Délmagyarország, 1911. november (2. évfolyam, 251-275. szám)

1911-11-07 / 255. szám

6 DELMAGYARORSZAO 1911 november 11 miniszter és a munkapárt vezetősége nevében Dániel Gábor, Tisza István gróf és Vojnits István báró és a képvisélőház elnöksége. A jelenlevők d. e. 11 órától délután háromig tanácskoztak és hir szerint Kabós Ferenc je­lentést tett a JustU-féle tárgyalásokról. A ta­nácskózásőri egyértelmiileg megállapodtak abban, liögy a parlament munkásságának feittartása az ellenzékkel karöltve nem lehet­séges, tehát más módon kelt normális viszo­nyok létesítéséről gondoskodni. (Tisza és Andrássy.) A jobboldali keresztfolyosón Andrássy Gyula gróf nagyobb munkapárti társaság előtt azt fejtegette, hogy kár volt egy hir­telen fordulattal véget vetni a béke lehető­ségének. — Nem szabad — mondotta egyebek közt, — erőszakot követni él a házszabályok ellen. Ez nagyon helytelen politika lenne. Tisza István gróf, aki közben szintén oda­lépett á társasághoz, Szembefordult András­sy ml: — Nem m,i csináljuk az erőszakot — ve­tette ellen — hahem az óbstrukiórok és csi­nálják már évek óta. Ezt nem lehet tovább tűrni. Hisz ázt hallom, hogy már az elnök­választást is meg akarják obstrnálm. — Ezt nem tudom, — mondta Andrássy — de nem lehet hj november 18-ikát sem csi­nálni, — Ugyanazt nem csinálja az ember még­egyszer. Erről szó sincs — jelentette ki Tisza. Tisza István gróf közben ismét visszatért a csoporthoz s ekkor a következő párbeszéd fejlődött ki közte és Andrássy közt: Tisza: Áz én személyem itt mellékes. Az országot végre meg kell menteni a folyto­nos válságtól. Megpróbáltunk már a béke érdekében, de minden kisérlet eredménytelen maradt. ,Andrássy: A helyzetet és a házszabály dol­gát mégis csak békés utón lehet és kell meg­öl • ' Tisza: Ez csak fetisimádás a házszabály­nak ez a folytonos emlegetése. Te magad mondtad a minap, hogy a házszabály már rbücs. Ha pedig valami már rommá dőlt, uj­rá kell építeni. TiSzá: Te nitt ed különben is szerencsétlen­ségbe az órézdfiol hét év ezelőtt, mikor szem­beszállottál velünk, akik a beteg testet orvo­solni akartuk . . . Andrássy: Ebben erősen tévedsz. Ellenke­zően: akkor én mentettem meg az országot. Ha te most nem is látod ezt be, igen rövid idő múlva magad is el fogod ismerni. Ezért kérlek én most is benneteket, csináljátok más ütőn & ííe siessétek el a dolgot. Én azt hiszem, hogy a békét űiég rhindig meg lehet terem­teni . . . TiSza: Én ennek nem álltam,, nem is állok ütjába, de lehetetlennek tartom Justh leg­utolsó beszéde és Kossuth cikkelye után. Csak a te képzelődésed, fantasztikus káprá­zatot, hogy ezek után békét lehet csinálni. Andrássy Gyula ezután a baloldali folyos­sóra ment. Tisza István gróf többször elsie­tett az Andrássyval beszélgető csoport mel­lett, majd mikor Andrássy távozott, a cso­porthoz lépett és félhangon, szinte tüntető módon ezeket mondta: — Uraim, én már röstellek mindenhova odamenni, ahol Andrássy megjelenik és han­gulatot próbál csinálni, de az, amit ő hirdet, egyenesen az impotencia politikája, Mert egy­részt azt mondani, liogy a házszabály rossz és, képtelen helyzetet teremt, másrészt azt állítani, hogy ez a cafat egy szentség, amely­hez hozzányúlni nem szabad, ezt nem nevez­hetem másnak, mint az impotencia politiká­jának. Ha én azt látnám, hogy valaki be­csületes intencióval ki akarja vezetni az or­szágot a lehetetlen helyzetből, ha nem érte­nék is vele együtt, megvárnám az eredményt és nem csinálnám azt a gáncsvetést, amit Andrássy csinál. Tisza nyilatkozatát a körülötte tolongó munkapárti képviselők tömege tüntető taps­sal és éljenzéssel fogadta. (Justhék folytatják a technikát.) A Justh-pártban ma igen sokan jelentek meg. Látható volt az a depresszió, melyet a kormány férfias elhatározása a párt tagjaira gyakorolt. A pártban ma tárgyalták a költ­ségvetés tárgyalásának a módozatait. Justh mía kijelentette, miszerint neon ellenzi, hogy öt napi határidő tűzessék ki a költségvetés letárgyalására és egy napi halasztás a véd­erő javaslatok vissziavonására. Elnökválság esetén ellenben folytatják a harcot, illetve az uj elnökkel szemben a legkíméletlenebb obstrukciót fogják folytatni. (Berzeviczy lemondása.) Berzeviczy Albert a képviselőház elnöke ma elutazott berzevicei birtokára. Elutazása előtt levelet intézett Návay Lajos képviselő­házi alelnökhez s evvben mellékelte a Ház elnöki tisztéről való lemondását, melyet Ná­vay Lajos fog a Háznak bemutatni. Viktor Emánuel hivatalosan okkupálja Tripoliszt. - Véres csaták, török győzelmek. — (Saját tudósitónktól.) Di San Giuliano márki olasz külügyminiszter a külföldi ha­talmak nagyköveteihez hosszabb táviratot intézett, amelyben bejelenti, hogy a török haderő minden ellenállása hiábavaló, áz ok­kupáció biztos, s a hasztalan vérontás kike­rülése végett minden veszedelmes bizonyta­lanságnak véget kell vetni. Ennek megfele­lően. ugy szól a távirat: Tripoíisz és Kyre­naikát végérvényesen és visszavonhatatla­nul az olasz királyság szuverénitása alá ve­tettük. Viktor Emánuel már alá Is irta a hi­vatalos okkupáció kéziratát. Tripoliszban a viharos idő miatt három olasz szállitógőzös a csapatokat nem tudta partraszállitanf. A törökök folytatják Tripo­íisz bombázását. A török csapatok a város közelében levő Száli bazárt is megszállták. Az arab önkéntesek az olaszok által meg­szállt Szididaud és Szidihusszein nevű hely­ségeket ismét visszafoglalták. A Sever-i-Hu­nun szerint bizonyos, hogy Tripollsznak a város falain kivül lévő részei, a törökök ke­zében vannak. Rahmí képviselő is 3-án táv­iratot intézett a kamarához, hogy a törökök ezen a napon megtámadták Tripoliszt és a várővön kívül eső erőditéseket hatalmukba kerítették. Franciaországi s berlini jelentések szerint újból véres csaták dúltak Tripoíisz városáért s a törökök újból fölényes győzel­met arattak. Párisi körökben ugy hiszik, hogy a törökök nem fogadnak el semmi bé­keközvetitést, mely az ő meghátrálásukat vonná maga után. A mai napon ezek a jelentések érkeztek: Győzött az olasz csapat. Rómából jelentik: Vasárnap az ellenséges tüzérség Sarasat vidékén és a kis.Mezri-erőd előtt lövéseket tett keleti hadállásunk ellen, melyet csapataink kisebb támadása követett. Ebben a harcban körülbelül 200 arab és né­hány rendes török csapat vett részt. A törö­kök támadása, mely a bersaglierik és gráná­tosok által védett állás ellen volt intézve, a 63. gyalogezred két csapata álfái viss'zAvere­tett, mely alkalommal az ellenség nagy vesz­teséget szenvedett. A török tüzérségnek az utóbbi napokban történt fellépése és kisebb fegyveres csapataiknak rövid időközökben való megjelenése arra enged következtetni, hogy a Tripoíisz környékén levő török és arab haderők feloszlását akarják ez által pa­lástolni. Ez áz oszladozás az ellenség ismé­telt kudarcaiban és a kolera fellépésében leli magyarázatát. A kolera a rosszul táplált és a járványoknak védtelenül kiszolgáltatott csapatok körében erősen terjed. Az egyiptomi határról jövő megbízható hí­rek szerint a segélycsapatok száma igen cse­kély. Az ifjútörök bizottságnak nincs mód­jában a szükséges élelmiszereknek a beszer­zése, mivel a pénzgyüjtés nem liozta meg az egész összeget, amelyet jegyeztek. A király prokiamációja. Rómából jelentik: A király hétfőn délelőtt a következő dekretumot irta alá: A miniszterelnök ós a külügyminiszter elő­terjesztésére a minisztertanács hozzájárulá­sával az alkotmány 5. pontja alapján elha­tároztuk és mi is elhatározzuk, hogy Tripo­íisz és Kyrenaika teljes egészében áz olasz királyság szuverénitása alá helyeztessék. Az emiitett területek kormányzására vonatko­zólag a végleges intézkedések törvényes uton fognak megállapittatni. Egy ilyen tör­vény megalkotásáig királyi dekrétumok fog­ják a szükséges intézkedéseket megállapí­tani. Ezek a dekrétumok a parlamentnek ha­tározathozatal végett előterjesztetnek. Felajánlották a békét. Di San Giuliano márki olasz külügyminisz­ter a külföldi olasz nagykövetekhez a követ­kező táviratot intézte: Tripoíisz és Kyre­naika főhelyeinek megszállása, az okkupáló hadsereg állandó sikerei, az e helveken egy­begyűlt hatalmas haderők és az odakészülö ujabb csapatok hatástalanná és hasztalanná tették a törökök minden további ellenállását. Ezért egy ma kibocsátott dekrétummal Tri­poliszt és a Kyrenaikát végérvényesen és visszavonhátíánul az olasz királyság szuve­renitása alá vétettük. Az általunk választott megoldás az egyedüli, amely Olaszország és Európa érdekeit, de még Törökország érde­keit. is megóvja. íly alapon létrejövő béke megszüntetné az Olaszorszá és Törökország közötti mélyebb nézetelté­rést és egész politikánk könnyebben irá­nyulhat a nagy érdekek felé, amelyek a balkáni territoriális statushoz fűződ­nek, amelyeknek lényeges feltétele a tö­rök birodalom konszolidálása. Ezért őszintén azt óhajtjuk, hogy ha Törökország magatar­tása megengedné, a békefeltételek lehetőleg megfeleljenek érdékeinek és presztízsének. Tripoíisz és Kyrenaika megszűnt Törökor­szág alkatrészeképen szerepelni. A nagyhatalmak egyöntetű állásfoglalása arra fogja birni a török kormányt, hogy ha­ladéktalanul hozza meg bölcs és döntő elha­tározását, amely megfelel igazi érdekeinek, úgyszintén az egész civilizált világ érdekei­nek. Mindenesetre ilv értelemben fog Olasz­ország közreműködni és csak ugy hajlandó a méltányos békére, mint arra, hogy minden eszközzel odahasson, hogy Törökország a lehető legrövidebb időn belül kénytelen le­gyen a békét elfogadni. Kegyetlenkednek az olaszok. Konstantinápolyból jelentik: Olaszország a tripoliszi és benghazii lakossággal szem­ben követett bánásmódjával a saját maga által elismert elveket lábbal taposta. Az olaszok a közeli helységek lakosságát kíméletlenül kivégezték azon ürügy alatt, hogy néhány, ottomán hazafi Tripoliszban segítségére akart menni a felmentő hadsereg­nek. Az olasz vezérkar a benszülöttek között halált osztogatott, ártatlanokat végzett ki éa a beteg ottománokat liajókon szállíttatja el. Ezzel szemben a török kormány elrendelte, hogy áz olasz foglyokkal jól bánjának és a Törökországban élő olaszokat ne bántsák. Harc Tripoíisz körül. Konstantinápolyból jelentik: A miniszter­tanács elhatározta, hogy az egész birodalom területéről kiutasítja az olaszokat, ha az olasz hadihajók a harcteret kibővítik az égei tengerré.

Next

/
Oldalképek
Tartalom