Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-10 / 258. szám

1911 november 10 DELMAGYARORSZÁG 3 gyen. Teljes számban jelentek meg a hivatalnokok főnökeik vezetésével. Desewfíy Arisztid elnöki tanácsos intézett 'beszédét Berzeviczyhez, aki meghatottan köszönte meg a tisztelgést és kijelentette, hogy örömmel emlékszik vissza az együttműködésre. A magyar birlaptudósjtók nevében Schiller Henrik dr és Lenkey Gusztáv búcsúztak el az elnöktől, aki meghatottan köszönte meg a figyelmet és melegen emlékezett meg a parlamenti tudósítók karáról. A képviselőház ülése. — Návay Lajos elnöki beköszöntője. — (Saját tudósítónktól.) ' Nagyjelentőségű ülése volt ma a magyar képviselőháznak. Ez a nagy jelentőség nem valami fontos országos érdekű törvény megszavazásában nyilvánult meg, mert hiszen a magyar törvényhozás hosszú idő óta nincs abban a helyzetben, hogy megfelelhetne alkotmányos kötelességének, Technikázás, időpocsékolás, az alkotmányos élet megcsúfolása folyik a Házban hosszú tétlen hónapok óta. Névszerint szavaznak. Ez a Ház „alkotmányos" munkája — az ellenzék jóvoltából. Ma is csak névszerinti szavazás volt, még pedig, magas jubileumi számú névszerinti. Talán az ötszázadik, amióta 'a technikázás divatba jött. Azt hisszük azonban, hogy ez a jubiláris névszerinti betetőzte az ohstrukciót s hogy ezek után uj élet, a munka korszaka kezdődik a Házban. Elnökválasztás volt ma a Házban. Návay Lajosra szavazott a Ház majdnem egyhangú többséggel. S Návay Lajos ma el is foglalta az elnöki széket,' s megtartotta székfoglalóját. A képviselőház üléséről a következő tudósításunk szól: Nyegre László jegyző fölolvasta a tegnapi ülés jegyzőkönyvét, amelyet hozzászólás nélkül hitelesítettek. (Az elnöki választás.) — következik az elnökválasztás — jelentette ki az elnök. Éljen Návay Lajos! — kiáltják a Ház minden oldalán. Elmondotta ezután az elnök azokat a rendelkezéseket, amelyek a választást szabályozzák. A képviselők névszerint szavaznak; a szavazás titkos; azokat a .szavazócédulákat, amelyeket nem összehajtogatva dobnak az urnába, nem veszik figyelembe. A képviselők a terem közepére tódulnak s megkezdődik a — névszerinti szavazás. Talán az ötszázadik julius tizenharmadika, ama nap óta, amelyen a technikai obstrukció megkezdődött. De most nem veszélyes és gyilkos fegyver, amely elnököt buktat, hanem alkotmányos forma, amelyben a Ház elnököt emel. A Ház tagjai nagy érdeklődést tanúsítanak a választás iránt; a kedv általánosan derült, Mihályi Péter jegyző olvassa a névsort; az első, akit fölhiv s aki az urnába veti szavazatát: Almay Olivér. A Ház asztala körül állandó nagy csoportosulás; az elnök többször kénytelen felszólítani a képviselőket, „szíveskedjenek lielyöket elfoglalni". Mégis sokan szinte megbabonázva álldogálnak az urna előtt, a réznyilásos, sárga faládikó körül, melyből, mint valami bűvös szekrényből nemsokára egy gyors karriért befutott politikusnak nagy disze, közjogi méltósága fog fölszárnyalni. A szax-azás megtörténte után az elnök kihirdette az eredményt: — Beadtak összesen kétszázötven szavazatot; ezek közül üres volt tizennégy, Návay Lajos kétszáztizenhét szavazatot kapott, mig kilenc szavazat szétforgácsolódott. Ennek alapján Kabós Ferenc alelnök Návay Lajost a képviselőház megválasztott elnökének jelentette ki és tudatta, hogy a választás eredménye föl fog terjeszteni ő felségéhez is. , Aztán szünet következett. Mikor Kabós Ferene lement az elnöki emelvényről az egész baloldaL fölállott s zajosan megéljenezte és megtapsolta. Szünet közben az is kiderült, hogy kik kapták ai szétforgácsolódott szavazatokat: Berzeviczy kapott bét, Nyegre László és Smmegi Vilmos pedig egy-egy szavazatot. Szünet után Kabós Ferenc alelnök jelentette, hogy Návay Lajos kész nyomban elfoglalni az elnöki széket. Pár perc múlva megjelent a teremben az uj elnök. Ezüsthimes, drágakövekkel ékesitett fekete díszmagyart viselt. Az egész Ház tapssal üdvözölte. (Az elnök beszéde.) Návay Lajos felment az elnöki dobogóra, a szék előtt megállott és a következőket mondta: — Mélyen meghatva, hálás köszönetet mondok a Háznak személyembe vetett bizalmáért. Mikor életemnek e fontos percében elfoglalom az elnöki széket, annak nemcsak diszét, hanem erkölcsi súlyát is érzem oly férfin után akitől nehéz szívvel bucsuztunk el, és aki oly magas szinre emelte az elnöki méltóságot, hogy kételkednem kell, vájjon képes leszek-e. azt betölteni. De bátorít az a tudat, hogy buzgón fogom kötelességemet teljesíteni. Nehéz és súlyos válság előzte meg megválasztásomat. Még tegnap is bizonytalan volt a megoldás. Hála a mindenhatónak, hogy az utolsó percben az a jótékony szellem megszüntette a harcosok és békések között az ellentéteket, az a jótékony szellem, az az ősfentartó erő, a magyar hazafiság. (Zajos éljenzés és taps.) Legyen az mindig közöttünk ne csak a béke muló örömeiben, hanem állandó áldásában és az alkotásokban is. Mily nagy tere a munkának nyilik meg előttünk, mily Sok veszedelem és romlás fakad az áldatlan küzdelmekből! A nemzedékünkre eső munkakört be kell tölteni. Amig meddő küzdelmekben erőink javát feláldozzuk, szakadatlanul iródik a történelem és jaj annak a nemzedéknek, amely egyebet nem tud felhozni, mint azt, hogy jóhiszemű szenvedélyek áldozata volt. Az elnökség szigorúan ragaszkodik a szabad vitatkozás lehetőségéhez, de azt egybeköti a szabad elhatározás és döntés lehetőségével, (Élénk taps és lelkes éljenzés jobbról.) A többségi elvnek érvényesülnie kell. de épp ugy a vitatkozás szabadságának is. Többség és kisebbség nem ellentétes fogalmak, hanem kiegészítik egymást, együtt alkotják a szabad közvéleményt. Az elnök felelős a parlamenti rend fentartásáért. Kötelessége a teljes pártatlanság, a független önállóság minden párttal szemben, ebben van ereje és állásának disze. ígérem, hogy más szabályt és törvényt tisztelni nem fogok, mint amelyek a Ház autonóm törvényeiben, a házszabályokban vannak lefektetve. De el vagyok telve attól a nagy felelősségtől, hogy a házszabályok céljainak megfelelően lehetőleg a Ház munkájának javára legyenek érvényesíthetők. Bizom benne, hogy a haza iránt való felelősség ebben a munkában minden oldalról támogatást fog számomra biztosítani. A Ház elnöki székét a békés munka jegyében elfoglalom. (Élénk tetszés és taps.) Az elnök beszéde után megállapították a holnapi ülés napirendjét, amelynek egyik fontos tárgya az uj alelnök választása lesz. Nagyhatalmak uj Dreadnought-jai. A nagyhalaknak sorra építtetik á tengeri hajóóriásokat. A már kész, épülőben lévő és tervezett hajók száma, amelyeknek egységes nehéz kaliberű lövegeik vannak, tehát a „Dreadnought"-tipushoz tartoznak, épen eléri a százat, s az egyes államok között a .következőképen oszlik meg: Olaszország 0 ' 4 0 Oroszország -.-0 4 0 Franciaország • 9 2 2 Ausztria-MagyajEfarsz. í 2 1 Brazília 2 í 0 Spanyolország 0 2 1 Argentína Ö 2 0 Törökország ó 0 2 Chile 0 0 2 EITeive- ÖssieAnglia Németország Egyesült-Államok Japán kés-ült félben zett j sen 14 13 5 32 5 12 4 21 4 6 2 12 0 3 4 7 4 4 (A ' "4 $ "JS 2 2 A monarchia, amelyüknek tengere alig vau, egy sorban áll Olasz és Franciaországgal. Gyarmatos és gyarmatokra aspiráló államokkal tartunk lépést. Botrányba fult ifjúsági előadások — A szegedi szinház műsorából. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi színháznak ismét kiüturbqtránya van. A nagy dérrel-durral hirdetett ifjúsági előadás-ciklus körül olyan kavarodás támadt, amelybe belefúl ennek a színháznak csöppnyi kulturérzéke és jóizlése. Az történt, hogy a szinház igazgatósága nivótlan üzletet akar csinálni az ifjúsági előadásokból is. Az ifjúsági előadásoknak az a becsületes célja, hogy az ifjúság esztétikai ízlését- nevelje és az irodalomtörténeti oktatást szepilélhetővé tegye. A legideálisabb, kultiirjeientőségü cél, amelyet színházigazgató követhet. Ehelyett a szegedi szinház igazgatósága ráiit a zsebére és fügét mutat a kulturának. Estéről-estére jobban érezzük, hogy a szegedi szinház a legridegebb, a legnivótlanabb üzleti vállalkozás. Olyan, mint némelyik kereskedés, amelynek a kirakata hemzseg a szemfényvesztő tárgyaktól, de nem azért, hogy esztétikai élvezetet nyújtson, hanem, hogy az üzletbe csalogassa a kíváncsi bámészkodókat. Az ifjúsági előadásokkal azonban nem szabad igy zsebelni. Vagy a kultúrát szolgálják azok az előadások, -vagy pedig szüntessék be. Mert amik az idei ifjúsági előadás körül történtek, az minden jpizlésü embert fölháborit. • ' • • A szegedi középiskolák tanári karának kiküldöttei a színházigazgató bevonásával megbeszélést tartottak az ifjúsági előadásokról. A tanárok összeállították az előadások műsorát, amely megfelelt volna a pedagógiai 'igényeknek. Erre fölállt az igazgató és mentegetődzött, hogy a bizottság óhajtása nem teljesíthető. Így meg ugy, a ciklusra elő kell készülni, nincs idő stb. A leghangsulyozottabb argumentuma az volt, hogy azért az egy előadás miatt nem foglalihatja le napokig a társulatát. A bizottság tagjai ez ellen kifogást emeltek, de mindhiába. — Kérefn, — mondta Almássy Endre színházigazgató — én megteszek mindent, amit az urak kívánnak, de azt nem kívánhatják, hogy ráfizessek az üzletre! Erre a nem várt kijelentésre elképedtek a tanárok. Azzal a nyugodt lelkiismerettel kezdték meg a megbeszélendőket, hogy kultúráról, az ifjúság esztétikai neveléséről lesz szó. Az igazgató pedig ehelyett üzletről szónokolt. Minthogy • azonban nem akarták, hogy fuccsba menjen az, amiért már annyit fáradoztak, a jobb jövő reményében engedtek az igazgató-akaratának. A meglepetések: azonban még csak ezután következtek. Jaj", milyen nagy a szegénység, sopánkodott az igazgató. Az ifjúsági előadás pénzbe, sok pénzbe kerül, amiit be kell hozni. Kijelentette; hogy ezerhatszáz tanulónak kell megjelenni a szinházbdn minden előadáson, szetfiélyenkint ötven fillér belépődíjjal. Ugy is történt. A szerdai ifjúsági előadáson egymás hátán hemzsegtek a diákok. Ezerhatszáz tanulót belészoritottak a színházba. A legtöbb páholyban például tíz-tizennégyen voltak! Az a páholy, amely vasárnap délutánonként három korona ötven fillért — öt koronát, most öt-hét koronát jövedelmezett. Az oldalközöket ellátták, a karzatokat is tele-