos öltözködés, szaggatott kacérság és ragyogó szőke baj — „mintha csupa napsugárból fonnák" — mondaná Wilde Oszkár. Nagyon liamar megismerjük a berlini szuverén nőt. Ez a szuverén-asszonyiság azonban egyáltalában nem negatív érdeme különös és kitűnő tulajdonságai között. Talán épen abban ragyogtatja leginkább szuverenitását, hogy nemcsak szórakozni és társalogni tud jobban, mint más asszony, de határozott diszponálásával is ki tudja mutatni, hogy épugy feltétlen ura az eszének, mint a férfi. Berlinben a férfi nem nagyon kényezteti el a kedvesét, az ideálját, az asszonyát. Ha nem kerültünk még bele teljesen ebbe a monumentális életforgatagba s nem ismerjük az élet berlini típusait, látszatokból, jelenetekből, elejtett szavakból kell következtetnünk, megállapítanunk. Igaz, hogy mindez csak a látszaté, de hogy egy kis filozófiával éljek: olyan az élet, amilyennek más látja! Milyen feltűnő például az idegenre, ha tanuja annak az egyszerű jelenetnek, mikor a berlini diák, hivatalnok, katona, dzsentlmen, a szeretett leánynyal egy koncert-, sör- vagy szinbázba megy: a fiatalember elől s pár lépésnyire követi a fehérarcú, szőke leány. „Az asszony a férfinek feltétlen alárendeltje" s ezt a dokumentumot nem szabad holmi apró udvariassággal megdönteni! — Mondom: ez berlini tipus, mert a világdáma, aki hetenkint nagyszerű ebédet, estélyt, vagy teát ad, csak jelzőkben különbözik az emiitett diák, hivatalnok, vagy katona kedveseitől, ideáljától, asszonyától. A berlini leány társalgásában is vannak egyéni vonások: nem túlzottan vidám és ritkán mulattató a szó határtalan értelmében; az esze, a gondolkozása túlságosan diszciplínáit s egyáltalában nem frappáns, amit a magyar leány a „vive" jelzővel aggat magára; komoly, hallgatag s csak a humorában s szatírájában ered meg a nyelve. A szerelemben — és ezt nagyon vastagon szeretném aláhúzni — egyáltalában nem számító, hideg, vagy szivtelenül kacér, mint azt nagyon sokan hiszik. Egészséges logikáját és óvatosságát nem szabad összetéveszteni a számítással. Minden vágya az, hogy a barátság egész melegével is magához kösse azt, akit szeret. Persze, Berlinben is flörtölnek. De ez természetes: a leány, aki délelőtt főz, süt, vagy más formában házias, délután flörtöl. Régi, levethetetlen banalitás; minden generáció élt vele. Tulaj donképen csak hadgyakorlat, manőver: a legjobb ut megismerni a férfiakat. Viszont berlini specialitás, -— és ezért tartják számitónak a berlini leányokat — hogy egyszerre bárom-négy flörttől sem riadnak vissza. így könnyebb konzekvenciákat vonni; és a berlini leányoknak igazuk van ' — A divattal a berlini leány nem törődik túlságosan. Az uj modell érdekli, de nem rajong minden uj színért, uj vonalért annyira, mint másutt. Ruháit rendszerint kopirozza, bár egyes esetekben megköveteli divatárusnőjétől az eredetiséget. A színház s az Unter den Linden és a Tiergarten gyönyörű sétányai igen alkalmas teret nyújtanak azoknak, akik Berlin szőke hölgyvilágát ismerni, látni akarják.