Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-10 / 258. szám

4 DELMAGYARORSZAO 1911 november 11 tömték a diákokkal. A karzati helyek ára es­ténkint is husz-harminc fillér, most ezért is ötven fillért fizettek.' Pedig az ifjúsági elő­adásokon telt házról van'biztosítva az igaz­gató, ami más előadásokon nem minden al­kalommal történik meg. összezsúfolták a di­ákokat, alig láttak-hallottak valamit. Tanu­lásról, gyönyörködésről természetesen szó sem lehetett. Ezt lehetetlen szó nélkül hagyni. Azzal tisztában van mindenki, hogy a színház üz­let De a szegedi ifjúságnak ez a kihaszná­lása már lelketlenség. A kulturális érzéknek ez a kifigurázása szigora megtorlást érde­mel. És hol volt a rendőrség meg a tűzoltóság a szerdai ifjúsági előadáson? Mert szerdán délután halálos veszedelemen volt ezerhat­száz tanuló élete. Még gondolni sem merünk valamely könnyen bekövetkezhető veszede­lem következményeire. De ezzel az előadás­sal kapcsolatban hangsúlyozzuk, hogy az illetékes hatóságok minden uton-módon kö­telesek őrködni azon, hogy a szegedi szín­házba életveszedelem nélkül tartózkodhassa­nak a színházlátogatók. Az ifjúsági előadáson történt még valami. Az ötven fillér belépődíjon a idákok kétfillért fizettek a szinészegyesület nyugdijalapja ja­vára. Ez ellen senkinek nincs kifogása. De hogy az egyik színházi újságból kiszakított négy oldalt két fillérért rákényszeritettek minden egyes tanulóra, ez ellen tiltakozunk. Ilyen nagyon is szembetűnő üzleti játék a szegedi szinházban nem találhat hajlékra, ha még annyira is hiányzik onnan a jóizlés. A Délmagyarország munkatársa kérdést intézett a szinház botránya ügyében a tanfér­fial 'oz, akik elitélik a színházigazgató eljá­rás t. A kereskedelmi iskola például nem nyugszik meg a történtekben, hanem tanári konferencián megbeszélik az ügyet. Ilyen kö­rülmények között nem hajlandók pártolni az ifjúsági előadásokat. Nem ugranak be a színház üzleti vállalkozásába. Homor István, a főreáliskola igazgatója a következőket mondta: — A megbeszélésre kiküldött tanár urak­tól értesültem a dologról. Kellemetlen, hogy így alakult a helyzet, mért mi nagyon is so­kat vártunk az ifjúsági elaődásoktól. A mii­sor nem elégit ki bennünket, de az igazgató magatartása miatt egyelőre nincs módunk­ban változtatni a helyzeten, A tanári testület is foglalkozni óhajt az ügygyei. Azt föltét­lenül helytelenítjük, hogy ezerhatszáz növen déket összezsúfolnak a színházba! Ez közve­szélyes és azonkivül a várható pedagógiai eredményt is csökkenti. A növendékek nem figyelhetik meg annyira az előadásokat, hogy tanulhatnának belőle. Arra fogunk tö­rekedni, hogy a helyzeten változtassunk. Tóth József, az állatni felsőkereskedelmi iskola igazgatója ezeket mondotta: — Nem ilyennek képzeltem az ifjúsági elő­adásokat. A műsor sem elégit ki. Vagy a ta­nárok véleménye érvényesüljön az ifjúsági előadásokban, vagv pedig szüntessék be azo­kat. Az előadásoknak ebben a formában semmi kulturális vagy pedagógia jelentősége nincs. Az pedig egyenesen fölháborító, hogy ezerhatszáz növendéket belegyömöszölnek a színházba. Életveszélyes volt a tolongás, a növendékek tekintélyes része nem látott-hal­lott semmit. A tanári testület legközelebbi ülésén fog­lalkozunk az iigygyel, nem nyugodhatunk bele ebbe az állapotba. Inkább szüntessék be az ifjúsági előadásokat, ebben a formában ugy sincs értelmük. Kárpáthy Károly dr, az állami főgimná­zium igazgatója: — Az ügyről még nincs Tudomásom. A ki­küldött tanár urak a testületi ülésen beszá­molnak a történtekről. Annyit mondhatok, hogy az ifjúsági előadások ebben a formá­ban nem felelnek meg a kitűzött célnak. Vé­leményem szerint az ifjúsági előadásokon csak felsőbb osztályú tanulók vehetnének részt. A fiatalabb növendékek ugy sem érte­nek meg a darabból semmit. Szmollény Nándor tanár: — Az a véleményem, hogy az ifjúsági elő­adásokra semmi szükség nincs. Se az iskolá­nak, se a színháznak nincs reá szüksége. Pe­dagógiai szempontból kifogástalan előadáso­kat ugy sem rendezhetnek. Fölösleges a kí­sérletezés, amint a mostani eset is bizo­nyltja. Veszprémy Vilmos dr tanár: — A megbeszélésen én is jelen voltam. Azt óhajtottuk, hogy az esztétikai izlést mű­velő és az irodalomtörténetet szemléltető előadásokat rendezzenek,. Minthogy ebben nem sikerült megállapodnunk, én még az ér­tekezlet befejezése előtt eltávoztam. SZÍNHÁZMŰVÉSZET Színházi műsor. Nov. 10, péntek: Hit és haza, népdráma, (Páros s/3) „ 11, szombat: Hit és haza, népdráma. (Páratl. J/s) „ 12, vasárnap: délntán: Cigányszerelem, operett este: Bánkbán, szomorújáték. (Pá ros 2/s) Hit és szülőföld. Egy nép tragédiája. Irta Schötiherr Károly. Fordította Tdék's Eéla. Bemutatták a szegedi szinházban csütörtökön este. Vén Rott (régi emlékeken tűnődve, csak ugy magának): Hat éves voltam ... A két hit már tépázta egymást; láttam . . . Bor­zongva) kerékbetörés, akasztófa, tűz; ma nyolcvankét év görnyeszt . . . s még mindig tépázzák egymást . . . Schönherr Károly írásában nagy talentum nagy értékei csillognak, kár, hogy a törté­nelemből vett témát drámájához, nagyobb kár, liogy a vallási harcokat viszi a szín­padra és legnagyobb kár, hogy sok értékes kvalitása ellenére sem tudott nagy koncep­ciójú drámát írni azokból, amiket a vallási zsarnokoskodások tobzódásának idején csele­kedtek az emberek. Az az egész dráma, amit írásunk elején idézünk, és amit a darab egyik szereplője, Vén Rott mond. Két hit, kerékbetörés, akasz­tófa, tűz, száműzetés, megborzongás és tépáz­zák egymást a két bit. Embereinek megraj­zolásában sokszor mélyen látó, a szerkezet megcsinálásában eléggé erős kezű, egy-egy jelenet beállításában élvezetesen plasztikus az író. Emberi és karakterisztikus motívu­mokon akar épülni az egész dráma, amely­ben azonban előttünk érthetetlen dolgok ép ugy történnek, mint színpadra nem valók. A darab ott kezdődik, amikor a sok kiuta­sított eretnek közül az egyik, Unteregger cihelődik az útra, hogy három nap múlva az utolsó nagy transporttal a hite miatt ő is elhagyni legyen kénytelen hazáját. A Rott-család nyugodtan él, ők az igaz tan hívei — látszólag. Belsejükben a számüzöt­tekkel sajognak, és mikor Rott Kristóf a csá­szár emberével szemben egy alkalommal vér­be és dühbe borul, lehull az álorcája, kiderül, hogy ő is lutherista, a sorsa megpecsételést nyer. Mennie kell keserves, kenyeres, szá­raz, nyomorúságos számkivetésre. És a var­ga szögeli már és patkolja már a lábbelijét, mert hosszú és fáradságos lesz a száműzetés vándorutja. Eladják kis házukat, telküket, az Engelbauer veszi meg, a száműzöttek nyo­morán megtollasodó, akinek kilencedik fia születik és kilencedik liázat veszi már. Ké­szülnek a Rotték, de nem mehet száműze­tésbe apjával a gyerek, a szilaj Verébke, mert őt nem engedi a törvény. Futni, szök­ni, dacolni akar a tapasztalatlan gyerek, a malompatakba ugrik, hol a nagy lapátoske­rék agyonveri. Általános a vallásuk miatt üldözöttek gyásza, nyomora. Hallani, amint városszerte kidobolják őket hazájuk földéről. Alig van, aki megtörik, mert lelkében a bit parancsai fölött más érdekek győzedelmes­kednek. A többi, az utolsó csapat, mind megy, Rotték is. Nyilvánvaló a főhiba, regénynek való téma minden izében. A drámát terjengőssé vagy hiányossá teheti az eseményeknek nagy széttagoltsága és általánossága, a történelmi rajz múlhatatlan szükségessége. Igy történt ennél a darabnál is, bár Schönherrt — amint már említettük — erős színpadi érzék, kü­lönösen sok plaszticitás nagy veszélyeken se­gítették át. Az előadás lassan, döcögősen indult, a ko­molyan számbaj öhető főpróbának hiánya, mint mindig, másszor, ma is megérzett. Mire rendben megy minden, alighanem le kell venni a darabot a műsorról. Két körülmény teszi nehézzé a színészek feladatát: a darab különleges hangulata, sajátos stílusa, törté­neti levegője és az, hogy az író minden sze­repet erősen karakterizálni akar. Terhes föl­adatok, amelyek ugy vidéki, különösen a szegedi színpadon megfelelni fölötte bajos dolog és várni se merjük. De amikor a szín­ház a „Hit és szülőföld" előadására mer vállalkozni, meg kell mutatnia azt is, liogy nemcsak játszik macska módjára komoly feladatokkal, de képes is azoknak némi mó­don való megoldására. A darab stílusát, sze­repének hangulatát és lényegét az író inten­ciói szerint egy ember találta el: Csiky László (Vén Rott). Külseje, modora, beszéde teljesen megfelelő volt, egyszerűen, de meg­indítóan játszott ember volt, akit megértet­tünk, megszántunk. Színész, akit nagyrabe­csültünk, szerettünk. Zátony Kálmán (A lo­vas) az a nagy intelligenciájú színész volt ismét, akit eddig is beesültünk benne. De a keresztes vitézt alig ruházta föl jellemző vo­nással. Baráti (Sandberger) minden bizony­nyal a tehetségesebb színészek közül való. El is tudja jól gondolni a szerepeit — szerin­tünk ugyan a mait hibásan gondolta el — de azok megvalósításában túlságosan eről­ködő és munkás. Idők multán minden bi­zonynyal a legkiválóbbaknak egyike lesz. Almássy Endre sokat használta ismert trükkjeit és sokszor olyan vastag hangon szavalt, mintha a társulat hiányzó baritonis­tájáért akarna kárpótolni. Hatásosabb és gazdaságosabb is lenne, ha kevesebb fárad­sággal és több bensőséggel játszanék. Har­sányi Margit nagy ritkán tudott paraszti asszony lenni, de amikor eltalálta az igaz hangot, jó és emberi volt. Játszottak még: Wirth Sári, Csáder Irén, Tóvölgyi Margit, Boross, Heltai és László. A rendezés' kvalitásosabb volt, mint a drá­mai előadásokon szokott lenni, de távolról sem kielégítő. Látható tehát, liogy a társu­lat az ilyen nehezebb fajsúlyú daraboknak az előadására távolról sem akceptabilis. És ez baj, nagyon szomorú Szegeden, a szinház­ban, a városi szinházban, amelynek kultu­ráltságáért emberfölötti áldozatokat lioz az igazgató. Legalább ő ugy hirdeti. * Deák Ferenc szobra. Megirtuk, hogy Zala György szobrászművész, Deák Ferenc szegedi szobrának készítője megcsinálta a szobor talapzatának tervezetét. A tanács most ennek alapján utasította a mérnöksé­get, liogy a terv alapján készítse el a költ­ségvetést, mert a talapzatot a lehető legrö­videbb idő alatt el akarják készíttetni. * A szabadkai szinház sorsa. A sza. balkai szinház igazgatására december 1-én jár le a pályázat. A szinházra a jelenlegi színigazgatón, Krémer Sándoron kiviil sokan pályáznak, többek között Tóth József, a Ki­rály Szinház tagja s Thury Elemér, a debre­ceni szinház hősszinésze. Stürgkh gróf a magyar békéről. Bécsből jelentik: A pártelnökök értekezletének mai ülésén Stürgkh gróf miniszterelnök szóba hozta a magyar parlamentben létrejött bé­két is. A miniszterelnök rámutatott arra, hogy a védőerőjavaslatok elintézése ezzel Ausztriára nézve is sürgős feladattá vált és az osztrák parlamentnek gondoskodnia kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom