Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-10 / 258. szám

1911 november 10 DELMAGYARORSZÁG 3 gyen. Teljes számban jelentek meg a hiva­talnokok főnökeik vezetésével. Desewfíy Arisztid elnöki tanácsos intézett 'beszédét Berzeviczyhez, aki meghatottan köszönte meg a tisztelgést és kijelentette, hogy öröm­mel emlékszik vissza az együttműködésre. A magyar birlaptudósjtók nevében Schiller Henrik dr és Lenkey Gusztáv búcsúztak el az elnöktől, aki meghatottan köszönte meg a figyelmet és melegen emlékezett meg a par­lamenti tudósítók karáról. A képviselőház ülése. — Návay Lajos elnöki beköszöntője. — (Saját tudósítónktól.) ' Nagyjelentőségű ülése volt ma a magyar képviselőháznak. Ez a nagy jelentőség nem valami fontos or­szágos érdekű törvény megszavazásában nyilvánult meg, mert hiszen a magyar tör­vényhozás hosszú idő óta nincs abban a helyzetben, hogy megfelelhetne alkotmányos kötelességének, Technikázás, időpocsékolás, az alkotmányos élet megcsúfolása folyik a Házban hosszú tétlen hónapok óta. Névsze­rint szavaznak. Ez a Ház „alkotmányos" munkája — az ellenzék jóvoltából. Ma is csak névszerinti szavazás volt, még pedig, magas jubileumi számú névszerinti. Talán az ötszázadik, amióta 'a technikázás divatba jött. Azt hisszük azonban, hogy ez a jubiláris névszerinti betetőzte az ohstrukciót s hogy ezek után uj élet, a munka korszaka kezdő­dik a Házban. Elnökválasztás volt ma a Házban. Návay Lajosra szavazott a Ház majdnem egyhangú többséggel. S Návay Lajos ma el is foglalta az elnöki széket,' s megtartotta székfoglaló­ját. A képviselőház üléséről a következő tudó­sításunk szól: Nyegre László jegyző fölolvasta a tegnapi ülés jegyzőkönyvét, amelyet hozzászólás nél­kül hitelesítettek. (Az elnöki választás.) — következik az elnökválasztás — jelentet­te ki az elnök. Éljen Návay Lajos! — kiáltják a Ház minden oldalán. Elmondotta ezután az elnök azokat a ren­delkezéseket, amelyek a választást szabályoz­zák. A képviselők névszerint szavaznak; a szavazás titkos; azokat a .szavazócédulákat, amelyeket nem összehajtogatva dobnak az urnába, nem veszik figyelembe. A képviselők a terem közepére tódulnak s megkezdődik a — névszerinti szavazás. Ta­lán az ötszázadik julius tizenharmadika, ama nap óta, amelyen a technikai obstrukció meg­kezdődött. De most nem veszélyes és gyilkos fegyver, amely elnököt buktat, hanem alkot­mányos forma, amelyben a Ház elnököt emel. A Ház tagjai nagy érdeklődést tanúsíta­nak a választás iránt; a kedv általánosan derült, Mihályi Péter jegyző olvassa a névsort; az első, akit fölhiv s aki az urnába veti szava­zatát: Almay Olivér. A Ház asztala körül állandó nagy csopor­tosulás; az elnök többször kénytelen felszó­lítani a képviselőket, „szíveskedjenek lielyö­ket elfoglalni". Mégis sokan szinte megbabo­názva álldogálnak az urna előtt, a réznyilá­sos, sárga faládikó körül, melyből, mint va­lami bűvös szekrényből nemsokára egy gyors karriért befutott politikusnak nagy disze, közjogi méltósága fog fölszárnyalni. A szax-azás megtörténte után az elnök ki­hirdette az eredményt: — Beadtak összesen kétszázötven szavaza­tot; ezek közül üres volt tizennégy, Návay Lajos kétszáztizenhét szavazatot kapott, mig kilenc szavazat szétforgácsolódott. Ennek alapján Kabós Ferenc alelnök Návay Lajost a képviselőház megválasztott elnökének jelentette ki és tudatta, hogy a választás eredménye föl fog terjeszteni ő fel­ségéhez is. , Aztán szünet következett. Mikor Kabós Ferene lement az elnöki emelvényről az egész baloldaL fölállott s zajosan megéljenezte és megtapsolta. Szünet közben az is kiderült, hogy kik kapták ai szétforgácsolódott szavazatokat: Berzeviczy kapott bét, Nyegre László és Sm­megi Vilmos pedig egy-egy szavazatot. Szü­net után Kabós Ferenc alelnök jelentette, hogy Návay Lajos kész nyomban elfoglalni az elnöki széket. Pár perc múlva megjelent a teremben az uj elnök. Ezüsthimes, drága­kövekkel ékesitett fekete díszmagyart viselt. Az egész Ház tapssal üdvözölte. (Az elnök beszéde.) Návay Lajos felment az elnöki dobogóra, a szék előtt megállott és a következőket mondta: — Mélyen meghatva, hálás köszönetet mon­dok a Háznak személyembe vetett bizalmáért. Mikor életemnek e fontos percében elfogla­lom az elnöki széket, annak nemcsak diszét, hanem erkölcsi súlyát is érzem oly férfin után akitől nehéz szívvel bucsuztunk el, és aki oly magas szinre emelte az elnöki mél­tóságot, hogy kételkednem kell, vájjon ké­pes leszek-e. azt betölteni. De bátorít az a tudat, hogy buzgón fogom kötelességemet teljesíteni. Nehéz és súlyos válság előzte meg megválasztásomat. Még tegnap is bizonyta­lan volt a megoldás. Hála a mindenhatónak, hogy az utolsó percben az a jótékony szel­lem megszüntette a harcosok és békések kö­zött az ellentéteket, az a jótékony szellem, az az ősfentartó erő, a magyar hazafiság. (Zajos éljenzés és taps.) Legyen az mindig közöttünk ne csak a béke muló örömeiben, hanem állandó áldásában és az alkotásokban is. Mily nagy tere a munkának nyilik meg előttünk, mily Sok veszedelem és romlás fa­kad az áldatlan küzdelmekből! A nemzedé­künkre eső munkakört be kell tölteni. Amig meddő küzdelmekben erőink javát feláldoz­zuk, szakadatlanul iródik a történelem és jaj annak a nemzedéknek, amely egyebet nem tud felhozni, mint azt, hogy jóhiszemű szenvedélyek áldozata volt. Az elnökség szigorúan ragaszkodik a sza­bad vitatkozás lehetőségéhez, de azt egybe­köti a szabad elhatározás és döntés lehető­ségével, (Élénk taps és lelkes éljenzés jobb­ról.) A többségi elvnek érvényesülnie kell. de épp ugy a vitatkozás szabadságának is. Többség és kisebbség nem ellentétes fogal­mak, hanem kiegészítik egymást, együtt al­kotják a szabad közvéleményt. Az elnök fe­lelős a parlamenti rend fentartásáért. Kö­telessége a teljes pártatlanság, a független önállóság minden párttal szemben, ebben van ereje és állásának disze. ígérem, hogy más szabályt és törvényt tisztelni nem fogok, mint amelyek a Ház autonóm törvényeiben, a házszabályokban vannak lefektetve. De el vagyok telve attól a nagy felelősségtől, hogy a házszabályok céljainak megfelelően lehető­leg a Ház munkájának javára legyenek ér­vényesíthetők. Bizom benne, hogy a haza iránt való felelősség ebben a munkában min­den oldalról támogatást fog számomra bizto­sítani. A Ház elnöki székét a békés munka jegyében elfoglalom. (Élénk tetszés és taps.) Az elnök beszéde után megállapították a holnapi ülés napirendjét, amelynek egyik fontos tárgya az uj alelnök választása lesz. Nagyhatalmak uj Dreadnought-jai. A nagyhalaknak sorra építtetik á tengeri hajóóriásokat. A már kész, épülőben lévő és tervezett hajók száma, amelyeknek egysé­ges nehéz kaliberű lövegeik vannak, tehát a „Dreadnought"-tipushoz tartoznak, épen eléri a százat, s az egyes államok között a .következőképen oszlik meg: Olaszország 0 ' 4 0 Oroszország -.-0 4 0 Franciaország • 9 2 2 Ausztria-MagyajEfarsz. í 2 1 Brazília 2 í 0 Spanyolország 0 2 1 Argentína Ö 2 0 Törökország ó 0 2 Chile 0 0 2 EI­Teive- Össie­Anglia Németország Egyesült-Államok Japán kés-ült félben zett j sen 14 13 5 32 5 12 4 21 4 6 2 12 0 3 4 7 4 4 (A ' "4 $ "JS 2 2 A monarchia, amelyüknek tengere alig vau, egy sorban áll Olasz és Franciaországgal. Gyarmatos és gyarmatokra aspiráló álla­mokkal tartunk lépést. Botrányba fult ifjúsági előadások — A szegedi szinház műsorából. — (Saját tudósitónktól.) A szegedi színház­nak ismét kiüturbqtránya van. A nagy dér­rel-durral hirdetett ifjúsági előadás-ciklus körül olyan kavarodás támadt, amelybe bele­fúl ennek a színháznak csöppnyi kulturérzéke és jóizlése. Az történt, hogy a szinház igaz­gatósága nivótlan üzletet akar csinálni az ifjúsági előadásokból is. Az ifjúsági előadá­soknak az a becsületes célja, hogy az ifjúság esztétikai ízlését- nevelje és az irodalomtör­téneti oktatást szepilélhetővé tegye. A leg­ideálisabb, kultiirjeientőségü cél, amelyet színházigazgató követhet. Ehelyett a szegedi szinház igazgatósága ráiit a zsebére és fügét mutat a kulturának. Estéről-estére jobban érezzük, hogy a sze­gedi szinház a legridegebb, a legnivótlanabb üzleti vállalkozás. Olyan, mint némelyik ke­reskedés, amelynek a kirakata hemzseg a szemfényvesztő tárgyaktól, de nem azért, hogy esztétikai élvezetet nyújtson, hanem, hogy az üzletbe csalogassa a kíváncsi bá­mészkodókat. Az ifjúsági előadásokkal azonban nem sza­bad igy zsebelni. Vagy a kultúrát szolgálják azok az előadások, -vagy pedig szüntessék be. Mert amik az idei ifjúsági előadás körül történtek, az minden jpizlésü embert fölhábo­rit. • ' • • A szegedi középiskolák tanári karának ki­küldöttei a színházigazgató bevonásával megbeszélést tartottak az ifjúsági előadások­ról. A tanárok összeállították az előadások műsorát, amely megfelelt volna a pedagógiai 'igényeknek. Erre fölállt az igazgató és men­tegetődzött, hogy a bizottság óhajtása nem teljesíthető. Így meg ugy, a ciklusra elő kell készülni, nincs idő stb. A leghangsulyozot­tabb argumentuma az volt, hogy azért az egy előadás miatt nem foglalihatja le napokig a társulatát. A bizottság tagjai ez ellen kifo­gást emeltek, de mindhiába. — Kérefn, — mondta Almássy Endre szín­házigazgató — én megteszek mindent, amit az urak kívánnak, de azt nem kívánhatják, hogy ráfizessek az üzletre! Erre a nem várt kijelentésre elképedtek a tanárok. Azzal a nyugodt lelkiismerettel kezdték meg a megbeszélendőket, hogy kul­túráról, az ifjúság esztétikai neveléséről lesz szó. Az igazgató pedig ehelyett üzletről szó­nokolt. Minthogy • azonban nem akarták, hogy fuccsba menjen az, amiért már annyit fáradoztak, a jobb jövő reményében enged­tek az igazgató-akaratának. A meglepetések: azonban még csak ezután következtek. Jaj", milyen nagy a szegénység, sopánkodott az igazgató. Az ifjúsági előadás pénzbe, sok pénzbe kerül, amiit be kell hozni. Kijelentette; hogy ezerhatszáz tanulónak kell megjelenni a szinházbdn minden előadáson, szetfiélyenkint ötven fillér belépődíjjal. Ugy is történt. A szerdai ifjúsági előadáson egy­más hátán hemzsegtek a diákok. Ezerhat­száz tanulót belészoritottak a színházba. A legtöbb páholyban például tíz-tizennégyen voltak! Az a páholy, amely vasárnap délutá­nonként három korona ötven fillért — öt ko­ronát, most öt-hét koronát jövedelmezett. Az oldalközöket ellátták, a karzatokat is tele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom